2007. június 4., hétfő

Hétfő - Cannes-i filmfesztivál, film-review

Reggel, mint minden második hét hétfőjén, Nagyváradra utaztam, a Teológiára. Útbaejtettem Ballát, Egrespatakot és Krasznát. A kocsimon olajcserét végzetünk a Dimény Szervíznél. Pál öcsémmel is beszélhettem, meg Sándor és Imre öcsémmel is. És még rengeteg emberrel, az úton. Délután a fiúkkal sor került a vizsgákra: Homiletika, Hermeneutika és Héber. Érdeklődés szempontjából csökkenő sorrendben.

Mai blogbejegyzésem a Cannes-i filmfesztivállal kapcsolatos. Ismert
ugyanis, hogy egy romániai rendezõ vitte el a Palme d'Or (Aranypálma) díjat... Én, sajnos, nem tudok filmeket nézni, még a TV-ben sem. Nincs rá időm. A hírekről is inkább az írott sajtóból veszek tudomást. A képernyő előtt sokat ülök, de nem a TV, hanem a számítógép képernyője előtt.
Azonban az esemény megérdemel egy-két megjegyzést, ebben a blogban. Kezdem egy ezzel kapcsolat beollózott blogbejegyzéssel, majd felidézem magát a filmet, és megpróbálok levonni belőle egy-két következtetést.

"Tengerpart, hajók, paparazzik, színészek, rendezők, kamerások, filmkereskedők és még sok rengeteg ember aki összegyűlt, hogy részt vegyen a filmvilág legjelesebb díjainak kiosztására. Egy kis, majdnem 70.000 lakosú kisvárosban kerül sor 1939-től megrendezésre a filmvilág legnagyobb eseménye: a Cannes-i filmfesztivál.
Minden adó közvetít egynéhány interjút, bemutat egy-két szép színésznőt és néhány jól öltözött úriembert is.
Mindenki a nagy pillanatra vár, hogy megkezdődjenek a díjkiosztások a különböző kategóriákban. A Palme d'Or a legnagyobb díj, amit ezen a fesztiválon fellépő filmek megnyerhetnek.
Országunk, Románia, már második alkalommal vett részt ezen a rendezvényen és ezúttal megnyerte a jeles Palme d'Or-t éspedig egy érdekes és vitás támajú filmmel: 4 luni, 3 sãptãmâni & 2 zile - Cristian Mungiu.
http://en.wikipedia.org/wiki/4_Months,_3_Weeks_and_2_Days
Románia jeleskedik a fesztiválon, és sokan különbözõ módon értékelik ezt a csillogást. Az amerikai kereskedők kételkednek a film amerikai népszerűségében a vitás téma miatt. A francia filmkritikus a Románia jelenpillanati valóságát elemezi, mintegy felhívva a figyelmet arra, hogy ennek az országnak még ma is nagy problémái vannak (és talán nincs igaza?).
A művész nagyra értékeli a pontos és állandóan jelenlevõ kamerát, a tiszta történetvezetést, a történet drámaiságát és a női fõszereplők jeles működését.
A rendező nem illik be a francia világ bohém szereplői közé. A balkáni megjegyzés sem marad el az interjúban adott válaszaiból: "ez a film igazán nem is volt sokat tervezve; egy-kettőre jött az ötlet és nemsokára megcsináltuk a filmet is." A kissé más válaszok talán jobb fényben tüntették volna fel a rendezõt. :)
A film kis büdzsével és kevés emberrel - akik több szerepkörben is részt vettek -, készült. A teljesítmény tiszteletre méltó!
Csak reméljük, hogy a díj nem azért érkezett, hogy a még mindig Európa szemetesládájának tekintett országot egy kicsit csillogtassák, hanem mert igazán megérdemelték művészeink! Ne legyen ez már politikai játszma!"

