Naámán hiányos odaszánása - 2Kir 5:14-19a

Naámán hiányos odaszánása

2Kir 5:14-19a

n  A lepra olyan, mint a bűn:

v  belső, rejtett betegség

v  undorító, tisztátalan, utálatos betegség

v  előrehaladó, fejlődő betegség

v  elválasztó betegség (Ézs 59:1-2), még egymástól is, mert ragályos.

n  Naámán meggyógyul szörnyű betegségéből, és csodálatos hitvallást tesz:

v  „Íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben!”

I. Hiányos önátadás

n  Vallástételét egy ilyen kijelentésnek kellett volna követnie, hogy „tehát most átadom Neki magamat teljesen”…

v  De ehelyett azt mondja, hogy hajlandó a vagyonából adni… Pénzt kínál Elizeusnak, amit Elizeus nem fogad el.

v  Ha nem adod oda magadat teljesen Istennek, akkor Neki a pénzed sem kell.

n  „Szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből…!” – 5Móz 6:5. Mk 12:30.

v  „Mindenem az Úrnak adom, Minden az Övé. / Szívemet csak Néki adom, Minden az Övé. / Néki szóljon dobbanása, Töltse el szent öröm, hála, / Légyen a képmása rajta! – Minden az Övé.” – A hit hangjai, 507.

v  „Önmagukat adták először az Úrnak.” – 2Kor 8:5

II. Hiányos hit

n  Kiderül, hogy a hite is hiányos, mert alkudozik az áldozás kérdésében.

v  Vinni akar kér öszvérnyi földet, hogy azon áldozzon majd Izráel Istenének. De hát az fogja majd megszentelni az áldozatát?

n   A hite keveredik valamilyen babonasággal, hiedelemmel.

v  Manapság is van ilyen: Isten helyett „szent” tárgyakban, amulettekben, szobrokban, helyekben, szertartásokban, vízben, emberekben hisznek az emberek – és nem Istenben.

v  Amikor hiányos a hit, akkor kellenek a „pótlékok”.

III. Hiányos vallástétel

n  Naámán még önmagával szemben sem őszinte, és hiteltelenné válik az elmondott vallástétele is.

v  Előre kéri a bocsánatot azért a bűnért, amit szándékszik elkövetni! 

v  Mi ez? Önmagát ámítja vele? Vagy kit akar becsapni a Rimmon templomában?

n   Ilyen hiányos az önátadás, a hit, a hitvallás, amikor nincs elszakadás a világtól, a bűntől, és azoktól, akik a bűnben élnek!

Királyi irgalmasság - 2Sám 9:1-13

Királyi irgalmasság

2Sám 9:1-13

<   Boldogok az irgalmasok!...

v  Saul + 3 fia meghalt a Gilboa hegyén

v  Ibóset szintén meghalt: meggyilkolta Rékáb és Baaná.

v  Valamivel később, Dávid emlékezik... Valamikor Jónathánnal szövetséget kötött...

I. Az irgalmasság alapja 1-4. v.

<   A szövetség – 1Sám 20:13-17

v  pedig letagadhatta volna „ó, csak valami ceremónia volt... nem kell komolyan venni...” „régen volt, eltelt vagy 15 év...”

v  De az ígéret és a szövetség kötelez.

v  1Sám 19:1-2 – Jonathán megmentette Dávid életét.

<    „Isten irgalmasságát” cselekszi, azt tükrözi. Mint aki ugyancsak átélte azt, és most továbbadja.

v  Ne félj = védelem.

v  Visszaadom = biztonság

v  asztalomnál = 7. 10. 11. 13. v. = Zsolt 23:3 – “Asztalt terítesz nékem…”

<   Nóét is a szövetség mentette meg!

v  Mert kegyelmet (irgalmat) talált az Istennél.

v  Mert vele az Isten szövetséget kötött.

