id. Veress Ernő – 1945-2014

id. Veress Ernő

1945 – 2014

id. Veress Ernő 1945-ben Bibarcfalván született, szülei harmadik gyermekeként. Édesapja, Veress Efraim, ugyancsak baptista lelkipásztor volt. Korán, 12 évesen döntött Jézus Krisztus mellett, és 15 évesen már be is merítkezett – de ekkor, bevallása szerint, még nem volt új élete Krisztusban. Később fiatalként egy kovácsműhelyben dolgozott, és ekkor történt, hogy leszámolt régi életével és új életet kezdett.

A katonai szolgálat után, 1968. márciusában kötött házasságot Ady Annával, aki akkor szüleivel együtt a lupényi gyülekezet tagja volt. Két év múlva, amikor már első gyermekük megszületett, nehezen, de mégis felvették a bukaresti baptista teológiára, az akkor engedélyezett 12 hallgató közé. Itt tanult meg románul. Többek között Iosif Țon is tanára volt.

Lelkipásztori szolgálata Szilágyballán kezdődött, majd Zilahon folytatódott. Balla és Zilah eredetileg egy körzethez tartozott, de imádság és böjt után a Jn 21:6 igéje vezette őt abban, hogy Zilahra költözzön: „Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől.” Bejelentette a gyülekezetnek, hogy elköltözik, de Zilahról még egy ideig visszajárt Ballára, ügykezelni a gyülekezetet.

Mint minden lelkipásztort, őt is rossz szemmel nézték a kommunista hatóságok. Reá azonban különleges figyelmet szenteltek, mivel „felébredt” lelkipásztor volt, és már Ballán elkezdték zaklatását, vallatását. Zilahon ez még intenzívebb módon folytatódott. A szekuritáté karmai közül többször csodával határos módon szabadult meg. Közben Zilahon egyre többen csatlakoztak a gyülekezethez. A régi imaház szűknek bizonyult, még a fából épített bővítésekkel együtt is. Én ebben az időben kerültem Zilahra (1979-ben), ahová a középiskola elvégzése után kihelyezést kaptam. A bútorgyárban dolgoztam, ahol több hívő munkatársam volt. Zilahra költözésem után pár nappal a gyülekezetben is szolgálatot bíztak rám: a pengetős zenekar újjáalakításával és tanításával foglalkoztam. Az alapító tagok között ismertem meg Mártát, aki később a feleségem lett. A katonaság elvégzése után már csak pár hónapot dolgoztam Zilahon, de időnként még visszajártam, hogy egy ifjúsági énekeskönyvet kiadhassunk, titokban. A gyülekezet ifjúságából főképp Erdei Lilike (most Király Tiborné) segített legtöbbet az ifjúsági énekeskönyv sajtó alá rendezésében, amit 1981-ben sikerült is kiadni, 200 példányban, anélkül, hogy a szeku megneszelte volna.

Az Úr megadta, hogy id. Veress Ernő szolgálata alatt, a kommunista rezsim idején, új, tágasabb imaház épülhetett Zilahon. Ez is csodával határos esemény volt. A gyülekezet tagjai nagy lelkesedéssel építették az új templomot. A rendszerváltást követően pedig, amikor a baptista gyülekezetek szövetsége újjászerveződött 1990-ben, id. Veress Ernőt annak elnökévé választották. Ettől kezdve egy ideig újra közelebbi munkatársak lettünk, a szövetség vezetőségében: előbb a román testvérekkel való viszonyunkat kellett rögzíteni az új alapszabályzatban, majd a teológiai oktatást indíthattuk el, Kolozsváron, 1994-ben.

Szívműtétje után betegnyugdíjas lett, és Nagyváradról Csíkszeredába, majd Székelyudvarhelyre (ahonnan a székelykeresztúri missziót irányította), onnan pedig 2004-ben Gyergyószentmiklósra költözött gyülekezetplántálás céljából. Mind a három helyen gyülekezet alakult és kápolna épült. Végül a Hargita Tábor melletti házában telepedett le, ahonnan főképp a mozgássérültekkel foglalkozó Barnabás Alapítvány munkáját irányította. Saját bizonyságtétele szerint élete nem szűkölködött megaláztatásokban, kiszorításokban, üldöztetésekben, de amikor a legnehezebb volt, akkor érezte Isten közelségét legjobban.

