Mózes, az Úr szolgája - 4Móz 12:1-15

Mózes, az Úr szolgája

4Móz 12:1-15

n  Mírjámról három fontos epizód van feljegyezve a Bibliában:

n  Az ŐRÁLLÓ Mírjám, amikor még egészen kislány.

v  Nehéz idők voltak akkor... az egyiptomiak halálra ítélték a zsidó fiúgyermekeket.

v  Mózest 3 hónapig rejtegették.

<   Kicsiny gyékényládácskába tették, a Nilus vizére, a sás közé...

v  „Az ő nénje” megállt távol, hogy lássa, mi történik a gyermekkel...

v  A síró gyermeket a fáraó leánya találja meg.

<   Mírjám azonnal ott van, és kérdez: hívjak-e egy szoptatós asszonyt...

<   Vajon Mírjám volt-e ez a leányzó? Vagy Mózesnek egy idősebb nőtestvére?

v  A Szentírás csak Mírjámot és Áront említi, Mózes mellett (4Móz 12).

v  Ha Mírjám volt, akkor a kivoulás idején már legalább 90 éves lehetett... 90 évesen táncolhatott a Veres tenger mellett?

<   Nehéz és kritikus időkben is tud egy kisgyermek segíteni. Őrállóvá teszik. Az anya nem állhatott ott. De a gyermek is feltűnő, hogy ott álldogál, ahelyett, hogy játszana...

v  Így őrködhetünk egymás élete felett. Gyermekeink felett! Egyedül is.

v  Testvérnek tekintjük egymást? Érdekel a másiknak a sorsa?

v  Nagy feladat: őrködni mások felett! Még azt sem tudhatjuk, milyen eszköze lesz az Úrnak, az, aki felett őrködünk.

n  A DICSŐÍTŐ Mírjám a Veres tenger túoldalán. 80 évvel később olvasunk Mírjámról megint.

v  Sokféleképpen lehet Isten szabadítását kommentálni: ezt jól megúsztuk... nekem köszönhetitek (önmagát dicséri)... ihatunk egyet ennek örömére...

n  Mózes Istent magasztalja. Isten a Szabadító.

v   Mikor Mózes abbahagyja, valaki folytatja: Mírjám. „Mírjám prófétaasszony, Áron nénje dobot vett kezébe és kimentek utána mind az asszonyok dobokkal és táncolva. És ezt mondta nekik Mírjám: Énekeljetek az Úrnak, mert felséges Ő. Lovat lovasával tengerbe vetett.”

n  Istenre mutat, és mások is csatlakoznak.

v  Mírjám idősen is örülni tud a szabadításnak. Nem a testvérét dicséri, hanem Istent.

v  Megtanít másokat is dicsérni az Istent.

n  A hívő ember szégyene, amikor nem tudja kimondani Isten nevét, és neki adni a dicsőséget.

v  „Hát, szerencsére meggyógyult...” – akiért annyit imádkozott, titokban...

v  Mírjám is egyedül kezdte, de nem maradt egyedül a dicsőítésben!

v  Azok között érzi jól magát, akik Istent dicsőítik.

n  Igénkben azonban a VERSENGŐ Mírjámot látjuk. „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” – 1Kor 10:12.

v  Mindenkit fenyeget a veszély, hogy elbuktat az ördög... Hogy többet képzeljünk magunkról, mint amennyik vagyunk.

n  Mírjám a nyilvánosság előtt botránkoztatott másokat, Áronnal együtt, amikor irigykedett Mózesre.

v  Versengett, a maga dicsőségét keresve... Csorbította vele Mózes dicsőségét: „mert kúsita asszonyt vett feleségül”. Keserűség, elégedetlenség, dicsőségvágy, nagyravágyás, versengés van a szavak mögött.

n  Ez alkalmatlanná tesz a szolgálatra.

v  Cippóráról sok szépet tanulhatunk: azonosul azzal a szolgálattal, ami Mózesnek adatott.

v  Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül – Mt 24:13. Neki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom – Jn 3:3

n   A szív teljességéből szól a száj. Ef 4:29 – „semmi rothadt beszéd...”

v  Isten megvédi szolgáját. Mírjám leprássá lesz. „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” – Jel 3:1

I. Az istentől rendelt tekintély

n  A tekintély Istentől származik. Csak Istennek van abszolút tekintélye.

v  Mózes az Úr akaratából lett a nép vezetője, nem azért, mert ő akarta. Sőt! Egyáltalán nem akarta, de az Úr őt választotta ki.

n  Isten úgy döntött, hogy tekintélyéből, hatalmából delegál/átad embereknek bizonyos mértékű tekintélyt/hatalmat. Ez főképp három intézményben van így: az államhatalom, a család és a gyülekezet intézményében.

n  Az Istentől rendelt tekintély mindig korlátozott: a házasságban/családban, gyülekezetben és társadalomban csak az Istennek alárendelt tekintély működik helyesen

v  Az ember nem bitorolhatja sokáig az abszolút tekintélyt (diktátorok), mert abszolút tekintélye csak Istennek van.

