Isten Igéje és annak fogadása - Jer 36:1-16. 22-32.

Isten Igéje és annak fogadása

Jer 36:1-16 22-32. (ApCsel 10:33b)

(Bibliaóra 2013. február 24-én)

n Júdát Joákim gonosz király vezette, aki Jósiás fia volt – 2Krón 36:5 – „Huszonöt esztendős volt Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedett az Úr előtt, az ő Istene előtt.”

n Lásd: 2Kir 24:1-4. és Dán 1:1-2

n Isten megparancsolta, hogy Igéjét írják le – 36:1-2.

I. Hogyan kaptuk Isten Igéjét? (az ihletettség hitelve) – 1-8

n Az Ige Istentől származik, nem embertől. – 2. 4. 8. 10-11. 29.

n Hogyan jutott el hozzánk? – 17-18. (2. 4.) 1:9 – „És kinyújtotta az Úr az ő kezét, és megillette számat, és monda nékem az Úr: Íme, az én igéimet adom a te szádba!”

n Jeremiás beszéde = Isten beszéde – 10-11 v. – „¹⁰ És elolvasta Báruk a könyvből Jeremiás beszédeit az Úr házában Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában a felső pitvarban, az Úr háza új kapujának nyílásában az egész nép hallatára.  ¹¹ És hallá Mikeás, Gamariának, a Sáfán fiának fia az Úrnak minden beszédét a könyvből.”

v  „Az Úr Lelke beszélt általam, az Ő szava volt nyelvemen.” (2Sám 23:2). De ezt nem okkult módon: ahol a médium transzba esik, önkívületi állapotba jut, és mechanikusan kénytelen írni vagy mondani, amit a gonosz szellem neki sugall…

v  „Nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én Atyám.” (Mt 16).

n Tekintélye van – 1Pt 1:21. Zsid 1:1-2. 2Tim 3:16. Ez nem ember szava, hanem Istené. 1Thessz 2:13 Gal 1:11-12

n A Szentírás azért adatott, hogy felfedje a bűnt – 36:2-3. Róm 7:7 – „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.”

n Ennek érdekében az Igét hirdetni kell - 2Tim 4:1-2; Tit. 1:9.

n A hirdetett Ige megtérést eredményezhet – Jer 36:3. 7. Tit 2:11-12. 2Tim 2:25-26 – „ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsudnának az ördög tőréből”.

II. Hogyan fogadják az Igét? – 1-8

n Báruk – engedelmes 8. v. Mt 7:21. 24-27.

n Vannak, akik úgy vélik, hogy ha részben engedelmesek, úgy is kedvesek lehetnek Istennek.

n Jeruzsálem népe hallotta, de nem válaszolt. – 10. v. Ézs 6:9-10.

n A főemberek megijedtek, de nem tértek meg – 13-16-19. v. Kíváncsiak voltak (15), megijedtek (16), kérdéseket tettek fel (17-18), féltek a következményektől (19), mégsem tértek meg (24). Mint Félix: ApCsel 24:24-25.

n Joákim király – teljesen ellene állt – Jer 36:20-26. Feldarabolta és elégette! Üldözte a prófétát!

v  A Biblia megírása hasonló ahhoz, amit a transzformátorok tesznek az elektromos árammal: beérkezik a magasfeszültségű áram, amit áttranszformálnak 220 Voltra, hogy használható lehessen.

v  Adás mindig van, de akiben nincs a Szentlélek, annak nincs vevőkészüléke. Akinek nincs Jézusba vetett hite, annak nincs antennája.

v  Mindennapi kenyér. Kétélű kard. Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

n Hogyan üdvözülhetsz? Milyen az igazi imádat? Erkölcsös viselkedés? – feldarabolják és elégetik!

n Vannak modern „írástudó kések”! – modernitás és posztmodernitás. Emberek tanításai (Mt 15:6-9). Elcsűrés-csavarás (2Pt 3:16). Más evangélium (Gal 1:6-9). Engedelmesség helyett önkény (1Sám 15:22-23).

n A Biblia mindezt túléli. Jer 36:27-28. 32. – „²⁷ Szóla pedig az Úr Jeremiásnak, miután a király megégette vala a könyvet és a beszédeket, a melyeket Báruk a Jeremiás szájából írt vala, mondván: ²⁸ Térj vissza, végy magadnak más könyvet, és írd bele mind az elébbi szókat, a melyek az elébbi könyvben valának, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett. … ³² Azért más könyvet vett Jeremiás, és adta azt Báruknak az írástudó Néria fiának, és beírta abba a Jeremiásnak szájából minden szavát annak a könyvnek, amelyet Jojákim, a Júda királya megégetett vala a tűzben. És több dolgot is írának bele, hasonlókat az elébbiekhez.”

