Pilátus előtt - Lk 23:1-25

Pilátus előtt

Lk 23:1-25

n Jézus Krisztust gyakran az ún. „vallásalapítók” között emlegetik. Szólnak arról, hogy voltak és éltek valamikor emberek, akik ezért vagy azért vallást alapítottak. Így élt egyszer Zarathustra, Konfucse, Budha, Mohamed, és… Jézus.

n De a felsorolt „vallásalapítók” és Jézus Krisztus halála döntő különbség van. Halálunk pedig életünk magyarázata is!

n Nos, hogyan haltak meg ezek a nagy emberek, ezek a „vallásalapítók”? Budha 80 éves korában halt meg, maga után hagyva szép hercegi feleségét és fiát, előző napon kövér húst evett, állítólag ez okozta halálát.

v  Zarathustra 77 éves korában, karddal kezében, felesége oldalán egy várostrom közben esett el.

v  Konfucse, a kínai bölcs 73 éves korában ágyban, párnák között hunyt el, miniszteri rangban, népes családja körében. Előbb azonban szépen behajtotta a legelőbéreket és a közmunkák béreit.

v  Mohamed népes háremében, 62 éves korában, kedvenc felesége karjai között szenderült el, Aisvháéban.

n Milyen természetes és prózai módon, szép magas életkort megérve haltak meg ezek a nagy emberek! Olyan volt a haláluk, mint az életük: emberi. „Magánügy” volt a haláluk (is).

n Da ha a Golgotára nézünk, bele kell hogy rendüljön a szívünk! Ez a halál nem a haldokló „magánügye”! Ez misztérium. Ez döntően más, mint bármilyen emberi halál!

v  Ehhez a halálhoz közünk van. Közöd van!

v  Jézus halála azonos azzal, amit életében hirdetett, mondott, cselekedett: annak az összefoglalása.

I. A „semleges” Pilátus – 1-12. v.

n Pilátus 26-36 között volt Júdea helytartója.

v  7x olvassuk, hogy kiment és bement… (Jn 18:29. 33. 38.)

v  Háromszor is kijelentette, hogy Jézus ártatlan: Lk 23: 4. 14-15. 22. Ezt mások is így vallották: Heródes (15. v.), gonosztevő (41-43. v.), százados (47. v.).

v  Mindezek ellenére, Pilátus megpróbál semleges lenni.

n Elhangzott a vád: 2. v. – „És kezdék őt vádolni, mondván: úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.”

v  Meg hogy a népet felzendíti 5. v. – „De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.”

n Megpróbált „igazságos” lenni – de az ártatlant végül mégsem bocsátja el, ahogyan kijelentette, hanem megostoroztatja – gondolva, hogy a „fenyíték” elég lesz a zsidók vérszomjának kielégítésére.

v  Szeretett volna helyesen cselekedni, de félt Rómától – hogy bevádolják, hogy nem barátja a császárnak. – Jn 19:12 – „Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: valaki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak!”

n Nem az igazság érdekelte, hanem a hivatala, a pozíciója, a hírneve. Heródest is eszközül használta – hátha megoldódik ez a kérdés valahogy…

n Semleges szeretett volna lenni. Távol akarta tartani magát ettől az ügytől. Közben megmosta a kezét – mint aki ártatlan.

n Így cselekedett Heródes is – és megölette Keresztelő Jánost: „Heródes félt Jánostól, igaz és szent embernek ismervén ő és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követte, és örömest hallgatta őt.” (Mk 6:20)

v  „Akinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.” (Mk 6:16) – A lelkiismeret hangját nem tudjáék elhallgattatni a pszichológusok és filozófusok sem!

II. Az alkudozó Pilátus – 13-23. v.

Jézust vagy Barabbást? - kikerülhetetlen kérdés. Mit tegyek Jézussal?

v  Először Pilátus szembesült ezzel a kérdéssel, de majd a zsidók is. Végül, mindannyiunknak válaszolnunk kell reá.

n  Pilátus nehéz döntés elé volt állítva. De már akkor megalkudott, amikor Jézust megostoroztatta.

n  Azt sem tudta, hogy mit akar. Csak azt akarta volna, hogy hagyják békén. De a kérdést nem lehet kikerülni!

v  Tudta, hogy mi az igazság, de nem vállalta fel annak következményeit. A gyávák is kinn maradnak! – Jel 21:8.

n  Pilátus kibékült Heródessel, de nem békült ki Jézussal!

v  Kevébe akart járni Heródesnek – de nem Jézusnak. Milyen szomorú. 

III. A megalkuvó Pilátus – 24-25. v.

n  „Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.” (24. v.)

v  Pilátus pedig helyet adott a hamisságnak: szabadon bocsátotta Barabbást, Jézust pedig kiszolgáltatta nekik, hogy megfeszítsék: „megítélé, hogy meglegyen, amit akarnak” – 24. v.

v  Odadobta a gyeplőt a lovak közé – nem irányította tovább: az események sodorták őt.

v  „Kiszolgáltatta az ő akaratuknak.” – 25. v.

v  Barabbás rabló volt (Jn 18:40), gyilkos és lázadó (Lk 23:49). 25. v. Ez csak még inkább megerősítette az Úr Jézus ártatlanságát.

n  A zsidóknak ez jó üzletnek tűnt. Ők az utolsó percben is visszafordulhattak volna, de nem tették: ők szándékosan, tudatosan cselekedték azt, ami gonosz. Pilátus pedig eszközük lett a gonoszságban.

v   „Vére mi rajtunk és a mi magzatainkon!” – Mt 27:25.

n  Az Embernek Fia a bűnös emberek kezében. Kiszolgáltatva.

Befejezés

n  Aki nem áll ellene a bűnnek, azt a bűn elsodorja, legyőzi.

n  Aki tudja az igazságot, de nem azt cselekszi, annak erről felelnie kell majd az ítéletkor.

n  A gyávaság: bűn. Ha nem számolsz le bűneiddel, akkor a bűneid fognak leszámolni veled.

n  Mi sem lehetünk semlegesek. De ne legyünk megalkuvók sem!

v  Vannak, akiket nem érdekel, hogy Jézussal mi történik.

v  Vannak, akik alkudoznak – és ilyenkor mindig a Sátán győz.

v  Vannak, akik elárulják Őt – pedig tudják, hogy Ő a Messiás.

v  Vannak, akik megtagadják Őt – pedig azt ígérték, hogy hűek lesznek Hozzá mindhalálig.

n  Hogy mennyit jelent számunkra Jézus, az megnyilvánul istentiszteletünkben, a beszédünkben, a viselkedésünkben, az öltözködésünkben, stb. Megnyilvánul embertársi kapcsolatainkban Tégy vallást az Úr Jézusról: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!