II. Az irgalmasság résztvevője

<   Ki is volt ez az ember, Méfibóset?

v  Nem érdemelte meg, mert az ellenséghez tartozott. A régi rendszer tagjai annak idején ki szokták írtani. Likvidálni szokták. Lásd: Baása (1Kir 15:27). Zimri (1Kir 16:8-13). Jéhú (2Kir 10:1-11).

v  Nem érdemelte meg, mert mindkét lábára sánta volt – 2Sám 4:4. Öt évesen megsántult minkét lábára. Nehéz élete lehetett.

v  Fél. Eddig eltudott rejtőzni, most előhozták. Királyfi volt, de tehetetlen. Vitték... vagyis: emelték a király elé... Hith. 655 - „Jézus szeret, Jézus szeret, / Nem segített rajtam más, Ő felemelt! / Jézus szeret, Jézus szeret, / Nem segített rajtam más, Ő felemelt!”

<   Érte küldtek: Jézus eljött értünk. Róma 5:6. 8. 10.

v  Jézus megkeresett a mélységben, „Ló-debárban” = “Nincstelen helyen” “Senki földjén”. Méltatlanokat. 1Tim 1:15 – “a bűnösök között az első vagyok!” Ef 2:12-13 – “Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.”

III. Az irgalmasság üzenete

<   Jelenések 3:20. Mi is van a Király asztalánál, ahová ültettek?

v  Megtiszteltetés. Szolgákat küldtek Méfibósetért. Kegyelmi meghívás ez.

v  Közösség: közösség a Királlyal és övéivel.

v  Áldás és bőség.

Befejezés:

n  Méfibóset megalázta magát a király előtt.

n  Dávid örült ha ránézett, mert Jonathánt látta benne…

n  Áldást kapott: a király családjába fogadták, új otthont kapott, örökséget és a Király asztalát. 

„Neveld a gyermeket!” - Péld 22:6

„Neveld a gyermeket!”

Péld 22:6

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (MBT)

n  Apák napja van… Romániában a 319. számú Törvény 2009-ből hivatalos ünneppé tette az anyák napját és az apák napját. Az anyák napját május első vasárnapján ünnepeljük, az apák napját június második vasárnapján.

n  Egy kínai közmondás szerint az egyik nemzedék ülteti a fákat, és a másik nemzedék élvezi az árnyékot. Szüleink és nagyszüleink hite és eszméi meghatározták civilizációnkat, és a miénk pedig megalapozza a következő nemzedékek kultúráját.

v  De társadalmunk súlyos erkölcsi és szellemi hanyatlásban van: válás, egyszülős otthonok, szexuális forradalom, abortusz, sterilizáció, bűnözés, hűtlenség, homoszexualitás, feminizmus, „gyermekek jogai” mozgalom, erőszak… E keresztyénellenes értékrendszerben vajon tudunk-e ültetni árnyékot adó fákat?...

n  Egy prédikációba kevés fér bele a gyermeknevelésről. Csupán emlékeztetni fog az Ige arra a feladatra, amit Istentől kaptunk.

n  Három pontos kijelentést tesz az Ige: (1) a gyermeket nevelni kell, de hogyan? (2) a neki megfelelő módon. Miért? azért, mert (3) ha megöregszik feltehetően ne fog eltávozni tőle.

I. Neveld a gyermeket!

n  A gyermeket áldásnak kell tekinteni, nem pedig tehernek, nehézségnek. A szülői szerep örömöt jelent.

v  Édesanyám mondta: „Nincsen sok bajom, csak sok munkám van.” – A nyomorék és fogyatékos gyerekkel van „baj”, az egészségessel csak munka van.

