Az emberi önzés megnyilvánulásai

Valakiknek lehet használ, álljon itt a délutáni prédikáció bővített vázlata.

Az emberi önzés megnyilvánulásai
Préd 4:1-12

■ Ez a bűnös világ az önzés világa. Egyre individualistább és magánakvaló az emberiség.
■ Fil 2:21 - 21 „Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.”
A gyülekezetben azonban másképp kell álljanak a dolgok, mint a világban!
■ Ef 4:16 – „A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.”

I. Elnyomás
■ a nyomorgattás „a nap alatt” történik...
■ Vagyis, nemcsak a börtön, a katonaság, a törvényszék nyomorgathat, hanem a mindennapi életben fennáll, mint az emberi önzés megnyilvánulása.
■ Nincs vigasztaló – ami a lélek vagy test enyhítője lenne...
■ Zsolt 142:4 (5) – „Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.”
■ Zsolt 69:19 (20) – „Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.”
■ 2Tim 4:16-17 – „16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik. 17 De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.”
■ Felborult az értékrendszer... Menyit ér? – Egy simogatás, egy kézfogás, egy együttérzés...
■ De ennél is rettenetesebb az ördög nyomorgatása. Olyan ez, mintegy álom, mert a nyomorgó nem is tudja, miért nyomorog és ki nyomorgatja!
■ 2Tim 2:25-26 – „24 Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. 25 A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, 26 És felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.”
■ Róm 7:24 – „24 Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”
■ Zsolt 50:15 – „15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.”

II. Irigység
■ Vannak, akiknek istenük a pénz, és sohasem elégednek meg... Munka-mániások. Egyre csak dolgoznak, és jól megy nekik. Jó ez? Ugyanis, nagyon sok irigység kíséri a gyarapodást!
■ 1Tim 6:6-10 – „6 De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel: 7 Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; 8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 9 A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. 10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.”
■ A vagyon irigységet szül...
■ Mint Kainnál: 1Móz 4:6-8 – „6 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? És miért csüggesztéd le fejedet? 7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. 8 És szól s beszél vala Kain Åbellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
■ 1Jn 3:11-12 – „11 Mert ez az üzenet, a melyet kezdettôl fogva hallottatok, hogy szeressük egymást: 12 Nem úgy, mint Kain, a ki a gonosztól volt, és meggyilkolta az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok voltak, a testvéreié pedig igazak.”
■ Mint Dánielnél: Dán 6:4-5 – „4 Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne. 5 Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ô Istenének törvényében!”
■ Jézusra is irigykedtek, pedig vagyona se volt: Mk 15:10 – „10 Mert (Pilátus) tudta, hogy irigységből adták őt kézbe a főpapok.”
■ A szőlművesek példázatában beszélt Jézus az irigységről, amit „gonosz szemnek” nevezett: Mt 20:13-25 – „13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? 14 Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. 15 Avagy nem szabad-e nékem a magaméval azt tennem, a mit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”
■ Ugyanígy van említve Saul irigysége Dávidra: 1Sám 18:7-9 – „7 És énekelni kezdtek az asszonyok, kik vigadoztak és mondának: Megverte Saul az ô ezerét és Dávid is az ô tízezerét. 8 Saul pedig igen megharagudott, és gonosznak tetszék az ő szemei előtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak tízezret tulajdonítanak és nékem tulajdonítják az ezret, így hát már csak a királyság hiányzik néki. 9 Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel nézett Dávidra, sőt azután is.”