(A Cannes-i filmfesztivál margójára - Szeredai Amália,
http://blog.360.yahoo.com/ami_sz

A film, röviden:
A történet 1987-ben játszódik, Ceauşescu diktatúrájának vége fele. Két vonzó külsejű diáklány, Otilia (Anamaria Marinca) és Gabiţa (Laura Vasiliu)tragikus története ez, akik az egyetem hálószobájában arra a döntésre jutnak, hogy illegálisan véget vetnek Gabiţa nem kívánt terhességének... Erre találkozót szerveznek Bebe úrral egy olcsó hotelben, ahol az orvosi beavatkozásra sor kerülhet... Az épületek szűk folyosója, a jegy nélküli utazás a vonaton, a hotelszoba árának alkudozása, mind valós romániai jelenségek... Az események fokozása az illegális abortuszt végző Bebe (Vlad Ivanov) szerepéhez vezet, akivel egy olcsó hotel szobájában találkoznak. A rendeză Mungiu és a tehetséges kamerás Oleg Mutu technikája fokozza a hatást: Bebe szexuális szolgáltatást kér az orvosi beavatkozásért Otiliatól. Vád, harag, szégyen, megaláztatás, minden benne van! Ami igazán szomorú, az, hogy a valóság még ennél is szomorúbb.

Megjegyzések:
1.
Szembetűnő a modern élet kegyetlensége és Istentől elfordult romlottsága. Ez a film azért nyerhet Palme d'Or díjat, mert annyira valósághű: ilyen az élet, nemcsak Romániában, hanem egész Európában, a világon! Sajnos. Tele az országút, a könyvesbolt, a TV és a világháló paráznasággal és prostitúcióval! Parlamentek bűnt-szabadalmazó törvényeket hoznak, és a mindent toleráló posztmodernizmus egyedül a komolyan vett keresztyénséget nem tolerálja. Ez a film nem Ceauşescu korszakáról szól: akkor még nem tartottunk itt. Az elhatalmasodó bűnt még egy 1966-ban hozott abortusz-ellenes törvény sem tudta megfékezni, hát még ma! Nos, ez az, ami valóban szomorú.

2.
A bűn további bűnöket szül. Nincs kiút a megtéretlen, Isten nélküli embernek: "Menthetetlen vagy ó, ember, bárki légy..." Az emberi megoldások hiábavalók és eredménytelenek: a jószándék nem elég a megoldáshoz. Az egyetlen megoldás: Jézus! - "Ne add fel a reményt, hisz van megoldás, Jézusban...!" (Ez az ének, sajnos, nem került bele a hit hangjaiba...)

3.
Az Isten szerinti párkapcsolatnak és házasságnak nincs párja! "Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten." Zsid 13:4

4.
Végül, álljon itt egyik énekünk, amit sikerült megfelelően (új) szavakba önteni (A hit hangjai 482):

1. Megy a bűnös világ kárhozat tévútján,
Büszkén megveti Jézus szavát.
Velük együtt kívánsz te is menni talán?
Döntened kell, ne szalaszd el a mát!

Refrén:
Felmérted-e jól ezt, ha itt mindent megnyersz,
Mit ér majd, ha a lelked elvész?
Halld meg Jézus hangját, szíved add Néki hát,
Gondold jól át, lelked sorsát, javát!


2. Jézus szólít téged, Kegyelmét ne vesd meg,
Mert a szíved csak keményebb lesz,
És a bűnök árja lelked mélybe rántja,
Vigyázz nagyon, be ne csapjon téged! Refr.

3. Vajon felcserélsz-e reményt, üdvösséget
Örök gyásszal és nagy sírással?
Csillog bűnök fénye, benne halál réme,
Hív a gyönyör, aztán gyötör, megcsal! Refr.

4. Míg az üdv ajtója nyitva áll számodra,
Amíg téged hív a kegyelem,
Válassz jól és térj meg, mondjad Megmentődnek:
Döntöttem már, tovább nem vár szívem! Refr.