Két fia és két lánya lelkipásztorként illetve lelkipásztor feleségként szolgál: Efraim Érszőllősön, Ernő Szilágyballán, Evódia Székelyudvarhelyen, Napsugár pedig Marosvásárhelyen. Ötödik gyermeke, Barnabás, már az Úrnál van: izomsorvadásos betegsége miatt csak 21 évet élt. Az utóbbi öt évben szembetegsége miatt id. Veress Ernő testvérnek tovább romlott a testi látása, ami miatt segítőre volt szüksége a mozgáshoz. De igeszolgálatot így is vállalt. Utoljára június 12-én prédikált Szilágyperecsenben, egyik fiával. Mintegy családi hagyományként a Veress család apraja-nagyja még együtt töltötte az utóbbi szilvesztert, de a január 6-i lelkipásztori közösségápoló találkozón már nem vehetett részt, mert aznap reggel az Úr hazahívta.

Mivel az utóbbi időszakban talán ő volt a lelkipásztorok közül az, aki a legtöbb lelket vezetett az Úrhoz, idézhetjük reá alkalmazva a Dán 12:3-at: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.”

Temetésére január 11-én, szombaton 12:00 órától kerül sor a Hargita Keresztyén Táborban. Internetes közvetítését a http://www.justintv/emabisz csatornán lehet figyelemmel kísérni. Az Ifjúsági Szövetség honlapján (emabisz.ro) megtalálhatók lesznek az erre vonatkozó részletek. 

Legyen emléke áldott! Isten vigasztalja meg a gyászoló családot!

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak - Préd 3:2a

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak

Préd 3:2a

n  Ez egy lista, ellentét-párokból. Ezek közül az első az életbe való belépéssel, és az abból való kilépéssel foglalkozik, a születéssel és a meghalással.

v  Határidőkkel kell szembenézni minden nap. Utazások, istentiszteleteken való részvétel, találkozások, étkezések, mind időhöz vannak kötve. Van azonban két határidő, amelyet kikerülni nem lehet: a születésünk órája és a halálunk órája.

n  A születéssel belépünk az időbe, a halállal belépünk az örökkévalóságba.

v  Mindennek rendelt ideje van. A születésnek és a meghalásnak is.

I. A születés titokzatossága

n  A születést körülveszi a titokzatosság. Még az is titokzatos, amiről úgy gondoljuk, hogy értjük.

v  Ez így igaz a fizikai születésről és ugyanúgy a lelki születésről is.

n  Préd 11:5.

v  A tudósok még abban sem tudnak megegyezni, hogy mikortól kellene számítani a magzatot élőlénynek.

v  Zsolt 139:14-16 - ,,¹⁴ Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. ¹⁵ Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. ¹⁶ Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.”

n  Köszönd meg Istennek, hogy olyannak teremtett, amilyen vagy!

v  Isten csak eredetiket készít. Másolatok nincsenek.

v  Isten képét hordozod.

n  Az adópénz: Mutassatok nekem egy adópénzt, kinek a képmása van rajta? A császáré!

v  Rajtad pedig az Isten képmása van! Add meg Istennek, ami az Istené! Vagyis: az életed Isten tulajdona, mert sajt képmását tette reád/beléd.

n  Az újjászületés is csodálatos!

v  „Az Úr dicső művében olyan csodálatos, Mikor egy ó-emberből egy újat létrehoz. Elveszve voltán én is, meghalva lelkileg, De ím, újjászülettem, s nyertem új életet.”

v  Jn 3:8 — „⁷ Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. ⁸ A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”

v  Jn 1:13-”Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.)

v  1 Pt 1:23 - „újjászült minket romolhatatlan magból, Isten Igéje által...”

v  2Kor 3:6 - a betű megöl de a Lélek megelevenít” - Második Ádám: „életadó szellem”.

v  IGE és LÉLEK. - Róm 10:17 - ,,¹⁷ Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”

II. A halál bizonyossága

n  Ha a születést a titokzatosság jellemzi, akkor a halált a bizonyosság.

v  Mindenki meghal.

v  Csak azok lesznek kivételek, akik hívőkként megérik az Úr visszajövetelét, és elragadtatnak.

n  1 Móz 2:17- „bizony meghalsz”. Ez 18:4 - „a lélek, amely vétkezett, meghal”. Róm 6:23 - „a bűn zsoldja a halál”. Jak 1:15 - „a bűn teljességre jutva halált nemz”.

n  A haláltól való félelem

v  Zsid 2.15 – „¹⁴ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, ¹⁵ És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.”