III. Munka-mánia és lustaság
■ A lustaság épp az ellentéte a munka-mániának, de mindkettő az önzés megnyilvánulása. Péld 22:13 – „13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkinn, az utcák közepén megölettetném.”
■ Péld 6:6-11 – „6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs! 7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, 8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. 9 Ó, te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel a te álmodból? 10 „Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek...” (Nem emlékeztet ez gondolataidra, úgy reggel 6 óra körül, amikor fel kellene kelned?...) 11 Így jön el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a pajzsos férfiú!”
■ Péld 24:30-33 – „30 A rest embernek mezejénél elmentem, és az esztelennek szőlője mellett. 31 És íme, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott. 32 Melyet én látva gondolkodtam, és nézvén, ezt a tanulságot vettem abból: 33 Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, 34 És így jön el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú.”
■ A gyülekezetben is van „kézösszefonás”, vagyis közömbösség. Nagyon elterjedt betegség...
■ A közömbösség az Úr munkájának egyik legnagyobb akadályozója.

IV. Az egyedüllét és ellenpéldája
■ A magány átkáról értekezik Salamon, majd áttér a társas élet előnyeire. Egymásra utaltak vagyunk. A társ segítséget jelent – 10. v., közösséget jelent – 11. v., és védelmet jelent – 12. v.
■ 1Móz 2:18 – „Nem jó az embernek egyedül...” (Persze, mondhatná valaki ennek ellenpárját is: „Jó a férfiúnak asszonyt nem illetni…” - 1Kor 7:1...)
■ Zsolt 68:7 – „Csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen...”
■ A gyülekezet olyan, mint egy test: kéz, láb, szem, fül... Mindegyikre szükség van.
■ Lottie Moon, George Frederick Händel, Ludwig von Beethoven, Corrie ten Boom és Pál apostol egyedül éltek. Manapság vannak, akik egyedül élnek, mert így döntöttek: elhalasztották a házasságot a tanulmányaik vagy karrierjük miatt. Mások azért élnek egyedül, mert félnek a házasságtól. Mások a körülmények miatt élnek egyedül: még nem találták meg az igazit. Újra mások azért élnek egyedül, mert már egyedül maradtak: a férjük, feleségük vagy gyermekük útlevelet kapott az örök hazába... vagy talán csak külföldre...
■ Nincs abban semmi rossz, ha valaki azt választja, hogy nem köt házasságot, és egyedül marad. Ugyanis azok, akik megházasodnak éppúgy boldogtalanok lehetnek, mint azok, akik nem mennek férjhez, vagy nem nősülnek meg. Végigmenni a templom középső folyosóján valakivel a karodon, még nem garantálja a boldogságot. A boldogság forrása nem az, hogy Isten megváltoztatja a körülményeidet, hanem az, hogy megváltoztat téged!
■ Egy boldogtalan egyedüli személyből a házasság után is csak egy boldogtalan házas személy lehet. Egy keserű, haragos, egyedüli személyből csak keserű, haragos házasfél lehet. Sőt, az, amit a házasság után kapsz néha rosszabb, mint ami a házasság előtt volt!
■ Az „Igen” nem garantálja a magány megszűntét sem... Megoszthatsz egy házat, asztalt, vagy akár ágyat valakivel, és mégis magányos lehetsz!
■ Isten kétféle kapcsolatot rendelt az egyedüllét és magány megszüntetésére: a házastárssal való kapcsolatot (vagy barátságot) és az Istennel való kapcsolatot. A házastárs (barát) megszünteti az egyedüllétet, Isten megszünteti a magányt.
■ Mi a magányosság ellenszere? A válasz egyszerű: a társaság. Pál nem embereket, hanem barátokat kér, utolsó levelében: Lukácsot, János-Márkot és főképp Timótheust. A jóbarát az, akinek elmondhatod a mi szíved legmélyén van, és ő mégis barátod marad. Ne azt kérd, hogy legyenek jó barátaid, hanem azt, hogy legyél valakiknek jó barátja!

Congress - with a major decision

Today we had our usual Congress meeting in Cluj, with all the delegates of our churches. The major decision was, with unanimity (maybe one or two abstaining), that we will start to build the building in Cluj, on the property donated by the local church in Cluj, and purchased nearby by the other Churches in 1997-1998.

This is a major decision, which will affect the future of the Mission, Churches and Seminary. Please, pray for the Lord's will in this matter!

