A Szentlélek temploma - 1Kor 3:16-17. 6:19-20

A Szentlélek temploma

1Kor 3:16-17. 6:19-20

n A Szentlélek temploma az, ahol Isten jelen van:

v  Ott kijelentés van, ott áldozat van, ott áldás van. Ott Isten jelenléte megszenteli a helyet és a személyt.

I. A templom tulajdonjoga Istené (A Templom tulajdonosa)

n Mindenekelőtt az Övé, a teremtés jogán: ő teremtette.

n Másodszor az Övé, a megváltás jogán: Ő váltotta meg (6:20).

v  „Úgy számoljatok magatokkal, mint akik meghaltatok a bűnnek és éltek Istennek” - Róm 6:11.

v  Mint Istennek szolgái: Pál és Silás – Lásd: Róm 1:1, Tit 1:1, Fil 1:1, Flm 1:1, Illés: 1Kir 18:36.

n Az erőd, tehetséged, időd, házad, pénzed, kapcsolataid, családod… minden az Úré!

v  Lásd: „Szüret az ananászligetben” – (Homiletika, 59-67 old.)

II. A templom dísze a szentség (A Templom szentsége)

n Mivel Isten csakis szent helyen van jelen, ezért szent életre van szükség

v  Ő nem lakik együtt a bűnnel!

v  Nem „köztünk” van (pusztai vándorlás), még csak nem is „velünk” (karácsony), hanem „bennünk”!

n A szentséget tehát az ő jelenléte követeli meg.

v  „E hely nem egyéb, hanem Istennek háza”… 1Móz 28:16-17. Ne legyen „egyéb” hanem templom! (Egyéb lehet: szónokterem, kultúrház, divatház, stb…)

n A Szent Sátor Isten számára el volt különítve.

v  Míg a többi sátorban azt tehettek, amit akartak, a Szent Sátorba nem akkor mentek be, amikor akartak! Az „szent” (= félretett) sátor volt.

v  Ott más edények voltak, más személyzet – minden szent volt = félretett és tiszta. „Lesztek nékem papok birodalma és szent nép!” – 2Móz 19:6

n „Hiszünk egy egyetemes anyaszentegyházban, amely a szentek egyessége/közössége”

v  „Legyen szent és feddhetetlen” – Ef 5:26-27.

v  Fil 2:15-16. Isten lelke a „szentség Lelke” – Róm 1:4.

III. A templom Isten dicsőségének hordozója (A Templom dicsősége)

n A templom Istent kell magasztalja. Ott minden Isten dicsőségére van.

v  Lásd: Ézsaiás 6. Lásd: Salamon temploma – 1Kir 8:10-11.

v  Mit jelent a dicsőség? Elismerést, csodálatot, hódolatot, szeretetet, alárendeltséget, engedelmességet, magasztalást, dicsőítést…

n A templomot betölti az Isten dicsősége, és a templom ezt a dicsőséget tükrözi.

v  Ez volt Dávid vágya, imádságai (zsoltárai) végén: Zsolt 72:19.

v  Erre van szükség, mert „mindenki szűkölködik Isten dicsősége nélkül” – Róm 3:23.

n De Jézus Krisztus Isten dicsőségének visszatükröződése – Zsid 1:3.

v  A Szentlélek a dicsőség Lelke – 1Pt 4:14.

v  Nem mi vagyunk dicsőségesek, hanem csak a dicsőség hordozói. „Szenteltessék meg” – mint ahogyan a tükörrel oda hordozhatjuk a nap fényét, ahová akarjuk. Nem a tükör a fény forrása: az csak visszatükrözi.

v  Jézus az ő diadalszekerében hordoz minket. Mert „Krisztus jó illatja vagyunk” – 2Kor 2:14-15.

IV. A templomban szolgálatok vannak (A Templom rendeltetése)

n Mindenkor rendelkezésére kell álljunk Istennek, ha testünk a Szentlélek temploma. Készen kell lenni a szolgálatra.

v  Nem öncélú az életünk: Istennek szolgálunk.

v  Isten szabja meg szolgálatunk mibenlétét és helyét.

v  A szolgálat áldozatba kerül.

n „Légy kész a munkára, kérlek, ne várj másra!”

Építésünk kiértékelése - 1Kor 3:9-15

Építésünk kiértékelése

1Kor 3:9-15

(Lásd még esetleg EZT a bejegyzést és videót.)

n  2Kor 3-ban ez a harmadik szemléltetése a gyülekezetnek: a gyülekezet olyan, mint egy épület. Isten épülete: ő építi, az ő embereivel, az ő terve szerint.

n Ez viszont alkalmazható az egyénre is. Itt a gyülekezet a templom, a 6. részben a testünk a Szentlélek temploma.

v Az első mondat az előbbi versekhez kapcsolódik – a második mondat a következő igékhez kapcsolódik.

