Sámuel és Isten kijelentett igéje - 1Sám 3:1-21

Sámuel és Isten kijelentett igéje

1Sám 3:1-21

n Sámuel nem ismerte még az Urat, mert Éli nem ismertette meg vele. Megszokta, hogy Isten nem szól.  (2,27-36) Elüzemelget a kultusz Isten nélkül, és ige nélkül is… „Vakoknak vak vezetője”.

n Ismerjük-e a pásztor hangját?

I. Isten kijelentésének szükségessége (1. 19-21)

n Kijelentés. Isten keres valakit, akinek fontos lesz az ő Igéje.

n Veszedelmes nagy altatás folyik ezen a világon. Az emberek pedig beveszik az altatókat. Isten felébreszti Sámuelt!

n Milyen tragikus jelenet, hogy az egyház aludni küldi azt, akit az Isten felébresztett!

v  Élinek kellene hallania! De ő még a másikat sem segíti benne!

v  A szülők is altatják a gyermekeiket, ha rosszallják, hogy a gyermekük naponta olvassa a Bibliát és nem a diszkóban tölti a szombatjait! Visszaviszi az eltulajdonított dolgokat. Micsoda szégyen, hogy kiderült! Átment az utált szomszédhoz és bocsánatot kért! A szégyentelen!

n Ámós 8,11-12: éhség és szomjúság az ige után. Ami ritka, az drága. Így van-e?

n Isten arról beszélt Sámuelnek, amit Élinek akart volna megmondani. De majd Sámuel megmondja… De ez nagyon kényes feladat.  Íme, Isten a kicsiknek jelenti ki magát!

n De itt a Bibliánk! Nem lehet ritka Isten igéje! – Téves. Ritka lehet az ige akkor is, amikor a befogadásnál baj van.  (Ézs 6,9-10) (Mk 4,9. 10-12.)

II. Isten kijelentésének átvétele (2-10)

n amikor Éli szemei meghomályosodtak (2b), a gyertyatartó még égett (3a), Sámuel már a fekhelyén volt (3b), az Úr szólította Sámuelt! Olyan világosan és érthetően, hogy Sámuel azt gondolta, hogy Éli szólítja!

v  De mi ugye, nem kapunk direkt kijelentést az Úrtól!  Nem vagyunk ilyen próféták.

n Milyen kedvesen és szelíden hívogat az Úr! Még másodszor sem azt mondja, hogy „hogy tudsz ilyen érthetetlen lenni! Semmit sem fogsz fel helyesen!?” Isten tudja, hogy időbe telik, amíg megérted…

v  „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16,12)

III. Isten kijelentésének továbbadása (11-18)

n  Maga az Úr mondja, hogy ez olyan dolog, ahogy aki ezt hallja, mindkét füle belecsendül! (11)

n  Olyan jó lenne hallgatni vele!  Még jó, hogy Éli megesketi Sámuelt, és ezzel megkíméli egy csomó vívódástól…

v  De a hallott ige iránt felelősek vagyunk! Mit fogsz válaszolni reá?

n  „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki az én beszédeimet rettegi!” (Ézs 66,2)

n  Milyen súlyos következményekkel jár, ha valaki megveti Isten igéjét!

n  Milyen nagy dolog az, ha valaki mégis meghallja, és képviseli Isten igéjét akkor is, ha sokan ne kívánják hallani.

v  Állt már Isten első kicsi kőtemploma Silóban. Ott Éli végezte az áldozást. „Ritkaság volt az Úr igéje.” Mert sorozatosan megvetették Isten igéjét, még a papi család tagjai is.

n Az Igében meg van írva, hogyan kell bemutatni az áldozatot és mennyi a papok része az áldozatból, és azt hogyan kaphatják meg. Éli fiai nem vették komolyan az igét, és erőszakoskodtak, sőt, paráználkodtak Isten jelenlétében. Apjuk: „Ejnye, ejnye, ne tegyétek fiaim!”

n Istennek egyik embere kijelenti az ítéletet. „Ha a fiaidat többre becsülöd, mint engemet, elvetlek téged.” – „Ejnye, ejnye, milyen kár!...”

v  Isten a maga részéről befejezte. Ahol nem hangzik Isten igéje, ott elvadul a nép.

v  Mennyire értékes nekünk Isten igéje? Hány családban kerül elő naponta a Szentírás? Hangzik-e az imádság, vagy az Istent dicsőítő ének?

Isten megszentelt népe - 2Kor 6:14-7:1

A megalkuvás veszélye (Isten megszentelt népe)

2Kor 6:14-7:1

 14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a, sötétséggel?

 15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

 16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.