n  A munka mellett a fegyelmezés az, ami nem jelent örömet. De ha nem teszed, akkor végleg lemondhatsz az örömről! A fegyelmezés rendszerint jobban fáj a szülőnek, mint a gyermeknek, de ennek öröme csak később jelentkezik. (*Elizeus sírt – 2Kir 8-ban…)

n  A nevelés eredményességét nem az mutatja, amit a gyermek tesz, hanem az, amit a szülő tesz. Mert a legfontosabb hatás a szülők részéről éri a gyermeket, nem pedig a társai részéről.

v  A mai gonosztevők összességében meghaladják minden idők gonoszságát. Keresik, hogy milyen hatások érték őket gyermekkorukban. A legtöbb esetben: semmilyen szülői hatás nem hatott rájuk, vagy ha voltak is szüleik, nem gyakoroltak pozitív erkölcsi hatást rájuk.

n  Szülők nélkül a barátok, a környezet, a TV, az Internet, esetleg a tanító és az iskola van hatással rájuk. Legtöbben azt mondják: bontakozzon ki a természete szabadon. De bűnös természete van! És amikor az kibontakozik, már késő nevelni.

v  A legnagyobb hatást a szülőktől kell kapnia! Nevelned kell a gyermeket!

n  Az emberiség kezdete óta a legtöbb kultúrában a nőkre hárult a gyermeknevelés felelőssége. Ez egy tiszteletre méltó foglalkozás volt, amely miatt nem kellett szabadkozni.

v  Ma azonban a családanyai hivatást lenézik és a kisgyermekükkel otthon maradt nőknek nem adják meg a tiszteletet. A média megállás nélkül támadja a tradicionális zsidó-keresztyén értékeket és megváltoztatja a mai emberek gondolkozását.

n  A férj és az apa úgy tudja, hogy neki kell anyagilag gondoskodni a feleségéről. De manapság már megtörténhet, hogy a feleség többet keres… A férj úgy tudja, hogy neki kell szeretettel vezetnie a családját a nagyobb döntésekben. De bizonyos körökben ennek a kérdésnek a pusz­ta említése is már vitát szül. Komolynak és erősnek kell-e lennie? Vagy gyengédnek, finomnak és érzelem­dúsnak? Más-e az apai szerep, mint az anyáé? Igen.

n  Mindezekben elbizonytalanodott a világ. Ha a XIX. században vagy azelőtt valaki sértegetett egy nőt, nem sokkal később a dühös férjével találta magát szem­be. Ha szükséges volt, nem habozott volna az életét is felál­dozni a feleségéért! Ő volt a felesége becsületének védelme­zője, és a nő biztonságban érezte magát a gondoskodása mellett.

v  A férfi örömet talált abban, amit nyújthatott a csa­ládjának, mind anyagilag, mind pedig egyéb módon. Ez volt az a férfiidentitás, mely hozzákapcsolta a feleségéhez és gye­rekeihez, és egyfajta büszkeséggel töltötte el: úgy érezte, hogy számít a férfiassága. A férfiak fizikailag és érzelmileg is erre a szerepre lettek teremtve. Ha ezt elvesszük tőlük, feleségük és gyerme­keik iránt érzett elkötelezettségüket kockáztatjuk.

n  Hasznos dolog, ha a férj és a feleség együtt döntik el, hogy mi a szándékuk a gyerekeikkel.

v  „Igazán aggódom – mondta egyszer egy kisfiú a barátjának. – Apám rabszolgaként dolgozik a munkahelyén, hogy ha majd egyetemre akarok menni, akkor tudjanak támogatni. Anyám keményen dolgozik egész nap, mos, vasal, takarít utánam, törődik velem, amikor beteg vagyok. Egész napjukat azzal töltik, hogy rám dolgoznak. Nagyon aggódom.” Barátja megkérdezte: „Mi miatt aggódsz annyira?” Amaz ezt válaszolta: „Azért aggódom, hogy egyszer megszöknek…”

n  Nem bölcs dolog nagy vagyont hagyni a gyermekekre, akik nem nőttek fel annak értékelésére és kezelésére. Rengeteg fiatalt tett tönkre a pénz, felégetve az életüket: egymással harcolnak, elveszítik a munkájuk iránti érdeklődést, pazarolnak, tönkreteszik az életüket. Amikor Pál apostol azt mondta, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme”, igazat beszélt.

