Úgy néz ki, hogy nekem nem fog sikerülni minden nap jegyezni valamit a blogomba. Ugyanis, ehhez arra lenne szükség, hogy minden este számítógép- és internet-közelbe kerüljek, és időm is legyen az írásra. Ez határos a lehetetlenséggel. Habár, idővel meglehet. (Ha lesz internet a benzinkutaknál és állomásokban, mint például Angliában.)
Ma reggel újra a "Próféták és profetizmus Dávid korában" című referátumomon dolgoztam. Dél fele aztán elindultam Goroszlóra, egy mennyegzői istentiszteleten prédikálni. Az történt, hogy egy goroszlói származású leány (Békefi Katalin) házasságot között egy magyarországi fiúval, Zoltánnal. Katalin tagja a goroszlói baptista gyülekezetnek, (habár az utóbbi években inkább Magyarországon tartózkodott, mint otthon), a fiú azonban református. Ilyen esetben a mi gyakorlatunk az, hogy a házasságkötést azzal különböztetjük meg a többitől, ahol nem áll fenn semmi probléma, hogy nincs gyülekezeti összejövetel, és nem imádkozunk az ifjú párért kézrátétellel egy ünnepi istentisztelet keretében... Katalin azonban, és a rokonai, nagyon akarták, hogy legyen egy ún. "búcsú-istentisztelet" a számukra, a goroszlói baptista imaházban.
Hm.
Ez sok fejtörést okozott a lelkipásztornak és a vezetőknek, a felmerülő pro és kontra érvek miatt. A helyzet odáig éleződött, hogy a gyülekezet nagyon meghasonlott, és a szakadás szélére került. Persze, nem éppen emiatt, hanem a gyülekezetben egyre mélyülő ellentétek miatt, amelyet a "búcsúistentisztelet" vitája még inkább nyilvánvalóbbá tett. Amikor a Szövetség elnökségében szóvá tették, úgy láttam jónak, hogy egy köztes-megoldást javasoljak: "megtarthatják az istentiszteletet Goroszlón, de csak akkor, ha engem hívnak prédikálni!". (Ezzel a támadási felületet próbáltam rövidre zárni.) Nocsak, fogtak az alkalmon az illetékesek, és betervezték a különleges (búcsú-)istentiszteletet, amelyen Borzási István fog prédikálni...
Ekkor kezdett el fájni egy kicsit a fejem, mert beláttam, hogy nagyobb a patak, minthogy át tudnám ugrani egyszeri nekifutásból...
Együtt utazva id. Veress Ernő testvérrel egy alkalommal, előadtam neki a helyzetet, és megkérdeztem, milyen igét ajánl prédikációm alapjául? Idézte Mt 24:37-39-et, ahol arról van szó, hogy "Amiképpen pedig a Nóé napjaiban volt, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába ment, és nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is." No, gondoltam, ez jó lesz alapigének.
Hozzá olvastam még az 1Móz 6:1-8-at, és a Nóé napjairól prédikáltam. Persze, tudtam, hogy a hallgatóim közül némelyek azt várták volna, hogy igazoljam vagy kárhoztassam ezt a házasságkötést, esetleg az előzményekkel kapcsolatban mondjak jót vagy rosszat, de én nem azért mentem oda. Azért mentem, hogy Isten igéjét hirdessem.
Egy-egy evangélizáló istentiszteletre néha komoly erőfeszítésbe kerül az emberek összegyűjtése, a terem kibérelése... Lótunk-futunk, hogy legyen kinek prédikálni! Aztán itt van Goroszlón egy alkalom, amikor a szép felújított, modernül berendezett imaház zsúfolásig tele van hallgatókkal, az országból és Magyarországról, és egyszerűen csak prédikálni kell. Hát, egy ilyen lehetőséget én nem szalaszthatok el! Nos, emiatt ajánltam és magamat, nem pedig azért, mert szeretem a botrányos dolgokat.
Nyilván nem az ifjú párnak prédikáltam! (De, nekik is.) Ők ilyenkor úgyis keveset jegyeznek meg belőle. Majd, ha visszanézik a videót, évek múltán, talán keik is használni fog valamit. Most azonban annak a megközelítőleg 200 embernek prédikáltam, nagyrészt fiataloknak, akik eljöttek erre az ünnepre! Úgy gondolom, hogy Isten ilyenkor is szólni akar, és szólni tud, ha megengedjük Neki.
Mit tegyek, ha az ifjú pár felemás? Erről én nem tehetek. Nem tudom őket támogatni döntésükben, nem is az én dolgom. Az ő házasságkötésük akkor is házasság, ha semmilyen istentisztelet nincs. De ha lehet, miért ne legyen? Persze, én sem látom jónak azt, hogy kézrátétellel, a gyülekezet és Isten áldásával hitelesítsük frigyüket, mivel nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ez csakugyan Istentől van. De igét hirdetni kell és lehet, még ilyen alkalommal is, még ha áron is vesszük meg rá az alkalmat.
Na, ez volt ma, szombaton. Valamelyik családtag kifizette az utiköltséget (de két másik személy is megakarta tenni!), és hazajöttem. Kolozsváron felvettem két csóró egyetemistát (van, amikor azt írják a lapjukra, hogy "student falit"), akikről kiderült, hogy jövő tavaszra tervezik a házasságukat. A leány a Szabadásg utcai román Baptista Gyülekezet tagja, a fiú pedig... az lesz. Jó volt velük az úton hazafele, beszélgetni.
Holnap Anyák napja. Mi holnapra halasztottuk az anyák napját, mert a múlt vasárnap a fiatalok Zilahon voltak az ifi-konfin.
Ma délután megérkezett Thelma és David Aspin, akikkel hosszabb eggyüttműködésünk volt a Teológia számára gyűjtött könyvek dolgában. Újabb szállítmány van útban, egy-két hónap múlva megérkezik. A Teológia könyvtára szépen növekszik, és ez jó dolog. Még csak a Teológia épületét kellene megépíteni Kolozsváron, aztán egészen rendbe jönnének a dolgok! Az is meglesz, ha Isten is úgy akarja. Ámen.
Ma egyéb is történt! Kolozsváron megtartotta választó közgyűlését a Vasárnapi Iskolai Szövetség, és elnöknek választották a kedves páromat.
Hm. Ez megint elgondolkoztató. Családunk csak nem szabadul meg az elnöki szolgálatoktól: egyik befejeződik, a másik kezdődik...
