Erősségem az Úr - Zsolt 118:1-15
Erősségem az Úr
Zsolt 118:1-15
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4 Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
5 Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas
térre tett engem az Úr.
6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én
gyűlölőimre.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztettem
őket.
11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztettem
őket.
12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert
az Úr nevében elvesztettem őket.
13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített
engem.
14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.
15 Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az
Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett!
n
Vannak,
akik a fogságból való hazatérés utánra teszik ezt a zsoltárt – Neh 12:27.
v Miután kezdtek újra felzarándokolni a megépített Jeruzsálem kapuin.
n
De mégis, inkább korábbinak kell tekinteni, mert a
zsoltár elején található kifejezések dávidi származása nyilvánvaló:
v 5. v - „Szükségemben
segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr” – mint a Zsolt
18:19 – „kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem”,
vagy 4:1 – „szorultságomban tág tért adtál nékem”
v 6. v. – „Velem van az Úr, nem félek; mit
árthat nékem ember?” – Zsolt 56:5. és 12. – „Istenben bízom, nem félek;
ember mit árthatna nékem?”.
v 14. v. - „Erősségem
és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.” – Zsolt 144:2 „Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; pajzsom,
és az, akiben én bízom.”
n
Bizonyára
Dávidról szól, később pedig a Dávid Fiáról. Virágvasárnapján idézték ezeket a
szavakat.
v A zsoltár eleje a Dávid üldöztetéseivel és bujdosásával kapcsolatos és
HÁLAADÁS jellege van. A második része (19-28) ÁLDÁSMONDÁS azokra, akik a
hálaadást végzik. Személyes bizonyságtétel/ének ez, amit később a Úr népének
közössége magáévá tett.
v Most a zsoltár első részével, a hálaadással foglalkozunk.
I. Felszólítás a hálaadásra – 1-4. v.
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4 Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
n
„Magasztaljátok az
Urat”
– vagyis: „adjatok hálát az Úrnak”.
Így fordítják sok nyelven, ahogyan az RÚF is.
v Énekelhették a Sion hegyére zarándoklók is.
n
Miért:
„Mert örökkévaló az Ő kegyelme”.
n
Különböző
csoportok vannak felszólítva, hogy jelentsék ezt ki.
v Mint Zsolt 115:9-11 – „9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek
segítsége és pajzsa Ő. 10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek
segítsége és pajzsa Ő. 11 Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok;
az ilyenek segítsége és pajzsa Ő.”
v Az, hogy „örökkévaló”, hirdeti a Zsolt 100:4-5. 106:1. 107:1.
v Majd konkrétabban kifejezi, hogy mire gondol:
n
Mint
a 100. zsoltárban, 4-5. v.
II. A
hálaadás személyes oka – 5-9. v.
5 Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas
térre tett engem az Úr.
6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én
gyűlölőimre.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
n
A
hálaadás oka először is, egy személyes szabadulás egy szükségből.
v Bajban volt, kiáltott és az Úr megsegítette.
n Velem van az Úr, nem
félek… - 6. v. Mit árthat nékem ember? Ez visszhangozik az 56:2-5-ben is: „2 (56:3) Ellenségeim minden napon tátognak reám, bizony sokan hadakoznak
ellenem, ó, magasságos Isten! 3 (56:4) Mikor félnem kellene is, én
bízom te benned. 4 (56:5) Isten által dicsekedem az ô igéjével; az Istenben
bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”
n
Ugyanígy
a 11. v. – „11 (56:12)
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”
v
n
A
következő igevers (7. v.) megismétli, és kiegészíti az előbbi megállapítást: „7 Velem van az Úr az én segítőim
közt, és nézni fogok (mármint győzelmesen) az én gyűlölőimre.”
v Ez van az 54. zsoltárban is: „3
(54:5) Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik
nem is gondolnak Istenre. Szela. 4 (54:6) Íme, Isten segítőm nékem,
az Úr az én lelkemnek támogatója. 5 (54:7) Bosszút áll az utánam
leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket. 6 (54:8) Kész
szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. 7 (54:9)
Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet
ellenségeimen.”
v Isten megadja a zsoltárosnak azt az elégtételt, hogy láthassa ellenségei
vereségét.
n
Ha
a babiloni hazatérésről van szó, akkor nyilvánvaló az öröm a perzsák győzelme
felett.
v Ezsd 8:22 beszámol arról, hogy „szégyelltem
a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen az
útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van
mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja
mindazokon, akik elhagyják őt.” Vagyis: 9. v. – „9 Jobb az Úrban
bízni, mint főemberekben reménykedni.”
III. A
hálaadás közösségi oka – 10-15. v.
10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében
elvesztettem őket.
11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében
elvesztettem őket.
12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert
az Úr nevében elvesztettem őket.
13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr
megsegített engem.
14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.
15 Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban:
Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett!
n Úgy
tűnik, hogy a hálaadás második okaként egy másféle szabadulásról szóló
beszámoló van bemutatva.
v Talán a
samaritánusok, arabok, ammoniták és asdódiak akadályaira és fenyegetéseire utal
– Neh 4:7 kk)
n
Dávid a Zif
pusztájában – Kehillábanb
– Ciklágban – Filiszteusokkal…
n
Arámbeliek/szíriaiak
háborúja –
2Sám 10.
n
„Igen taszítottál” – mint Hámán… mint
Saul…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése