Imádjuk Istent neki tetsző módon! - Ézs 44:9-22

Imádjuk Istent neki tetsző módon!

Ézs 44:9-22. (44:6)

n Kezdjük mindenekelőtt azzal, hogy meghatározzuk a bálvány mibenlétét.

n Újból és újból olvasunk az Igében arról, hogy Izraelben virágzik a Baál-kultusz, jóllehet Isten világosan megparancsolta népének: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” Ne csinálj semmi hasonlót ahhoz, amik az égben, a földön, vagy a föld alatt vannak. Semmi jelképet, semmi faragott vagy öntött bálványt. Ne tiszteld, és ne imádd azokat! Ez a tízparancsolat legelső parancsa.

n Azért nem szabad imádnod más istent - mondja az Úr Izraelnek -, mert az Úr féltőn szerető Isten. Valamiképpen szövetséget ne köss annak a földnek lakóival, amikor isteneiket követve paráználkodnak, és meghívnak téged áldozati lakomájukra, hogy egyél az ő áldozatukból, s nehogy feleséget végy leányaik közül fiaidnak, hogy a te fiaidat is paráználkodásra vigyék. Ne csinálj magadnak öntött isteneket.

n Mózes 5. könyvében azt olvassuk: „A ti Isteneteket kövessétek, és az Ő parancsolatait tartsátok meg, az Ő szavára hallgassatok, Őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok. Mikor teközötted jövendőmondó vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát tesz neked, ha bekövetkezik a jel vagy a csoda, amelyről szólt neked, mondván: Kövessünk isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat, ne hallgass efféle jövendőmondó beszédére, vagy efféle álomlátóra, mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, szeretitek-e az Urat teljes szívetekből és teljes lelketekből”. Azonban mindezek ellenére mégis tele van a Biblia azzal, hogy Izrael mindegyre elhajolt az Úrtól és bálványokat imádott. Hol a Baálnak, hol az Aserának épített oltárt, és ligetet.

n Gedeon szüleinek házában is virágzott a bálvány kultusz. Nagy ceremóniákat rendeztek tiszteletére. Az Ó-szövetségben Isten az Ő prófétáit kellett küldje, hogy megfeddje az Ő népét bálványimádásuk miatt. „Ne járjatok idegen istenek után!” „Ha vissza térsz Izrael, hozzám térj vissza!” „Térjetek meg a ti gonosz utaitokról, jobbítsátok meg a ti utaitokat, térjetek meg én hozzám, ezt mondja az Úr!”

n Az Új szövetségben is olvasunk ezekről. Pál apostol, amikor végigjárta Athén utcáit, sok oltárt és bálványt talált. Amikor Lisztrában jártak, a nép azt hitte, hogy az Istenek jöttek le hozzájuk. Elnevezték Barnabást Jupiternek, Pál apostolt pedig Merkuriusznak. Majd felkoszorúzott bikákat vezettek elő, hogy tiszteljék őket.

n Mindezekre mi azt mondjuk, hogy ma már ilyen nem történhet meg. Sehol nem látunk felállított Vénusz szobrot, vagy Zeuszt, Appolóst, Bakhuszt amelyeket emberek imádnának. Így van, nincsenek felállított kőszobraink, amelyeket imádnánk. De vannak más bálványaink!

n Jegyezzük meg, hogy az ember arra teremtetett, hogy az Istent imádja. Ez benne van a természetünkben, ezzel születtünk. Ha az ember nem hajlandó az igaz Istent imádni, akkor leborul más isten előtt. Pál apostol úgy fejezi ki ezt a római levélben, hogy a teremtő helyet a teremtményt imádja az ember. Ma nem hódol kőnek és fának, ez igaz. De nagyon sok minden más bálvány lehet az ember életében. Akit jobban szeretsz, mint Istent, aki előtt meghajolsz, akinek engedelmeskedsz, akinek inkább tudsz áldozni, mint Istennek. Akinek odaszenteled az idődet, tehetségedet, akit többnek tartasz Istennél.