 17 Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

 18 És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

7:1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.

n  A megalkuvás veszélyezteti a szentségünket. Ezért szól a felhívás: „tisztítsuk meg magunkat”! „Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket”.

v  A szentség szükséges ahhoz, hogy az Úrral közösségben legyünk. 

n  A megalkuvás veszélye az, hogy olyan szövetség részese leszel, amely végül megrontja az Úrral való szövetségedet.

n  Nemcsak a stagnálás, hanem főképp a megalkuvás veszélyezteti a megszentelődést

I. A házasság terén

n  A „felemás iga” bizonyára az Ószövetségből származik: 5Móz 22:10 – „Ne szánts ökrön és szamáron együtt.”

v  Kinek jutna eszébe ilyesmi?  Sokan még azt sem tudják, hogy milyen az ökör. Az ökör nem kicsi állat, hanem nagy. A szamár termetre is, természetre is más. Felemás iga – nem való. Az ökör igavonó állat, a szamár pedig teherhordó. A kettő együtt nem megy.

n Kik azok a hitetlenek, akikkel nem lehetünk felemás igában? Vannak hívők és vannak hitetlenek.

v  Hívő és hitetlen. Mit nem jelent ez?

v  1Kor 5:9-10 – ⁹Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. ¹⁰ De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.

v  Ez a kifejezés alkalmazható mindenekelőtt a házasságra. Nem azokról szólunk, akik már házasságot kötöttek, hanem azoknak, akik még előtte vannak. Van, akivel nem léphetsz házasságra. Számtalan példát hozhatunk arra nézve, hogy hitetlennel nem jó házasságra lépni. Ne reménykedj abban, hogy majd te megtéríted… Ha egy verebet és egy cinegét összezárnak, akkor hamarabb megtanul a cinege csiripelni, mint a veréb énekelni.

v  Az özvegyek férjhez mehetnek, de csak az Úrban – 1Kor 7:39.

n Tagfelvételkor.

v  „Ne engedjük ki a világba” – de hát, az ott van!

v  - Meg van térve? „Hát, nem mondom, hogy tökéletes, - de törekszik…” Jó-jó. De meg van térve??

II. Az életvitel terén

n  Polgári munkát is végzünk, a kertben, a munkahelyen. De a munkamorált is érinti ez a kifejezés.

v  Nagyon sokan ügyeskednek, hogyan lehet megkerülni a törvényt, és ne fizessük ki, ami ki kellene fizetni. De a hívők nem a világ szerint él.

v  Nem vesz részt olyan lakomákon, banketten: Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!

n  „Krisztus vagy Béliál/Béliár”

v  Ez a kifejezés az ÓSz-ben használva van: – 5Móz 13:14. 17:4. 1Sám 1:16. 10:27. 25:25. 30:22.

v  De meglehet, hogy nem az ÓSz nyelvezete szerint van használva a kifejezés… De mégis, elhatárolja a kettőt: igazság és hamisság, világosság és sötétség, Krisztus vagy Béliál, hívő vagy hitetlen, Isten temploma vagy a bálványok.

v  „Inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam” – 1Kor 8:13.

III. Lelki téren

n  igazság vagy hamisság

v  ez a hitelveinkre vonatkoztatható.

n  világosság vagy sötétség

v  Ez az életvitelünkre vonatkoztatható. Jézus a világ világossága – Jn 8:12

n  Isten temploma és a bálványok

v  Ez az istentiszteletünkre, a közösségvállalásunkra vonatkoztatható.

v  ApCsel 19-ben Pál apostol elszakította Pál apostol az Úr Jézus követőit a zsinagóga többi tagjaitól, és elkülönült azoktól, akik gonoszul szóltak az Úrnak útjáról.

n  A bálványok mögött démoni erők vannak – 1Kor 10:19-20. 5Móz 32:17.

v  1Kor 10:19-20 - ¹⁸ Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?  ¹⁹ Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? ²⁰ Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.  ²¹ Nem ihatjátok az ùr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az ùr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

v  5Móz 32:16-17 – ¹⁶ Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.  ¹⁷ Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.

v  Korinthusban a bálványáldozatok lakomáira hívták a hívőket, amely ott akkor az ellenséggel való cimborálást jelentette. Azok vesznek részt, akiknek látását a Sátán elhomályosította (4:4)

Befejezés:

n 3Móz 11:43-45 – ⁴³ Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok.  ⁴⁴ Mert én, az Úr vagyok, a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, a mely csúszik-mászik a földön.  ⁴⁵ Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok.

n 3Móz 19:2 – Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

n 3Móz 20:7 - Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az ùr, vagyok a ti Istenetek.

Baása gonoszsága - 1Kir 15:25-16:7

 Baása gonoszsága

1Kir 15:25-16:7

²⁵ Izráelben pedig Nádáb, a Jeroboám fia lett a király, Asának, a Júdabeli királynak második esztendejében; és két esztendeig uralkodott Izráelen; ²⁶ És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt és járt az ő atyjának útján és annak vétkében, amellyel bűnbe ejtette volt az Izráelt. ²⁷ De Baása, az Ahija fia, az Issakhár nemzetségéből, pártot ütött ellene, és megverte őt Baása Gibbethonnál a Filiszteusok [városá]nál; mert Nádáb és az egész Izráel Gibbethonnál táboroztak. ²⁸ És megölte őt Baása, Asának, a júdabeli királynak harmadik esztendejében, és uralkodott helyette.

²⁹ És történt, mikor uralkodni kezdett, levágta Jeroboámnak egész háznépét; egy lelket sem hagyott Jeroboám háznépéből, mígnem mind elvesztette őket az Úrnak beszéde szerint, amelyet megmondott volt az ő szolgája, a Silóbeli Ahija által, ³⁰ A Jeroboám vétkeiért, amelyekkel vétkezett és az Izráelt is vétekbe ejtette; és a bosszantásért, amellyel felbosszantotta az Urat, Izráel Istenét.

³¹ Nádáb egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajon nincsenek-e megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? ³² És hadakozás volt Asa és Baása, az Izráel királya között mind éltig. ³³ Asának, a Júdabeli királynak harmadik esztendejében lett Baása, az Ahija fia királlyá az egész Izráelen Thirsában, huszonnégy esztendeig.

