Az ölelés és az öleléstől való tartózkodás - Préd 3:5b

Az ölelés és az öleléstől való tartózkodás

Préd 3:5b

„Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.” (MBT)

n  A legnagyobb dolog ezen az egész világon a szeretet.

v  Pál apostol is emlékeztet arra, hogy három dolog van, ami megmarad, a hit, a remény és a szeretet, és ezek közül legnagyobb a szeretet. (1Kor 13:13)

n  Ebben a kérdésben azonban Jénos az, aki kimondja az utolsó szót, amikor kijelenti, hogy „az Isten szeretet” (1Jn 4:8).

v  Vagyis, a szeretet nemcsak a legnagyobb dolog, vagy legnagyobb ajándék a világon, hanem a szeretet maga Isten, aki önmagát adja nekünk a megváltás cselekvésében, szeretetből. „Mert úgy szerette Isten a világot…”

n  A szeretetnek nemcsak megvannak a maga törvényei, hanem megtartja a maga törvényeit – mert a törvény betöltése a szeretet (Róm 13:10).

n  Salamon újra alapelvet állapít meg ezzel a kijelentéssel, hogy „ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak”.

v  A szeretet kényszerítő és visszatartó erejéről van szó. Ezt a két jellemvonását fogjuk megvizsgálni a világon lévő legnagyobb dolognak, a szeretetnek.

I. A szeretetből fakadó az ölelés

n  A szeretet sohasem statikus: mindig dinamikus, mindig aktív. Elég elolvasni az 1Kor 13-at, ahol be van mutatva a szeretet elsődlegessége, cselekedete és örökkévalósága, az, hogy a szeretet az összes lelki ajándékok közül mindennél fontosabb, mindennél többet tehet és mindennél tovább tart.

v  A szeretet az egymás közötti kapcsolatot jelenti. Önkéntes alárendelést jelent.

v  Ez így működik még a Szentháromságban is, az Atya, Fiú és Szentlélek között. Így kell ennek működnie az emberek között is.

n  Van tehát a szeretetnek egy kényszerítő ereje.

n  A lelki szeretet parancsa:

v   Ezzel kell kezdenünk. Ezt is János apostol mondja: „Mi szeressük őt, mert Ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4:19). Amikor megértjük a szeretet lelki természetét, nem tehetünk mást, minthogy mi is szeretettel válaszolunk. Az ÚSz tele van ennek szemléltetésével.

n  Láthatjuk például a szeretet kényszerítő erejét a megtéréskor.

v  Például, a bűnös asszony Farizeus Simon házánál. Az asszonynak híre volt. Pontosabban: hírhedt volt. Simon megbotránkozott a megjelenésén és a cselekedetein, mert megsértette az etikett szabályait! Hívatlanul megjelent, hanem megérintette a vendég lábát, botrányos intimitással! Simon Farizeus elítéli Jézust, hogy engedi, hogy az az asszony hozzá érjen. Az asszony provokatív viselkedése, érintése, könnyei, sírása, elszabadult érzelem-kitörése, hajának kibontása és Jézus lábainak csókolgatása a szeretetének megnyilvánulása volt. Drága olajjal/kenettel kente meg a lábait. A szeretetnek óriási kényszerítő ereje van!

v  Nem csoda, hogy Jézus azt mondta, hogy „a te hited megtartott téged. Eredj békével!” (Lk 7:50) Mindazok, akik értékelni tudják a bocsánatot, amit ingyen kaptak, nem tudják visszatartani a szeretet kifejezését.

n  A szeretet másik kényszerítő ereje a közösségvállalásban mutatkozik meg.

v  Például Mária, a Lázár testvére, aki egy alabástrom szelence drága kenetet hozott, hogy megkenje Jézust. A kritikusoknak Jézus azt válaszolta, hogy „Hagyjatok békét néki: az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.” (Jn 12:7). Ebben a szeretet közösségvállaló ereje mutatkozott meg.