2007. június 3., vasárnap

Vasárnap - Hogyan tovább?

Hosszú nap a vasárnap, főleg ha négyszer kell szolgálni...
Ma azonban a délutáni szolgálatban csak másodlagos szerepem volt, Kelemen J. Sándor társam mellett. Délelőtt, persze, a közzétett prédikációvázlatot használtam...
Bonyhán őszinte beszélgetésünk volt, a hogyan továbbról.
Fintaházán, sajnos, sok rendben és sokféleképpen támad a gonosz. Nagyobb kegyelemre van szükségünk!
"De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád." (Jak 4:6)

2007. június 2., szombat

Mózes meg nem hallgatott imádsága - 5Móz 3:23-29

Jól megkésve, ma kifizettem a baptifonokat.
Újra David Rohl "Fáraók és királyok" c. könyvét tanulmányoztam. Ennek az embernek igaza lehet itt-ott, de sajnos, hozzáállása a hitetlen tudós hozzáállása. Emiatt, nem vehető véleménye készpénznek. Zavar a minden eddigi következtetést elutasító posztmodaern magatartása.

A holnapi szolgálatokra készülve ide másolom délelőtti prédikációm jegyzetét:

MÓZES MEG NEM HALLGATOTT IMÁDSÁGA
5Móz 3:23-29

"Könyörögtem az Úrnak abban az időben, mondván:
Uram, Isten, te elkezdted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint?
Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!
De megharagudott az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondta az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!
Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugot felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon.
Józsuénak pedig parancsolj, és bátorítsd őt, és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek, a melyet meglátsz.
És ott maradtak a völgyben, Beth-Peórral szemben."


█ Nincsenek meg nem hallott imádságok, de meg nem hallgatott imádságok vannak.

I. Istennek oka volt nem hallgatni meg Mózes imáját
█ Mózesnek nem kellett szégyenkeznie kérése miatt. Kérése jogosnak tűnik: ezért mondott le arról, hogy a fáraó leánya fiának mondják... ezért vándorolt a pusztán negyven évig... sok ellenséggel megküzdött... Kinek lenne joga, ha nem neki?
 Eddig számtalan imádsága meghallgatatott: kettévált a Veres tenger, Manna hullott az égből, Isten megbocsátott népének.
 Csak egy lépés választotta el végső kívánságától: láthatta a pálmafákat, a tejben-mézben folyó Kánaánt... De nem mehetett be.
■ Hasonlít ez a Pál apostol meg nem hallgatott imájára, amelyben az oldalában levő tövis eltávolítását kérte – 2Kor 12:7-10.
█ Ne lenne ez összhangban Isten akaratával? Van, amikor gyermekünk megtérését kérjük, vagy valamilyen jogtalanság, igazságtalanság eltávoztatását, a gyülekezet békéjét – amiről tudjuk, hogy Isten akarata! Mégse talál meghallgatásra.
 A Sátán könnyen kihasználja ezt, hogy megingasson hitünkben. Aki ismeri az imameghallgatásokat, ismeri a meg nem hallgatott imákat is.
█ De ha az okát keressük, azt is megtaláljuk. Mózes életében is volt egy-két méltatlan cselekedet... Egy szava sem lehetett az Úr ellen, amikor Isten megtagadta kérését... Mindegyikünknek vannak a Méribáink („versengés”)! Lásd: 4Móz 20:7-13 (és 2Móz 17:4-7).
█ De nem kell mindig egy bizonyos bűnre gondolni a meg nem hallgatott imák okát keresve, hanem csak A BŰNre!
 Mózes szíve nem azt dobogta: akarom! meg kell lennie! Hanem ismételte, amit az Úr mondott: ez elég!
 És ott maradt a völgyben, Bét Peórral szemben. Nem imádkozott haszontalanul, hiába. Csak imájának más eredménye lett, mint gondolta.

