Kedd - Vizsgák, EUO és HBTS

Az Emanuel Egyetemen vizsgaszagú a levegő. Azt hiszem, most már minden egyetemen ez van... Vizsgázóknak üzenem: van élet a szesszió után is!
Az általam tanított négy teológiai osztály (I-IV év), és a IV. éves szociális asszisztensek jegyei már évközben megszülettek. De azért beterveztünk egy szóbeli "találkozást" a jövő keddre. A jövő héten a csökkentett látogatású, magyar diákok is itt lesznek, Nagyváradon. Ezért persze, a jövő héten is fel kell utaznom Nagyváradra.
A késő délutáni órákban a "Próféták és profetizmus Dávid korában" című írásomat revideáltam.

Hétfő - Cannes-i filmfesztivál, film-review

Reggel, mint minden második hét hétfőjén, Nagyváradra utaztam, a Teológiára. Útbaejtettem Ballát, Egrespatakot és Krasznát. A kocsimon olajcserét végzetünk a Dimény Szervíznél. Pál öcsémmel is beszélhettem, meg Sándor és Imre öcsémmel is. És még rengeteg emberrel, az úton. Délután a fiúkkal sor került a vizsgákra: Homiletika, Hermeneutika és Héber. Érdeklődés szempontjából csökkenő sorrendben.

Mai blogbejegyzésem a Cannes-i filmfesztivállal kapcsolatos. Ismert
ugyanis, hogy egy romániai rendezõ vitte el a Palme d'Or (Aranypálma) díjat... Én, sajnos, nem tudok filmeket nézni, még a TV-ben sem. Nincs rá időm. A hírekről is inkább az írott sajtóból veszek tudomást. A képernyő előtt sokat ülök, de nem a TV, hanem a számítógép képernyője előtt.
Azonban az esemény megérdemel egy-két megjegyzést, ebben a blogban. Kezdem egy ezzel kapcsolat beollózott blogbejegyzéssel, majd felidézem magát a filmet, és megpróbálok levonni belőle egy-két következtetést.

"Tengerpart, hajók, paparazzik, színészek, rendezők, kamerások, filmkereskedők és még sok rengeteg ember aki összegyűlt, hogy részt vegyen a filmvilág legjelesebb díjainak kiosztására. Egy kis, majdnem 70.000 lakosú kisvárosban kerül sor 1939-től megrendezésre a filmvilág legnagyobb eseménye: a Cannes-i filmfesztivál.
Minden adó közvetít egynéhány interjút, bemutat egy-két szép színésznőt és néhány jól öltözött úriembert is.
Mindenki a nagy pillanatra vár, hogy megkezdődjenek a díjkiosztások a különböző kategóriákban. A Palme d'Or a legnagyobb díj, amit ezen a fesztiválon fellépő filmek megnyerhetnek.
Országunk, Románia, már második alkalommal vett részt ezen a rendezvényen és ezúttal megnyerte a jeles Palme d'Or-t éspedig egy érdekes és vitás támajú filmmel: 4 luni, 3 sãptãmâni & 2 zile - Cristian Mungiu.
http://en.wikipedia.org/wiki/4_Months,_3_Weeks_and_2_Days
Románia jeleskedik a fesztiválon, és sokan különbözõ módon értékelik ezt a csillogást. Az amerikai kereskedők kételkednek a film amerikai népszerűségében a vitás téma miatt. A francia filmkritikus a Románia jelenpillanati valóságát elemezi, mintegy felhívva a figyelmet arra, hogy ennek az országnak még ma is nagy problémái vannak (és talán nincs igaza?).
A művész nagyra értékeli a pontos és állandóan jelenlevõ kamerát, a tiszta történetvezetést, a történet drámaiságát és a női fõszereplők jeles működését.
A rendező nem illik be a francia világ bohém szereplői közé. A balkáni megjegyzés sem marad el az interjúban adott válaszaiból: "ez a film igazán nem is volt sokat tervezve; egy-kettőre jött az ötlet és nemsokára megcsináltuk a filmet is." A kissé más válaszok talán jobb fényben tüntették volna fel a rendezõt. :)
A film kis büdzsével és kevés emberrel - akik több szerepkörben is részt vettek -, készült. A teljesítmény tiszteletre méltó!
Csak reméljük, hogy a díj nem azért érkezett, hogy a még mindig Európa szemetesládájának tekintett országot egy kicsit csillogtassák, hanem mert igazán megérdemelték művészeink! Ne legyen ez már politikai játszma!"