v  Ne próbáljuk megadni gyerekeinknek azt, ami nekünk nem volt meg, és nem adva meg nekik, ami viszont nekünk megvolt gyerekkorunkban!

v  Maradandó értékeket adj a gyermekeidnek!

n  A gyerekeink (és más emberek) az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe. Gyermekeink csak ideiglenesen laknak az otthonunkban, és nemsokára felnőnek és saját lábukra állnak. A szülőség rövid ideig tartó állapot, és az, hogy hatással lehessünk az életükre, egy „most vagy soha” lehetőség.

v  Ennek érdekében érdemes átszervezni a munkánkat, és saját családunkat állítani a középpontba. Első helyre tenni a gyermekeink nevelését! Ez megalapozza a jövődet, és a gyülekezet jövőjét is. Ne a vasárnapi iskolai tanítótól várd el, amit neked kell megtenned!

n  Amire szükségük van a férfiaknak, akik édesapák:

v  Olyan férfiak legyenek, akik tudják, hogy kicsodák, tudják, hogy merre tartanak, tudják, Kiben hisznek, akik feleségeik és gyerekeik szükségeit saját önző vágyaik és törekvéseik elé helyezik, akik harcolnak azért, amit hisznek. Az ilyenek nyomot hagynak a munkatársaik, barátaik, feleségük, és főleg a gyermekeik életében.

n  Nagy áldás, ha gyermeked elmondhatja, hogy „Az édesapám szerette az Istent, és ezt soha nem szégyellte. Elég magabiztos volt ahhoz, hogy kemény legyen velem szemben, amikor szükségem volt rá, de gyengéd is tudott lenni, amikor vigasztalásra vagy bátorí­tásra volt szükségem.”

v  Rólad milyen bizonyságot mondhatnak a gyermekeid? Milyen nyomot hagysz gyermekeid életében?

v  Tisztában vagy azzal, hogy gyermekeid sasszemekkel figyelnek? Fiaid próbálnak rájönni, mit jelent embernek lenni, és te vagy a példa előt­tük!

v  Látnak-e mélységes, megalkuvást nem tűrő szeretetet benned Isten iránt?

v  Látnak-e benned keménységet és gyengédséget egyaránt?

II. Hogyan? – A neki megfelelő módon

n  A gyermeket nem akárhogyan kell nevelni, hanem a neki megfelelő módon.

n  – A behaviorizmus (a viselkedés tanulmányozását célravezetőnek hirdető lélektani elmélet) nem válasz.

n  – Az elszigetelés (minden bűnösnek látszó helytől, dologtól, személytől való távoltartás) nem válasz. Ugyanis, válaszolni kell az anatómiával, a testi fejlődéssel kapcsolatos kérdésekre!

n  – Az önbecsülés sem az, amire gyermekeinknek szükségük van. Nem az „én”-t kell növelni.

v  „A neki megfelelő módon” főképp két dolgot jelent: a nemüknek megfelelően (fiúkat fiúkként, lányokat lányokként nevelni), és a koruknak megfelelően (kicsiket kicsiknek venni, nagyokat nagyokként kezelni).