n  A szeretetnek bűnvalló ereje is van.

v  Amikor Pétertől harmadjára is kérdezte az Úr Jézus, hogy szereti-e, csak annyit válaszolt, hogy „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged.” (Jn 21:17)

n  A szociális szeretet parancsa:

v  Halála előtt az Úr azt mondta tanítványainak, hogy „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (Jn 15:12) és „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35) Ez tehát a legmagasabb bizonyítéka annak, hogy Jézus tanítványai vagyunk. A közömbösség és a gyűlölet pedig épp azt mutatja, hogy nem sok közünk van Jézushoz.

n  A szociális szeretet kényszerítő ereje mindenekelőtt a családban mutatkozik meg. „

v  Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért.” (Ef 5:25)

v  Az otthon nem otthon, ha nincs szeretet a házastársak között, a szülők és gyermekek között, a testvérek között… Ha valahol érvényes, akkor itt bizonyosan érvényes a megállapítás, hogy „ideje van az ölelésnek”.

n  A szociális szeretet kényszerítő ereje a testvéri viszonyban ia megmutatkozik. „az atyafiúságot (a testvéreket) szeressétek” - (1Pt 2:17)

v  Ilyen volt az első keresztyének között a kapcsolat, annyira, hogy a pogányok felkiáltottak: „nézzétek, mennyire szeretik egymást!”

n  A szociális szeretet érinti a felebarátot.

v  Az Úr Jézus mondta: Szeresd a te felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22:39)

v  Ha szeretjük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből, akkor nem tehetünk mást, minthogy szeretjük felebarátunkat is. Ennek kell lennie a társadalmi cselekvés mozgató rugójának. Ilyen szempontból is „ideje van az ölelésnek”.

n  A szociális szeretet kényszerítő ereje eléri az ellenséget is.

v   „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt 5:44) Ezt a szeretetet csak a kereszt képes megvalósítani. Jézus mutatta be, hogy ez mit jelent, amikor imádságban magához ölelte ellenségeit „Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek.” – Lk 23:34. Láthatjuk, hogy még a halál perceiben is “ideje van az ölelésnek”.

n  Szólnunk kell a szociális szeretet kényszerítő erejéről szexuális téren.

v  A nemiséget Isten teremtette, és azt mondta róla is, hogy „íme, igen jó”. (1Móz 1:31) Isten volt az, aki a férfi megteremtése után kijelentette, hogy „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.” (1Móz 2:18). Helye van tehát a szeretet megnyilvánulásának a házasságban. Ideje van az ölelésnek.

v  Erre nézve Pál apostol kijelenti 1Kor 7:1-5-ben: „A paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. ³ A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének. ⁴ A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. ⁵ Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.”

II. A szeretet tiltása: az öleléstől való tartózkodás

n  Talán van, aki felteszi a kérdést: van-e egyáltalán olyan igevers a Bibliában, amely megtiltja a szeretetet? A válasz természetesen pozitív.

v  János apostol ezt írja: „¹⁵ Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. ¹⁶ Mert mindaz a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. ¹⁷ És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” - 1Jn 2:15-17.

v  A világ szeretetének tiltása tehát legalább három dolgot tartalmaz: a test-, és a szem kívánsága, valamint az élettel való dicsekvés.

n  Tiltva van tehát a törvénytelen ölelés: a test kívánsága. Ettől tartózkodni kell.

v  Az új erkölcs és a „helyzet-etika” tanítóitól eltérően, a szeretetnek megvannak a maga törvényei, mert amikor Pál a törvény betöltéséről beszél, utána mindjárt idézi is: „⁸ Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. ⁹ Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánjad, és ha valamely más parancsolat van, ebben az Igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint temagadat. ¹⁰ A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.” (Róm 13:8-10)

v  Más helyen így szól: „Jó a férfiúnak asszonyt nem illetni” – 1Kor 7:1, vagyis, ahogyan a MBT mondja: nem érinteni. Szó szerint az ölelésről van szó!

n  Mai engedékeny világunkban nevetségesnek tűnhet az apostol parancsa némelyeknek, de azzal semmit sem veszít az érvényességéből.

v  1Thessz 4:3-8 – „³ Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; ⁴ Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, ⁵ Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. ⁶ Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. ⁷ Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. ⁸ Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.”

v  És ismét: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.” – Zsid 13:4. Ha jól értem, ez kizár mindenféle házasságon kívüli szexuális jellegű viselkedést, érintkezést, enyelgést, simogatást, ölelést…

n  A világ szeretetének tiltása jelenti a nem realisztikus ölelést is. Mert nemcsak a törvénytelen ölelésről van szó, hanem a pornográfiáról is. A szem kívánsága által az ember képes a képzelet világában ölelkezni.

v  Ezt az Úr Jézus világosan elítélte: Mt 5:27-28 – „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! ²⁸ Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

v  Más szóval, a képzeletbeli öleléstől éppúgy tartózkodni kell, mint a valóságos, testi öleléstől! A pornográfia egy megromlott világnak a terméke, amely fertőzi a mai generációt, ezért fennhangon hirdetnünk kell, hogy ideje van az öleléstől való tartózkodásnak!

n  A világ szeretetének tiltása tartalmazza az élet kérkedését, kevélységét – amivel tiltja a nem lelki ölelést, amellyel az ember magához öleli a világ dolgait: pénzt, hírnevet, hiú dicsőséget…

v  Az ölelés mutathatja a testvéri szeretetet (1Móz 29:13; 48:10; 2Kir 4:16; Jób 24:8), lehet erény (Énekek 2:6), de lehet a paráznának csábítása is (Péld 6:27. 32-33).

v  A „kézösszefonás” lényegében önmagunk ölelése! – (Péld 6:27. 32-33)

Befejezés:

n  1Kor 13:1-8. Krisztus szeretete ilyen.

v  Róma 5:5. – Csak Isten szeretetével lehetséges így élni. 

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek - Préd 3:4a

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek

Préd 3:4a

n  Horatio Spafford 1828-ban született. Elvesztette minden vagyonát, amikor Chicagoban leégtek a házak. Azt követően, pihenni akart menni Angliába, elküldve előre családját egy hajóval, de a hajó elsüllyedt, és négy gyermeke odaveszett. 11, 9, 7, és 2 évesek voltak. Felesége, akit kimentettek, táviratozott, hogy „egyedül megmenekültem”. Horatio azonnal hajóra szállt, hogy feleségével találkozzon. A kapitány jelezte neki, hol volt az a hely, ahol a tragikus esemény történt. Akkor lement a kabinjába, és megírta azt az éneket, hogy „Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem, Elzengi szívem hittel ez éneket: Az Úrban, az Úrban jó nekem.” – Hith. 243.

n  Az Úr Jézusról egyszer van említve, hogy örült, (Lk 10:21-ben), de többször, hogy sírt. Sírt Lázár sírjánál, szomorkodott a pásztor nélkül való nyáj láttán, és sírt a megtéretlen város fölött.

v  Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek.

I. A sírás képessége

n Van egy népszerű vélemény, miszerint a sírás bukott természetünkkel, bűnös életünkkel kapcsolatos. De a Szentírás ezt nem támasztja alá. Ugyanis, Megváltónknak nem volt bukott természete, sem bűnös élete, mégis sírt. Van tehát szent sírás, vannak szent könnyek is. Persze, ennek az ellenkezője is igaz: a bűnös, bukott ember sírhat bűnei fölött, lelkiismeretének önvádjában, keserűségében, megkeményedett lázadásában. A pokol úgy van leírva, mint „ahol lesz sírás és fogak csikorgatása” – Mt 8:12.