³⁴ És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt, és járt a Jeroboám útján, és az ő vétkében, a mellyel bűnbe ejtette az Izráelt.

^16:1 Lőn azonban az Úrnak beszéde Jéhuhoz, a Hanáni fiához, Baása ellen, mondván: ² Mivelhogy téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az Izráelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bűnbe ejted az én népemet, az Izráelt, hogy engem haragra indítsanak az ő vétkeikkel: ³ Íme én elvetem Baása maradékait, és az ő háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát. ⁴ Aki Baása maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg.

⁵ Baása több dolgai pedig, és amit cselekedett, és az ő uralkodása vajon nincsenek-e megírva az Izráel királyainak krónika könyvében? ⁶ És elaludt Baása az ő atyáival, és eltemettetett Thirsában, és az ő fia, Ela uralkodék ő utána.

⁷ És nemcsak azért lett az Úrnak beszéde Jéhu próféta, a Hanáni fia által Baása és az ő háza ellen és minden ő gonoszsága ellen, amelyet cselekedett volt az Úr szemei előtt, őt haragra indítván az ő kezeinek cselekedetei által, hogy olyan lesz, mint a Jeroboám háza, hanem azért is, mert azt megölte.

Sok gonoszságról van szó ebben az igeszakaszban, amely mind Nádáb és Baása nevéhez kapcsolódik. Nádábról és Baásáról semmi jót nem mond az Ige.

Az elbeszélésben újra hirtelen vált a színtér, ahogy Júdáról Izráelre tér a bibliai író, Thirsára meg Gibbethonra, ahol ezek a királyok uralkodtak és hadakoztak.

Isten és az Ő üzenete abban található, hogy ezt a sok gonoszságot ellenőrzése alatt tartja. Ezek a gonosz emberek nem tehetnek egyebet, csak azt, amit az Úr megengedett nekik, és amit előre kijelentett a silóbeli Ahija által. Isten ott van tehát e sok gonoszság közepette: Ő szuverén Isten, aki fölötte áll ezeknek a királyoknak, aki gyűlöli a bűnt, és kezében tartja még ezeket a gonosz embereket is.

Baása 24 esztendeig uralkodott Izráelben, Nádáb után. Nádáb, a Jeroboám fia, csak két évig lehetett király. E gonosz király uralkodásának a leírásában figyeljük meg először, (1) hogyan használta fel Isten, Baása gonoszságát. Aztán figyeljük meg (2) ennek a gonoszságnak jellegzetességét, azt, hogy kezd unalmassá válni az a gonoszság, amit ő elkövetett, mert a jóságban eredetiség van, de a gonoszság nagyon egyhangú. Végül (3) láthatjuk Baása ítéletét is, és az utolsó versben (17. v.) azt a felelősséget, amit Isten reá hárít, amiért felelősség teszi, és eltörli őt a föld színéről.

I. Baása gonoszságának felhasználása (15:29-30. 34. v.)

Isten úgy használta fel Baása gonoszságát, hogy eszközévé vált abban, hogy végrehajtsa azt, amit Isten előre megmondott Ahija próféta által a Jeroboám házára nézve. Ahija próféciájáról a 14. részben olvashatunk, hogy Isten véget vet Jeroboám uralkodásának, bálványimádása miatt kiirtja őt és háznépét, és mindenét, amije van.

Ezért történhetett meg, hogy hogy Baása pártot üthetett Jeroboám fia, Nádáb ellen, amíg Gibbelthonnál háborúztak a filiszteusok ellen.  Az ostrom alatt Baása megölte Nádábot és elfoglalta trónját, és uralkodni kezdett helyette. Baása kivégeztette Jeroboám összes leszármazottját, egy lelket sem hagyott meg. Mindez Asa király harmadik esztendejében történt.

De ebből nem kell azt gondolnunk, hogy Baása valamiféle nagy reformer lett volna, és gyökeresen megváltoztatta volna az az ország irányvonalát! Ellenkezőleg, ő is „gonoszul cselekedett az Úr szemei előtt és járt Jeroboám bűnében” (34. v.), vagyis, folytatta ugyanazt a gonoszságot, amit elődei elkezdtek, akik bűnbe ejtették az Izráelt. Itt csupán arról olvashatunk, hogy az egyik gonosz király kiütötte a másik gonosz királyt, és uralkodott helyette.

Isten mindezekben az Ő kijelentésével van jelen. Mert mindez azért történt így, hogy Isten valóra váltsa azt, amit korábban megmondott a silói Ahija által: „az Úrnak beszéde szerint, amelyet megmondott volt az ő szolgája, a Silóbeli Ahija által. A Jeroboám vétkeiért, amelyekkel vétkezett és az Izráelt is vétekbe ejtette; és a bosszantásért, amellyel felbosszantotta az Urat, Izráel Istenét.” (29-30. v.). A gyilkos lelkületű Baása, nem egyéb, mint Isten igéjének a végrehajtója. Az ő gonoszságában, istentelenségében, bálványimádásában sem tehet egyebet, minthogy teljesíti azt, amit Isten előre kijelentett. Lehet, hogy tudatlanul, meggondolatlanul teszi azt, de mégis Isten eszközévé válik mindebben. Isten ugyanis bárkit fel tud használni eszközül: Nabukonodozort meg Círust, a tengert meg az állatokat, gonosz embereket és nagy birodalmakat, Egyiptomot és Babilont (Ézs 10:5-19. Jer 27:1-7). Baását, ezt a gonosz embert is, anélkül, hogy tudná, felhasználta arra, hogy megbüntesse általa a másik gonosz embert, Nádábot, Jeroboám fiát. De végül Baása is elnyerte méltó büntetését gonoszságáért.