(1). Nemüknek megfelelően

n  Mert a fiúk eléggé különböznek a lányoktól (ha még nem vettétek volna észre…).

n  Mivel a fiúk kiszámíthatatlanabbak, ezért nehezebb őket nevelni.

n  A fiúk nem reagálnak a finom célzásokra – neki világosan megfogalmazott kérésekre van szükségük: ha a lépcsőre teszel egy kosár mosott ruhát, a fiúk húszszor is elmennek mellette, anélkül, hogy eszükbe jutna, hogy föl kell vinni az emeletre.

n  A fiúk hajlamosak könnyen kockázatot vállalni, és nem gondolnak arra, hogy megsérülhetnek. A lányok félénkebbek. Biciklizés közben is hamarabb fékeznek, és igyekeznek nem megismételni a hibáikat. *Tarzan módszere. * Fáramászás. *Küzdősportok.

n  James Dobson egyik könyvében említi egy leány levelét, amelyben felsorolja, hogy a lányok miért jobbak, mint a fiúk (részlet):

1. A lányok csukott szájjal esznek.

2. A lányok szebben írnak.

3. A lányok jobban tudnak énekelni.

4. A lányok szebb frizurát tudnak csinálni maguknak.

5. A lányok a szájuk elé teszik a kezüket, amikor tüsszentenek.

6. A lányok nem piszkálják az orrukat.

7. A lányok illemtudóan mennek vécére.

8. A lányok kedvesebben bánnak az állatokkal.

9. A lányok nem büdösítenek annyit és nincs olyan erős izzadságszagúak.

10. A lányok csendesebbek.

11. A lányok nem piszkolják össze magukat annyira.

12. A lányok vonzóbbak.

13. A lányok nem vakaróznak annyit.

14. A lányok finomabban járnak és ülnek.

15. A lányok nem olyan szigorúak.

16. A lányok jobban néznek ki, mint a fiúk.

17. A lányok jobban megfésülködnek.

18. A lányok többet spórolnak.

19. A lányok gyakrabban illatosítják magukat.

20. A lányok szeretnek jobban lebarnulni.

21. A lányok illedelmesebbek.

n  Később véleményt kért arról is, hogy a fiúk miért jobbak, mint a lányok. Ilyen válaszokat kapott (részlet):

1. A fiúk végig tudnak nézni egy ijesztő filmet, és egyszer sem hunyják be a szemüket.

2. A fiúknak nem kell mindig leülniük menet közben.

3. A fiúk nem jönnek könnyen zavarba.

4. A fiúk az erdőben is el tudják végezni a dolgukat.

5. A fiúk jobban tudnak fára mászni.

6. A fiúknak nem fordul fel a gyomruk a hullámvasúton.

7. A fiúk nem törődnek a fogyókúrával.

8. A fiúk jobban tudnak traktort vezetni.

9. A fiúk jobb várakat építenek, mint a lányok.

10. A fiúk jobban elviselik a fájdalmat.

11. A fiúk kevesebbet hisztiznek.

12. A fiúk nem pazarolják vásárlásra az összes idejüket.

13. A fiúk nem félnek a hüllőktől.

14. A fiúk nem illegnek-billegnek annyit járás közben.

15. A fiúk nem karmolnak.

16. A fiúk nem fonják be mások haját.

17. A fiúk nem sírnak és sajnálkoznak, ha megölnek egy legyet. A fiúk nem nyafognak.

18. A fiúk nem használnak annyi dezodort.

19. Isten a fiúkat teremtette először.

20. A fiúk fel tudják fújni a lufit.

21. A fiúk szívvel-lélekkel esznek.

22. A fiúk nem sírnak, ha beszakad a körmük.

23. A fiúknak nem kell útbaigazítást kérniük.

24. A fiúk nem sablonosak.

25. A fiúk nem aggatják tele harisnyanadrággal a fürdőszobát.

26. A fiúk nem kócos hajjal ébrednek fel.

27. A fiúknak nem tart kétmillió évig felöltözni.

28. A fiúkat egyáltalán nem érdeklik a Barbie-babák.

29. A fiúknak nincs szükségük 21 pár cipőre (a hét minden napján háromra!!!).

30. A fiúk nem raknak magukra mindig egy vagon arcfestéket.

31. A fiúk nem törődnek vele, ha az orruk nem tökéletes… (lehet folytatni)

n  A feminista mozgalom hívei azt tanítják, hogy a két nem, a nemzőszervektől eltekintve, azonos. Innen már csak egy lépés volt, hogy összezavarják a gyermekek nevelését: a fiúk játszanak babákkal és teáskészletekkel, a lányok pedig játszanak háborúsdit, és futballt… Van, ahol a boltban tilos lett a játékok nemek szerinti elkülönítése! Meg kell jegyezni, hogy ezek a feministák sosem mentek férjhez és nem szerették a gyermekeket…

