A méltatlan szenvedés legmagasabb példája - 1Pt 2:18-25

A méltatlan szenvedés legmagasabb példája

1Pt 2:18-25

n Péter apostol korának a legkényesebb kérdéshez nyúl: a rabszolgatartás kérdéséhez. Nem a cselédekről van szó, hanem a rabszolgákról.

n Sok rabszolga csatlakozhatott a hívők közösségéhez. Az örömhír főképp az ilyeneknél talált halló fülekre és nyitott szívekre. A római birodalomban abban az időben állítólag 60 millió rabszolga volt.

v  Őket nem védte semmiféle törvény. Nem is számítottak valóban embereknek. Bármilyen kicsi vétségért, apróságért szidalom, verés, vagy akár halál érte őket.

n Péter nem társadalmi forradalmár, hanem lelkigondozó. Épp ezért, ma is érvényes, amit mond, mindazoknak, akik keresztet hordoznak.

I. A meg nem érdemelt, méltatlan szenvedés – 18-20. v.

 ¹⁸ A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.

 ¹⁹ Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.

 ²⁰ Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

n A rabszolgákat gyakran érte ilyen bántalmazás.

v  Mi is gyakran kapunk sebeket egymástól. Gyakran olyan sebeket, amelyeket nem vártunk volna, amelyeket igazságtalanságnak látunk.

v  Az igazságtalanságot viseli el az ember a legnehezebben. Elviseli a testi fájdalmakat, az anyagi terheket, a gyászt, a szomorúságot, – de az igazságtalanságot nehezen. Ez ellen tiltakozik, minden idegszálával.

n Ha így gondolod, akkor Péter azt tanácsolja, hogy először vizsgáld meg jól, hogy valóban méltatlanul szenvedsz-e?

v  „Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve törtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.” (20. v.)

v  Mt 5:10-12 – Két fontos feltétel: (1) Jézusért, és (2) hazugságot tűrve.

n Ha a rabszolgát a lustaságért büntették meg, - akkor nem ártatlanul szenved.

n Ha hűtlenségével, kötelességmulasztásával okot adott az arcul verésre, akkor nem történt vele igazságtalanság.

n Ugyanis, a Sátán könnyen rászedhet bennünket, mert az igazságtalanság megítélésében könnyen megromolhat a látásunk: mindenki hajlandó azt hinni, hogy méltatlanul szenved. Azt véli, hogy csupa rosszindulat veszi körül…

n Pedig talán csak azt viszonozzák, amit ő adott. Kérdezzük meg magunktól: vajon nem a zárkózottságunknak, kedélytelenségünknek, pesszimizmusunknak, figyelmetlenségünknek, durvaságunknak, stb. isszuk a levét? Ha igen akkor az nem igazságtalanság. „Micsoda dicsőség az, ha vétkezve ... tűrtök?” (20. vers)

v  A saját kiállhatatlan, kibírhatatlan, összeférhetetlen természeted miatt gyakran érhetnek bántások. Az ilyen ne gondolja azt, hogy igazságtalanul szenved, hanem tartson bűnbánatot.

n De van valódi méltatlan szenvedés is. Erről beszél az apostol: „jót cselekedve és mégis szenvedve”. Amikor mellőzés, meghurcolás, keserűség ér, anélkül, hogy okot adtál volna reá.

v  Rettenetes dolog az, amikor egy ember őrlődik, emésztődik az őt ért igazságtalanság miatt…

v  Péter azt tanácsolja, hogy ezt el kell tűrni, azért, mert „ez kedves dolog Istennél”.

n Nem olyan do­log ez, ami miatt az embernek sajnálnia kellene önmagát, beleélve magunkat a mártír szerepébe, az áldozat szerepében tetszelegve.

n Ne önmagadnak akarj di­csőséget aratni, hanem Istennek! – Ugyanis, a jócselekedetért szenvedni a legna­gyobb kiváltság.