n Akik elleneállnak, elpusztulnak – 36:30-31 – „Azért ezt mondja az Úr Jojákim felől, a Júda királya felől: nem lesz néki, aki a Dávid székébe üljön, és az ő holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre. És megbüntetem őt, és az ő magvát, és az ő szolgáit az ő bűneikért, és rájuk bocsátom és a Jeruzsálembeli polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, a melyről szólottam nékik, de nem hallgattak meg.”

n Jer 22:18-19 – „Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húgom! Nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének.  19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül!”

n Jn 12:48 – „Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.”

Amiképpen feltámasztatott Krisztus - Róm 6:1-11

Amiképpen feltámasztatott Krisztus

Róm 6:1-11

n   „Megmaradjunk-e a bűnben?” - Milyen bűnről beszél az apostol? Erről korábban beszélt (1:18): a törvényben való bizakodás hiábavalósága (2:17kk), és a kegyelemben való bizalom biztonsága (3:21-5:21). „Ahol a bűn megsokasodik, ott a kegyelem is bővelkedik.” (5:20)

n  Ha a bűn ennyire komoly dolog, akkor nem mindegy, hogy kicsit vétkezünk, vagy sokat? Folytassuk a bűnt? Nem!

n  A válasz a „feltámadás-teológia”, az „Ádám-teológia” és a „szabadulás-teológia”.

I. Meghalás és feltámadás Krisztussal (Feltámadás-teológia)

n  Korábban halottak voltunk a bűnben (Ef 2:1), most meghaltunk a bűnnek. Miért élnél a sírboltban, ha feltámadtál?

n  A Krisztus halálába kereszteltettünk bele.

n  „Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted.” (2Sám 19:43)

n  Egyesültünk Krisztussal, az ő halálával és feltámadásával, a keresztségben/bemerítésben. Így felszabadultunk a bűn hatalma alól.

n  A bűn kísért, vétkezhetünk, azért szól a felhívás: új életben járjunk! Ne folytassuk az életet a bűnben!

n  ⁵ Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.

n  ⁶ Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:

n  ⁷ Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

n  „A mi ó-emberünk ő vele megfeszíttetett”.

n  Miért élnél még a cellában, ha szabad lettél?

II. Ádám és Krisztus (Ádám-teológia)

n  Új identitásunk van. Vele együtt meghaltunk és feltámadtunk – hogyan élhetnénk tovább a bűnben?

n  Ezt főképp az Róm 5:12-21-ben fejti ki.

v  ¹² Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűnt, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek: ¹³ Mert a törvényig vala a bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. ¹⁴ Úgy de a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala. ¹⁵ De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. ¹⁶ És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. ¹⁷ Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővelkedésében részesültek. ¹⁸ Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. ¹⁹ Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. ²⁰ A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővelkedik: ²¹ Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

n  Ugyanígy tanít az apostol 1Kor 15:21-24-ben:

v  „²¹ Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. ²² Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

v  ²³ Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. ²⁴ Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.”

n  A Róm 6:6-ban világos, hogy az „ó-ember” és a „bűnnek teste” mindkettő az Ádámmal való azonosságunkat jelenti, amelyben a bűn uralkodik. Ezt kell halába adni. A keresztségben jelképesen is halálba adjuk a régi embert és eltemetjük azt.

n  „Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja az Isten országát.” Hogyan történik az újjászületés? A 6:8 mondja el: ⁸ Hogyha pedig meghaltunk (aorisztosz) Krisztussal, hisszük, hogy élünk (futurum) is ő vele.

n  Jézus feltámadása különbözött a Jairus leányának feltámadásától, (Mk 5:21-24. 35-43), a naini ifjú feltámadásától (Lk 7:11-17), vagy a Lázárétól (Jn 11:1-44).

n  Ők erre az életre támadtak fel, meghaltak újra, mert romlandó testük volt. Jézus teste megdicsőült test volt, de hordozta korábbi testének jellegzetességeit (Jn 20:27), reggelizhetett (Jn 21:9-14), és megtörhette a kenyeret (Lk 24:30). De átmehetett a zárt ajtón (Jn 20:19), és eltűnhetett szemük elől (Lk 24:31), felmehetett mennybe (Lk 24:51; ApCsel 1:6-11).

n  Krisztus többé meg nem hal (9. v.), a halál rajta nem uralkodik.

