A szerzés és a vesztés - Préd 3:6a

A szerzés és a vesztés

Préd 3:6a

„Ideje van a keresésnek (szerzésnek) és ideje a vesztésnek.”

n  Legtöbb esetben az életünk menete a döntéseinktől függ. Helyes döntések igazságos élethez vezetnek, helytelen döntések a bűnt növelik.

v Vásti királyné elvesztette királynői tisztségét, de megtartotta erkölcsi méltóságát. Így döntött, ezt választotta.

n  Gyakran választás elé vagyunk állítva: a népszerűség, vagy az integritás az, ami fontos? Ha az utóbbit választjuk, talán nevetnek rajtunk a tömegek, de megtarthatunk valamit, ami annál fontosabb: a tiszteletet.

v Bunyan János azt mondta: „Ha életem gyümölcstelen, nem számít, ki dicsér. Ha pedig gyümölcsöző, nem számít, ki bírál.”

n  Előbb vagy utóbb mindenkinek döntenie kell mit tart elsődlegesnek: földi javakat, vagy mennyeieket?

v „Ideje van a keresésnek (szerzésnek) és ideje a vesztésnek.”

I. Ideje van választani Isten célját

n  Nyerni, szerezni, keresni – a helyes választás eredménye. Ez az élet minden területén így van.

n  Ha valaki arra adta magát, hogy gazdagságot, hírnevet vagy hatalmat szerezzen magának – ez a választásának a következménye. Ha a lelkieket többre becsüli, az is a választásának a következménye.

n  Az első emberpárnak is adva volt a választás lehetősége: „¹⁶ És parancsolt az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. ¹⁷ De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz.” – 1Móz 2:16-17.

v Ha ez a választási lehetőség/szabadság nem adatott volna, akkor Ádám nem lett volna több egy robotnál…

n  Az is tény viszont, hogy Ádám rosszul élt ezzel a jogával.

v Róm 5:12 – „¹² Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”

v Továbbá, 1Tim 2:14 azt mondja, hogy Ádám nem lett becsapva: „¹⁴ És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett.” Vagyis, a következmények teljes tudatában hágta át Isten parancsát! Ő ezt választotta.

n  Hasonlóképpen, nekünk is adatott a választásnak ez a szuverenitása. „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:33)

n  A választás sürgősségét is látnunk kell. Ez láthatjuk Józsué sikemi felhívásában: Józs 24:15 – „Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

n  Ez a sürgetés több helyen megtalálható a Szentírásban

v 2Kor 6:2 – „Íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja.” Más szóval: nincs vesztegetni való időnk! Az élet rövid: minden óráról, napról, hétről, hónapról, évről számot kell adnunk. Minden hivalkodó szóról számot kell majd adni… Mt 12:36.

n  A halogatás a Sátán legjobban bevált módszere! * „Közgyűlés a pokolban”

n  Választásunknak mindig következménye van.

v Gondoljunk Mózesre, akiről a Zsid 11:24-27 beszél – „²⁴ Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy Fáraó leánya fiának mondják, ²⁵ Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; ²⁶ Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. ²⁷ Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.”

v „Mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét” – Kínálkoztak az egyiptomi félmeztelen lányok. Egész háreme lehetett volna, mert a fáraó leánya fiának hárem jár! De ő inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást. Kijött Egyiptomból és azt mondta: inkább! Inkább, inkább, inkább! Sokkal inkább, őket választom! A sártaposó, a vályogvető, megvetett népet! Nem kell a fáraó ajánlata!

v Szeressétek Isten népét! Aki a gyülekezetet szereti, az Istent szereti.

n Nehéz lemondani a gyönyörűségről! Pedig csak ideig-óráig tart.

v Tagadjátok meg az Úr Jézus nevében azt, ami ideig-óráig tart! Mondd ki, hogy nincs többé hatalma rajtam! Én nem az ideig-óráig tartót akarom, hanem az örökkévalót!

n Mózes választott, negyven évesen. Nem lehetett könnyű dolga. Előkelő társaságot kellett elhagynia. El kellett szakadnia a királyi környezettől, társaságtól. Lemondott minden dicsőségéről, hogy hordozza a Krisztus gyalázatát. Sem nagy emberek, sem tudósok nem tudták visszatartani őt.

n És milyen emberekhez társult? Nyomorultul szegényekhez, robotmunkára fogott téglavetőkhöz társult. A letört, eltaposott, tudatlan és elcsüggedt néphez csatlakozott. Az volt Isten népe!

v Vannak, akik azt mondják: nem tudok sorsközösséget vállalni ilyen néppel.

v Tudsz-e sorsközösséget vállalni Isten egyszerű gyülekezetével? Egyszerű imaházával, és megvetett lelkipásztorával? Gondold meg, hogy ez minden hibája ellenére, mégis Isten népe, miközben az, minden erénye ellenére, nem Isten népe. Választanod kell!

n  Mózes tudott helyesen értékelni. Ha valakinek lehetősége volt vagyont, hatalmat, hírnevet, dicsőséget szerezni – neki volt. De helyesen választott, amikor azokat elutasította!

v  A megjutalmazásra tekintett! – Zsid 11:26.

v  Pál apostol is a „Jézus Krisztus elhívása jutalmára” hagyott kárba veszni mindent (Fil 3:14).

II. Ideje van elveszteni az emberi célt/életet

n  Nem lehet választani az Isten célját csak úgy, ha engeded elveszni a saját célodat.

v  Erre utalt az Úr Jézus, amikor azt mondta: „³⁴ …Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. ³⁵ Mert valaki megakarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.”

v  Nem lehet a saját célodat/életedet megtartani, és ugyanakkor az Isten célját is követni.

n  Ez nem jelenti a személyiségünk elvesztését. Sőt, ellenkezőleg, a beteljesedést jelenti! „És ti Őbenne vagytok beteljesedve.” (Kol 2:10)

n  Ebben a vesztésben benne van önmagunk megtagadása. (Lk 9:23) Vagyis a lemondás kell jellemezzen mindenről, ami akadálya lehet annak, hogy Isten céljai megvalósuljanak.

n  Bartimeus „ledobta felső ruháját”, amikor Jézushoz ment. (Mk 10:50) Nem volt azzal a ruhával egyébként semmi baj… melegen tartotta a vak koldust. De akadály lett abban, hogy Jézushoz menjen! Le kellett dobni. Zsid 12:1-2 – „Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. ² Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra.”

v  Vannak dolgok, amelyek nem nevezhetők bűnnek önmagukban: szokások, mint például időtöltés, regények olvasásával, vagy egy film nézésével, sportolás vagy szociális rendezvényeken való részvétel. De adott esetben akadályai lehetnek a még jobb dolgoknak és a legjobbnak!

v  Ahhoz, hogy nyerhess, előbb el kell engedned.

n  Természetesen, ehhez döntésre van szükség: „ha valaki én utánam akar jönni”…

n  Jim Elliot: „Jobb odaadni másnak, amit úgysem tarthatsz meg, hogy megnyerhesd, amit nem veszíthetsz el!”

v  „Régi hit hangjai 559: „Mindent el akarok hagyni és követni Tégedet, / Mint Te, szegénységben járni, hordani keresztemet. / Minden földi törekvésem, minden földies remény / Vesszen, de igaz életem Megmarad, az Úr enyém!”

v  „Régi hit hangjai 670: Ó, keserű könny és bánat, Hogy az egykor lehetett, / Hogy büszkén Jézusnak mondtam: „Mind enyém, semmit Tied!” / „Mind enyém, semmit Tied! „Mind enyém, semmit Tied! / Hogy büszkén Jézusnak mondtam: „Mind enyém, semmit Tied!” // 2. De Ő megtalált engem, s én Láttam, mint elvérezett, / Vággyal telten, halkan mondtam: „Annyi enyém, mint Tied!” / „Annyi enyém, mint Tied!” „Annyi enyém, mint Tied!” / Vággyal telten, halkan mondtam: „Annyi enyém, mint Tied!” // 3. Gyógyítólag, segítőleg Hordozott Ő engemet, / Míg én alázattal mondtam: „Kevés enyém, több Tied!” / „Kevés enyém, több Tied!” „Kevés enyém, több Tied!” / Míg én alázattal mondtam: „Kevés enyém, több Tied!” // 4. Mélyebb, mint a tenger mélység, Magasabb, mint az egek, / Uram, szereteted győzött!... „Semmi enyém, mind Tied!” / „Semmi enyém, mind Tied!” „Semmi enyém, mind Tied!” / Uram, szereteted győzött!... „Semmi enyém, mind Tied!”

Közgyűlés a pokolban

Egyszer mit gondolt Lucifer,

Rávette vén Belzebubot:

Hívjon gyűlést a pokolba,

Hogy minden ördög legyen ott.

„Kint jártam – úgymond – a földön,

S nagy bajt vettem észre, öreg:

Terjed az Evangélium,

Mind megtérnek az emberek."

Rádión ment szét a parancs

(mert annál is ők az urak),

S repül a sok démon gyorsan,

Csupán rendfenntartó maradt.

Elnöki székben Belzebub,

Lucifer az ügyvezető,

Béliál volt a főtitkár,

Appolion meg a jegyző.

Megnyitják a tanácskozást

Természetesen — ima nélkül.

Mert a földön is így szokás,

 Így látták az emberektől.

Lucifer, a főreferens

Előadja: – A napirend –

Tisztelt Gyűlés – a nagy veszély,

amely pusztít most odafent.

Ugyanis az egész földön

Az a gyűlölt Názáreti,

S még gyűlöltebb Bibliája

A népeket megtéríti.

Ami nagyon rég nem történt,

Olyan jelentések jönnek,

A krisztusi igazsághoz

Még a papok is megtérnek.

Ezrével jönnek a zsidók,

Elfogadják a Messiást,

Az egész föld kerekségén

Ismerik már a Szentírást.

Ha ez így megy, szeretteim,

Mindannyian veszve vagyunk.

Azért mentsük, ami menthető,

Nehogy szégyenben maradjunk.

– Nem hagyjuk! – harsog a gyűlés –

Minden telhetőt megteszünk,

Szép fekete zászlónk alatt,

Mindannyian hősök leszünk.

– Sok beszédnek sok az alja –

Dörmög komoran az elnök.

Leinti a sokaságot,

S javaslatokat kér tőlük.

Appolion fejedelem

Jelentkezik szóra gyorsan.

Körülte egész légió,

S imígy szaval hatalmasan:

Vesztő voltam mindmáig,

Eztán százszorta az leszek.

A jámborok seregében

Irtó kínzásokat teszek.

Ellenök lázítok mindent,

Hatóságot, csendőrt, papot.

Bibliázni nem lesz kedve,

Aki ilyen leckét kapott.

Béliál, az úri ördög,

Diplomatikusan szólal,

Ellene szól elődjének:

– Többre megyünk a szép szóval.

Én – úgymond – nem verekedek,

Inkább szép finoman szólok.

Megmondom az embereknek:

Ezek nem mind komoly dolgok.

A Biblia nem mind igaz,

Mit a pap mond, kissé terhes.

Félig kell Krisztust követni,

Félig engem – ez a helyes.

Ismerem az embereket,

Amúgy is nagy képmutatók,

Ezzel célt érek majd náluk,

Rövidesen meglátjátok.

Antiochus-Epiphanes

Ikertestvér került sorra:

Megmondjuk mi, hol a hiba

És tenni is fogunk róla.

A Krisztust kell letagadni

Ő csinálja ezt a sok bajt,

Hatalmas szeretetével

Annyi embert magához hajt.

Megmondjuk mi e világnak:

Nem Isten Ő, csak egy ember,

Aki volt, meghalt, odavan,

De sohasem támadott fel.

A tagadás szelleme majd

Mibelőlünk árad szerte,

S meghallod majd, nagy királyunk,

Ez a veszélyt visszaverte.

Sorra jöttek aztán sokan

Vén, tapasztalt, csúf démonok.

Majd seregestől, csácsogva

Könnyelmű fióksátánok.

Javasoltak bálványokat,

 Astarót, Baált és Dágont,

Molochot és nagy Diánát,

Pénzes zacskót s aranyborjút.

Vén Elimás vállalkozott,

Hogy ő rögtön átöltözik

Egy szép próféta-ruhába,

S hazudni fog – mert azt hiszik.

Ahol hirdetik a Krisztust,

Ő ott mindenütt megjelen,

Ellene szól, visszaveri,

Zavart okoz a szívekben.

Csendben áll fel Olimpia,

A testedzés nagymestere,

S így szól: „Ide figyeljetek

Az én okos ötletemre:

Játékot kell adni nekik;

Sportot, versenyt, futást, bokszot,

Futballt, teniszt, úszást, ródlit,

S jutalmazni a jól játszót.

Mindezt vasár- és ünnepnapon

Mikor templomban lennének.

Ha sporttelepre járnak,

nem kell félni, hogy megtérnek."

Lucifernek tetszett a terv,

Legalábbis így mutatta,

Belzebub is feljegyezte,

S a vitát tovább folytatta.

Babilon képviselője,

A nikolaiták csoportja

Igen sokszor közbeszólott,

 Ő mindig csak azt ajánlotta:

„Testi vágyat, élvhajhászást

Kell a szívekbe oltani,

A házasság tisztaságát,

S erkölcsöt kell megrontani.

Mert az, aki fajtalan lesz,

Annak mind prédikálhatnak,

Romlott vérű nők s férfiak

Okos szóra nem hallgatnak."

egy felcicomázott sátán

Helyeselte ezt a tervet,

Csak még avval toldotta meg,

Hogy a divat mellett érvelt.

Úgymond: ti a férfiakat

Állandóan kergessétek,

Én divatüzletet nyitok,

S felöltöztetem a nőket.

Azaz egyszer öltöztetem

Cifrán, kacéran, hódítón,

Máskor meg leszedem róluk,

Nagy ollóval lenyirbálom.

Vágok ruhát, nyírok hajat,

Toldok nyelvet, festek ajkat.

Mindig lesz olyan balgatag,

Aki a szavamra hallgat.

Nem bolondság, szól az elnök,

Ebből még lehet valami!

S mivel több javaslat nincsen,

Kérem a gyűlést szavazni.

Több javaslat hangzott itt el,

Sok olyan is, ami nem jó.

Próbáltuk már, sose vált be,

Rég lejárt és tűzre való.

Például vén Apollion,

A mélységek fejedelme,

Csodálkozom – olyasmit mond–,

Sohase győzhetünk vele.

Az üldözés sosem használt,

Annál buzgóbb lesz a hívő.

A kíntüzek tengerében

Mindig bátrabban tört elő.

Beliál a képmutatást

Ajánlotta – ez lejárt –

Nemcsak mást, a képmutató

Utálja már önmagát.

Antiochus s Epiphanes

Tagadni akarnak mindent?

Hisz a tudomány tanítja

Az istent és a lelket!

Hamis próféta? Az lehet

Elimás, de nem soká.

Mert ha Pál jön, ott némul meg,

Esetleg otthagyja magát.

A bálványok javaslata,

Az is lejárt, nem hiszik már.

Mi lett a nagy Diánából?

Erről még beszélni is kár.

Talán egy – a pénz – az jó lesz,

Azt még sokan istenítik.

Ezt meghagyjuk, hadd imádják,

Istent addig is felejtik. 

Az erkölcstelenség tana?

Az mindig jó fegyverünk volt,

Mióta a világ fennáll,

Rengeteg népet megrontott.

Ki benne él – rabja annak.

S ha egy hívő beleesett,

Biztos nyereség az nekünk,

Krisztus számára elveszett.

A divat? Ez egy új eszme,

Látok benne sok nagy sikert,

Csak több szabó kellene még,

S testápoló fodrászüzlet.

Két javaslat tetszik nekem:

A sport és a fajtalanság.

Ez pályadíjat érdemel

Ezt majd sokan elfogadják.

De még mielőtt szavaznánk,

Nagy aggodalmam hadd mondjam el.

Bár rabunk lesz a nép, tudom,

Sikerünk mégis félsiker.

A fenti sok fogásokkal

Odatérünk egy-egy szívhez,

De a lelkiismeret szava,

Az még mindegyiknél ott lesz.

Ez ellen mit tudnánk tenni,

Meg mikor a Biblia int,

Melyet, ha ma visszavert is,

Holnap ott van újra megint.

S addig-addig dorgál, fenyít,

Míg egyszer a szív megunja,

Követője lesz Krisztusnak,

A bűnt pedig megutálja.

Mély csend lett most a pokolban.

Elnémult sok prókátor,

Úgy gondolták, nem lesz sátán,

Aki most legyen bátor.

Ámde íme, a kis Plútó

felbiceg az emelvényre.

Mosolygása elárulja,

Hogy neki van okos terve.

Ezt a munkát – szól az álnok –

Elvégzem én, nem kell félni.

Ott leszek én minden szónál,

S mindig bele fogok szólni.

Nem ellenkezek! Sőt, mindig

Helyeslem a lélek szavát,

Vagy a megtérésre intő,

Javítani vágyó Bibliát.

Tanítom, hogy elveszt a bűn,

De megment Krisztus vére.

S ki az örökéltet vágyja,

Az Igét vegye szívére.

De megmondom: Mind a sok jó

Nem oly sürgős, ahogy mondják

a hirdetők itt az Igét,

Túlságosan elcsavarják.

Az emberi élet hosszú,

 Az Isten pedig kegyelmes.

Hogy ölne meg Ő a bűnért?

Még hinni is rettenetes!

holnap lesz itt az ideje,

Ma élj csak a szíved szerint!

Mielőtt jönne a veszély,

Eljövök majd, szólok megint.

S aztán holnap — újra holnap.

Mindig ezt mondom a szívnek,

S késleltetem őket folyton,

S végül teljesen elkésnek.

Dörgő „Éljen!" mindenfelől:

Ez lesz a jó, ez válik be!

A ráérés hamis tanát

Kell plántálni a szívekbe.

S míg második díjat nyerte

A fajtalanság ördöge,

Harmadik jutott a sportnak,

Negyedik a pénz tervére.

Plútóé lett az első díj,

A 'ráérek' ördögéé,

Sok olvasóm ráismerhet:

Ez az ördög volt az övé...

Az ölelés és az öleléstől való tartózkodás - Préd 3:5b

Az ölelés és az öleléstől való tartózkodás

Préd 3:5b

„Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.” (MBT)

n  A legnagyobb dolog ezen az egész világon a szeretet.

v  Pál apostol is emlékeztet arra, hogy három dolog van, ami megmarad, a hit, a remény és a szeretet, és ezek közül legnagyobb a szeretet. (1Kor 13:13)

n  Ebben a kérdésben azonban Jénos az, aki kimondja az utolsó szót, amikor kijelenti, hogy „az Isten szeretet” (1Jn 4:8).

v  Vagyis, a szeretet nemcsak a legnagyobb dolog, vagy legnagyobb ajándék a világon, hanem a szeretet maga Isten, aki önmagát adja nekünk a megváltás cselekvésében, szeretetből. „Mert úgy szerette Isten a világot…”

n  A szeretetnek nemcsak megvannak a maga törvényei, hanem megtartja a maga törvényeit – mert a törvény betöltése a szeretet (Róm 13:10).

n  Salamon újra alapelvet állapít meg ezzel a kijelentéssel, hogy „ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak”.

v  A szeretet kényszerítő és visszatartó erejéről van szó. Ezt a két jellemvonását fogjuk megvizsgálni a világon lévő legnagyobb dolognak, a szeretetnek.

I. A szeretetből fakadó az ölelés

n  A szeretet sohasem statikus: mindig dinamikus, mindig aktív. Elég elolvasni az 1Kor 13-at, ahol be van mutatva a szeretet elsődlegessége, cselekedete és örökkévalósága, az, hogy a szeretet az összes lelki ajándékok közül mindennél fontosabb, mindennél többet tehet és mindennél tovább tart.

v  A szeretet az egymás közötti kapcsolatot jelenti. Önkéntes alárendelést jelent.

v  Ez így működik még a Szentháromságban is, az Atya, Fiú és Szentlélek között. Így kell ennek működnie az emberek között is.

n  Van tehát a szeretetnek egy kényszerítő ereje.

n  A lelki szeretet parancsa:

v   Ezzel kell kezdenünk. Ezt is János apostol mondja: „Mi szeressük őt, mert Ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4:19). Amikor megértjük a szeretet lelki természetét, nem tehetünk mást, minthogy mi is szeretettel válaszolunk. Az ÚSz tele van ennek szemléltetésével.

n  Láthatjuk például a szeretet kényszerítő erejét a megtéréskor.

v  Például, a bűnös asszony Farizeus Simon házánál. Az asszonynak híre volt. Pontosabban: hírhedt volt. Simon megbotránkozott a megjelenésén és a cselekedetein, mert megsértette az etikett szabályait! Hívatlanul megjelent, hanem megérintette a vendég lábát, botrányos intimitással! Simon Farizeus elítéli Jézust, hogy engedi, hogy az az asszony hozzá érjen. Az asszony provokatív viselkedése, érintése, könnyei, sírása, elszabadult érzelem-kitörése, hajának kibontása és Jézus lábainak csókolgatása a szeretetének megnyilvánulása volt. Drága olajjal/kenettel kente meg a lábait. A szeretetnek óriási kényszerítő ereje van!

v  Nem csoda, hogy Jézus azt mondta, hogy „a te hited megtartott téged. Eredj békével!” (Lk 7:50) Mindazok, akik értékelni tudják a bocsánatot, amit ingyen kaptak, nem tudják visszatartani a szeretet kifejezését.

n  A szeretet másik kényszerítő ereje a közösségvállalásban mutatkozik meg.

v  Például Mária, a Lázár testvére, aki egy alabástrom szelence drága kenetet hozott, hogy megkenje Jézust. A kritikusoknak Jézus azt válaszolta, hogy „Hagyjatok békét néki: az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.” (Jn 12:7). Ebben a szeretet közösségvállaló ereje mutatkozott meg.

n  A szeretetnek bűnvalló ereje is van.

v  Amikor Pétertől harmadjára is kérdezte az Úr Jézus, hogy szereti-e, csak annyit válaszolt, hogy „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged.” (Jn 21:17)

n  A szociális szeretet parancsa:

v  Halála előtt az Úr azt mondta tanítványainak, hogy „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (Jn 15:12) és „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35) Ez tehát a legmagasabb bizonyítéka annak, hogy Jézus tanítványai vagyunk. A közömbösség és a gyűlölet pedig épp azt mutatja, hogy nem sok közünk van Jézushoz.

n  A szociális szeretet kényszerítő ereje mindenekelőtt a családban mutatkozik meg. „

v  Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért.” (Ef 5:25)

v  Az otthon nem otthon, ha nincs szeretet a házastársak között, a szülők és gyermekek között, a testvérek között… Ha valahol érvényes, akkor itt bizonyosan érvényes a megállapítás, hogy „ideje van az ölelésnek”.

n  A szociális szeretet kényszerítő ereje a testvéri viszonyban ia megmutatkozik. „az atyafiúságot (a testvéreket) szeressétek” - (1Pt 2:17)

v  Ilyen volt az első keresztyének között a kapcsolat, annyira, hogy a pogányok felkiáltottak: „nézzétek, mennyire szeretik egymást!”

n  A szociális szeretet érinti a felebarátot.

v  Az Úr Jézus mondta: Szeresd a te felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22:39)

v  Ha szeretjük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből, akkor nem tehetünk mást, minthogy szeretjük felebarátunkat is. Ennek kell lennie a társadalmi cselekvés mozgató rugójának. Ilyen szempontból is „ideje van az ölelésnek”.

n  A szociális szeretet kényszerítő ereje eléri az ellenséget is.

v   „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt 5:44) Ezt a szeretetet csak a kereszt képes megvalósítani. Jézus mutatta be, hogy ez mit jelent, amikor imádságban magához ölelte ellenségeit „Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek.” – Lk 23:34. Láthatjuk, hogy még a halál perceiben is “ideje van az ölelésnek”.

n  Szólnunk kell a szociális szeretet kényszerítő erejéről szexuális téren.

v  A nemiséget Isten teremtette, és azt mondta róla is, hogy „íme, igen jó”. (1Móz 1:31) Isten volt az, aki a férfi megteremtése után kijelentette, hogy „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.” (1Móz 2:18). Helye van tehát a szeretet megnyilvánulásának a házasságban. Ideje van az ölelésnek.

v  Erre nézve Pál apostol kijelenti 1Kor 7:1-5-ben: „A paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. ³ A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének. ⁴ A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. ⁵ Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.”

II. A szeretet tiltása: az öleléstől való tartózkodás

n  Talán van, aki felteszi a kérdést: van-e egyáltalán olyan igevers a Bibliában, amely megtiltja a szeretetet? A válasz természetesen pozitív.

v  János apostol ezt írja: „¹⁵ Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. ¹⁶ Mert mindaz a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. ¹⁷ És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” - 1Jn 2:15-17.

v  A világ szeretetének tiltása tehát legalább három dolgot tartalmaz: a test-, és a szem kívánsága, valamint az élettel való dicsekvés.

n  Tiltva van tehát a törvénytelen ölelés: a test kívánsága. Ettől tartózkodni kell.

v  Az új erkölcs és a „helyzet-etika” tanítóitól eltérően, a szeretetnek megvannak a maga törvényei, mert amikor Pál a törvény betöltéséről beszél, utána mindjárt idézi is: „⁸ Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. ⁹ Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánjad, és ha valamely más parancsolat van, ebben az Igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint temagadat. ¹⁰ A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.” (Róm 13:8-10)

v  Más helyen így szól: „Jó a férfiúnak asszonyt nem illetni” – 1Kor 7:1, vagyis, ahogyan a MBT mondja: nem érinteni. Szó szerint az ölelésről van szó!

n  Mai engedékeny világunkban nevetségesnek tűnhet az apostol parancsa némelyeknek, de azzal semmit sem veszít az érvényességéből.

v  1Thessz 4:3-8 – „³ Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; ⁴ Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, ⁵ Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. ⁶ Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. ⁷ Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. ⁸ Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.”

v  És ismét: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.” – Zsid 13:4. Ha jól értem, ez kizár mindenféle házasságon kívüli szexuális jellegű viselkedést, érintkezést, enyelgést, simogatást, ölelést…

n  A világ szeretetének tiltása jelenti a nem realisztikus ölelést is. Mert nemcsak a törvénytelen ölelésről van szó, hanem a pornográfiáról is. A szem kívánsága által az ember képes a képzelet világában ölelkezni.

v  Ezt az Úr Jézus világosan elítélte: Mt 5:27-28 – „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! ²⁸ Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

v  Más szóval, a képzeletbeli öleléstől éppúgy tartózkodni kell, mint a valóságos, testi öleléstől! A pornográfia egy megromlott világnak a terméke, amely fertőzi a mai generációt, ezért fennhangon hirdetnünk kell, hogy ideje van az öleléstől való tartózkodásnak!

n  A világ szeretetének tiltása tartalmazza az élet kérkedését, kevélységét – amivel tiltja a nem lelki ölelést, amellyel az ember magához öleli a világ dolgait: pénzt, hírnevet, hiú dicsőséget…

v  Az ölelés mutathatja a testvéri szeretetet (1Móz 29:13; 48:10; 2Kir 4:16; Jób 24:8), lehet erény (Énekek 2:6), de lehet a paráznának csábítása is (Péld 6:27. 32-33).

v  A „kézösszefonás” lényegében önmagunk ölelése! – (Péld 6:27. 32-33)

Befejezés:

n  1Kor 13:1-8. Krisztus szeretete ilyen.

v  Róma 5:5. – Csak Isten szeretetével lehetséges így élni.