II. A méltatlan szenvedés elviselése – „az Ő nyomdokait kövessétek” – 21 v.

²¹ Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

n Ezen az úton járt előtted Jézus: „Mert arra hívat­tatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: A ki bűnt nem cselekedett, sem a szá­jában álnokság nem találtatott: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidal­mazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélő­re.” (21-23. v.)

n Az Úr Jézus példája egy újfajta életstílust mutat be. Ha Jézus tanítványa vagy, akkor te sem lehetsz különb Mesterednél (= nem lehet különb dolgod, mint Neki). Ugyanaz a sors vár reád.

n † Timótheus (2Tim 3:10-13a)

n A jászoltól a keresztig –Jézus bemutatta. Mit mutatott be? Hogyan szenvedett az Úr Jézus?

v  Bűnt nem cselekedett. Szájában álnokság nem találtatott. Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott.

·      Vagyis, szenvedett: Csendesen, szótlanul, alázatosan, szelíden (Ézs 53:7).

·      Másokon segítve és őket áldva.

·      Bűn és álnokság nél­kül. Üldözték, megvetették, megverték, csúfolták, megölték… – de mindezzel nem tudtak kicsikarni belőle semmilyen bűnös megjegyzést. Nem vétkezett.

·      Panasz és fenyegetőzés nélkül.

·      Nem tervezve bosszút.

·      Átadva mindent az igazságosan ítélő Atyának.

n „Arra hívattatok el, hogy az Ő nyomdokait kövessétek”!

n Mert az ártatlanul szenvedés jó melegágya lehet egy csomó lappangó bűnnek: az elkeseredésnek, haragnak, gyűlölködésnek, bosszúvágynak, megkeményedésnek, elfásulásnak, irigységnek, és sok más egyébnek.

v  De a méltatlan szenvedés ugyanúgy lehet a nagyobb kegyelem megtapasz­talásának is az eszköze is. A fájdalomban, amelyben Isten munkálkodik, Isten terve szerint formálhat.

·      A forró vízben a tojás megkeményedik, a krumpli meglágyul…

v  Ha ezt Isten nem végezheti, akkor cinikussá, keserűvé, panasszal telivé tesz, és ez károdra van.

n Ha viszont Istent beengeded a fájdalmadba, akkor az nem lesz értelmetlen szenvedés, hanem fegyelmezési eszköz, amely a javadra válik.

v  Persze, a méltatlan szenvedés továbbra is szívtelen emberektől származik, de nem az a lényeg, hogy kitől ered, hanem az, hogy hová vezet!

v  Vezethet a bűn megnövekedéséhez, de vezethet a megtisztuláshoz is.

v  Isten a gonoszt is fel tudja használni arra, hogy javunkra váljék. Így a vereségeink is győzelmekké változhatnak.

v  Nem a legfontosabb tehát, hogy az élet igazságos legyen velünk szemben, hanem az, hogy az élet igazságtalanságait is Isten eszközévé változtassuk.

n † Cirénei Simon.

n Nem a szenvedés nemesít, hanem az a mód, ahogyan viseljük.

III. A méltatlan szenvedés jóval való viszonzása – 22-25. v.

 ²² Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:

 ²³ Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:

 ²⁴ Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.

 ²⁵ Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

n A szidalom és fenyegetőzés helyett inkább imádkozott értük! Azokért, akiktől az igazságtalanságot kellett elszenvednie.

v  Ez már egészen gyakorlati dolog: imádkozz ellenségeidért! Utána már nem gyűlölöd őket többé.

v  Imádság nélkül nem lehet! Lásd a tanítványokat Gecsemánéban.

v  Ha kérted rájuk Isten áldását, akkor nem kívánsz rájuk átkot.

n Imádság nélkül tele van a szíved nehezteléssel. Az imádság kitépi a neheztelés fullánkját.

n Továbbá, gondold át, hogyan tehetnél jót azzal, aki igazságtalan volt veled szemben.

v  „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Róm 12:21)

v  Tartsd oda a másik orcádat is. Jó cselekedeteddel nagyobb leszel ellenségeidnél, és hasonlítani fogsz mennyei Atyádra.

v  Mt 5:44-45.

n Jézus nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélő Istenre – ez azt jelenti, hogy ne a tied legyen az utolsó szó. Hagyjad, hogy az Istené legyen!

n Nyugodtan rábízhatod sérelmeidet arra, aki a világ legnagyobb vereségét, a keresztet elszenvedte. És azt a világ legnagyobb győzelmévé változtatta!

n Az Úr Jézus ártatlan szenvedése nemcsak példa, hanem engesztelő áldozat. Helyettes elégtétel. „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” (24-25. v.)