III. Rabság és Szabadság (szabadulás-teológia)

n  Négy ige/felszólítás:

v  Tudjátok

v  gondoljátok (logizesthe)

v  szánjátok

v  engedelmeskedjetek. 

Három húsvéti küldetés - Mt 28:1-20

Három húsvéti küldetés

Mt 28:1-20

n  Ha öt állítás közül az egyik hamis, hogyan állapíthatod meg? Nem könnyű.

n  Néha a hazugság nagyon hasonlít az igazsághoz, és fordítva, az igazságot sokat hazugságnak veszik, és nem fogadják el.

n  A húsvéti történet is ilyen.

n  A négy evangélista más és másképp számol be a húsvéti eseményektől.

n  Jézus testét sírba helyezték. Arimáthiai József és Nikodémus hoztak „mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot. Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.” - Jn 19:39-40. De az asszonyok is készítettek fűszerszámokat, még péntek este, és Vasárnap reggel igyekeztek vele a sírhoz, hogy Jézus testét bebalzsamozzák.

v  Odaérve megtudták, hogy földrengés volt.

v  Egy angyal, fehér ruhában, elhengerítette a követ, és ráült arra.

v  A római katonák elájultak a félelemtől.

n  Három küldetésről olvasunk: az angyalokéról, a katonákéról és a tanítványokéról.

I. Az angyalok küldetése

n  De két dolog közös mindegyik evangéliumban: asszonyok találkoztak először a nyitott sírral és a feltámadott Jézussal, és mindegyik evangélium beszámol arról, hogy angyalok várták a sírhoz jövő asszonyokat: ők adták át az örömhírt. Mit mondtak?

n  (1). Ne féljetek!

v  Az angyalok általában ezzel kezdték, mindig. Az Úr Jézus születésekor: „Ne félj Mária…” „Ne fél magadhoz venni Máriát…” „Ne féljetek, íme, hirdetek néktek nagy örömet!” A feltámadáskor is.

v  Ma is ezt üzeni. Kell-e nekünk ez az üzenet?

n   (2). Feltámadott!

v  Azoknak kellett ezt mondani, akik szemükkel látták meghalni a kereszten! Látták átszúrt oldalát!

v  Feltámadt! A testének templomáról beszélt, amikor azt mondta, hogy „rontsátok le…”

v  Igazat mondott. Akkor a többi is igaz, amit mondott.

n  (3). Nincsen itt!

v  Jézus nem volt a sírban. A ruhák ott voltak… A fejére tett keszkenő ott volt...

v  Némelyeknek ez nem elég. Például, Tamásnak: „amíg nem teszem ujjaimat a szegek helyébe…” Bizonyítékokra várnak.

II. A katonák küldetése

n  Az igazsággal párhuzamosan a hazugságot is terjesztik.

v  Vannak, akik csakis ezzel vannak elfoglalva.

n  Azt suttogják:

v  Ez a történet nem igaz. Ne higgy benne!

v  Valaki kitalálta.

v  Valaki félre akar vezetni.

v  Halott emberek nem támadnak fel.

v  Isten nem bocsát meg bűnöket.

v  Nyomorult bűnös vagy, nem érdemled meg Isten szeretetét, (mellesleg: ez igaz.)

n  Állj ellene a hazugságnak! Isten szeret. Akik tudják az igazságot, mondják el azoknak, akik nem tudják. Az evangélium ma is hirdetve volt.  

n  Máté evangéliuma számol be arról, hogy a feltámadás reggelén a katonák elmentek és jelentették a történteket: bementek a városba, és megjelentették a főpapoknak, hogy mi történt.

n  Egybegyülekezve a vénekkel együtt, tanácsot tartottak, és sok pénzt adtak a vitézeknek.

v  A katonák az életükkel játszottak, a római törvény szerint! Tudjuk például a Cselekedetek könyvéből, hogy Heródes kivégeztette azokat, akik őrködtek Péter fölött ApCsel 12-ben, miután Péter kiszabadult. Ezért akart öngyilkosságot elkövetni a Filippi börtönőr is, mert ha a foglyok megszöktek, ahogyan ő gondolta, akkor őt úgy is kivégzik… Azzal lehetett leállítni, hogy Pál kikiáltott, hogy „mindnyájan itt vagyunk”!

v  Az őrök jelentették, hogy nincs meg a Jézus teste: angyal szállott le, elhengerítette a lepecsételt követ, és az őrséget álló leestek, mint a holtak.

v  Ugyanis, még szombat előtt a papi fejedelmek felkeresték Pilátust, és arra kérték, hogy őriztesse a sírt, mert Jézus előre megmondta, hogy a harmadik napon fel fog támadni. Ez szerintük nyilvánvalóan nem volt lehetséges, de ellophatják halott testét a tanítványai, és azzal elhíresztelhetik, hogy feltámadott. Pilátusnak azonban elege volt már belőlük, elkergette őket, és röviden annyit mond, hogy van nektek őrségetek, őrizzétek, amint akarjátok. Kurtán-furcsán lerázta őket magáról.

v  Erre a főemberek elmentek, lepecsételték a követ, és az őrséggel őriztették éjjel és nappal. Bizonyosak akartak lenni, hogy sem be, sem ki nem jöhet senki.

n  De harmadnap reggelén mégis azzal a hírrel jöttek az őrök, hogy Jézus feltámadt! Nos ezt kellett valahogy eltussolni: megvesztegették az őröket, azt híresztelve, hogy a tanítványai lopták el a Jézus testét. Sok pénzt adtak nekik, hogy ezt a hazugságot híreszteljék. Ez majdnem úgy hangzik, mint egy XXI. századi történet…

n  Miért volt szükség a megvesztegetésre? Azért mert a sír üres volt. Ezt nem tagadhatta senki! Az őrök sem tagadhatták, a főpapok sem, mert ha csakugyan nem támadt volna fel Jézus, ők bármikor megmutathatták volna eltemetett testét!

v  Nem a tanítványok találták ki az üres sírt. A papok találták ki, hogy ellopták Jézus testét, hogy megmagyarázzák az üres sírt. Mert az üres sír nyilvánvaló volt.

v  A főpapok igyekeztek a bőrüket menteni azzal, hogy megpróbáltak elhíresztelni egy hazugságot.

v  Aki nem hiszi az Úr Jézus feltámadását, nem hiszi az igazságot, az ilyen módszerhez folyamodik, és ehhez ilyen megvesztegetésre van szükség. A pénz sokszor elhallgattatja az igazságot.

n  Ó. mennyi hazugság van! Mennyi pénz pazarolnak hazugságokra! Vegyük számba a főbb hazugságokat.

v  Van, aki azt írta, hogy az Úr Jézus nem is halt meg, hanem a hideg sírban magához tért ájulásából, onnan kijött, és ezért üres a sír. De nem is halt meg igazán! Igen ám, de keresztről hallható volt a halálkiáltása, ezt pedig nem lehet színlelni! A lábszárait éppen azért nem törték meg, mert már halott volt. Hogy mégis biztosak legyenek benne, dárdával átszúrták az oldalát, a szívét. János ennek szemtanúja volt, és leírta, hogy vér és víz folyt ki belőle, ami a halál beálltát bizonyítja.

v  Az Iszlámvallás azt mondja, hogy nem Jézust feszítették meg, hanem volt Jézusnak egy ikertestvére, így könnyű volt azt mondania Jézusnak, hogy feltámadt a halálból, hiszen nem is ő halt meg! Erre csak azt válaszolhatjuk, hogy az Úr Jézus születése, élete, csodái kizárják, hogy ikertestvére lehetett volna. Hát még a halála és a feltámadása! Kajafást, Pilátust, Heródest, a tanítványokat nem lehetett megtéveszteni.

v  Mások azt mondják, hogy Jézus valóban meghalt, de nem támadt fel, mert a tanítványok képzelődtek. Elképzelték, hogy ő a feltámadás és az élet, és oda képzelték a feltámadását is, mert annyira szerették, hogy napokig hallucináltak, látomásaik voltak. De hogyan történhetett meg, hogy ketten ugyanazt hallucinálták, sőt, egy alkalommal több mint ötszázan egyszerre? Már az első napon megjelent többször, Mária Magdolnának, az asszonyoknak, Péternek, az emmausi tanítványoknak, a többi tanítványoknak, hol itt, hol ott… Ezek mind hallucináltak, negyven napon át, aztán egyszerre hirtelen megszűnt minden képzelődés?

v  Érkezzünk vissza ehhez a hazugsághoz, amit a zsidó főemberek híreszteltettek az őrökkel, hogy ellopták a tanítványok. Hajlandók lettek volna ezek a tanítványok vállalni a mártírhalált, ha csakugyan ők lopták volna el a Jézus testét? Ó, nem! Megvesztegetésre volt szükség, mert el akarták takarni az igazságot. És sok pénz. Mint ahogy ma is történik ilyesmi, amikor az igazság elhallgattatását akarják.