n  Meg kell védeni gyermekeinket az ilyen posztmodern nézetek átkától, attól a feminizmustól, amely összezavarja a szexualitásukat.

n  A fiúkban 15-ször több tesztoszteron van, a nőkben pedig 10-szer annyi ösztrogén. Ez a serdülőkorban jelentkező hormonális változás az oka a mutáló hangnak, pattanásos bőrnek, nagyobb izmoknak, a nemiség feléledésének, stb.

v  A vidám, másokkal együttműködő gyermek egyszeriből mogorva és csüggedt serdülő lesz. A szülők meg úgy érzik, hogy kudarcot vallottak a nevelésük terén! Dehogy! Csak egy időre összezavarodtak a kémiai folyamatok, és ez kihat az önfegyelemre, a tisztaságra, a tekintély tiszteletére, a munkaerkölcsre, és az udvariasságra (ezek hiányára). Meg kell várni, míg a folyamat véget ér.

n  Nem kell keresni a serdülőben túlságosan hamar a felnőttet! A megviselő mechanizmusok lecsillapodnak. Nem kell fellépni minden ellen, ami a szülőket idegesíti. Csak szeretni kell őket.

n  A férfiakat a cél elérése érdekli. A nőket a kapcsolatok.

n  A fiúk hamarább gyógyulnak, mégis többet panaszkodnak, jobban félnek az injekciótól, a műtéttől, a fogorvostól… Pedig ők a bátrabbak, és épp ezért lehetnek majd a család védelmezői, biztonságának őrzői.

n  Persze, a fiúk rendetlenebbek, szétszórtabbak is. Ha meg kell javítani valamit, akkor megjavítják, de nem gondolnak a szőnyegre és a takarításra… Gyakran szanaszéjjel hagyják a zoknijukat és a ruhájukat is.

n  A fiúkra jellemző a logikus és gyakorlatias gondolkozás: tervet készítenek, és következetesen haladnak a cél elérése felé. És ezt hallgatagon teszik.

n  A lányokra viszont jellemző, hogy dolgaikat beszédesen oldják meg. Nem tudjuk miért, de a fiúk feleannyi szóval beérik naponta, mint a lányok. Például, ha egy lány elmegy a fodrászhoz, arról akár egy félórát is tud róla beszélni: hogyan változott a frizurája, milyen kedves volt a fodrásznő, kik voltak még ott, stb. A lányokat a kapcsolatok és a részletek érdeklik A fiúk között, a legtöbb ilyesmi szótlanul megoldható…

n  A férfiak kezdeményezők, gyakorlatiasabbak és egyenesebben beszélnek, nem kerülgetik a dolgokat. Gyorsabban olvassák a térképet – de nehezebben váltanak át egyik dologról a másikra. A lányok azonban összetevőikben, együtt látják a dolgokat. Nekik a hangulat, a kommunikáció a lényeg. A fiúk nem függnek annyira a helytől és környezettől, könnyebben adaptálódnak, de a lányoknak lényeges a bútor színe, a virág, a szőnyeg…

(2). Koruknak megfelelően

n  Posztmodern veszélyek: biztonságos szex, homoszexuális aktivisták, internet-ocsmányságok.

n  A gyermek nevelése hosszú távú, legfontosabb feladatunk. Régebben talán jobban látták ennek szükségességét.