Itt meg kell állnunk egy kicsit, mert sokszor mi is azt gondoljuk, hogy a sok nyomorúság, ami minket ér, az bizonyára Isten ítélete és büntetése rajtunk. Ez részben igaz lehet. Másrészt azonban nem így van, hanem inkább azt kell gondolnunk róluk, hogy azok Isten eszközei: a nyomorúság, az árvíz, a szükség, mind-mind Isten eszköztárához tartoznak, amelyek által formálni tud. Ezek által magához fordítja az emberek szívét, vagy végrehajtja általuk, amit előre megmondott. „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van” (Róm 8:28).

Figyeljük meg például, az első üldözést, ami miatt a keresztyéneknek menekülniük kellett Jeruzsálemből: Isten ezzel kezdte megvalósítani azt a tervét, hogy az evangélium kizendüljön Jeruzsálemből Júdeába, majd Samáriába, és a föld végső határáig (ApCsel 8:1).

Vagy figyeljük meg Pál apostol fogságát, amikor Rómában börtönbe zárva, láncokban írta filippi levelet. Azt írja, hogy fogsága inkább előmenetelére lett az evangéliumnak, mert az a testőrség tudomására jutott, és sokan megtértek. Mások pedig nagyobb bátorsággal hirdették a Krisztust (Fil 1:12-18).

Mi magunk is visszaemlékezhetünk olyan nehézségekre, „tövisre”, amit először büntetésnek véltünk, de később rájöttünk, hogy azokat Isten keze tervszerűen használta akarata végrehajtásában.

József azt mondta testvéreinek, hogy „ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Móz 50:20). Emberileg szólva elmondhatjuk, hogy ami történt Józseffel az minden rossz volt: hogy szülei kivételeztek a testvérek gyermekeik között, hogy a testvérei irigykedte reá, hogy gyűlöletből eladták rabszolgának, hogy ártatlanul börtönbe vetették, majd ott megfeledkeztek róla – az mind rossz volt. De Isten mindezeket jóra fordította, és felhasználta az Ő tervében.

Baása ebben a történetben tehát nem más, mint Isten eszköze, aki kiirtotta Jeroboám háza népét, mert az bűnbe ejtette az Izráelt és nem akart megtérni a prófétai tanácsára sem.

II. Baása gonoszságának unalmassága – 15:33-34

A politikai változás, ami hirtelen végbement Izráelben, nem hozott változást a lelkiekben is. Baása folytatta a Jeroboám bűneit. Huszonnégy évi uralkodásáról kilenc igevers szól. Ebből a kilenc igeversből hat egy prófétai kritika, a prófétai ítéletet közli. A többi sem tartalmaz részleteket: „És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt, és járt a Jeroboám útján, és az ő vétkében, a mellyel bűnbe ejtette az Izráelt.” (34. v.)

Mikor ezeket olvassuk, már kezd unalmassá válni ez az egyhangú megállapítás. Az istentelenség és az Úrtól való elfordulás unalmas már, mert ismétlődik. Csak a jóságban van eredetiség, a bűnben nincs. Úgyhogy, az unalmas részért nem a bibliai író, hanem Baása a hibás! Semmi különleges dolog nem történik uralkodása alatt, csak az, hogy Jéhu próféta megintette őt az Úr nevében, és kihirdette fölötte az ítéletet. Azt viszont nem Baása cselekedte, hanem az Isten. Amit Baása cselekedett, arról semmi fontosat nem lehetett mondani, kivéve, hogy a Jeroboám bűneiben járt.

Ebből az a tanulság, hogy nem kell abba a kísértésbe esni, hogy lelki változást várjunk attól, hogy valamilyen új politikai erő került hatalomra. Ha a kormány megváltozik, attól még nem lesz ébredés az országban. Ugyanolyan bűnös emberek nem képesek változást előidézni a lelkiekben. Baása megölte ugyan a Jeroboám fiát, de ezzel nem lett jobb nálánál. Ugyanolyan gonoszul cselekedet az Úr szemei előtt, mint amaz.

III. Baása gonoszságának ítélete – 16:1-4.

Most figyeljük meg azt, amit Jéhú hirdetett Baása ellen: „téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az Izráelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bűnbe ejted az én népemet, az Izráelt, hogy engem haragra indítsanak az ő vétkeikkel. Íme, én elvetem Baása maradékait, és az ő háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát. Aki Baása maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg” (2-4. v.). Ez az üzenet egyáltalán nem élvezetes, hacsak nem vagy kutya, vagy madár… Szomorú, de igaz az a megállapítás, hogy aki Jeroboám útján jár, az Jeroboám ítéletében fog részesülni. Az, hogy Isten Baását használta Nádáb megbüntetésére, az nem jelent mentő körülményt. Majd találni fog valaki mást, hogy felhasználja azt Baása megbüntetésére. Mert Baása fölött ugyanazt az ítéletet halljuk, mint amit az Úr kijelentett a Jeroboám háza fölött.

Baása országában is vannak olyan prófétái Istennek, mint ez a Jéhú, aki odamert állni a király elé, és elmondta ezt az ítéletes beszédet a füle hallatára. Ezt azért tette Isten, hátha Baása meggondolja magát az utolsó percben.

A 21. részben az antikrisztus Akháb ugyanilyen ítéletes üzenetet kapott Illéstől: „Azt, aki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, aki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.” (1Kir 21:24) De utána ezt olvassuk róla: „Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözött és böjtölt, és a zsákban hált, és nagy alázatossággal járt.” (1Kir 21:27) Mikor ezt meglátta Isten, azt mondta, hogy enyhíteni fog a kijelentett ítéleten, és nem hajtja végre azt Akháb idejében: „Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, [hanem] [csak] az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.” (1Kir 21:29) Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy ha Baása megalázta volna magát, Isten változtatott volna a kijelentett ítéleten.

Ám Baása nem alázta meg magát, hanem megvetette Isten irgalmasságát. Isten könyörülni akart volna rajta, mert Ő nem kívánja a bűnös halálát (Ez 18:23). Az ítélet Isten szokatlan munkája (Ézs 28:21). Megtérés hiányában azonban az ítélet bekövetkezik.

IV. Baása gonoszságának felelőssége – 16:7

A 7. vers elmarasztalja Baását azért is, mert Nádábot megölte. Feltevődik a kérdés, hogy miért büntette meg az Isten Baását, a Jeroboám házának kipusztításáért, ha erre maga az Úr hatalmazta fel őt? Jeroboám pusztulását Ahija próféta kijelentette (1Kir 14:9-11), Baása pedig végrehajtotta (1Kir 15:27-30). Azonban Baását Isten elítéli, amiért ezt cselekedte (16:7). Baása bemutatta, hogy Isten szava teljesen igaz, az ő szíve pedig teljesen gonosz. Van ebben valami titok? Igen. Van ebben ellentmondás? Nincs.

Ez hasonló ahhoz, amit az Úr Jézus mondott Júdásról: „Az embernek Fia elmegy, amint írva van felőle. De jaj annak az embernek aki az embernek Fiát elárulja. Jobb lett volna ha nem született volna” (Mk 14:21). Jézus halála része Isten szuverén tervének: „amint megvan írva”. Ennek a végrehajtása azonban egy nagyon szomorú, gonosz árulás eredménye volt. Júdás felelős volt az ő tettéért, még akkor is, ha az, amit cselekedett része lett Isten tervének. Az Úr előre látta, hogy mi fog történni, és kijelentette azt. De Júdás felelős az ő cselekedetéért.

József egyiptomi fogságát Isten felhasználta családja megmentésére. De ez nem mentette fel testvéreit az ő gonoszságuk alól.

Habakkuk könyve beszámol arról, hogy Isten a káldeusokat, Babilont használja fel arra, hogy megbüntesse az Ő népét. Ezt az ítéletet Babilon kegyetlenül végre is hajtotta. A próféta felkiált: „miért szemléled hát a hitszegőket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!” (Hab 1:13) Erre az Úr válasza az volt, hogy Babilont is megfogja ítélni, a megfelelő időben. Ézsaiás így ír erről: „Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velük irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!...  …És most halld meg ezt, bujálkodó, aki bátorságban ülsz, aki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! És mind e kettő eljön reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességükben jönnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.” (Ézs 47:6. 8-9.) Vagyis Babilon felelős az ő cselekedeteiért.

Ez bennünket el kell gondolkoztasson. A hirdetett ige, amely másokat megment, jelentheti számunkra az ítéletet. „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7:21-23)

Az, hogy Isten eszközül használt, nem jelenti azt, hogy mi nem vagyunk felelősek tetteinkért. „Próbálja meg azért az ember magát!...” (1Kor 11:28) Isten igéje igaz, és megvalósul. Minden gonoszság elnyeri méltó büntetését. Ez nemcsak a mesékben van így. Nemcsak Baása szívét vizsgálta az Isten, hanem a miénket is: azt akarja, hogy szeressük Őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből. Az indulatunk, a gondolatunk, a szándékunk, a beszédünk és cselekedeteink legyenek kedvesek előtte!

Asa viszonyulásai - 1Kir 15:9-24

Asa viszonyulásai

1Kir 15:9-24

⁹ Jeroboámnak az Izráel királyának a huszadik esztendejében Asa lett a király Júdában, ¹⁰ És uralkodott negyvenegy esztendeig Jeruzsálemben; és az ő anyjának Maaka vala neve, az Abisálom leánya. ¹¹ És Asa azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, mint Dávid, az ő atyja. ¹² Mert kivesztette a férfiú paráznákat az országból; és lerontotta mind a bálványokat, amelyeket csináltak volt az ő atyái. ¹³ És Maakát az ő anyját is megfosztotta a királynéságtól, mivelhogy egy iszonyú bálványt csináltatott a berekben; és elrontotta Asa az ő bálványát, és megégette azt a Kidron pataknál. ¹⁴ De ha a magaslatokat nem rontották is le, mégis Asának szíve tökéletes volt az Úrhoz életének minden napjaiban. ¹⁵ És bevitte az Úrnak házába az ezüstöt és az aranyat, és az edényeket, amelyeket az ő atyja és ő maga arra szenteltek volt.