I. Mire építünk? – az alap

n  Jézus Krisztus az alap egyedül (2:1-2)

v  Lásd: Ézs 28:16 – „Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!”

Ø próbakő

Ø drágakő

Ø szegletkő

v  ApCsel 4:11-12 – „Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

Ø A keresztyénség kizárólagos jellegű.

v  Ef 2:20-22 – „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

v  1Pt 2:5-6 – „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Íme, szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.”

v  Az alapkő tehát nem Pál, Péter, vagy Apollós, nem más híres prédikátorok, különleges módszerek vagy hitelvek. A fundamentum: Jézus.

v  Nem lehet „felfedezni egy nagy igazságot”, mert nincs olyan igazság a Bibliában, amit ezután fedeznének fel. Minden, ami új, az tévtanítás! (* disszertációk)

n  Üzenetünk: a keresztről való beszéd: 1:14. 2:1-4.

II. Mit építünk? – az épület

n  Építenek a gyülekezet szolgái, és építenek a tagok is. Mindannyian építünk.

v  Építést jelent a lelkigondozás: intés, buzdítás, feddés, erősítés.

v  Építést jelent a szószéki szolgálat: igehirdetés, teológiai tanítás.

v  Építést jelent a szeretetmunka.

v  Építést jelent a hívő élet: az igehallgatás, az éneklés, az imádkozás, az adakozás, a felvigyázás, a látogatás, stb.

n  aranyat, ezüstöt, drágakövet

n  fát, szénát (füvet), szalmát (pozdorját)

v  Kérdés, hogy a tanítás, a prédikáció, a munka: jó vagy rossz építés? Esetleg keverve van?

Ø  Az igazságot veszélyezteti a fél-igazság és a hamisság.

Ø  Az egyenes utat veszélyezteti a görbe.

Ø  A tanítást veszélyezteti a tévedés.

n  Rombolni is lehet: beszéddel, viselkedéssel, világi kapcsolatokkal

III. Miért építünk? – az építés próbája

n  Úgy tűnik, hogy nem az üdvösségünkről van szó, hanem a megjutalmazásról. Akinek munkája megég, az is megmenekül „mintegy tűzön keresztül”, de nem veheti át munkájának jutalmát. Kárt vall.

n  Építésünket a tűz próbálja meg: az ítéletnap tűzben jelenik meg

v  Az ítélet tűzben jön el, nem vízben. (Nem lesz több özönvíz.)

Ø  Ez nem a purgatóriumról szóló tanítás.

v  „Ő maga megmenekül, de úgy, mint tűzön keresztül” Mit jelent ez?

Ø  = „hajszálon múlott”

Ø  = „alig menekült meg” – vagyis, nagy része elégett (IV. fokú égési sebekkel…)

Ráháb bizonyságtétele - Józs 2:1-24

Ráháb bizonyságtétele

Józs 2:1-24

(Lásd még esetleg EZT a videót is.)

<  Ráháb története fontos lehet, mivel az 1. rész története a 3. részben folytatódik. Ez beékelés. Ennek oka van. Isten kegyelméről beszél, amely megmentett egy parázna asszonyt a haláltól.

<  Háza a kőfalon (kőfalban) volt, amely nagyon széles és magas volt.

I. A bizonyságtétel központisága – 8-13.

<  Ezt mutatja a szerkezet (khiazmatikus)

v  Elindulás Józsuétól – Megérkezés/Kérdés – Bizonyságtétel – Szabadulás/Kérdés – Megérkezés Józsuéhoz.

<  Mutatja a 7. vers befejezetlensége

v  a szent író félbehagyja a történetet... Pedig mi szeretnénk tudni, hogyan fognak kiszabadulni? Csak 1 5. versben oldódik fel a feszültség...

v  Ezzel azt mondja: van itt valami, ami sokkal fontosabb annál, mint hogy ezek hogyan fognak kiszabadulni!

v  8-13 – a lényeg!

<  Még azzal sem foglalkozik, hogy helyes dolog volt-e Ráhábtól, hogy hazudott?...

v  Ne Ráháb hazugságánál álljunk meg, hanem igazságánál – mert valami nagyon igazat mond!

v  Mintha a feleség konyhaművészetének gyakorlati bemutatásakor a férj csak a hűtőszekrény tetején levő port látná... Így szem elől téveszti a lényeget! Az ÚSz nem esik ebbe a hibába, mert egyre csak Ráháb hitéről tesz említést: Zsid 11:31. Jak 2:25.

II. A bizonyságtétel tartalma

<  v. 10 – Az Úr hatalma

v  mit tett az Úr, amikor kiszárította a Nádas tenger vizét, mikor kihozott Egyiptomból, mikor az Emoreusok két királyát – Szihont és Ógot – megöltétek!

v  A hit hallásból van. Valamennyi ismeret, adat, bizonyság szükséges – annak meghallása. 

<  v. 11 – Az Úr fensége

v  A ti Istenetek az Isten fenn az égben és lenn a földön! – Ugyanez a következtetése Izráelnek: 5Móz 4:39.

v  De gondoljuk meg: ezt egy pogány utcanő mondta!

<  v. 12-13 – Az Úr irgalma

v  Mindez Isten irgalmának a kereséséhez vezeti Ráhábot.

v  Meg akar menekülni az ítélettől. Nagyon helyes. Nagy szüksége van rá!

III. A bizonyságtétel megbátorítása – v. 24.

<  Isten ígérete önmagában érvényes. De Izráel most már érezte is, hogy Isten nekik adta a földet! Mert néha érezni kell...

v Mindannyiunknak szükségünk van újabb megbizonyosodásra. ● Keresztelő Jánosnak is kellett: Mt 11:2-6. ● Aszáfnak is – Zsolt 73. ● Mózesnek – 2Móz 5:22-6:9. ● Illés. ● Márta és Mária – Lázár sírjánál.

v Sátán csak bonyolítja ezt a helyzetet: ● „Láttad az én szolgámat, Jóbot?...” – szegény Jób! Fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele... Még a végén sincs megmondva neki! Sőt, mi sem tudjuk...

<  Senki sem volt jobban elhagyatva, mint ● Jézus! Senkinek sem volt nagyobb szüksége az újabb megbizonyosodásra!

<  Még a legsötétebb órában is hinni kell és engedelmeskedni kell! Jézus a példa: „Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet!”

v Ha van megbizonyosodás, akkor az kegyelem. Ráháb bizonyságtétele kegyelemről szól.

<  „Jézusban bízz, üdvre más út nem visz, szelíd hangjának engedj, boldog lesz életed!”

Befejezés:

<  Ráháb megmenekülése, Isten kegyelmét mutatja.  Józs 6:22-25.

<  A történet nélküle is kerek lenne: az 1. részból egyenesen a 3. részbe... És a 6:22-25-öt ki is hagyhatták volna... De Ráháb, a „zonah” (parázna), megmenekült! Ez Isten kegyelme. Lásd: Mt 1:5.

<  Ilyenek kerülnek be a gyülekezetbe: bűnösök. Kegyelemből. A gyülekezet nemcsak a tiszteletreméltó, „tiszta középosztály” számára van, mint ahogy a kórház nemcsak az orvosok és ápolók, röntgengépek számára van... Kegyelmet talált bűnösök vannak itt!

<  Vizsgálja meg azért az ember magát...

A korinthusi gyülekezet tagjainak kiskorúsága - 1Kor 3:1-9

A korinthusi gyülekezet tagjainak kiskorúsága

1Kor 3:1-9

1 Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.

2 Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:

3 Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?

4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e?

5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta.

6 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.

7 Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.

8 A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.

9 Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

n  „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” Az apostol háromféle szemléltetéssel mutatja be Isten gyülekezetét Korinthusban: Isten munkatársai, Isten szántóföldje, Isten épülete.

n  Hol tartunk mi lelkileg? Érettek vagyunk-e mi lelkileg? Ha érettségizni kell, nagykorúnak tarthat-e minket Isten? Milyen az, aki már lelkileg nagykorú? Felfedezhetőek-e rajtunk a lelki nagykorúság jegyei? Ne bénítson minket az, ha nincsenek meg mind a jegyek. Egyetlen olyan gimnázium sincs, amelyben mindnyájan nyolcadikosok. Nem az a baj, ha most felfedezzük, hogy nem vagyunk nagykorúak, hanem az a baj, ha el sem kezdi valaki azt az utat, amely az érettséghez vezet. Helyes önismeretre van szükségünk. Tudni kell viszont azt, hogy hol van a cél: a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékét.

n  Ennek érdekében rendelt némelyeket pásztorokul és tanítókul – mondja Pál apostol Efézus 4-ben.

n  Négy jellemvonást szeretnék említeni a nagykorúságról. Mi jellemzi azt, aki nagykorú, érettkorú lett? Figyeljük meg ezeket a jellemzőket: a táplálék, a munkaképesség, a kapcsolatok és az ismeret.