The decision is referring to an investment, made by somebody, who will build the building on the land provided by us, and will use it a couple of years, to recover the investment. Afer the entire recovery of the investment the whole property will return to the use of the Convention. This may take five, ten or more years, maybe. But it seems that from the beginning the Convention will have a level (or a part of it), for its own use, which is very promising.

There are other promising news: the number of churches increased to 250 in our Convention. The number of the membership went over 9000 - for the first time in the last 15 years. There is a sustaining growth, beginning with 2002, with 50-100 members each year. We had again more than 300 baptisms last year. Praise the Lord!

In my report I made knowm the initiative to start a partnership link between the larger churches in the North and the smaller churches in the South. We are planning to have a Mission Conference in May, to finalize this work. We hope, this will help the church planting work so urgent in Szeklerland.

The closing sermon was delivered by Oti Bunaciu, the president of the Romania Baptist Union. We also are part of this Union, being in fellowship with the Romanian brothers and sisters.

There was another major concern, related with the Old People's Home in Salard: the building is for sale, and for the Home is necessary to continue to function, and we need to buy that building! The price is enormous - as it can be seen already: about 100 RON/member (30 Euro/member). We need help in this matter also, to be able to purchase that building for the Old People's Home in Salard.

Some other prayer items:
We had the funeral of Márta Vass, the wife of the pastor in Arad. The funeral was in Targu Mures. I preached shortly in Romanian. Many pastor-families and other church members came from all over the country to take part in this ervice. Pastor Gergely Vass is our vicepresident for communications. There are three girls remaining back, two of the being married. Please pray for the grieving family!

Next week (Wednesday morning) I will have a lecture in Biharkeresztes, Hungary, about the history of the Hungarian Baptists in Transylvania. Please pray for this important meeting with a mixed audience!
The Music Committee will have its two days meeting in Zalau. I will arraive back to its end. Their work is also important.
Friday afternoon I will teach Hermeneutics in Hargita Bible School. Saturday the Baptist Churches in Hungary will have their elective Congress. Please, pray for them also!
Have a blessed Sunday!

Április 20, vasárnap d.u. - Préd 8:9-13

Tanulságok egy megromlott világban
Préd 8:9-13

I. "Amikor egyik ember a másik rovására hatalmaskodik" - 9

II. "Akik becsületesen éltek, azokat elfelejtették" - 10

III. "Nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött" - 11/a

IV. "Tele van az emberek szíve gonosz törekvésekkel" - 11/b

V. "Az istenfélõknek lesz jó dolguk" - 12

Ige és téma április 20. délutánjára - JAVÍTÁS

Az április 20-ra, vasárnap délutánra előirányzott igeszakasz helyesen Prédikátor 8:9-13 – „Tanulságok egy megromlott világban”.

A Vezérfonalban szereplő Példabeszedek 8,9-13 – téves. Ugyanígy, az Áhítatban szereplő Peldabeszedek 28,9-13 is téves... Nem tudom, hogyan kerülhetett be így, amikor nyilvánvaló, hogy a Prédikátor könyvéből prédikálunk, vasárnap délutánonként!

Remélem, ez a hír még idejében eljut azokhoz, akik az igét az előirányzott sorozat szerint hirdetik...

Cirénei Simon

Cirénei Simon
Mk 15,21


Az Úr Jézus keresztre feszítéséről szóló híradást sokszor hallottuk már, vagy a nagypénteki igehirdetésekben, vagy az úrvacsorai asztal mellett, szinte már kívülről tudjuk mindazt, ami azon a napon történt.

Az evangélisták nem részletezik Jézus szenvedéseit, mégis nyilvánvaló mindegyik híradásból, hogy Ő testileg végtelenül szenvedett. Ezért halt meg hamar a kereszten. De ezek mellett, amiben a többi gonosztevőknek nem volt részük, Jézus szenvedéséhez hozzájárult az, hogy Ő nem a saját bűneiért szenvedett, ahogy az egyik lator erről bizonyságot is tett, és ahogy Pilátus is elismerte. Jézus lelki szenvedései túlhaladták testi kínjait, az, hogy Ő a világ bűnét hordozta.

