Milyen az Úr nagy napja? - Zof 1:14-2:3
Milyen
az Úr nagy napja?
Zof
1:14-2:3
14 Közel van az Úrnak nagy napja,
közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. 15
Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és
pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. 16
Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok
ellen!
17 És megszorongatom az embereket
és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a
por, és testük, mint szemét. 18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem
szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze
megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld
minden lakosának.
1 Térjetek eszetekre s
eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, 2 Mielőtt szülne a végzés
(mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze,
míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! 3 Keressétek az Urat
mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekedtek;
keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok
az Úr haragjának napján!
n
Zofóniás Jósiás király idejében prófétált, aki
Kr.e. 639-609 között uralkodott (vagy 642-611). Az Asszír birodalom hanyatlani
kezdett Assurbanipál halála után (Kr.e. 627) Jósiás reformot kezdett, miután
megtalálták az Úr törvényének könyvét. Uralkodását nem veszélyeztette Asszíria
többé. De Zofóniás hirdet az Úr ítéletét, amit a káldeusok fognak végrehajtani,
az országban eluralkodott bűn miatt.
n
Az előbbiekben már kihirdette az Úr ítéletét: 2 Elvesztek, mindent elvesztek e
föld színéről, azt mondja az Úr. 3 Elvesztek embert és barmot;
elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás
eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld
színéről, azt mondja az Úr. 4 És kinyújtom kezemet Júda ellen
és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál
maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt; 5
Azokat is, akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik
hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is; 6
Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az
Urat és nem tudakoznak felőle.
n
Ez az ítélet „az Úr napján” következik be.
I. A történelmi
válasz – 14-15a. v.
14 Közel van az Úrnak nagy napja,
közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. 15
Haragnak napja az a nap…
n
„Közel
van”, igen siet” – Ez időbeli és térbeli közelséget jelez. Mekkorára
növekedett a bűn! Ez így nem mehet tovább! Csak a nyárspolgárok hiszik, hogy
„sem jót, sem rosszat nem cselekszik”. Ők elveszítették érzéküket. Az ítélet
közel van és nem lehet feltartóztatni.
n
„Az Úrnak
nagy napja” ez. Tragikus nap. Amikor a megtérés hiábavaló lesz. Talán a kegyelmi
időben való megtérés még visszafordíthatná az ítéletet, lásd: Jer 18:7-8 – „Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom,
megrontom és elvesztem; De megtér az a nép az ô gonoszságából, a mely ellen
szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.”
n
„Szava
keserves” = keserű.
A hír az, ami keserves, vagy a hírnek a híradása is. Ezért sírt Jeremiás.
Keserű a visszhangja is a teremtett világban. Az Úr napja halálfélelemmel
terhes nap.
n
„Kiáltoz
azon a hős is” – Nem a várost védő katonák kiáltásáról van szó, hanem az
betörő ellenség harci kiáltásáról. Az Ige Hősnek (gibbór) nevezi az Úr
szolgáit, az angyalokat, az Ő szentjeit (Zsolt 103:20. Józs 4:11. Zak 14:5).
Maga az Úr is Hős – de itt nem népéért harcol, mint a bírák idejében, hanem
népe ellen.
n
„Haragnak
napja az a nap” – 15a. A haragkitörés napja: a kegyelmi időben az Úr
visszafogja haragját a bűnnel szemben. Az Úr napján véget ér a várakozási idő.
A türelmi idő lejár. A bot lesújt – JSír 3:1. A tűz felperzsel – Ez 21:31.
22:21- 31. 38:19.
II. A költői válasz
– 15b-16. v.