I. A táplálék – 1-2. v.

² Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: 

n  A tej jelentheti az alapvető keresztyén tanításokat, míg a kemény eledel a keresztyén élet növekedéséhez szükséges tanítást.

v  Lásd: Zsid 6:1-2: „megtérés, hit, tanítás a mosakodásokról (bemerítésekről), kézrátételről, holtak feltámadásáról és az örök ítéletről”.

n  Ez jelentheti, hogy csak a dicséretet, bátorítást bírják el, az intés és dorgálás nem, mert az kemény eledel. Tejnek itala: a hit kezdetleges tanításai.

v  Lásd: Zsid 5:12-14 – „Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”

v  Gyakorlott érzékek, reflexek, mutatják a nagykorúságot.

v  Kritikusak és cinikusak, első helyet, hírnevet keresők, jelek után futkosók… akik csak a desszertet szeretnék megenni, mindenünnen csak a fagylaltot – és csodálkoznak, hogy elcsapja a hasukat!

II. A munkaképesség – 1-2. v.

1 Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. 

n  Kik a testi (érzéki) tagok? Mindannyian azok? A Római levélben az így nevezettek megtéretlen, nem újjászületett, Szentlélek nélküli emberek. De itt úgy tűnik, hogy hívő emberekről van szó, akik újjászülettek, de nem növekedtek.

v  Ezt mutatja az „atyámfiai” megnevezés.

v  A növekedés hiánya miatt képtelenek a munkára.

n  Irigykedés, versengés és visszavonás van közöttük

v  Ismerik Isten törvényeit, de emberi törvényeket követnek: „ember szerint járnak”.

n  Az érettkorúak már terheket viselnek. Munkát végeznek. Felelősséget vállalnak.

III. A kapcsolatok – 3. v.

³ Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e? ⁴ Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e?  ⁵ Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. 

n  Amikor valaki nem tud kijönni testvérével, akkor még kiskorú.

n  Emberek szerinti pártokat alapítottak

v  Pedig, azok Isten szolgái és munkatársai

Ø  Pál plántált

Ø  Apollós öntözött

Ø  Isten adta a növekedést

Ø  ezek jutalma Istentől van.

v  Pedig, azok csak eszközök, akik által hívőkké lettek

IV. Az Ismeret – 4-8. v.

n  A felnőtt már kijárta az iskoláit, és megtanult dolgokat, amelyek az élethez szükségesek.

n  A gyermeknek sok kérdése van. Mindenfélét kérdez, ami a felnőttnek már evidens.

v  Hallgass a Lélek szavára! Teremd a Lélek gyümölcsit!

Isten népének egysége - Józs 1:10-18

Isten népének egysége

Józs 1:10-18

I. Józsué és az elöljáról engedelmessége

¹⁰ Parancsolt azért Józsué a nép elöljáróinak, mondván: ¹¹ Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad néktek birtokul.

n  Megismétli az Úr szavait: az elöljáróknak.

v  Hallgatunk-e az Úr szavára?

n  Útravalót kellett készíteni – de eddig a manna elégséges volt.

n  Az országot Isten adja a kezükbe, de nekik kell megharcolni érte.

II. A Jordánon túli törzsek iránti követelmény

¹² A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szólott Józsué, mondván: ¹³ Emlékezzetek meg a dologról, amit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet. ¹⁴ Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, amelyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátok fiai előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket; ¹⁵ Amíg megnyugtatja az Úr a ti atyátok fiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségetek földére és bírjátok azt, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.

n  A Jordánon túl, és a Jordánon innen: mind egyek!

v  4Móz 32:14 – „¹³ És megharagudott az Úr Izráelre, és bujdostatta őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemésztetett az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett az Ú r szemei előtt. ¹⁴ És íme, feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen. ¹⁵ Hogyha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.”

v  4Móz 32:16-27. Józs 22.

n  Széthúzásuk miatt elpusztulhat az egész nép!

n   Zsid 10:25. 1Sám 23:16.

v  Egységben!

III. A Jordánon túli törzsek engedelmessége

¹⁶ Azok pedig feleltek Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk. ¹⁷ Amint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképpen vele volt Mózessel. ¹⁸ Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!

n  Ef 4:1-6.

v  Ez az ébredés feltétele is. Az első gyülekezet növekedésének épp az egység volt az egyik titka.

n  Fil 2:2-4 – az az indulat legyen bennetek!...