v  Ennek a félelemnek van három fokozata. Először, a természetes félelem, a normális félelem (ha például műtét vár reád). Másodszor, van a neurotikus félelem, amikor a félelem okát nem lehet meghatározni. Végül ott van az „egzisztenciális félelem”, amit a közelgő haláltól való félelem miatt próbálják annak napját minél távolabbra tolni... Lélegzünk, eszünk, alszunk, dolgozunk, remélünk, imádkozunk, hogy elkerüljük a halált... Nem mernek beszélni róla. Színezik, és kerülgetik... Vannak, akik öngyilkosságot követnek el, hogy ne kelljen tovább félniük.

n  A Krisztus nélküli halál az igazi tragédia.

v  Nem a fizikális haláltól, hanem a szellemi haláltól kell igazán félni.

v  1Jn 4:14-18 - ,,¹⁴ És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül. ¹⁵ A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben. ¹⁶ És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. ¹⁷ Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. ¹⁸ A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár; a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”

Befejezés:

n  A gond az, hogy az univerzálizmus újabb feltámadása folytán némelyeket arra tanítanak, hogy nincs olyan, amit pokolnak nevezünk. Márpedig, a Biblia világosan beszél erről.

v  Jn 3:36 - „az Isten haragja marad rajta...”

v  Csak Jézus szabadíthat meg a lelki halálból. Zsid 2:14-15 - ,,¹⁴ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, ¹⁵ És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.”

A rendelt idő - Préd 3:1

A rendelt idő

"Mindennek rendelt ideje van"

Préd 3:1. (1-8-15)

n Isten végtelen. Ő a forrása, eredete mindeneknek.

n Nélküle nem lenne ember és idő, mert ezeket Ő teremtette.

n Préd 3:11 - „Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.”

n Isten, az Örökkévaló, szólott, hogy „legyen”! És lett. „Kezdetben” – és elkezdődött… Valamikor a jövőben újra szólni fog, és „idő többé nem lészen”. (Jel 10:6)

I. Az idő meghatározása

n Préd 3:14 – „Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék.”

n Az ember nem szólhat bele az időbe. Annak kezdete, tartama, vége, mind kívül áll hatáskörén és ellenőrzésén.

n Az idő adomány. Isten ajándéka.

n Robert McCheyne egy könnyelműen eltöltött este után azt mondta: „Milyen jogon bitorlom én Isten idejét? Milyen jogon élek vissza az Istentől kapott idővel?”

n Ef 5:15-16 – „Meglássátok annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.”

n Az eredeti szöveg megváltásról szól (exagoradzomenoi ton kairon). Az időt megváltani kell! Vagyis, az élet piacán licitálnak az idődre: ébernek, vigyázónak kell lenned, nehogy mások rálicitáljanak a te idődre, és elveszítsd azt. Bárcsak egyikünknek sem kellene mondania: elprédáltam, eltékozoltam az időmet…

II. Az idő felosztása

n Isten az Ő szuverenitásában felosztotta az időd időszakokra. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől (1Móz 1:4-5), és nevezte nappalnak és éjszakának. Azóta „míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.” – 1Móz 8:22.

n Van tehát nappali és éjjeli, heti, évszaki és évi felosztása az időnek. A nap is fel van osztva órákra, percekre, és másodpercekre. Isten gondviselése ez, a mi javunkra.

n Akár Spurgeon vagy, akár Rózsa Sándor, egyenlően 168 órát kaptál ajándékba, hetente. Ami különbözik az, hogy hogyan használod fel! Ne herdáld el az idődet! 10 banit sem szoktál elhajítani – akkor a perceidet miért prédálod el? 5 perc itt, egy negyedóra ott – és az idő elrohan…

III. Az idő felhasználása

n Az a kifejezés, hogy „ideje van minden akaratnak” azt jelenti, hogy Isten az időt akarata szerint, célja szerint használja fel. Milyen célja van Istennek az idővel?

n Ott van Istennek teremtési célja – 11. v. és 14. v. Isten eredeti célját rontotta meg a Sátán. Róm 5:12.

n Erre jött Isten megváltási célja – 11b. v. Ezt csak az ÚSz fényében lehet megérteni. Az új teremtés helyreállítja a régit.  Jn 3:8

n Ott van még Istennek javító célja is (15. v. és 16-17. v.). A megtérés ideje „most”, „ma” van. 2Kor 6:2.

n Végső soron Isten az Ő dicsőségére használja fel az időt. Zsolt 145:10 – „Dicsér téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak téged a te kegyeltjeid.” Mt 5:16. Ef 2:10. 1:5-6.

n Isten céljainak elérésére te is határozz meg célokat a magad számára, ahogyan felhasználod az idődet, az életed!

v Határozz meg rövidtávú és hosszú távú célokat. Írd le a személyes, családi, munkahelyi, pénzügyi és lelki céljaidat! Kérdezd meg: Hogyan akarom eltölteni a következő éveket? Ha tudnád, hogy félév múlva agyonüt egy villám, hogyan élnéd le a hátralévő hat hónapot? Kezdj hozzá úgy élni, azonnal!

v Állíts fel sorrendet. Határozd meg prioritásaidat! Tégy különbséget a sürgős és a fontos dolgok között. Készíts tervet!

v Használd ki a „holt” időket – várakozni a piros lámpáknál (3 évet jelent!) és egyéb várakozásokat…

v Ismert fel az alkalmakat, Isten időzítését! Ezek nem biztos, hogy visszatérnek még. Tudd, minek van itt az ideje, és minek nincs.

v Delegálj! Robert Coleman: – Az evangélizálás mesterterve.

v Pihenj eleget. Tervezd be a kikapcsolódást.

Tévtanítások Kolosséban - Kol 2:1-23

Tévtanítások Kolosséban

Kol 2:1-23 (6-7)

n  Kolosséban tévtanítók jelentek meg, akik zavart keltettek a gyülekezetben. Mivel kezdő hívők voltak, könnyű volt megzavarni őket. Ezek ellen a tévtanítások ellen hadakozik Pál apostol.

n  4. v. – „valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel”. Milyen téves tanításokat akartak elhitetni? Az egyik a Krisztus személyével kapcsolatos tévelygés volt, egy másik pedig az üdvösség elnyeréséről szóló téves tanítás, a harmadik pedig a hívő élet gyakorlatáról szólt: hogyan kell megélni a hívő életet? 

I. A Krisztus személyével kapcsolatos tévelygés – 1-10. v.

n  Azt hirdették, hogy Isten és az anyagi világ annyira idegen egymástól, hogy nincs közöttük érintkezés. Isten szent, az anyag bűnös. Úgyhogy, nem lehet igaz, hogy „az Ige testté lett”, hiszen Isten nem lehet testté. Isten és az anyagi világ nem érintkezhet egymással.

v  8. v. „⁸ Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való.”

v  Pál apostol nem udvariaskodik, hanem néven nevezi a bűnt és a bűnöst. Kijelenti, hogy ezek „zsákmányvetések”, ravasz „bölcselkedések”, „üres csalások”, „emberek rendelései” és „a világ elemi tanításai szerint valók” és nem Krisztus szerint.

n  Rámutat arra a hamis felfogásra, hogy Isten legfeljebb bizonyos szellemi lények sorozatán keresztül találkozhat az emberrel. A kolosséi levélben ilyen kifejezéseket találunk: a világ elemei, fejedelmek és hatalmasságok, angyalok, és csillagok.

n  Márpedig, Jézus Krisztusban, „Őbenne lakik az Istenség egész teljessége testileg.” Vagyis: Jézus Isten. Benne maga a Mindenható Isten jött közénk, isteni természete mellé felvéve emberi természetünket is.

v Csakis így tehetett eleget bűneinkért, így segíthetett rajtunk.

n  Jézus nem félisten, hanem valóságos Isten. „Őbenne lakozik az Istenség egész teljessége testileg.” Nem látszólag lett emberré csupán, hanem valóságban. Megjelent testben.

n  Az első részben ezt olvastuk: „Aki képe a láthatatlan Istennek, az egész teremtés elsőszülöttje. ¹⁶ Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, a láthatók és láthatatlanok, (és felsorolja a tévtanítók kifejezéseit:) akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek; ¹⁷ És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn.” (Kol 1:15-17)

n  Vannak vagy nincsenek – Pál nem vitatja – hanem azt mondja: tegyük fel, hogy vannak, de azok is teremtmények, Jézus pedig a Teremtő! „Őbenne teremtetett minden.” „¹⁸ És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; ¹⁹ Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség.” (Kol 1:18-19)

n  Jézust tehát úgy kell tisztelnünk, mint Istent, aki öröktől fogva mindörökké Úr.

n  Sajnos, ma is vannak, akik tagadják Jézus istenségét (a Jehova tanúi, az unitáriusok, a teozófia hívei, stb.)