n A sírás képességének vizsgálatában a két pozitív lehetőséget fogjuk közelebbről megvizsgálni:

A. Mindenekelőtt a természetes könnyhullatás lehetőségét vizsgáljuk meg.

n Van idő, amikor semmi egyebet nem tehetünk, csak sírhatunk.

n Ilyen az elválás ideje.

v  Például, amit Timótheus érzett, amikor Pált letartóztatták és el kellett válniuk. Erre emlékezik Pál, amikor levelet ír neki: „Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be.” – 2Tim 1:4.

v  Az efézusi vének sírtak, amikor Páltól búcsút vettek, utoljára: „Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgatták őt.” – ApCsel 20:37.

n Ugyanígy, a gyász ideje is a sírás időszaka, mert ez is az elválás ideje.

v  Maga Jézus is sírt a Lázár sírjánál – Jn 11:35 (ez a legrövidebb igevers az ÚSz-ben).

n  Aztán szomorkodunk a halandóságunk miatt, vágyva a szabadulásra

v  „Az egész teremtett világ, egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.” – Róm 8:22.

v  „Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat.” – 2Kor 5:2.

v  A zsoltáros arra kérte az Urat, hogy „szedje tömlőjébe könnyeit” – Zsolt 56:8 (9)

B. A természetes sírás mellett van lelki sírás is, amikor a lelki fájdalom miatt hullnak a könnyeink.

v  John R. W. Stott már 1969-ben megfogalmazta egy írásában (When Should a Christian Weep? – 107-108. old.) hogy az evangélizálás arra a szintre lett lealacsonyítva, hogy „jöjj Jézushoz, hogy boldog légy!”. A keresztyén gyülekezetek alap-hangja ez lett, hogy „legyünk boldogok!”. Ezt tükrözik a keresztyén folyóiratok és magazinok (főképp az ifjúsági és női magazinok). Szívesen idézik azokat az igéket, amelyek az örömről szólnak: Örüljetek az Úrban mindenkor… (Fil 4:4)

v  De ez nem az igazi, bibliai arca a hívőnek! Mert az a Jézus, aki azt mondta, hogy „Bízzál, fiam!...” (Mt 9:2), Ő a Fájdalmak Férfija volt!

n A bűnbánat, a töredelem könnyei

v  Az igazi hívők „Mint bánkódók, noha mindig örvendezők” – 2Kor 6:10.

v  Erre nézve a bűnös asszony a példa a farizeus Simon házában, aki könnyeivel öntözte Jézus lábait és hajával törölte meg. (Lk 7:38) A bűnbánat könnyei voltak azok, és a bűnbocsánat miatti hála könnyei.

v  Ha van „szentelt víz”, akkor ez az, amiből többre lenne szükség! A megtérés megkérdőjelezhető, ha nem volt sírás a bűn miatt. Hogyan lehet bűnbánat, ha nincs bánat?

n Az együttérzés könnyei

v  „Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” – Mt 9:36.

v Együttérzés könnyeit hullatta Jeremiás a Siralmak könyvében.

v Igehirdetők számára főképp a gyász idején, amikor idegileg és érzelmileg összeomlik valaki, a lelkipásztor együtt sír a sírókkal. Pedig ő többször lát ilyet, mint más. Mégsem teheti meg, hogy úgy nézi végig, mint kívülálló és idegen, aki nem tud sírni a sírókkal!... Ez abnormális érzéketlenség lenne, és képtelenné tenné őt a vigasztalásra is.

v Az igehirdető számára jelentkezhet az a kísértés, hogy elfoglalttá teszi magát, anélkül, hogy az Úrral közösségben lenne, utat mutat, anélkül, hogy ő maga járna az úton, kiszolgálhatja az Igét, anélkül hogy ő enne belőle. Ezért válik közömbössé, amikor sírni kellene. Ilyenkor vakká válhat arra, hogy meglássa saját bűneit (csak a másét látja), süketté válik Istenre figyelni, és szíve sincs érezni az Úr jelenlétét. Rutin lesz számára az igehirdetés.