15b…Szorongatásnak és
nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és
homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. 16 Kürtnek és
tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!
n
Öt költői kifejezést vizsgáljunk meg.
n
„Szorongatás és nyomorúság
(pusztulás) napja”
– az asszony szülő fájdalmát, szorongását és görcsét jelzi (Jer 4:31),
és az elnyomást, pusztítást.
n
„Pusztításnak és pusztulásnak
napja” –
Hangtanilag is harmonizálva van: so’ah és Moso’áh – hirtelen hanyatlás, vihar,
kiirtás és pusztává lett hely. Tragikus alliteráció ez!
n
„Sötétségnek és homálynak
napja” – A sötétség a szegénység jelzője (Ézs 9:1),m a hanyatlás
kifejezője (1Sám 2:9). Ámós is sötétségnek mutatja be az Úr napját (Ám 5:18.
20. 8:9). A homály a teljes káosz kifejezése.
n
„Felhő és ború napja” – A felhő gyakran a
teofánia kísérőeleme. Isten felhőben jelent meg és szólott az Ő népéhez (2Móz
16:10. 19:15). A megdicsőülés hegyén. Az ítéletre is felhőben jelenik meg – Ez
30:3. Jóel 2:2. Jel 1:7-8. A „ború” csak fokozza az ítélet komolyságát.
n
„Kürtnek és tárogatónak napja” – A harci riadó jele
ez. A sófárt megfújták, ha háborúra gyűltek, ha a csata elkezdődött, ha a
Sabbat év kezdődött. Az Úr jelenlétét jelzi ez, amelybe belevegyül a különböző
hangszerek és kiáltások („tárogató”) hangja.
n
A kürtöt a felhő mögül fújják meg! – 1Thessz
4:16 – „Mert maga az Úr riadóval,
arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.”
III. A személyes, isteni válasz –
17-18. v.
17 És megszorongatom az embereket
és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a
por, és testük, mint szemét. 18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem
szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze
megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld
minden lakosának.
n
Az Úr személyesen mondja el, egyes szám első
személyben, hogy miből is áll az Ő napja.
n
A próféták ugyanazt a képanyagot, témát és
nyelvezetet használták, mint Mózes – 5Móz 28-ban. A bűn miatti ítélet
végrehajtásáról van szó. Ez érinti Júdát és Jeruzsálemet, de érinti Asszíriát,
majd Babilóniát is.
n
„Megszorongatom az embereket” – Összeköti nyalábba,
sarokba szorítja (átvitt értelemben, arámul). Nincs menekvés. Bezár minden
kiskaput. Senki sem menekszik meg. Itt már csak az emberről van szó, nem
Júdáról vagy Jeruzsálemről és a népekről! Általános ítélet lesz.
n
„Járnak, mint a vakok, mert
vétkeztek az Úr ellen” – Ez az ítélet oka. A bűn. Az ítélet olyan,
mint a szervezetben beálló anatómiai zavar. Ez a vakság társadalmi, gazdasági,
politikai és kulturális tragédiát jelent.
n
„Sem ezüstjük, sem aranyuk nem
szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján” – Az ítéletben nincs
rang és vagyon. A pap, a herceg, a kalmár, a nyárspolgár, az egyszerű
városlakó, mind ítélet alá kerül. Nincs kivétel.
n
„Az ő féltő szeretetének tüze
megemészti az egész földet” - Vak lesz, az, aki Isten képére
teremtetett, az angyalok méltóságára, és szeretve volt Istentől… A szeretet
miatt a harag nagyobb.
n
„megemészti az egész földet”
- Az egész föld feletti ítéletről van szó. Eszkatologikus, az egész teremtett
világra kiterjedő ítélet ez.
IV. A megelőző válasz – 2:1-3. v.
1 Térjetek eszetekre s
eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, 2 Mielőtt szülne a végzés
(mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze,
míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! 3 Keressétek az Urat
mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekedtek;
keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok
az Úr haragjának napján!
n
„Mielőtt szülne a végzés” „míg
rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja”
„talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján” – van tehát kegyelmi
idő.
n
Ninivének adatott 40 nap. Az özönvíz előtt 120
év és 7 nap. Sodomának is adatott lehetőség a megtérésre. Izráelnek is.
n
„Keressétek az Urat mindnyájan
e föld alázatosai” – Van feladatuk a kegyeseknek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése