Építésünk kiértékelése - 1Kor 3:9-15

Építésünk kiértékelése

1Kor 3:9-15

(Lásd még esetleg EZT a bejegyzést és videót.)

n  2Kor 3-ban ez a harmadik szemléltetése a gyülekezetnek: a gyülekezet olyan, mint egy épület. Isten épülete: ő építi, az ő embereivel, az ő terve szerint.

n Ez viszont alkalmazható az egyénre is. Itt a gyülekezet a templom, a 6. részben a testünk a Szentlélek temploma.

v Az első mondat az előbbi versekhez kapcsolódik – a második mondat a következő igékhez kapcsolódik.

I. Mire építünk? – az alap

n  Jézus Krisztus az alap egyedül (2:1-2)

v  Lásd: Ézs 28:16 – „Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!”

Ø próbakő

Ø drágakő

Ø szegletkő

v  ApCsel 4:11-12 – „Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

Ø A keresztyénség kizárólagos jellegű.

v  Ef 2:20-22 – „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

v  1Pt 2:5-6 – „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Íme, szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.”

v  Az alapkő tehát nem Pál, Péter, vagy Apollós, nem más híres prédikátorok, különleges módszerek vagy hitelvek. A fundamentum: Jézus.

v  Nem lehet „felfedezni egy nagy igazságot”, mert nincs olyan igazság a Bibliában, amit ezután fedeznének fel. Minden, ami új, az tévtanítás! (* disszertációk)

n  Üzenetünk: a keresztről való beszéd: 1:14. 2:1-4.

II. Mit építünk? – az épület

n  Építenek a gyülekezet szolgái, és építenek a tagok is. Mindannyian építünk.

v  Építést jelent a lelkigondozás: intés, buzdítás, feddés, erősítés.

v  Építést jelent a szószéki szolgálat: igehirdetés, teológiai tanítás.

v  Építést jelent a szeretetmunka.

v  Építést jelent a hívő élet: az igehallgatás, az éneklés, az imádkozás, az adakozás, a felvigyázás, a látogatás, stb.

n  aranyat, ezüstöt, drágakövet

n  fát, szénát (füvet), szalmát (pozdorját)

v  Kérdés, hogy a tanítás, a prédikáció, a munka: jó vagy rossz építés? Esetleg keverve van?

Ø  Az igazságot veszélyezteti a fél-igazság és a hamisság.

Ø  Az egyenes utat veszélyezteti a görbe.

Ø  A tanítást veszélyezteti a tévedés.

n  Rombolni is lehet: beszéddel, viselkedéssel, világi kapcsolatokkal

III. Miért építünk? – az építés próbája

n  Úgy tűnik, hogy nem az üdvösségünkről van szó, hanem a megjutalmazásról. Akinek munkája megég, az is megmenekül „mintegy tűzön keresztül”, de nem veheti át munkájának jutalmát. Kárt vall.

n  Építésünket a tűz próbálja meg: az ítéletnap tűzben jelenik meg

v  Az ítélet tűzben jön el, nem vízben. (Nem lesz több özönvíz.)

Ø  Ez nem a purgatóriumról szóló tanítás.

v  „Ő maga megmenekül, de úgy, mint tűzön keresztül” Mit jelent ez?

Ø  = „hajszálon múlott”

Ø  = „alig menekült meg” – vagyis, nagy része elégett (IV. fokú égési sebekkel…)

Ráháb bizonyságtétele - Józs 2:1-24

Ráháb bizonyságtétele

Józs 2:1-24

(Lásd még esetleg EZT a videót is.)

<  Ráháb története fontos lehet, mivel az 1. rész története a 3. részben folytatódik. Ez beékelés. Ennek oka van. Isten kegyelméről beszél, amely megmentett egy parázna asszonyt a haláltól.

<  Háza a kőfalon (kőfalban) volt, amely nagyon széles és magas volt.

I. A bizonyságtétel központisága – 8-13.

<  Ezt mutatja a szerkezet (khiazmatikus)

v  Elindulás Józsuétól – Megérkezés/Kérdés – Bizonyságtétel – Szabadulás/Kérdés – Megérkezés Józsuéhoz.

<  Mutatja a 7. vers befejezetlensége

v  a szent író félbehagyja a történetet... Pedig mi szeretnénk tudni, hogyan fognak kiszabadulni? Csak 1 5. versben oldódik fel a feszültség...

v  Ezzel azt mondja: van itt valami, ami sokkal fontosabb annál, mint hogy ezek hogyan fognak kiszabadulni!

v  8-13 – a lényeg!

<  Még azzal sem foglalkozik, hogy helyes dolog volt-e Ráhábtól, hogy hazudott?...

v  Ne Ráháb hazugságánál álljunk meg, hanem igazságánál – mert valami nagyon igazat mond!

v  Mintha a feleség konyhaművészetének gyakorlati bemutatásakor a férj csak a hűtőszekrény tetején levő port látná... Így szem elől téveszti a lényeget! Az ÚSz nem esik ebbe a hibába, mert egyre csak Ráháb hitéről tesz említést: Zsid 11:31. Jak 2:25.

II. A bizonyságtétel tartalma

<  v. 10 – Az Úr hatalma

v  mit tett az Úr, amikor kiszárította a Nádas tenger vizét, mikor kihozott Egyiptomból, mikor az Emoreusok két királyát – Szihont és Ógot – megöltétek!

v  A hit hallásból van. Valamennyi ismeret, adat, bizonyság szükséges – annak meghallása. 

<  v. 11 – Az Úr fensége

v  A ti Istenetek az Isten fenn az égben és lenn a földön! – Ugyanez a következtetése Izráelnek: 5Móz 4:39.

v  De gondoljuk meg: ezt egy pogány utcanő mondta!

<  v. 12-13 – Az Úr irgalma

v  Mindez Isten irgalmának a kereséséhez vezeti Ráhábot.

v  Meg akar menekülni az ítélettől. Nagyon helyes. Nagy szüksége van rá!

III. A bizonyságtétel megbátorítása – v. 24.

<  Isten ígérete önmagában érvényes. De Izráel most már érezte is, hogy Isten nekik adta a földet! Mert néha érezni kell...

v Mindannyiunknak szükségünk van újabb megbizonyosodásra. ● Keresztelő Jánosnak is kellett: Mt 11:2-6. ● Aszáfnak is – Zsolt 73. ● Mózesnek – 2Móz 5:22-6:9. ● Illés. ● Márta és Mária – Lázár sírjánál.

v Sátán csak bonyolítja ezt a helyzetet: ● „Láttad az én szolgámat, Jóbot?...” – szegény Jób! Fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele... Még a végén sincs megmondva neki! Sőt, mi sem tudjuk...

<  Senki sem volt jobban elhagyatva, mint ● Jézus! Senkinek sem volt nagyobb szüksége az újabb megbizonyosodásra!

<  Még a legsötétebb órában is hinni kell és engedelmeskedni kell! Jézus a példa: „Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet!”

v Ha van megbizonyosodás, akkor az kegyelem. Ráháb bizonyságtétele kegyelemről szól.

<  „Jézusban bízz, üdvre más út nem visz, szelíd hangjának engedj, boldog lesz életed!”

Befejezés:

<  Ráháb megmenekülése, Isten kegyelmét mutatja.  Józs 6:22-25.

<  A történet nélküle is kerek lenne: az 1. részból egyenesen a 3. részbe... És a 6:22-25-öt ki is hagyhatták volna... De Ráháb, a „zonah” (parázna), megmenekült! Ez Isten kegyelme. Lásd: Mt 1:5.

<  Ilyenek kerülnek be a gyülekezetbe: bűnösök. Kegyelemből. A gyülekezet nemcsak a tiszteletreméltó, „tiszta középosztály” számára van, mint ahogy a kórház nemcsak az orvosok és ápolók, röntgengépek számára van... Kegyelmet talált bűnösök vannak itt!

<  Vizsgálja meg azért az ember magát...

A korinthusi gyülekezet tagjainak kiskorúsága - 1Kor 3:1-9

A korinthusi gyülekezet tagjainak kiskorúsága

1Kor 3:1-9

1 Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.

2 Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:

3 Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?

4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e?

5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta.

6 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.

7 Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.

8 A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.

9 Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

n  „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” Az apostol háromféle szemléltetéssel mutatja be Isten gyülekezetét Korinthusban: Isten munkatársai, Isten szántóföldje, Isten épülete.

n  Hol tartunk mi lelkileg? Érettek vagyunk-e mi lelkileg? Ha érettségizni kell, nagykorúnak tarthat-e minket Isten? Milyen az, aki már lelkileg nagykorú? Felfedezhetőek-e rajtunk a lelki nagykorúság jegyei? Ne bénítson minket az, ha nincsenek meg mind a jegyek. Egyetlen olyan gimnázium sincs, amelyben mindnyájan nyolcadikosok. Nem az a baj, ha most felfedezzük, hogy nem vagyunk nagykorúak, hanem az a baj, ha el sem kezdi valaki azt az utat, amely az érettséghez vezet. Helyes önismeretre van szükségünk. Tudni kell viszont azt, hogy hol van a cél: a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékét.

n  Ennek érdekében rendelt némelyeket pásztorokul és tanítókul – mondja Pál apostol Efézus 4-ben.

n  Négy jellemvonást szeretnék említeni a nagykorúságról. Mi jellemzi azt, aki nagykorú, érettkorú lett? Figyeljük meg ezeket a jellemzőket: a táplálék, a munkaképesség, a kapcsolatok és az ismeret.

I. A táplálék – 1-2. v.

² Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: 

n  A tej jelentheti az alapvető keresztyén tanításokat, míg a kemény eledel a keresztyén élet növekedéséhez szükséges tanítást.

v  Lásd: Zsid 6:1-2: „megtérés, hit, tanítás a mosakodásokról (bemerítésekről), kézrátételről, holtak feltámadásáról és az örök ítéletről”.

n  Ez jelentheti, hogy csak a dicséretet, bátorítást bírják el, az intés és dorgálás nem, mert az kemény eledel. Tejnek itala: a hit kezdetleges tanításai.

v  Lásd: Zsid 5:12-14 – „Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”

v  Gyakorlott érzékek, reflexek, mutatják a nagykorúságot.

v  Kritikusak és cinikusak, első helyet, hírnevet keresők, jelek után futkosók… akik csak a desszertet szeretnék megenni, mindenünnen csak a fagylaltot – és csodálkoznak, hogy elcsapja a hasukat!

II. A munkaképesség – 1-2. v.

1 Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. 

n  Kik a testi (érzéki) tagok? Mindannyian azok? A Római levélben az így nevezettek megtéretlen, nem újjászületett, Szentlélek nélküli emberek. De itt úgy tűnik, hogy hívő emberekről van szó, akik újjászülettek, de nem növekedtek.

v  Ezt mutatja az „atyámfiai” megnevezés.

v  A növekedés hiánya miatt képtelenek a munkára.

n  Irigykedés, versengés és visszavonás van közöttük

v  Ismerik Isten törvényeit, de emberi törvényeket követnek: „ember szerint járnak”.

n  Az érettkorúak már terheket viselnek. Munkát végeznek. Felelősséget vállalnak.

III. A kapcsolatok – 3. v.

³ Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e? ⁴ Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e?  ⁵ Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. 

n  Amikor valaki nem tud kijönni testvérével, akkor még kiskorú.

n  Emberek szerinti pártokat alapítottak

v  Pedig, azok Isten szolgái és munkatársai

Ø  Pál plántált

Ø  Apollós öntözött

Ø  Isten adta a növekedést

Ø  ezek jutalma Istentől van.

v  Pedig, azok csak eszközök, akik által hívőkké lettek

IV. Az Ismeret – 4-8. v.

n  A felnőtt már kijárta az iskoláit, és megtanult dolgokat, amelyek az élethez szükségesek.

n  A gyermeknek sok kérdése van. Mindenfélét kérdez, ami a felnőttnek már evidens.

v  Hallgass a Lélek szavára! Teremd a Lélek gyümölcsit!

Isten népének egysége - Józs 1:10-18

Isten népének egysége

Józs 1:10-18

I. Józsué és az elöljáról engedelmessége

¹⁰ Parancsolt azért Józsué a nép elöljáróinak, mondván: ¹¹ Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad néktek birtokul.

n  Megismétli az Úr szavait: az elöljáróknak.

v  Hallgatunk-e az Úr szavára?

n  Útravalót kellett készíteni – de eddig a manna elégséges volt.

n  Az országot Isten adja a kezükbe, de nekik kell megharcolni érte.