n Mi a bálvány? Amit Isten elé helyezel, ami több számodra, mint Isten. Lehet, hogy most azonnal nem tudod megmondani, nálad van-e ilyen? Például az egyik embernek többet jelent a háza és a házában a rend. Ez lehet bálvány. Nem arról van szó, hogy ne legyen tisztaság és rend. Illik is, hogy minden hívő ember házában rend és tisztaság legyen. De amikor már a szőnyegre nem lehet rálépni, a belsőszobába nem szabad bemenni, a gyermekek is kiszorulnak a házból, akkor feltevődik a kérdés, mire való gyakorlatilag a lakás? Az egyik faluban történt, ahol a lelkipásztor is a nyári konyhában ebédelt a családdal, majd ebéd után bevezették őt a nagy házba is, és bemutatták a szobákat, amelyek szőnyegezve, szépen berendezve álltak. Majd a padládában található különböző ruhadarabokat kezdték mutogatni. Hadd lássa a kedves igehirdető, hogy nekünk ez is van! Dehát miért nem használjátok ezeket? Hát... nem rongáljuk, nem akarjuk, hogy kopjon. S tartották mindezt dísznek.

n Mások életében bálvány lehet egy szokás, egy szenvedély, aminek hódol. A Királyhágón találkoztam egyszer egy emberrel, aki hazafele tartott. Bécsig szeretett volna menni, de nem engedték át a határon, nem volt vízuma. Megszerezhette volna a vízumot, de nem volt rá ideje. Miért? Valami nagyobb futballmérkőzést sugároztak volna időközben, és legalább a második félidőre neki haza kellet érni! Azt nem lehet elszalasztani!  Ez az, amikor a labdarúgás valakinek bálványa lett.

n Megtörténik, hogy mások életében a gyermeke válik bálvánnyá. Jobban szereti, mint Istent! „Jaj, én imádom a kisfiamat, vagy kis unokámat!” Azt hiszem, tényleg imádja: bálványa lett. Bármi, ami Isten élé kerül, ami fontosabb, mint Isten imádása, ami előtt meghajolsz, amit többnek tartasz, az bálványod lehet. A bálványimádók nem mennek be Isten országába. Akiknek istenük az ő hasuk -, ahogy Pál mondja a filippibelieknek - akik mindig a földiekkel törődnek, azok bálványimádók. Nem a Baál kultuszt követik, nem Asera előtt hajolnak meg, nem a római vagy görög isteneket imádják, hanem saját modern házi-bálványaikat.

n Az egyik legszörnyűbb bálvány az önzés. Amikor az „én”-t mindenki elé helyezed, mindenkinél többre tartod, még Istennél is. Ne ütközzünk meg az Úr Jézus szavain, amikor azt mondta: „...aki meg nem tagadja még önmagát is nem lehet az én tanítványom.” Aki jobban szereti apját, anyát, gyermekeit, testvéreit, vagyonát, vagy bármit, mint engem, nem méltó az Isten országára.

n Sorolhatnám ezeket tovább, mennyi minden bálvánnyá válhat. Túlhangsúlyozott nemzeti érzés, szenvedélyek, szokások, megátalkodottság, makacsság, akaratosság, különböző tárgyak, személyek, TV, érzékiség, vallás és vallásoskodás, származás, hagyomány, nyelv...

n De mindezek után hadd mondjam, hogy minden bálványimádás gyakorlatilag Sátánimádás. Nehogy azt higgyétek, hogy nagy dolgot mondtam, ez így igaz. Minden bálványimádó az ördögöt imádja. Minden ember, aki másnak hódol, mint Istennek az az ördögnek hódol. Hogy vannak ma már a szó szoros értelmében Sátánimádók is, ez már a gonoszságok teteje. A korinthusi első levelének a tízedik részéből idézek: „Mit mondok én, hogy a bálvány valami, vagy, hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák és nem Istennek! Nem akarom, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az ördögök és az Úr poharát. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.”  Mert ugye, ha nem az Úr asztalának vagy részese, akkor minek? Ha nem az Úrnak hódolsz, ha nem Őt imádod, akkor hát kit imádsz? Csak két lehetőség van!

I. Megvan minden emberben az éhség Isten imádata iránt

n Ez általános.

n Ez lényeges.

n Kikerülhetetlen.

II. Ezt az éhséget meg lehet fertőzni

n 20. v. „aki a hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt”

n Történelmi bálványok: származás, hírnév, dicsőség.

n Humanista bálványok (emberek). Sztárok. Sportolók.

n A Mammon. Kívánság. Lopás. Meggazdagodási vágy.

n Természet-bálványok: Tudomány. Filozófia.

n A hatalom bálványa: Az Állam. Nemzet.

n Vallás bálványok:

III. Az éltető kenyér - Ézs 55