II. Isten jobbat adott Mózes kérésénél
█ Jobb volt Mózesre nézve.
 Ő nem láthatta a teljes képet... Mózes semmit sem láthatott jobbnak, mint bemenni Kánaánba! De Isten jobbról gondoskodott: bevitte a mennybe!
 Kánaán a honfoglalás után nem volt egy „földi paradicsom”... Izrael együtt vétkezett a bennszülöttekkel! Mózest ez elkeserítette volna.
■ Ha Mózest megkérdezte volna az Úr a mennyben: akarsz-e még a földi Kánaánba bemenni? – azt válaszolta volna: Elég. Ne szólj nékem többé e dolog felől!
■ Az utas meghúzná a gyeplőt a szakadék szélén, de a kocsis a lovak közé csap az ostorral! Ő jobban tudja, mi a helyes.
█ Jobb volt a népre nézve.
 Ez nemcsak egy személyes ügy volt: a népet is érintette.
 Mózes háromszor (1:37, 3:26, 4:21) hibáztatja a népet, hogy „miattatok haragudott meg reám az Úr”... Vagyis, ezzel a megtagadással Isten a népet is figyelmezteti.
 Isten óvta a népet. Mózes nagyon népszerű volt. Halálakor egy hónapig siratták (5Móz 34:8)! Isten szándékosan megakadályozta a népet, hogy Mózes sírját imádják (mint az akkori időkben ez gyakori volt, az ősök tisztelésében). Senki sem ismeri, hol van eltemetve – 5Móz 34:6.
█ Jobb volt Józsuéra nézve.
 Józsué megbízatását emeli ki az Úr, miközben megtagadja Mózes kérésének teljesítését (5Móz 1:38. 3:21-22. 28.). A kettő összefügg!
 Hatékony szolgálónak nem könnyű átadni a szolgálatot másnak... Van, amikor Isten segít neki félreállni, hogy a másik átvehesse a megbízatást. Józs 1:2 – „ Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon...”
█ Ez vált Isten dicsőségére.
 Ne dolgokat kérj Istentől, hanem tulajdonságokat. A Lélek gyümölcseit nem tudod pénzen megvásárolni magadnak.
 Talán egészségért könyörögsz, de Isten így tud alázatban tartani, és Tőle való függőségben.
 Talán jobb munkahelyet kérsz, de azoknak az embereknek, akikkel dolgozol, azután ki fog bizonyságot tenni?
 Talán eredményért kiáltasz, de a kudarc néha hasznosabban formál!

III. Isten egyszülött Fia imáját sem hallgatta meg egyszer!
█ Jézus imája, hogy múljék el tőle a keserű pohár, nem talált meghallgatásra.
 De Ő már előzőleg hozzátette: „Elég. Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied!” Harmadjára, aztán már nem is szólt többé neki e dolog felől... Mt 26:42-44 – „Atyám! ha el nem múlhat el tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.”
 Jézus is mennyei Kánaánt kívánt... és kapott helyette pokoli szenvedéseket! Pedig neki nem volt Méribája sem! És nem jutott neki egy Béth Peor sem, ahol megnyugodhatott volna!
 Ha volt valaha e földön meg nem hallgatott imádság, akkor az a Jézusé volt!
█ De jaj, mi lett volna velünk, ha az Atya meghallgatja a Fiú imádságát Gecsemánéban!?
 Utólag belegondolni is rettenetes. Pedig előzőleg Péter is féltette és óvta. Lásd: Mt 16:21-23. – Péter nem gondolt az Isten dolgaira...
 Az Úr asztala előtt adjunk hálát Istennek, hogy Jézus vállalta imádságának meg-nem-hallgatását! Nem az lett volna a csoda, ha leszállt volna a keresztről, hanem az, hogy ott maradt!
 Imádság közben ne magunkra, hanem inkább Isten dolgaira gondoljunk! Ne legyen imádságunk olyan, mint egy bevásárló lista, hanem legyen imádat és dicséret!