II. Lázadás a tekintély ellen

n  A tekintély elleni lázadásnak lehetünk a tanúi. Ez a lázadás már Mózes idejében megnyilvánult, sőt, Édenben.

n  A tekintélynek való alárendeltség isteni parancs.

v  Nem attól függ, hogy nekünk mi tetszik. A lázadás az Istentől rendelt tekintély ellen büszkeségből, elégedetlenségből, irigységből , féltékenységből fakadt.

v  Lásd: *Dán 3:14-18. 6:10. ApCsel 5:29. *Márdokeus – Eszt 3:2. *Pilátus - Jn 19:11.

n  Mírjám és Áron panasza végül is nem a kúsita asszony miatt volt… az csak az ürügy volt! Ők Mózes pozíciójára, tekintélyére áhítoztak! „Csak őáltala szólott az Isten?” = „Mi nem vagyunk éppolyan fontosak, mint ő?”

v  Még Józsuénál is megnyilvánult a féltékenység: Eldád és Médád esetében. De ő Mózes tekintélyét féltette.

v  Mózest nem azért támadták, mert valamit rosszul tett. (Habár, szerintünk a házassága talán jobban is történhetett volna, viszont az Ige ezt sehol sem marasztalja el.)

III. A támadásban való viselkedés

n  Itt mutatkozik meg Mózes valódi jelleme.

n  Fontos, hogy az ilyen támadásokra hogyan válaszolunk?

v  Mózes szelíd és alázatos volt: nem veszekedett velük. Nem panaszkodott még Istennek sem.

v  3. v. – (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd volt, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)

IV. A támadásban való védelem

n  Isten megvédi szolgáját a Vele való különleges kapcsolat miatt.

v  Mert amikor Mózest bántják, Istent bántják.

v  Lásd: ApCsel 9:4-5. Zak 2:8.

n  Isten igazolja Mózest, és ítél a rágalmazók/lázadók felett.

Befejezés:

n  Van szabadulás ebből a bűnből is!

v  Aki áll, meglássa, hogy el ne essék!

n  Isten szelídségre hív és tanít: Mt 11:29. Ef 4:2 – „Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben.” Fil 4:5 – „A ti szelídlelküségetek…”

Eszter küldetése - Eszt 4:14

Eszter küldetése - Eszt 4:14

Szöveg: Eszter 4:14

A zúgolódó nép ítélete - 4Móz 11:1-15. 30-35.

A zúgolódó nép ítélete

4Móz 11:1-15. 30-35.

n  Isten nem szereti a zúgolódókat. Még ha meg is kapod, ami miatt zúgolódsz, az nem biztos, hogy hasznodra válik.

n  A nép Mózesnek és Áronnak panaszkodik, Mózes Istennek panaszkodik – 1-3. v.

n  Mózes annyira el van keseredve, hogy már abban sem biztos, hogy Isten megbirkózik ezzel a helyzettel… Pedig Istennek mindig van megoldása.

I. Hálátlanságból fakad

n  Izráel népe először próbálkozik, hogy bemenjen az ígéret földjére. Alig indultak el Egyiptomból, zúgolódni kezdtek. Azokat emlegették, amik a pusztában nem voltak (de Egyiptomban igen): hal és háromféle hagyma, uborka, dinnye… Ahelyett, hogy hálásak lettek volna a mannáért, amit kaptak minden nap!

n  A zúgolódásuk miatt vándorolniuk kellett 40 évig, míg a zúgolódó nép elhullott a pusztában.

n  Van úgy, hogy zúgolódsz amiatt, amid nincs, ahelyett, hogy hálát adnál amiatt, amid van?

II. Ragályos betegség

n  Mint a rákfekély terjed!

n  Gyakran csak egy személlyel kezdődik, de elharapózik sokakra.

III. Büntetést von maga után

n  Mert a zúgolódás: bűn. A bűn mindig büntetéssel jár.

n  A zúgolódás az ellenséghez való pártolást jelent.

n  Ne zúgolódj emberek előtt. Jobb, ha Istennek mondod el.

n  Egyéb bűnöket von maga után: kívánság, elégedetlenség, lázadás, fösvénység, hitetlenség, engedetlenség. 

Megan Fox és a nyelveken szólás

Megan Fox és a nyelveken szólás

 

Megan Fox, hollywoody színésznő egy friss interjúban elmondta saját megtapasztalását, amint „nyelveken beszélt”: „Úgy érzed, mintha egy csomó energia jönne át a fejed búbján. Az egész tested tele van ezzel az elektromos árammal, és akkor elkezdesz beszélni, miközben nem gondolkodsz, mert fogalmad sincs arról, hogy mit beszélsz. Szavak jönnek ki a szádon, és nem tudod ellenőrizni… Ennek mondják, hogy ez egy olyan nyelv, amit csak Isten ért, egy nyelv, amit a mennyben beszélnek. Erről mondják, hogy 'megkapod a Szentlelket'.”

