A magányoshoz - Borzási Johanna

Borzási Johanna:

A magányoshoz

(Angyalszemközt, 16. old.)

Van út, mit egyedül kell járnod.

Van úgy, hogy egyedül húzod a jármod.

Nincs, ki öleljen, és nincs ki sírjon érted.

Csak magad vagy, ki küldetésed érted.

Nincs szerető, ki gyönyörködjön benned.

Nincs gyerek, ki hűen kövesse tetted.

Fázva és botorkálva küszködsz előre,

próféták ösvényén kapaszkodsz a tetőre.

Van út, mit egyedül kell járnod.

Van próba, mit neked kell kiállnod

úgy, hogy nincs segítő kéz terhed felére.

- De a sápadt hold emlékeztet az Olajfák hegyére.

Ez a te utad. A magány keskeny ösvénye.

Rádszabta Urad. Hogyan járod – lelked törvénye.

Ha pedig egy kínzó éjszakán hátratekintesz,

láthatod: árnyékod fénylik. Mesterednek inthetsz.

(Hargita, 2009.)