n  A megvesztegetés eszköze: a pénz volt. Sok pénz. Pénzért sok gonoszságot elkövettek már.

v  Az ApCsel-ben Pált azért hívatta magához Félix helytartó, mert remélte, hogy pénzt adnak neki. De mivel nem adtak, ezért Pált nem bocsátotta szabadon.

v  Júdás Jézust is pénzért adta el, harminc ezüstért. Utána megbánta tettét, szétszórta a harminc ezüstöt a templomban, ahonnan összeszedték, de nem merték a templomi szent pénzek közé tenni, mivel az vérnek ára volt: megvették rajta Akeldamát. 

v  Józsefet is pénzért adták el a testvérei.

n  Lehet, hogy ezekre azt mondjuk, hogy ez Júda bűne, az meg a Júdás bűne… De mi hogyan állunk ezzel a pénz dologgal?

v  Minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mondja Pál apostol (1Tim 6:6).

n  A megvesztegetés nem érte el célját. Az igazság előbb vagy utóbb úgyis kiderül, hiába próbálják eltitkolni, meghamisítani.

III. A tanítványok küldetése

n  Menjetek! – Ez először az asszonyoknak szólt.

v  Igaz, hogy önigazultsággal nem lehet örömhírt vinni. De a másik gyűlölésével, ítélgetésével sem! A rosszindulat, a rágalmazás, az önzés – nem segíti küldetésünk teljesítését. Nem tulajdoníthatod el Isten ítéletét és nem ülhetsz a bírói székbe önigazult módon!

v  Húsz évszázada ez a gyülekezet feladata: elmondani, hogy Jézus él. Van remény! Van bűnbocsánat és megigazulás.

n  Parancs. Mit tartalmaz a misszióparancs? „Tegyetek tanítvánnyá!”

v  Ez felszólító módban van.

v  Nem: baptistákká (katolikusokká, adventistákká, reformátusokká...)

n  Erre van szükség.

v  Nemcsak a nevünk kell megváltozzon, hanem a szívünk is! Nem a külső, hanem a belső!

n  Tanítvánnyá kell lenni! Mit jelent tanítványnak lenni?

v  A tanítvány követi Jézust.

v  A tanítvány tanul a Mestertől.

v  A tanítvány engedelmeskedik a Mesternek.

n  „Elmenvén”

v  Jézus terve, hogy emberekre bízta az evangéliumot

v  Hol vannak az evangélisták? Te is az kell legyél!

v  Nem: ’Hívjátok be őket!” hanem „Menjetek el!”

n  „Megkeresztelvén”

v  Kiket? – akik tanítványok lettek

v  Hogyan? - βαπτιζω

n  „Tanítván”

v  Nem filozófiát, hanem amit az Úr tanított.

v  Ő a Mester.

n  Az Övé minden hatalom, és velünk van.

v  Egy katolikus szemináriumban a dékán kiosztotta az egyik diáknak, hogy készítsen egy prédikációt a kápolnai alkalomra. Az még sohasem prédikált. Egész éjjel nyugtalanul készült. Reggel odaállott a szószékre és azt mondta: „Tudjátok, mit fogok mondani?” Azt mondták: Nem. Erre azt válaszolta: „Én sem tudom.” A gyülekezet szabad.

v  A dékán nem örült az esetnek. Azt mondta, adok egy újabb esélyt, holnap. Jó lesz, ha felkészülsz és prédikálsz! Megpróbált készülni újra, de nem ment. Reggel, a szószéken azt kérdezte: „Tudjátok, mit fogok mondani?” Azt mondták: „Tudjuk!” Erre azt felelte, hogy ha tudjátok, akkor nekem nem kell mondanom. A gyülekezet szabad.

v  A dékán megharagudott. Azt mondta, ha nem fogsz prédikálni, ki kell dobjalak. Még kapsz egy újabb esélyt, holnapra. De másnap se jött a prédikáció. Azt kérdezte: „Tudjátok, mit fogok mondani?” Ezúttal némelyek azt mondták: „igen”, mások, hogy „nem”. Erre a fiatalember azt felelte: akik tudják, mondják el azoknak, akik nem tudják. Menjetek békével!

v  A dékán átölelte és azt mondta: ezúttal sikerült elmondani az üzenetet: akik tudják, mondják el azoknak, akik nem tudják.

n  Ma az evangélium hirdetve volt általad.