II. A Jordánon túli törzsek iránti követelmény

¹² A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szólott Józsué, mondván: ¹³ Emlékezzetek meg a dologról, amit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet. ¹⁴ Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, amelyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátok fiai előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket; ¹⁵ Amíg megnyugtatja az Úr a ti atyátok fiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségetek földére és bírjátok azt, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.

n  A Jordánon túl, és a Jordánon innen: mind egyek!

v  4Móz 32:14 – „¹³ És megharagudott az Úr Izráelre, és bujdostatta őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemésztetett az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett az Ú r szemei előtt. ¹⁴ És íme, feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen. ¹⁵ Hogyha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.”

v  4Móz 32:16-27. Józs 22.

n  Széthúzásuk miatt elpusztulhat az egész nép!

n   Zsid 10:25. 1Sám 23:16.

v  Egységben!

III. A Jordánon túli törzsek engedelmessége

¹⁶ Azok pedig feleltek Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk. ¹⁷ Amint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképpen vele volt Mózessel. ¹⁸ Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!

n  Ef 4:1-6.

v  Ez az ébredés feltétele is. Az első gyülekezet növekedésének épp az egység volt az egyik titka.

n  Fil 2:2-4 – az az indulat legyen bennetek!...

"Légy bátor és erős!" - Józs 1:1-9

„Légy bátor és erős!” – avagy: Az Úr Igéje

Józs 1:1-9

¹ És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólott az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: ² Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak. ³ Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. ⁴ A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, a Khitteusoknak egész földje és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.

⁵ Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.

⁶ Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.

⁷ Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! ⁸ El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.

⁹ Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

n A Józsué könyve, együtt a Bírák, Sámuel és Királyok könyveivel a korai próféták közé vannak sorolva a héber Bibliában. Ez azt jelenti, hogy ezek nemcsak történeti könyvek, hanem prófétai látással leírt történetek, ahol az Isten nézőpontja érvényesül. Nemcsak információkat közölnek, hanem olyan prófétai üzeneteket, amelyek befolyásolni és formálni akarnak bennünket.

n Józsué könyve Mózes halálával kezdődik, és Józsué halálával végződik. E két haláleset között zajlanak a könyv eseményei. Itt Isten ígéretei^ vannak megismételve, amit az a felelősség követ, amely Józsué vállán volt, és vele együtt a miénken is, ami az isteni ígéretek birtokbavételét illeti.

I. A megígért föld - 1-4. v.

¹ És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólott az Úr Józsuának, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: ² Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak. ³ Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. ⁴ A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, a Khitteusoknak egész földje és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.

n Látnunk kell Mózes nagyságát az előbbi könyvekben: Ő maradt egyedül a szövetség képviselője a 2Móz 32-34-be lévő aranyborjúzás után. Ő volt az egyetlen közvetítő Isten és a nép között. De a Mózesek is meghalnak, amikor egy tajtékzó folyó még elválaszt a megígért földtől. Ám nem kell sírni felettébb. Inkább kelj fel! Indulj!

n Az ígéret tartalma éppen az, hogy „minden helyet, amelyet talpatok érint néktek adtam, amint megmondtam Mózesnek, a pusztától és a Libánontól fogva, a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, Khitteusok egész földje, a Nagy tengertől, napnyugat felől lesz a ti határotok.” (Ugyanígy: 11:24-ben). Ez egy földrajzi leírása az országnak. Javasolom, hogy mindenki keresse meg otthon a térképen a Nagy pusztát, a Szin pusztáját, vagy Párán pusztáját, az Arabát, aztán a Nagytengert (ez a Földközi tenger), a Libanont, a Nagy folyóvizet, az Eufrátest. Ígéret szerint addig terjedt a határuk. Az ország hasonló leírását megtaláljuk Ábrahámnál (1Móz 12:6-7. 13:14-15. 15:7. 18-21. 17:8. 24:7), és Mózes ötödik könyvében (5Móz 11:7-8). Ezt az országot kell birtokba venniük.

n Ezt a földet csak Dávid idejében birtokolta így Izráel népe. Miután Dávid legyőzte az Ammonitákat, és velük behódoltak a szíriaiak (Arám) is (Lásd: 2Sám 10:19kk).

n De az ígéretnek feltételei vannak! Ha Isten népe nem él Isten törvénye szerint, akkor a föld kiokádja új lakosait, ahogyan most kiokádja a kánaániakat. Jeremiásnak parancsolja Isten: „Állj az Úr házának ajtajába. Akik bemennek azokon a kapukon, és állj oda és kiáltsad nekik: Ne bízzatok hazug beszédekbe, hogy az Úr temploma, az Úr temploma ez, mert csak ha megjobbítjátok a ti útjaitokat, akkor lakozom veletek ezen a helyen.” (Jer 7:3). Mivel a kánaáni életstílus meghódította Izráelt és Júdát, bekövetkezett az asszír és a babiloni fogság. Akik a kánaániak életvitelét folytatja, a kánaániak sorsára jutnak.

II. A megígért támogatás – 5. 9. v.

⁵ Meg nem áll senki előtted életednek minden Idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled... ⁹ Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

n Van egy másik ígéret is, amelyet az Úr Józsuának ígért (5. v.). Az Úr biztosította Józsuét arról, hogy ahogy Mózest támogatta, úgy fogja támogatni őt is. Ugyanezt az ígéretet kapta Mózes is,"amikor az Úr elhívta őt Hóreb hegyén. „Én veled leszek!” Ezzel az ígérettel vezette ki Isten népét Egyiptomból, és ezzel az ígérettel vezetheti be Józsué Isten népét Kánaánba.

n De ez az ígéret is feltételes. Nem gondolhatja senki, hogy ez érvényes marad, bárhogyan élünk! „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert O mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem.” (Zsid 13:5-6). Ez a gyülekezet tagjainak szól. Akkor érvényes, ha Istenhez méltó életet élünk. Nem járhatunk Istennel, ha a bűn útját választjuk! isten azokkal vállal közösséget, akik szentül élnek, miképpen Ő is szent.

n „Velünk az Isten!” – ez azt jelenti, hogy (1) nincs ellenünk, (2) nem vagyunk egyedül, és (3) nem élhetünk akármilyen életet.

n Ide tartozik a világos követelmény Isten kijelentett Igéjének megtartására: „Vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.” (7-8. v.)

v  Ez a gondolat visszhangzik az első zsoltárban is. „Boldog ember az... aki az Úr törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa... Minden munkájában jó szerencsés lesz.” (Zsolt 1:3).

III. A kettős bíztatás: „Légy bátor és erős!” – 6-9. v.

⁶ Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. ⁷ Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! ⁸ El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz. ⁹ Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

n Az a Józsué, aki Isten népét az ígéret Földjére bevezette, nem volt bátortalan és gyenge ember, de a nagy feladat előtt megtorpant ő is. Eddig könnyű volt, mert vele volt Mózes, Istennek hatalmas embere, aki a tanácsokat, rendelkezéseket adta és vezette a harcokat. De Mózes már nincs többé, meghalt. Józsué maradt a fáradt, elgyötört néppel, hogy birtokba vegye az Úr által nékik ígért országot, hogy meghódítsa atyái földjét.

n A pusztai vándorlás sok viszontagsággal járt. De amikor megérkeztek az ígéret Földjének határához, ott még több harc és veszedelem várt rájuk. Az ország, amelyet meg kellett hódítaniuk, sok és erős ellenséggel volt tele! Óriásokkal! Nagy küzdelmek elé néztek. Ezért az egyébként bátor és erős Józsuét is bátorítani kellett.

n Ilyen tétovázva áll a hívő, élet küszöbén a Krisztus követésében elinduló fiatal. A megtérés nem az út végét jelenti, hanem a kezdetét. Az újév is J egy ismeretlen útnak a kezdete. Józsué és a honfoglalás kezdetén állt, amikor az Ur azzal bíztatta, hogy legyen bátor és erős.

n Háromszor ismétli az Úr: „Légy bátor és erős!”

v  Elmondja, hogy miért: azért, mert nagy feladat vár rá: „Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.” (6. v.)

v  Majd azt is közli, hogyan lehet erős: úgy, hogy megtartja az Úr Igéjét: „Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.” (7-8. v.)

Végül arról is szól, hogy kiben található az az erő, amire szüksége van: az Úrban, aki vele lesz: „Avagy nem parancsoltam-e meg néked, légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr...”