I. Az üdvösség elnyeréséről szóló téves tanítás – 11-15. v.

n  Pál apostol öt dologról beszél. Azt mondja:

n  (1) „Körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében” – 11. v.

n   (2) Meghaltatok a bűnnek és „eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben” – 12a.

v  Amikor Jézussal találkozik valaki, akkor először is meghal régi élete számára. Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek – mondja az Úr Jézus a János 8-ban. Ennek az állapotnak hal meg az ember. Eltemeti régi életét.

v  Azt, hogy nemet mond az egész istentelen életére, ezt ábrázolták ki a keresztséggel, a bemerítéssel. A keresztség formája, hogy egy pillanatra teljesen víz alá merítjük a keresztelendőt, ezt fejezi ki. A keresztségben az ember tehát mintegy meghal, megszűnik létezni. Eltemettetik. Aki kijön a vízből, az egy másik ember, egy feltámadott új ember.

v  Olyan ez, mint a cezúra az éneklésben. Megszakítás. Nincs folytonosság.

v  Vannak, akik azt mondják, nem a forma számít, nem a víz mennyisége dönti el hogy valakinek az életében igazi-e a megtérés vagy sem. Talán lehetne így is mondani. De akinek életében nincs elszabadás a bűntől, és e bűnben veszteglő világtól – annál hogyan lehetne jelképezni, hogy Krisztussal együtt meghalt és feltámadott? Bárhogyan történt a keresztség érvénytelen!

n  (3) Feltámadtak egy új életre – „fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halálból. ¹³ És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele.” – 12b-13a. v.

v  Krisztusban nemcsak meghalt, hanem fel is támadott a hívő.

v  Megnyílik számára az Ige. Meghallja Isten hangját. Újfajta gondolkozás, újfajta életgyakorlat, új életszemlélet, új jellem formálódik ki benne, Krisztus jelleme. Kiábrázolódik benne a Krisztus.

n   (4) Teljes bűnbocsánatot kaptak minden bűnükre: „Megbocsátván minden bűnötöket, ¹⁴ Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nékünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára.” – 13b-14. v.

v  A harmadik a teljes bűnbocsánat.

v  Abban az időben, ha valakit keresztre feszítettek, az ellene szóló vádat is felírták a feje fölé. János evangéliumából tudjuk, hogy Pilátus is odaíratta Jézus fölé a vádat, ami miatt halálra ítélték. A főpapok nem látták jónak, de Pilátus nem változtatta meg. Úgyhogy, a vád az elítélői ellen fordult, és Jézust igazolta.

v  A másik, amire az adóslevél kifejezés utal, hogyha valaki kölcsönkért, arról írást készítettek, határidővel, feltételekkel, és ha kiderült, hogy nem tud fizetni, akkor jöhetett egy gazdag jó barát vagy rokon, és kifizette az adósságát. Ekkor eltépték az adólevelet. Ez történt nagypénteken. Ezt tette Jézus érettünk. „Megfizette minden tartozásom, elfedezte minden bűnömet.”

v  Aki Jézusban hisz, azt az őt vádoló adóslevél nem terheli többé, mert azt Jézus megsemmisítette.

n  (5) És teljes szabadságot kaptak Krisztusban. Itt újra említi a korábban említett állítólagos átmeneti hatalmakat, akiket Krisztus legyőzött: „¹⁵ Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” – 15. v.

v  Azoknak a szellemi lényeknek, amiről a tévtanítók beszélnek, egy része valóban létezik! Az ördög létezik, démonok vannak, de ezektől nem kell rettegnie a hívőnek, mert amikor Jézus a kereszten meghalt, akkor legyőzte ezeket. A Kígyó fejére taposott, megtörte az ördög hatalmát. Nem kell tőle rettegni. Jézus erősebb.

v  „²⁰ Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. ²¹ Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van; ²² De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja.” – Lk 11:20-22.