Befejezés:
■ Ha imáid nem haszontalanok, az csak Istennek köszönhető.
■ A meg nem hallgatott imádság sem haszontalan.
■ Jézus esedezik éretted, kimondhatatlan fohászkodásokkal. Adj hálát akkor is, ha ezt hallod: „Elég. Ne szólj nékem többé e dolog felől.”

2007. június 1., péntek

Péntek - Ifjúsági

Ma reggel Mártával Maroshévízre (Topliţa) mentünk, de már dél körül viszaértünk.
Az imaháznál vártak néhányan a nők közül, Udvarfalváról és Nyárádmagyarósról, akik a Csendesnapokra indultak a Táborba. Többek között Márta is tanítani fog valamit az öltözködésről: lelki és testi öltözetről.
Tábita már korábban elment, autóbusszal, mert jelentkezett az öntkéntesek közé, a konyhára, segíteni.
Este az ifjúsági alkalmon 12 leány és 8 fiú vett részt, és a posztmodernizmusról bezélgettünk:
- démonizálódó világunkról, ahol egyre többen fordulnak jósnőkhöz, és hisznek a horoszkópokban;
- az erkölcsetelenné váló tartsadalomról, ahol mérce híjján mindent tolerálnak, csak a hívőket nem;
- a sekélyessé és felszínessé váló istentiszteletről, ahol a lényeg a hallgatók szórakoztatása és nem Isten tisztelete.
Mielőtt imádkoztunk volna, azzal fejeztük be, hogy a világtól mégsem elzárkózni kell, hanem hatással lenni reá. A gyülekezetnek sem elszigetelődni és hermetikusan záró falakat építeni kell a kívülvalók felé, hanem hittel és kezdeményezéssel kimenni közéjük, és megnyerni őket az Úr Jézusnak.
Vacsora után - gyermeknap lévén -, kimentünk Johannával és Mírjámmal a Macdonalds-ba egy fagyira...

2007. május 31., csütörtök

Csütörtök - A gonosz szándékai

Szinte már egy hete, hogy ez az első nyugodtabb nap. Habár a két magyarországi Biblia-ligás atyafi itt van, és kolozsvárról megérkezett Victor Sainiuc is, ez most engem nem foglal le, mivel csak este leszünk együtt, Erdőszentgyörgyön, az istentiszteleten és az ottani gyülekezetplántáló misszionáriusokkal.
Ma tehát nyugodtabban ülök a számítógép előtt.
Elküldtem a jegyeket az Emanuel Egyetemre, öt osztály számára. Maradtak még egy páran, akik nem vizsgáztak le, de a jövő héten az is megtörténhet.

Csodálkozom, amikor az Úr ügyét valakik úgy "támogatják", hogy ezzel saját gyülekezeteinknek okoznak kárt, és néha szakadást. Meg vagyok győződve, hogy gyengeségeink ellenére gyülekezeteink az Úr Jézus testének tagjai. Arról is meg vagyok győződve, hogy bármilyen szakadás gyülekezeteinkben, amit előidéznek, nem tekinthető a Szentlélek munkájának. Persze, elítélem a szűklátókörű parókiálizmust. De méginkább elítélem, amikor valaki még szűkebb látókörrel morzsolja az Isten népét, megtévesztő kampánnyal egyéni vagy prívát céljainak rendelve alá a missziót. Az ilyenekkel nem tudok sem egyetérteni sem "együtt enni" (úrvacsorázni).
Említettem, hogy csodálkozom, hogy vannak, akik nem látnak át a szitán. Az Úr munkájának tekintenek olyasmit, amiből eddig csak kár származott az Úr gyülekezete számára. Pedig Pál apostol azt mondja, hogy "jól ismerjük az ő szándékait" - mármint annak a bestia gonosznak a szándékait! Csak Pál apostol látná? Mi nem látjuk?