v A sírás ilyenkor gépies és mesterkélt lesz. (Van, aki a jegyzetébe is beírta, hogy hol kell sírni…) Akár minden második mondatot képes sírva mondani – de az a sírás nem igazi! Az csak színjátszás.

v Az újságok meghökkentő szalagcímei, a híradó beszámolói a gonoszságokról hidegen hagyhatnak téged… Végignézed a véres jelenetet, és a szemed sem rebben! Nem tudsz sírni!

v Pedig, ideje van a sírásnak! Főleg, ha ilyen siralmas állapotba jutottunk.

n  A nyugtalanság, aggódás, törődés könnyei.

v Ez különbözik az együttérzés könnyeitől. Az együttérzés fakadhat a törődésből, de a nyugtalanság, aggódás, törődés könnyei vezethetnek féltékenységhez, megütközéshez, társadalmi cselekvéshez is. A zsoltáros így szól: „Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, akik nem tartják meg a te törvényedet.” – Zsolt 119:136.

v Az Úr Jézus így sírt Jeruzsálem felett is: Lk 19:41-42 – „Mikor közeledett, látván a várost, sírt azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.”  Mt 23:37 – „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.” Lk 23:28  - „Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.”

v Ilyen aggódó könnyeket hullatott Pál apostol is: megtéretlen és hitetlen zsidó honfitársainak sorsa annyira nyomta a szívét nappal és éjjel, hogy sírni tudott miatta: Róm 9:1-3 - „Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, ² Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; ³ Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint.”

v A Filippi levélben arról is beszél, hogy „Sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei.” – Fil 3:18.

v George Whitefieldről az van feljegyezve (J. C. Ryle részéről), hogy a nép nem tudta gyűlölni azt, aki annyit sírt a lelkük sorsa miatt!

v R. W. Dale kritikusan viselkedett D. L. Moody iránt addig, amíg el nem ment őt meghallgatni. Később azt mondta, hogy Moody sohasem tudott könnyek nélkül beszélni az elveszettekről!

v Ilyen könnyeket hullatott Jeremiás: „Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit!” – Jer 9:1.

II. A nevetés képessége

n Van mindenekelőtt egy természetes nevetés, amely jellemezheti az embert. Nevetni – isteni ajándék, amikor egy pillanatra elfelejthetjük a bajokat, és örülni tudunk. A nevetéssel az arc összes izmai működésbe jönnek!

n A természetes nevetés jellemzi azt, akinek derűs lelkülete van. Erről szól a bölcs:

n Péld 17:22 – „A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat.” Péld 15:13. 15. – „¹³ A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a lélek megszomorodik.” „¹⁵ Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szünetlen lakodalma van.”

n A derűs lelkületű emberek társaságában élvezet lenni!

n Van azonban a léleknek a nevetése, öröme, amely több a fizikai, természetes nevetésnél.

v  Karácsonykor az angyal „hirdetett nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz”.

v  Az Úrnál „teljes öröm van, és gyönyörűségek örökké”. (Zsolt 16:11).

v  Az Úr Jézus azt akarta, hogy követőinek teljes örömük legyen.

v  Jn 15:11 – „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.”

v  Jn 16:24 – „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.”

v  Jn 17:13 – „Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják önmagukban.”

n Ez az öröm nem testi, hanem lelki természetű. Ugyanúgy, mint a sírásnál, a nevetés is lehet mesterséges és erőltetett.

v  Egy híres komédiásról/bohócról van feljegyezve, hogy mély depressziójában és elkeseredettségében elment a pszichiáterhez, akinek megvallotta, hogy semmi értelmét nem látja az életének, minden üres és tartalmatlan. A pszichiáter többek között azt ajánlotta, hogy menjen el a városban működő cirkuszba, és hallgassa meg az ott előadó komédiást. Erre, nagyobb szünet után, azt a választ kapta, hogy „én vagyok az a komédiás!”