(A Cannes-i filmfesztivál margójára - Szeredai Amália,
http://blog.360.yahoo.com/ami_sz

A film, röviden:
A történet 1987-ben játszódik, Ceauşescu diktatúrájának vége fele. Két vonzó külsejű diáklány, Otilia (Anamaria Marinca) és Gabiţa (Laura Vasiliu)tragikus története ez, akik az egyetem hálószobájában arra a döntésre jutnak, hogy illegálisan véget vetnek Gabiţa nem kívánt terhességének... Erre találkozót szerveznek Bebe úrral egy olcsó hotelben, ahol az orvosi beavatkozásra sor kerülhet... Az épületek szűk folyosója, a jegy nélküli utazás a vonaton, a hotelszoba árának alkudozása, mind valós romániai jelenségek... Az események fokozása az illegális abortuszt végző Bebe (Vlad Ivanov) szerepéhez vezet, akivel egy olcsó hotel szobájában találkoznak. A rendeză Mungiu és a tehetséges kamerás Oleg Mutu technikája fokozza a hatást: Bebe szexuális szolgáltatást kér az orvosi beavatkozásért Otiliatól. Vád, harag, szégyen, megaláztatás, minden benne van! Ami igazán szomorú, az, hogy a valóság még ennél is szomorúbb.

Megjegyzések:
1.
Szembetűnő a modern élet kegyetlensége és Istentől elfordult romlottsága. Ez a film azért nyerhet Palme d'Or díjat, mert annyira valósághű: ilyen az élet, nemcsak Romániában, hanem egész Európában, a világon! Sajnos. Tele az országút, a könyvesbolt, a TV és a világháló paráznasággal és prostitúcióval! Parlamentek bűnt-szabadalmazó törvényeket hoznak, és a mindent toleráló posztmodernizmus egyedül a komolyan vett keresztyénséget nem tolerálja. Ez a film nem Ceauşescu korszakáról szól: akkor még nem tartottunk itt. Az elhatalmasodó bűnt még egy 1966-ban hozott abortusz-ellenes törvény sem tudta megfékezni, hát még ma! Nos, ez az, ami valóban szomorú.

2.
A bűn további bűnöket szül. Nincs kiút a megtéretlen, Isten nélküli embernek: "Menthetetlen vagy ó, ember, bárki légy..." Az emberi megoldások hiábavalók és eredménytelenek: a jószándék nem elég a megoldáshoz. Az egyetlen megoldás: Jézus! - "Ne add fel a reményt, hisz van megoldás, Jézusban...!" (Ez az ének, sajnos, nem került bele a hit hangjaiba...)

3.
Az Isten szerinti párkapcsolatnak és házasságnak nincs párja! "Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten." Zsid 13:4

4.
Végül, álljon itt egyik énekünk, amit sikerült megfelelően (új) szavakba önteni (A hit hangjai 482):

1. Megy a bűnös világ kárhozat tévútján,
Büszkén megveti Jézus szavát.
Velük együtt kívánsz te is menni talán?
Döntened kell, ne szalaszd el a mát!

Refrén:
Felmérted-e jól ezt, ha itt mindent megnyersz,
Mit ér majd, ha a lelked elvész?
Halld meg Jézus hangját, szíved add Néki hát,
Gondold jól át, lelked sorsát, javát!

2. Jézus szólít téged, Kegyelmét ne vesd meg,
Mert a szíved csak keményebb lesz,
És a bűnök árja lelked mélybe rántja,
Vigyázz nagyon, be ne csapjon téged! Refr.

3. Vajon felcserélsz-e reményt, üdvösséget
Örök gyásszal és nagy sírással?
Csillog bűnök fénye, benne halál réme,
Hív a gyönyör, aztán gyötör, megcsal! Refr.

4. Míg az üdv ajtója nyitva áll számodra,
Amíg téged hív a kegyelem,
Válassz jól és térj meg, mondjad Megmentődnek:
Döntöttem már, tovább nem vár szívem! Refr.

Vasárnap - Hogyan tovább?

Hosszú nap a vasárnap, főleg ha négyszer kell szolgálni...
Ma azonban a délutáni szolgálatban csak másodlagos szerepem volt, Kelemen J. Sándor társam mellett. Délelőtt, persze, a közzétett prédikációvázlatot használtam...
Bonyhán őszinte beszélgetésünk volt, a hogyan továbbról.
Fintaházán, sajnos, sok rendben és sokféleképpen támad a gonosz. Nagyobb kegyelemre van szükségünk!
"De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád." (Jak 4:6)

Mózes meg nem hallgatott imádsága - 5Móz 3:23-29

Jól megkésve, ma kifizettem a baptifonokat.
Újra David Rohl "Fáraók és királyok" c. könyvét tanulmányoztam. Ennek az embernek igaza lehet itt-ott, de sajnos, hozzáállása a hitetlen tudós hozzáállása. Emiatt, nem vehető véleménye készpénznek. Zavar a minden eddigi következtetést elutasító posztmodaern magatartása.

A holnapi szolgálatokra készülve ide másolom délelőtti prédikációm jegyzetét:

MÓZES MEG NEM HALLGATOTT IMÁDSÁGA
5Móz 3:23-29

"Könyörögtem az Úrnak abban az időben, mondván:
Uram, Isten, te elkezdted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint?
Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!
De megharagudott az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondta az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!
Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugot felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon.
Józsuénak pedig parancsolj, és bátorítsd őt, és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek, a melyet meglátsz.
És ott maradtak a völgyben, Beth-Peórral szemben."

█ Nincsenek meg nem hallott imádságok, de meg nem hallgatott imádságok vannak.

I. Istennek oka volt nem hallgatni meg Mózes imáját
█ Mózesnek nem kellett szégyenkeznie kérése miatt. Kérése jogosnak tűnik: ezért mondott le arról, hogy a fáraó leánya fiának mondják... ezért vándorolt a pusztán negyven évig... sok ellenséggel megküzdött... Kinek lenne joga, ha nem neki?
 Eddig számtalan imádsága meghallgatatott: kettévált a Veres tenger, Manna hullott az égből, Isten megbocsátott népének.
 Csak egy lépés választotta el végső kívánságától: láthatta a pálmafákat, a tejben-mézben folyó Kánaánt... De nem mehetett be.
■ Hasonlít ez a Pál apostol meg nem hallgatott imájára, amelyben az oldalában levő tövis eltávolítását kérte – 2Kor 12:7-10.
█ Ne lenne ez összhangban Isten akaratával? Van, amikor gyermekünk megtérését kérjük, vagy valamilyen jogtalanság, igazságtalanság eltávoztatását, a gyülekezet békéjét – amiről tudjuk, hogy Isten akarata! Mégse talál meghallgatásra.
 A Sátán könnyen kihasználja ezt, hogy megingasson hitünkben. Aki ismeri az imameghallgatásokat, ismeri a meg nem hallgatott imákat is.
█ De ha az okát keressük, azt is megtaláljuk. Mózes életében is volt egy-két méltatlan cselekedet... Egy szava sem lehetett az Úr ellen, amikor Isten megtagadta kérését... Mindegyikünknek vannak a Méribáink („versengés”)! Lásd: 4Móz 20:7-13 (és 2Móz 17:4-7).
█ De nem kell mindig egy bizonyos bűnre gondolni a meg nem hallgatott imák okát keresve, hanem csak A BŰNre!
 Mózes szíve nem azt dobogta: akarom! meg kell lennie! Hanem ismételte, amit az Úr mondott: ez elég!
 És ott maradt a völgyben, Bét Peórral szemben. Nem imádkozott haszontalanul, hiába. Csak imájának más eredménye lett, mint gondolta.

II. Isten jobbat adott Mózes kérésénél
█ Jobb volt Mózesre nézve.
 Ő nem láthatta a teljes képet... Mózes semmit sem láthatott jobbnak, mint bemenni Kánaánba! De Isten jobbról gondoskodott: bevitte a mennybe!
 Kánaán a honfoglalás után nem volt egy „földi paradicsom”... Izrael együtt vétkezett a bennszülöttekkel! Mózest ez elkeserítette volna.
■ Ha Mózest megkérdezte volna az Úr a mennyben: akarsz-e még a földi Kánaánba bemenni? – azt válaszolta volna: Elég. Ne szólj nékem többé e dolog felől!
■ Az utas meghúzná a gyeplőt a szakadék szélén, de a kocsis a lovak közé csap az ostorral! Ő jobban tudja, mi a helyes.
█ Jobb volt a népre nézve.
 Ez nemcsak egy személyes ügy volt: a népet is érintette.
 Mózes háromszor (1:37, 3:26, 4:21) hibáztatja a népet, hogy „miattatok haragudott meg reám az Úr”... Vagyis, ezzel a megtagadással Isten a népet is figyelmezteti.
 Isten óvta a népet. Mózes nagyon népszerű volt. Halálakor egy hónapig siratták (5Móz 34:8)! Isten szándékosan megakadályozta a népet, hogy Mózes sírját imádják (mint az akkori időkben ez gyakori volt, az ősök tisztelésében). Senki sem ismeri, hol van eltemetve – 5Móz 34:6.
█ Jobb volt Józsuéra nézve.
 Józsué megbízatását emeli ki az Úr, miközben megtagadja Mózes kérésének teljesítését (5Móz 1:38. 3:21-22. 28.). A kettő összefügg!
 Hatékony szolgálónak nem könnyű átadni a szolgálatot másnak... Van, amikor Isten segít neki félreállni, hogy a másik átvehesse a megbízatást. Józs 1:2 – „ Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon...”
█ Ez vált Isten dicsőségére.
 Ne dolgokat kérj Istentől, hanem tulajdonságokat. A Lélek gyümölcseit nem tudod pénzen megvásárolni magadnak.
 Talán egészségért könyörögsz, de Isten így tud alázatban tartani, és Tőle való függőségben.
 Talán jobb munkahelyet kérsz, de azoknak az embereknek, akikkel dolgozol, azután ki fog bizonyságot tenni?
 Talán eredményért kiáltasz, de a kudarc néha hasznosabban formál!

III. Isten egyszülött Fia imáját sem hallgatta meg egyszer!
█ Jézus imája, hogy múljék el tőle a keserű pohár, nem talált meghallgatásra.
 De Ő már előzőleg hozzátette: „Elég. Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied!” Harmadjára, aztán már nem is szólt többé neki e dolog felől... Mt 26:42-44 – „Atyám! ha el nem múlhat el tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.”
 Jézus is mennyei Kánaánt kívánt... és kapott helyette pokoli szenvedéseket! Pedig neki nem volt Méribája sem! És nem jutott neki egy Béth Peor sem, ahol megnyugodhatott volna!
 Ha volt valaha e földön meg nem hallgatott imádság, akkor az a Jézusé volt!
█ De jaj, mi lett volna velünk, ha az Atya meghallgatja a Fiú imádságát Gecsemánéban!?
 Utólag belegondolni is rettenetes. Pedig előzőleg Péter is féltette és óvta. Lásd: Mt 16:21-23. – Péter nem gondolt az Isten dolgaira...
 Az Úr asztala előtt adjunk hálát Istennek, hogy Jézus vállalta imádságának meg-nem-hallgatását! Nem az lett volna a csoda, ha leszállt volna a keresztről, hanem az, hogy ott maradt!
 Imádság közben ne magunkra, hanem inkább Isten dolgaira gondoljunk! Ne legyen imádságunk olyan, mint egy bevásárló lista, hanem legyen imádat és dicséret!

Befejezés:
■ Ha imáid nem haszontalanok, az csak Istennek köszönhető.
■ A meg nem hallgatott imádság sem haszontalan.
■ Jézus esedezik éretted, kimondhatatlan fohászkodásokkal. Adj hálát akkor is, ha ezt hallod: „Elég. Ne szólj nékem többé e dolog felől.”

Péntek - Ifjúsági

Ma reggel Mártával Maroshévízre (Topliţa) mentünk, de már dél körül viszaértünk.
Az imaháznál vártak néhányan a nők közül, Udvarfalváról és Nyárádmagyarósról, akik a Csendesnapokra indultak a Táborba. Többek között Márta is tanítani fog valamit az öltözködésről: lelki és testi öltözetről.
Tábita már korábban elment, autóbusszal, mert jelentkezett az öntkéntesek közé, a konyhára, segíteni.
Este az ifjúsági alkalmon 12 leány és 8 fiú vett részt, és a posztmodernizmusról bezélgettünk:
- démonizálódó világunkról, ahol egyre többen fordulnak jósnőkhöz, és hisznek a horoszkópokban;
- az erkölcsetelenné váló tartsadalomról, ahol mérce híjján mindent tolerálnak, csak a hívőket nem;
- a sekélyessé és felszínessé váló istentiszteletről, ahol a lényeg a hallgatók szórakoztatása és nem Isten tisztelete.
Mielőtt imádkoztunk volna, azzal fejeztük be, hogy a világtól mégsem elzárkózni kell, hanem hatással lenni reá. A gyülekezetnek sem elszigetelődni és hermetikusan záró falakat építeni kell a kívülvalók felé, hanem hittel és kezdeményezéssel kimenni közéjük, és megnyerni őket az Úr Jézusnak.
Vacsora után - gyermeknap lévén -, kimentünk Johannával és Mírjámmal a Macdonalds-ba egy fagyira...