Pilátus hatalomvágyból, politikai számítgatások miatt kiszolgáltatta Jézust, hogy megfeszítsék; a főpapok irigységből adták Őt Pilátus kezébe; és Júdás anyagiassága, pénzéhessége miatt árulta el Őt.

A megostorozás alatt olyan kínokat kellett Jézusnak kiállnia, amelybe némelyek belehaltak. A fizikai összeomlás, legyengülés miatt nem bírta vinni keresztjét. A kereszt egy függőleges rögzített cölöpből (stipes) állott, amelyre ráillesztettek egy horizontális kereszt rudat (patibulum). Ez utóbbit kellett az elítéltnek vinnie a kivégzőhelyre, ami kb. 50 kg súlyú lehetett.

A keresztre feszített ember kezét az orsócsont és a kéztőcsont két sora között szegezték a keresztre, így az ideg- és ínsérülések miatt jellegzetes markoló kéztartás alakult ki. Mivel a lábtő is oda volt szegezve, a kereszten függő áldozat súlya az intercostalis izmokat belégzési helyzetben tartotta: a kilégzéshez fel kellett emelkednie lábait kiegyenesítve és karjait behajlítva. Ez nagyon fájdalmas és nagyon fárasztó volt: a megkorbácsolt hát újra meg újra a keresztfához dörzsölődött, fokozva a gyengeséget, a fájdalmat és a vérveszteséget. A keresztre feszítés maga, jóllehet nagy, 130-180 mm-es szegekkel történt, nem okozott nagy vérveszteséget; a megkorbácsolás viszont igen. A zsidóknál csupán 39 ütést volt szabad mérni, de a rómaiaknál nem volt ilyen korlátozás. A korbács (flagrum) bőrszalagokból készült, amelyre kocka alakú csontokat, csigolyákat, vasgolyókat fűztek fel, és azzal mérték az ütéseket a megkötözött áldozat hátára. Minden ütés felhasította a bőrt, esetleg húscafatokat tépett ki a testből. Ez annyira megviselte az elítéltet, hogy sokan bele is haltak. Akik túlélték, azok a kereszten maradhattak egy, két vagy három napig is, ha bírták. E hosszú szenvedés tette a keresztre feszítést a kivégzések egyik legkegyetlenebb fajtájává. Mivel a keresztet őrizni kellett, a halál beálltát meg lehetett siettetni azzal, hogy összetörték a lábszárcsontokat. Ez lehetetlenné tette a test alátámasztását, és megakadályozta a kilégzést: a halál percek alatt beállott. Jézusnál erre nem volt szükség. Aránylag rövid, 4-5 órás szenvedés után hírtelen felkiáltva meghalt. Egy római katona lándzsával átszúrta mellkasát, ahonnan vér és víz folyt ki a szemtanuk szerint, ami azt mutatja, hogy az Úr valóban meghalt a kereszten.

Az ige arról beszél, hogy Jézusról levették a bíbor ruhát, a töviskoronát azonban nem. Aztán kivezették őt, hogy megfeszítsék: vitték, szó szerint: emelték Őt a Golgota nevű helyre, hogy ott megfeszítsék. A kivezetés és kivivés között található az az egy igevers, amely arról beszél, hogy agy bizonyos Cirénei Simont, aki a mezőről jött befele, Alexandernek és Rufusnak apját kényszerítettek arra, hogy vigye az ő keresztjét. Ciréne egy afrikai kolónia volt, sok zsidó lakossal, ahonnan Simon, talán született zsidó vagy prozelitus lévén, feljött az ünnepre.

A történet valahogy így játszódott le: a városban nem volt szálláshely, ezért az ünnepre feljött vendég a környező falvak egyikében kapott szállást. Mit sem sejtve, jött befele a városba, mivel nem tudta mi történt azon éjjel, nem látta mi folyik Jeruzsálemben. Egy római százados mellé néhány katona volt odarendelve, hogy a kivégzést végrehajtsák. A papok és a nép vénei is ott voltak, részvettek az eseményen. A csúfolódó, nevetgélő légkör nem tette a katonákat képessé arra, hogy Jézus keresztjén segítsenek. Sokkal inkább rákényszerítettek egy ilyen idegent, hogy vigye az Ő keresztjét, mert Jézus már nem bírta.

Figyeljük meg ez igék alapján az apró dolgok fontosságát, az Úrnak való segítés dicsőségét, majd azt, hogy egy ilyen legkisebb szolgálat is, amit Jézusért teszünk, fel van jegyezve.

I.
Nem véletlen az, ami Simonnal történt. Pedig mondhatnánk: ha egy néhány perccel hamarább, vagy később jön, ha messzebbre száll meg, ha más oldalról jön befele, ha más kaput választ, vagy elbeszélget valakivel az úton, vagy ha már kora reggel bejön a városba, - akkor nem ő lesz az, akire ráteszik a keresztet. Mennyi minden közrejátszott ahhoz, hogy Simon legyen az... Véletlenül történt, - szoktuk mondani. Éppen ő járt arra, éppen vele találkoztak, „véletlenül“. Véletlenül? Nem volt az véletlen! Figyeljük meg az ilyen apró „véletlenek“ fontosságát Isten tervében!

Simon nevét ott olvassuk az első gyülekezeti tagok között. Családja ott van a római gyülekezetben, felesége, gyermekei ott szolgálnak az Úrnak. Ez nem véletlen! Cirénei Simonról Márk említi azt, hogy Alexandernek és Rufusnak volt az apja. E két utóbbi a római levél végén köszöntve van, édesanyjukkal együtt, mint akik a gyülekezethez tartoztak. Cirénei Simon pedig valószínű azonos volt azzal a Simeonnal, akit Niggernek hívtak az ApCsel 13,1-ben.

Sajnos, gyakran nem tulajdonítunk fontosságot az apróságoknak, az ilyen véletleneknek. Mondogatjuk, hogy Istennél nincsenek véletlenek, mégis használjuk a kifejezést. Pedig igazán semmi sem történik „véletlenül“! A másodpercek töredéke sem véletlen. Nincs olyan esemény, olyan apróság, csekélység, amiről Isten ne tudna. Ő tudja, mikor érkezünk és hova érkezünk meg. Mit érünk el, és miről késünk le. No, nem akarom ezzel igazolni a mi bűneinket, rossz döntéseinket, mulasztásainkat, azt mondva, hogy az mind az Úr akarat szerint történik. Nem! De azt igenis állítom, hogy az Úr mindenről tud.

Isten tud arról, hogy Nóé galambja visszatér-e vagy sem. És ha visszatér, milyen levelet fog hozni. Hogy Mózes gyilkossága kitudódik-e vagy sem, Isten arról tud. Ez nem véletlen. Az ószövetségi szertartásokban a legapróbb részletek is jelentőséggel bírnak. Isten tud arról, hogy Orpa visszatér, és Ruth Naómival Betlehembe érkezik. Nem volt véletlen úgy-e? Az, hogy Eszter királyságra jutott, őt választották ki a sok jelölt közül királynőnek - ez nem volt véletlen. Az eső és a szárazság, a béke és a háború, a szabadság és a rabság - egyik sem véletlen.

Az újszövetségi eseményekben sincs semmi véletlenül. Isten tudott arról, hogy Jézusnak Samarián kellett általmennie, János 4-ben. Egy kakaskukorékolás sem volt véletlen: főleg az, amely Pétert az Úr Jézus szavaira emlékeztette.