n  Az ADD (attention deficit disorder), vagyis figyelemzavar – állítólag a gyermekek 5%-át érinti. De újabban kiderült, hogy ez nem reális, hanem csak egy kitalált betegség.

n  TV és Internet tanácsok:

v  Csak a közösen használt szobában lehet TV és Internet. A saját, privát szférában nem használható. Persze, jelenleg az okos telefonok és tabletek világában ezt egyre nehezebb megvalósítani.

n  A szórakoztatóipar veszélyezteti a gyermekeinket!

n  A fiúk leválása és differenciálódása 3-5 éves korban történik. Ebben az időben sóvárogva vágynak apjuk figyelmére, és utánozzák viselkedését. Majd a serdülőkor eleje újabb veszélyzóna: ha ekkor válás történik, az megviseli a fiút egy életre szólóan.

v  Gyakran megtörtént, hogy este lefeküdtünk ketten, és felébredtünk öten az ágyban… A gyermek egyébként csak tudni akarta, hogy ott vagy mellette, amikor kell. 

n  Tanítsuk gyermekeinket istenfélelemre!

n  Tanítsuk arra, hogy vigyázzanak a gondolataikra!

n  Tanítsuk őket arra, hogy szüleiknek engedelmeskedjenek!

n  Tanítsuk őket barátaik kiválasztására!

n  Tanítsuk gyermekeinket arra, hogy uralkodjanak testi kívánságaikon!

n  Készítsük fel gyermekeinket a házasságra!

n  Tanítsuk arra, hogy vigyázzanak szavaikra!

n  Tanítsuk őket arra, hogy végezzék el munkájukat! Szeressenek dolgozni.

n  Tanítsuk a pénz jó kezelésére!

n  Tanítsuk gyermekeinket egymás megbecsülésére, szeretetére!

v  KÁR: Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint (MBT: fegyelemmel és intéssel).

III. Miért? – „Még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”

n  Ez úgy hangzik, mint egy ígéret.

n  De tudni kell, hogy a hitben való megmaradást Isten adja. Nincs garantálva az, hogy a gyermek minden esetben követni fogja szülei tanítását, nevelését. Kegyelem az, amikor így történik.

n  Azonban a szülőnek feladata a gyermeket megfelelő módon nevelni. Ennek is rendelt ideje van: vannak vissza nem hozható idők. Egyetlen édesapa sem mondta még, hogy sajnálom, hogy olyan sok időt töltöttem el a családommal… De ennek ellenkezőjét gyakran hallani.

v  A csemetét addig lehet hajlítani, amíg még vékony. Ha felnő, akkor már hiába ütik mellé a karót. Már késő.

n  Az élet rövid. Az élet, mint egy megzsírozott kötél, lassan, de biztosan csúszik ki görcsösen markoló ujjaink közül! Hihetetlenül megrázó, amikor rájössz, hogy „csak átutazóban vagy”, és ez az utazás nagyon gyors!

v  A „középkorú” kifejezés megtévesztő hazugság: a harmincas évek közepe a valódi középkorúság, amikor a gyermekeidet neveled. A negyvenes évek már a „kétharmad” évek! Ez a felismerés villámcsapásként éri azt, aki még fiatalnak tartotta magát!

n  Veszélyek: (1) agyonvédelmezés, (2) túl nagy szabadság, (3) favorizálás, (4) irreális célok, (5) elbátortalanítás, (6) elhanyagolás, (7) lebecsülés, (8) szeretetünk megtagadása.

n  A nők kiváltsága és áldása a gyermekszülés. Ők szeretik a kiszámíthatóságot, a szilárdságot, a biztonságot, a körültekintést, az állhatatosságot. A nők többre tartják a barátságot és a családot, mint a teljesítményt és a lehetőségeket. Hozzájuk a törődés, a gondoskodás, az érzékenység, a gyengédség és szánalom áll közel. Gyermekeinknek pedig épp ezekre a tulajdonságokra van szükségük.