v  Gal 5:22 – „A Szentlélek gyümölcse: …öröm.” De tudni kell, mit kell érteni ez alatt!

n A bűnbocsánat feletti öröm ez (mint a tékozló fiú hazajövetelekor).

v  A bűnbocsánat tudata nélkül nincs igazi lelki öröm! Zsolt 32:1-2 – „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.”

v  Róm 5:1-2 – „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.”

v Amíg nem éltük át bűneink bocsánatának örömét, addig nincs igazi öröm. Addig minden üres és értelmetlen marad.

n Lelki öröm a testvéri közösség öröme.

v 1Jn 1:3-4 – „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.”

v Figyeld meg a hívőket, amikor összegyűlnek egy-egy ünnepre, konferenciára! Nincs annál nagyobb öröm. Az ő nevetésük szent és egészséges.

n Lelki öröm az Isten akaratának a teljesítése, az Úrban való öröm. Ebben erő van! – Neh 8:10.

v Ez az, amikor valaki tudja, hogy azt teszi, amit Isten elvár tőle.

v Ilyen öröme volt Jézus Krisztusnak (Jn 4:34. Zsid 12:2). Mutass egy embert, aki tudja, hogy Isten akaratát cselekszi – és én bemutatom őt, mint egy boldog embert!

Befejezés:

n  Isten látja könnyeidet, és olyankor Ő is könnyezik. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon.” – Zsid 4:15.

n  Te osztozol-e e siralmas világ nyögésében? Együtt érzel-e a sírókkal? „Akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind…” – 1Kor 12:26.

n  Vannak körülötted nevetők, akik belül sírnak. „Nevetés közben is fáj a szív.” – Péld 14:13.

n  Ideje van a nevetésnek, és ideje a sírásnak.

n  A mennyben is van öröm. Ott könnyek nem lesznek többé. De félek, hogy Mennyei Atyánknak tudunk szomorúságot okozni. A Szentlelket is meglehet szomorítani.

n  „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” – Mt 5:4.

n  Egyik szemünk sír, de a másik nevet! „Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.” – 1Pt 1:8-9.
n  2Kor 7:8-10. – „⁸ Hát, ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. ⁹ Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. ¹⁰ Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

Ideje van a rontásnak és ideje az építésnek - Préd 3:3b

Ideje van a rontásnak és ideje az építésnek

Préd 3:3b

n  Már Kolozsváron is volt alkalmam valamennyire kivenni a részem az építésből. De a fundamentum építésének elkezdése előtt szükséges volt előbb lerontani és eltakarítani a régi kócerájt, ami azon a helyen volt! Ideje van a rontásnak, és ideje az építésnek!

v  Ugyanígy, Isten kegyelmi munkája egy ember lelkében két részből áll. Az első a régi, lázadó élet lerontása, a második a megfeszített Krisztus felmagasztalása és egy új élet építése a régi romjain.

v  Kol 3:8. 12. – „⁸ Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet… ¹² Öltözzétek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.”

v  Ef 4:22-24 – “²² Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánsága miatt; ²³ Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, ²⁴ És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”

I. A régi lerontása

n  A Szentírás jelképes szavaiban az emberi élet gyakran van hasonlítva épülethez.

v  Például az Úr Jézus építkezés példázatát használja a Mt 7:24-25-ben: – „²⁴ Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: ²⁵ És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.”

n  Isten nélkül senki sem építhet örökké tartó épületet. Mindnyájan vétkeztünk (Róm 3:23). Minden emberi építmény romlásra van ítélve. Csak az marad meg, amit Isten épített bennünk.

v  Csak úgy építhetünk újat, ha a régit hajlandók vagyunk lerontani. Rontsd le a négy falat, és a tető magától összeomlik! De melyek azok a falak, amelyeket le kell rontani? Soroljuk fel mind a négy falat!