Nemrég valaki Kolozsvárra került a kórházba, de itt nem tudtak segíteni rajta. Azóta, hála az áldott orvosnak, meggyógyult: külföldön jöttek rá a bajra, megfelelő kezelésben részesült, most már egészen jól van. De még kolozsvári kezelése alatt úgy tett bizonyságot: „nekem kellett ez a betegség! Azt hittem elég élni a hívő életet, és hallgatni. Itt a kórházban Isten megtanított bizonyságot tenni hitemről. Ezt csakis itt és csakis így tudta megmutatni nekem az Úr. Nem véletlen az, hogy én most beteg vagyok!”

Volt-e már életedben, hogy lekésted a vonatot, és az nagyon rosszul esett? Vagy nem jutottál be az egyetemre? Adj hálát Istennek, hogy a kellemetlen eseményekkel is terve van Istennek. Beteg vagy? Hálás lehetsz betegségedért is, ha rájössz arra, hogy Istennek azzal is terve van. Lehet saját életedből hozhatsz példákat annak bizonyítására, hogy semmi sincs véletlenül.

Az, hogy Cirénei Simon ezen a napon, ebben az órában, ezen a kapun, ezen az úton érkezett Jeruzsálembe, az nem volt véletlen. Minden apró eseménynek értelme van, ha azokat Isten szemszögéből nézzük. Betegségünk, szenvedésünk, könnyeink által is megdicsőülhet Isten. Másodperceink is ismerve vannak Az előtt, Aki mindentudó: életünk ideje is az Ő kezében van. Ezért mindenkor mindenekért hálákat adhatunk, az Ő akarata szerint.

II.
„Kényszerítének egy mellettük elmenőt, egy bizonyos Cirénei Simont, aki a mezőről jött vala...” Mire kényszerítették őt? Hogy vigye Jézus keresztjét! Ez az esemény az Úr Jézusnak való segítés dicsőségéről beszél. Gyakorlatilag ez Krisztus követőinek a mindenkori feladata: hordozni Jézus keresztjét.

A kereszt felvevésének és hordozásának szükségéről Jézus mindegyik evangéliumban beszél. Aki ezt nem teszi meg, az nem alkalmas az Isten országára, nem lehet az Ő tanítványa. Az Úr Jézus mondta: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem!” (Mk 8,34) Ezt pedig nem csak tanítványainak mondja, hanem a sokaságnak is: mindenkit odaszólított, gyertek ide! Halljátok meg! Ha valaki utánam akar jönni, az fel kell vegye a keresztet!

Ez azért szükséges, mert Jézust ma is megfeszítik. Ma is gúnyolják, csúfolják, megvetik, megtagadják, leköpik, megostorozzák... Ha nem is testileg, de átvitt értelemben. Amikor a keresztyénekkel, a Benne igazán hívőkkel teszik ezt, mindazt Jézussal teszik. Amikor mi vállaljuk a szenvedést, a megvetést, a csúfolást vagy éppen a halált Őérette, Jézusért, akkor ezt bizonyos értelemben maga Jézus vállalja bennünk. Az Ő kereszthalálában részesülünk mi is, valamennyire, ha ezt érette vállalni tudjuk.

Néhány igével szeretném ezt alátámasztani. Pál, Péter és János apostolok a Jézusért való szenvedésről azt állítják, hogy az részesülés az Ő szenvedéseiből. A 2. korinthusi levél első rész 5. versében Pál apostol azt írja, hogy „amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is a Krisztus által”. A filippibe írt levélben az apostol azt kívánja, hogy megismerje Jézust, az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülését, hasonlóvá lévén az Ő halálához” (Fil 3,10). Péter apostol pedig azt írja: „szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely a megpróbáltatás végett támadt közöttetek, mintha valami rémületes dolog történne veletek... Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsősége megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. Senki se szenvedjen közületek, mint gyilkos vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy más dolgába avatkozó... ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyellje, hanem dicsőítse azért az Istent! ” (1Pt 4,12-16). A Jelenések könyvében János apostol azt mondja el, hogy Ő egy társ, a Jézus Krisztus szenvedéseiben, királyságában és tűrésében, amíg Páthmosz szigetére volt száműzve.