III. A hívő élet gyakorlatáról szóló téves tanítás – 16-23. v.

n  A valóság helyett árnyékokat, pótlékokat tanítottak. Különböző szertartásokat fontosnak hirdettek: evés, ivás, ünnep, újhold és szombat megtartása (évente, havonta vagy hetente való ünnepek):

v ¹⁶ Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: ¹⁷ Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” – 16-17. v.

n  Alázatoskodások, angyalok tisztelete, lelki gőg:

v „¹⁸ Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyanokat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.” – 18. v.

n  E világ elemi tanításai (20. v.) és emberek tanításai és parancsolatai (22. v.)

n  „²¹ Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.” – 21. v.

n  Maga-választotta istentisztelet, alázatoskodás, és aszkézis:

v „Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a maga-választotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”

Befejezés:

n  „⁶ Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne, ⁷ Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra tanítattatok, bővölködvén abban hálaadással.”

Hogyan kell éljenek a megváltottak? - Kol 1:1-18

Hogyan kell éljenek a megváltottak?

Kol 1:1-18

n Kolossé városa Ázsia hátországában terül el, nem messze Hierapolisztól és Laodiceától. A Kr.e. V. században nagy jelentőségű városnak számított, de Pál apostol idejében már lehanyatlóbban volt. Pál valószínűleg soha nem volt Kolosséban és környékén (Kol 2:1). Talán Timóteus vagy Epafrász (Kol 1:7) evangélizált először Kolosséban. De az is lehetséges, hogy Pál átutazott itt, amikor Troás felé igyekezett.

n A levél írásának oka a Kolosséban uralkodó eretnekség volt: „a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek” küldi a levelet Pál apostol (Kol 1:2). 

n A gyülekezetben levő eretnekséget nem hosszas vitatkozással, hanem Krisztus személyének pozitív ábrázolásával leplezi le Pál (1:14-22). Krisztusban az ember bűnbocsánatra talál (1:14), Krisztus vére által meg lehet békülni az Istennel (1:20-22), a kereszt az ember elleni adóslevelet eltörölte (2:14).

n Pál beszél arról, hogy hálát ad a Kolosséban élő szentekért, könyörögve érettük. Nem szűnik meg értük imádkozni! Elmondja, hogy Jézus Krisztus: Isten, az egész teremtés elsőszülöttje, örököse. Továbbá, beszél a megváltásról, arról, hogy ez miben áll, mit jelent.

n A 10-11. v. áll most előttünk: milyen következményei vannak a megváltásnak? Hogyan kell éljenek, járjanak a hívők? Ha megszabadultunk, akkor az életünk megváltozott.

I. Méltóan az Úrhoz

n Mi az ami méltó az Úrhoz? Milyen viselkedés, beszéd, öltözet, szolgálat, áldozat méltó Istenhez?

n Dávid, amikor áldozatot kívánt vinni az Úrnak, azt mondta, hogy nem akar az Ő Istenének ingyen való áldozatot vinni (2Sám 24:24). Az nem méltó az Istenhez.

n Amikor Ábrahámtól kérte az áldozatot, az egyetlent kérte, a legdrágábbat, Izsákot?

n Milyen élet méltó az Úrhoz, aki az Ő Fiát nem drágállotta?

n Az ifjú pár megtiszteli egymást és a vendégeket, mert ünneplőbe öltöznek. Istenhez is méltó az ünnepi ruha. Szentséges öltözet méltó Hozzá.

II. Teljes tetszésére

n Azért imádkozik, hogy betöltessenek az Isten akaratának teljes ismeretével. Csakis úgy élhetünk az Ő tetszésére, ha ismerjük az Ő akaratát.

n Kinek a kedvébe akarunk járni? Néha hallunk olyan imádságot, amely az emberek tetszését keresi? Tedd fel a kérdést: kinek akarsz tetszeni?

III. Gyümölcsözve, minden jó cselekedettel

n Isten elvárja, hogy életünk gyümölcsöző legyen.

n Jn 15:1-8 – sok gyümölcs, még több gyümölcs – ebben dicsőíttetik meg az Atya. Ez van Isten tetszésére, és ez méltó az Úrhoz.

n Teremjük a megtérés gyümölcseit. „Gyümölcseiről ismeritek meg őket.”

IV. Növekedve Isten megismerésében

n Hitben, szeretetben, szolgálatban („többre bízlak ezután…”)

n A megszületett gyermeknek növekednie kell. Megtérésünk óta hol tartunk most? Növekedtünk-e?

V. Megerősíttetve

n Ezt Isten cselekszi, mert az Ő erejére van szükség.

n Kitartásra, hosszútűrésre, örömmel.

n „Mindenre van erőm a Krisztusban”. – Fil 4:13.

n „Amikor gyenge vagytok, akkor vagyok erős.” – 2Kor 12.