n  (1) A keménység fala.

v  Amikor valakinek a keménysége megtörik, akkor válik késszé a megtérésre. Az Isten országába való bemenetelhez a megtérés mindig elengedhetetlen feltétel.

v  Naámán története grafikusan dramatizálva mutatja be, hogy hogyan válhat a keménység lelkülete megtérő lelkületté: 2Kir 5:11-12 – „¹¹ Akkor megharagudott Naámán és elment, és így szólt: Íme, én azt gondoltam, hogy kijön hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. ¹² Avagy nem jobbak-e Abana és Párpár, Damaszkusz folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.”

n  (2) A hitetlenség fala.

v  Megtérés és hit együtt jár. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni… – Zsid 11:6.

v  Ami hitből nincs, az bűn – Róm 14:23.

v  Tamás története mutatja, hogyan válhat valaki hívővé, ha azelőtt hitetlen kételkedő volt.

n  (3) Az akaratosság, hajthatatlanság fala.

v  Le kell mondanod a saját akaratodról ahhoz, hogy Isten újat építhessen.

v  Pál azt írja a rómaiaknak, hogy „⁵ Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért.” – Róm 1:5.

v  A Pál története mutatja, hogyan omlik le az akaratosság fala: amikor azt kérdezte, hogy “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” – ApCsel 9:6. Isten akkor építheti az újat, amikor a saját akaratosságod fala leomlott.

n  (4) A meg-nem-bocsátás fala.

v  Mt 6:14-15 – az Úrtól tanult imádságnak ez a közepe, vagyis, ez a lényege. Erre később visszatér az Úr.

v  Mt 18:21-22-ben Péter kérdezi Jézustól: „²¹ Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? ²² Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.” A meg-nem-bocsátás fala a régi épülethez tartozik…

v  Mit nem jelent a megbocsátás? – nem jelenti, hogy nem történt bűn; - nem jelenti, hogy lehetőséget adsz a bűn folytatására, kimagyarázására… – nem jelenti, hogy csak akkor bocsátasz meg, ha van bocsánatkérés; – nem jelenti, hogy helyreállt a bizalom; – nem jelenti a teljes kibékülést…

v  Mit jelent megbocsátani? – elengedni az adósságot; – elfelejted a bosszúállást; – Isten kezébe tenni az igazságszolgáltatást; – jót kívánni az ellenségeidnek… A meg-nem bocsátás falának le kell hullania, ahhoz, hogy új épülhessen.

v  Ez a közfalakat is érinti: azokat a falakat, amelyek elválasztanak egymástól: le kell rontani!

II. Az új építése

n  Milyen új falakat kell építeni a régiek helyébe?

n  A Szentírás gyakran beszél arról az új épületről, amit Isten akar építeni régi életünk romjain.

v  „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” - Zsolt 127:1a.

n  Az új épület terve Istentől van. Lelki épület ez.

v  „Amint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott néked.” - Zsid 8:5.

v  Isten Szava szerint kell építeni az újat: “Felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” - Ef 4:24.

n  Ennek az épületnek ára van.

v  Lk 14:28-30. – „²⁸ Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e amivel elvégezze?” Az örökkévalóság számára építünk.

v  Az Úr Jézus kész volt mindent adni ezért az új épületért. Neki sokba került: az életébe. Nekünk is belekerül a régi életünkbe.

v  Mk 10:28-30 – „²⁸ És Péter kezdte mondani néki: íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. ²⁹ Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvérét, vagy nőtestvérét, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, ³⁰ Aki száz annyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.”

n  Ez az épület Isten által kínált anyagból épül. Nem lehet újat építeni a régi életed szerint!

n  1Kor 3:10-15 – „¹⁰ Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa mi módon épít reá. ¹¹ Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. ¹² Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra; ¹³ Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. ¹⁴ Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. ¹⁵ Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”