Összegezve tehát, mi részesülhetünk a Krisztus szenvedéseiben, vagyis: vihetjük, hordozhatjuk az Ő keresztjét. Nem szó szerint, mint Cirénei Simon, hanem jelképesen: vállalhatjuk érte a gyalázatot. Ha Krisztussal együtt megfeszíttettünk, hordoznunk kell Krisztus gyalázatát, keresztjét. Menjünk ki Hozzá, a táboron kívül, az Ő gyalázatát hordozva (Zsid 13,13).

Ez persze kiválást jelent az Őt gúnyoló és csúfoló tömegből, megköveteli azt, hogy Jézus pártjára állj. Dehát éppen erről van szó! Az Ő keresztjét felveheted, vagy leteheted, vállalhatod, vagy elutasíthatod. Ha valaki Jézus követője akar lenni, annak számolnia kell azzal, hogy Őt ma is csúfolják, ma is megvetik, ma is megfeszítik. Nem beszédben áll az Isten országa! Az Ő igéjét nemcsak hallgatni, hanem megtartani kell. Fel kell venni az Ő keresztjét! Megvallani e gonosz és istentelen nemzetség előtt, hogy igen, és Hozzá tartozom, és vállalni, ennek következményeit is. Így részesülhetünk az Ő keresztjének dicsőségéből.

III.
Végül, figyeljük meg azt is, hogy Cirénei Simon kereszthordozása arról beszél, hogy a Jézusért végzett legkisebb szolgálat is fel van jegyezve Istennél. A legparányibb cselekedetnek is jutalma van. Ha felemeled a félholtra vert jerikói embert, annak jutalma van. Ha adtál egy pohár hideg vizet, tanítvány nevében - vagyis megmutatva ezzel, hogy Jézus táborához tartozol -, akkor annak jutalma van. Ha megvallottad Őt, nem szégyellted az emberek előtt, annak jutalma van. Ha rendkívüli kereszted volt, de kész voltál azt vállalni, hordozni alázattal és türelemmel, akkor annak jutalma van.

Különben Isten nagyon jól tudja, mit vállaltál érte, és mit nem. Vállaltad-e az Ő keresztjét a munkahelyen, a tömbházban, az iskolában, a családban... Követted-e az Ő szelídségét, alázatát, hosszútűrését, szeretetét, lemondását, áldozatát? Kész voltál-e elszenvedni a bántalmat hozzátartozóidtól, ismerőseidtől, tanáraidtól, osztálytársaidtól, vagy bárkitől Jézusért? Ő ezt nagyon jól tudja. Péter azt mondja: örülj, ha hordozhatod az Ő keresztjét! Ez a legnagyobb dicsőség, ami Cirénei Simonnak jutott; és ez lehet a te dicsőséged is. De ennek van a legnagyobb jutalma is: akik hordozzák az Ő keresztjét, azok részesülnek majd abban a dicsőségben is, amelyben Jézus részesült. Ő megdicsőíttetett azzal a dicsősséggel, amellyel bírt még a világ megalapítása előtt. Főpapi imájában pedig azt mondja az Úr, hogy azt a dicsőséget amelyet az Atya neki adott, minekünk adta. Mert azok, akik hordozták az Ő keresztjét, részesülnek abban a dicsőségben, amelyben Ő részesült.

Odaképzelem magam Cirénei Simon mellé, aki odavitte a keresztfát a koponya hegyre, de nem ő halt meg rajta. Hallotta Jézus szavait a keresztről, szemlélte az elsötétült eget, átélte a földrengést, Jézus halálát. Mindez maradandó nyomot hagy benne, ezért találjuk ott családjával együtt a római gyülekezetben.

Bárcsak olyan példa lenne ez számunkra, amelyet mi is készek lennénk követni. Kereszt nélkül nincs korona! De ha Vele együtt készek vagyunk szenvedni, Vele együtt fogunk megdicsőülni is!