¹⁶ És hadakozás volt Asa és Baása, az Izráel királya között mind éltig. ¹⁷ Mert feljött Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépítette Rámát, hogy [senkit] ki és be ne bocsásson Asához a Júda királyához.

 ¹⁸ És vévén Asa mind az ezüstöt és aranyat, amely megmaradt volt mind az Úr, mind a király házának kincseiből; adta azt az ő szolgáinak kezébe, és elküldte azt Asa király Benhadádnak, Tabrimmon fiának, aki Héczion fia volt, Siria királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezt üzenvén [néki:] ¹⁹ Szövetség van köztem és te közötted, az én atyám és a te atyád között. Íme, ajándékot küldök néked, ezüstöt és aranyat, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék el tőlem. ²⁰ És Benhadád engedelmeskedett Asa királynak és elküldte az ő seregeinek vezéreit az Izráel városai ellen; és bevette Hijont és Dánt, és Abel Beth-Maakát, és az egész Kinneróthot a Nafthali egész földével. ²¹ Mikor pedig Baása ezt meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és lakott Thirsában. ²² Akkor Asa király egybegyűjtötte az egész Júdát, senkit ki nem hagyva, és elhordták Rámának mind köveit, mind fáját, amelyekkel Baása épített volt, és építette azokból Asa király Gébát, a Benjámin nemzetségében és Mispát. ²³ Asának minden egyéb dolgai pedig és egész uralkodása és valamit cselekedett, és a városok, amelyeket épített, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? Kivéve azt, hogy vénségében megbetegedett a lábaira. ²⁴ És elaludt Asa az ő atyáival, és eltemettetett az ő atyáival Dávidnak, az ő atyjának városában. És Jósafát, az ő fia, uralkodott helyette.

Asa király uralkodása részletezve van nemcsak itt az 1Kir könyvében, hanem a 2Krón könyvében is (2Krón 14-16). Ahogyan az előbbi királynál, Asa esetében sem azonos a két leírás, mivel másféle szempontok szerint voltak feljegyezve.

A Királyok könyvében Asa úgy van bemutatva, mint egy nagy reformer, és mint jó politikus, aki megújította, megreformálta az országot vallási és gazdasági szempontból. Kezdeményezése sikerrel járt, mert jó stratégiát választott a Baasával való háborúban. Személyiségét viszonyulásai határozták meg, amelyeket az itt leírtak, és a Krónikák könyvében leírtak alapján fogunk vizsgálni. Viszonyulásai között megfigyelhetjük (1) az Úrhoz való viszonyulását, (2) a Baásához és Izráelhez való viszonyulását, és végül (3) a Benhadádhoz és Arámhoz való viszonyulását.

I. Asa viszonyulása az Úrhoz

Asának az Úrhoz való viszonyulásáról csak jót mondhatunk. Kr.e. 910-ben új szelek fújtak Jeruzsálemben. Közel száz év telt el Dávid után, hogy végre valakiről azt mondja az Ige, hogy azt cselekedte, amit Dávid, az ő atyja (11. v.). Asa szíve tökéletes volt az Úrhoz az ő Istenéhez. A beszámoló részletezi, hogy mennyire komoly Asa reformja: kivesztette a férfi paráznát, lerontotta a bálványokat, még Maakát, az ő anyját is megfosztotta a nagyasszonyságtól. Ez a gébîrâ héber szó valamilyen különleges tisztségre utalhat, amely Maakának jutott a királyi udvarban. Asát nem lehetett megvesztegetni: még saját édesanyját is megfosztotta a királynéságtól, ha szükséges volt. Összetörte annak bálványát, megégette és a hamut szétszórta a Kidron völgyében. Megtisztította az országot. A reformnak megvoltak a korlátai, de az Asa szívéhez őszinteségéhez nem fért semmi kétség. Az ő viszonyulása az Úrhoz mindig őszinte, helyes, egyenes, becsületes volt, mert azt cselekedte, amit Dávid, az ő atyja. Micsoda szép bizonyság! A cselekedetek bizonyságot tesznek arról, hogy mi van a szívben!

Ha összehasonlítjuk azzal, amit erről a Krónikák könyvében olvasunk, akkor azt kell mondanunk, hogy nagyon jól kezdte, de nem jól végezte (2Krón 16:1-14).

II. Asa viszonyulása Baásához és Izráelhez

Figyeljük meg, hogyan viszonyult Asa az északi országrészhez és annak királyához, Baasához. Szinte átmenet nélkül folytatja az ige, azzal az ellenségeskedéssel, ami Asa és Baása között volt: „Hadakozás volt Asa és Baása között, Izráel királya között mindéltig” – 16. v. Ne zavarjon minket az, hogy Baasáról még nem hallottunk semmit... A Biblia szent írója sem tehet egyszerre két dolgot: nemsokára rátér majd arra, hogy hogyan lett Baása Izráel királya, a 15:27 után. Most elég annyi, ha tudjuk, hogy Izráelben Baása volt a király, és hadakozás volt Asa és Baása között egész életükben.

Baása politikai krízist idézett elő azzal, hogy építeni kezdte Ráma erődítményét a Benjámin nemzetségének területén. Ráma egy stratégiai fontosságú város volt, Jeruzsálemtől körülbelül 7-8 km-re észak felé, egy útkereszteződésnél. Ugyanis Jeruzsálemből nem lehetett kijutni a tengerpartra, sem a Jordán vidékre, Jerikóba, csak Rámán keresztül! Az volt a kijárat, az útkereszteződés.

A modern Ramalla, Rámának ókori helyén, arab jellege miatt, hasonló helyzetet idézett elő a modern Izráelben, ezért a kormány kénytelen volt külön autópályát építeni a tengerpart felé, Tel Avivba, amelyet manapság is használnak. Asa idejében viszont még nem volt kellő felszerelés arra, hogy a szakadékokat áthidalják és alagutakat fúrjanak. Jeruzsálemből, a hegyen épített városból, nem volt más kijárat, csak Rámán keresztül.

Nos, feljött Baása az Izráel királya Júda ellen, és megépítette Rámát, hogy senkit ne engedjen se ki, se be Jeruzsálembe, Asához, a Júda királyához. A kijárat Jeruzsálemből Gibeonon felé, az Ajalon völgyében, Rámán keresztül – a hivatalos kereskedelmi útvonal volt. Baása tehát gazdasági és kereskedelmi blokád alá akarta helyezni Izráel királyát és Jeruzsálemet! Építette az erődítményt, hogy senki be ne mehessen, senki ki nem jöhessen, és mindent ellenőrzése alatt tarthasson. Ezzel megbéníthatta a gazdasági életet Jeruzsálemben, és ellenőrzése alá vethette a fővárost és az ország nagy részét.

Az Ige tehát nemcsak annyit mond, hogy hadakozás volt Asa és Baása között, hanem megjegyezi azt is, hogy miért: „hadakozás volt Asa és Baása között, Izráel királya között, mindéltig, mert feljött Baása hogy megépítse Rámát” – 16-17. v. Nos, hogyan viszonyul mindehhez Asa?

Asa abban találja a megoldást, hogy kiürítette a királyi és a templomi kincstárat, és az összes aranyat és ezüstöt becsomagoltatta és felvitette Damaszkuszba (18. v.). Szíria fővárosában, Damaszkuszban Benhadád volt a király, aki arra kért, hogy a küldött ajándék fejében lépjen szövetségre vele, és intézkedjen, hogy Baása eltávozzon Ráma építésétől (19. v.). Benhadád úgy vélte, hogy aki a bőröndöket így megtöltötte, az megérdemli, hogy segítségére siessen… Sőt, neki is jól fog, ha ellenőrzése alá vonhatná a Naftali földjén átvonuló kereskedelmi útvonalat. A gazdaság bálványa minden nép panteonjában előkelő helyet foglalt el.

Azt olvassuk „És Benhadád engedelmeskedett Asa királynak és elküldte az ő seregeinek vezéreit az Izráel városai ellen; és bevette Hijont és Dánt, és Abel Beth-Maakát, és az egész Kinneróthot a Nafthali egész földével.” (20. v.) A Kinneróth a Genezáret tavát jelenti. Benhadád az egész vidéket elfoglalta, sőt, még meg is fizették neki, hogy ezt megtette… Pontosan úgy történt, ahogyan Asa gondolta: Baása nem folytathatja Ráma építését, mert északon megtámadták az országát.

Ebből aztán az lett, hogy Asa összehívta Júda férfijait, és közmunkával elhordatta a köveket és a fákat, amelyek fontos építő eszközök voltak abban az időben. Az így kapott anyagból megépítette Gébát és Micpát, Júdában.

Ám feltevődik a kérdés bennünk, hogy mi volt ez? Diplomácia? Eszesség, furfangosság? Dicsérni kellene emiatt Asát? Együtt örülhetünk Micpa és Géba új falainak felavatásán?

III. Asa viszonyulása Benhadádhoz és Arámhoz

Nem szükséges találgatnunk a választ, mert erről tájékoztat Isten igéje 2Krón 16:7-10-ben, hogyan viszonyult Asa Benhadádhoz és Szíriához: „Az időben ment Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a szíriai királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bíztál: ezért szabadult meg a szíriai király hada a te kezedből. Avagy nem volt-e a szerecseneknek és a líbiaiaknak nagy seregük, felette sok szekerük és lovagjuk? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adta azokat; Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedtél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened. Akkor megharagudott Asa a prófétára, és vetette őt a tömlöcházba, mert igen megharagudott e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomorított.”

Asa a prófétára haragudott meg, aki ilyet mert neki mondani: börtönbe záratja. Pedig a próféta nem volt hibás azért, amit az Úr reábízott üzenetként, mint ahogyan a prédikátor sem hibás, ha az üzenet szíven talál!

Első olvasásra úgy tűnik, mintha ez a súlyos kritika hiányozna a Királyok könyvéből. Pedig nem hiányzik! „Íme, ajándékot küldök néked” – üzeni Asa. A sohad csúszópénzt, megvesztegetési ajándékot jelent. Asa azért fizetett annyit, hogy Benhadád megtörje (párar), „felbontsa”, megszegje a szövetséget Izráellel, és lépjen szövetségre Júdával.

A Biblia mindig negatívan értékeli a megszegett szövetséget. Ezt megfigyelhetjük abban, ahogyan Isten értékelte Sédékiás szövetségszegését Babilonnal (Ez 17:11-21):  „És lőn az Úr szava hozzám, mondván: No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-e mi ez? Mondjad: Íme, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogta királyát és fejedelmeit és elvitte őket magához Babilonba. És vett a királyi magból, s frigyet szerzett vele, s megeskette őt, de a földnek erőseit elvitte, hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megőrizze, hogy ez megálljon. De pártot ütött ellene, bocsátván követeit Egyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet. Vajon jó szerencsés lesz-e? Vajon megszabadítja-e magát, aki ezeket cselekszi? aki megszegte a szövetséget, megszabadul-e? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megvetette, s akivel tett frigyét megszegte, [ott] nála, Babilonban hal meg.”

Az Asa sikere tehát az ő hűtlenségnek a sikere: hűtlenségre bíztatta Benhadádot, és hűtlen lett ezzel ő maga is az Úrhoz. A 11. versben így olvassuk: „Először Asa azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, mint Dávid az ő atyja”, és a 15. versben: „Bevitte az Úr házába az ezüstöt, az aranyat s az edényeket, amelyeket az ő atyja és ő maga arra szentelt volt.” Most pedig kivitte az ezüstöt és aranyat, és elvitte azt Damaszkuszba! Ezzel elfordult a szíve, emberekben bízott. Értéktelen az a pragmatizmus, amely hűtlenségre késztet és hűtlenséget eredményez, még akkor is, ha látszólag sikereket ért el. A sikerrel nem lehet igazolni a hűtlenséget.

Ez utóbbi negatív beszámoló ellenére megjegyezhetjük Asáról, hogy élete, uralkodása arról tanúskodik, nincs elveszve minden. A fordulat megtörtént. Vissza lehet térni az alapokhoz, az igéhez, a Dávid által fémjelzett irányvonalhoz. Asa szíve hű volt az Úrhoz, mint a Dávidé volt. Lehet így is, tehát: vissza lehet fordulni az Úrhoz, meglehet keresni őt újra, le lehet rontani a bálványokat és a magaslatokat. Később a fia, Jósafát folytatni fogja apja munkáját, és befejezi azt.

Isten közbelép, hogy ilyen nagyfokú megújulást hozzon. Aki megígérte, hogy Dávidért, mindig lesz szövétnek Jeruzsálemben – íme, megtartotta szavát. De az igazi szövétnek, a világ világossága, Jézus Krisztus, a Dávid Fia. Tartsuk meg a vele való szövetséget!

Nézz az örökkévaló dolgokra! - 2Kor 4:16-17. 5:1-10.

Nézz az örökkévaló dolgokra!

2Kor 4:16-17. 5:1-10.

I. A láthatatlanok – 4:16-18.

n  Kol 1:15-17 – „¹⁵ Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; ¹⁶ Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, a láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; ¹⁷ És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.”

n  2Kir 6:8-12 – „⁸ Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom. ⁹ És elküldött az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni. ¹⁰ És elküldött az Izráel királya arra a helyre, a melyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer. ¹¹ És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?! ¹² Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy uram király, hanem Elizeus próféta, aki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, amelyeket te a te titkos házadban beszélsz.”

n  2Kir 6:15-17 – „¹⁵ Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiment, és íme, seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, Jaj, édes uram! mit cselekedjünk? ¹⁶ Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velük. ¹⁷ És imádkozott Elizeus és monda: Ó, Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitotta az Úr a szolga szemeit és látott, és íme, a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.”

n  Ján 20:19 – „¹⁹ Mikor azért este volt, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus és megállott a középen, és monda nékik: Békesség néktek!”

n  Jn 20:26 – „²⁶ És nyolc nap múlva ismét benn voltak az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus, és megállott a középen és monda: Békesség néktek!”

v  Karácsonykor – az angyalok megjelentek.

v Jézus megdicsőülésekor megjelent Mózes és Illés.

II. A hit, amellyel látható a láthatatlan – 5:1-9.

n  Zsid 11:1-2 – “A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ² Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.”

n  Zsid 11:7 – “⁷ Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.”

v  Ábrahám hitte a feltámadást. Zsid 11:19.

v Jób hitte – Jób 19:25

v Dániel prófétált róla - Dán 12:3. 13.

v Jézus hirdette - Jn 5:28-29.

n  Jn 6:67 – "mi elhittük és megismertük".

n  A sátorház: ideiglenes, kényelmetlen, múlandó.

v Most távol vagyunk, hitben járunk, vágyakozunk.  

v Az új test: Istentől van, örökkévaló, mennyben van.

III. Az Élet könyve / az ítélet – 5:10.

n  Kulcsszavak ezek:

v  mindnyájan

v meg kell jelennünk

v Krisztus ítélőszéke előtt – Jn 5:22. 26-27. ApCsel 17:31.

v hogy megjutalmaztassanak

v jó és gonosz cselekedet szerint.

n  A szentek is ítélkeznek? Nem tudjuk – 1Kor 6:2-3.

n  Mikor lesz az ítélet?

v elragadtatáskor (a hívők tettei)?

v pogányok az 1000 év előtt?

v Izráel, az 1000 év előtt?

v meghalt gonoszok az 1000 év után?

v vagy inkább, egyszerre, ahogyan Jézus tanította?

n  Egy feltámadásról tudunk és egy ítéletről. (A Jel 20:5 egyébről beszél.)

v  Minden cselekedet, minden szó és minden gondolat ítéletre kerül: Mt 12:36-37. 1Kor 4:5.

v A világ végén – Mt 13:36-43.

v Jézus visszajövetelekor – 2Thessz 1:7-10.

n  1Tim 5:24-25.

Befejezés:

n  A fő célunk, hogy Neki kedvesek legyünk – 9. v.