Ezt az a gyakorlatot „nyelveken szólásnak” nevezik az utóbbi időben, de ez nem felel meg a Biblia mércéjének. A bibliai nyelveken szólás olyan emberi nyelvet jelent, amit annak megtanulása vagy előkészítése nélkül, csodálatos módon beszéltek (ApCsel 2:1-4). Ez jel volt a zsidók számára (1Kor 14:20-22), és az az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvben minden alkalommal zsidók voltak jelen, amikor nyelveken beszéltek (2:5-11 10:46; 19:6). Azok, akik nyelveken beszéltek vagy prófétáltak, azoknak hatalmuk volt öntudatuk fölött, és abba tudták hagyni, ha szükséges volt (1Kor 14:29-30, 32-33). Nőknek meg volt tiltva, hogy nyelveken szóljanak (1Kor 14:34-35). A nyelveken szólás soha nem volt jele annak, hogy valaki „megkapta a Szentlelket”. Például az a 3000, aki pünkösd napján üdvösséget nyert, nem beszélt nyelveken.

Forrás: Way of Life Literature’s Fundamental Baptist Information Service - http://www.wayoflife.org/pdf/20130830.pdf

Munkával és fáradsággal - 2Thessz 3:6-13

„Munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva…”

2Thessz 3:6-13

n  Az aratási ünnep a lelki aratásra is utal, arra, hogy az aratnivaló sok, és a munkás kevés. A tájékok fehérek az aratásra. Lelki munka van elég.

v  De a testi munka is az aratáshoz tartozik! A kenyeret meg kell keresni: dolgozni kell.

v  Persze, a meggazdagodási vágy, a pénz szerelme eltávolít az Úrtól. A gazdagság nem mindig áldás, és a szegénység nem mindig átok. 1Tim 6:6 – „Valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel.”

n  Némelyek szerint a munka egy szükséges rossz. Valami, amit muszáj megcsinálni, és ha muszáj, akkor essünk túl rajta minél hamarabb. Legyen minél kevesebb munka, minél kevesebb erőfeszítéssel, minél több pénzért.

v  Vannak, akik túl keveset dolgoznak, mások túl sokat.

v  Vannak, akik akkor dolgoznak, amikor kell, mások, amikor nem kell.

n  Mit tanít a Biblia a munkáról?

I. Mi okból kell dolgozni? (A munka eredete)

n  Ez Isten terve volt, Édentől kezdve.

v  1Móz 2:15 – „És vette az Úr Isten az embert, és helyeztette őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.”

n  A munka élvezet volt, a bukás előtt, de keserves átokká vált azután:

v  1Móz 3:17-19 – „Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel.”

v  A „tövis és bogáncskóró” értelmezhető szó szerint is, de érthető alatta azokat a nehézségeket, frusztrációt, kiábrándultságot, ami a bukást követően a nehéz munkával együtt járt.

n  Munka és élet összetartoznak.

v  10. v. – „azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék”. Ez szó szerint így is volt az elején: ha nem volt vetés, nem lett kenyér. A koldus, kéregető, ingyenélő hozzáállás nem helyes.

n  A munka az egészséges életmódhoz hozzá tartozik.

v  A negyedik parancsolat a pihenéssel kapcsolatos. Vannak, akik sem dolgozni, sem pihenni nem tudnak!

n  Van szellemi munka, és van fizikai munka. A kettő összetartozik.

v  1Tim 5:8 – „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háznépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.”

v  Ha munkánk során van fedél a fejünk felett, ruházatod, eledeled, orvosi ellátásod, adjunk hálát. Van, ahol bármilyen sokat dolgozik egy édesapa, ezeket nem tudja biztosítani a családjának.

v  Gondot viselni a családodról nem azt jelenti, hogy mindent megadsz nekik, amit akarnak. Tanítsd meg gyermekeidet megelégedni.

n  Azért dolgozunk, hogy legyen miből adakozni.

v  Ef 4:28 – „Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.”

n  Munkánkkal jó példát adhatunk a világnak.

v  1Thessz 4:11 – „És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek.”

v  11. v. – „Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.”

II. Hogyan kell dolgozni?

n  A Példabeszédek könyve gyakran bíztat a szorgalomra, és beszél a lustaság ellen.

v  Péld 10:4-5 – „Szegénnyé lesz, aki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít. Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.”

v  Péld 24:30-34 – „A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőlője mellett, és ím, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepűje elromlott. Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból: Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, és így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú.”

n  Legyünk szorgalmasak, de sajnos, azt is túlzásba lehet vinni! A munkának ideje van. 

v  Préd 9:10 (9:12) – „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.”

n  A nyugalomnapot Isten rendelte a pihenésre:

v  2Móz 23:12 – „Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény.”

v  Isten gondoskodott arról, hogy teremtményei ne roppanjanak össze a munka alatt.

v  Az ÚSz-ben a nyugalomnak a hetedik napról átkerült az első napra. Nem valamilyen parancs miatt, hanem az Úr Jézus tiszteletére, és az első gyülekezetek gyakorlatát követve.

n  Az aratási idő a legzsúfoltabb időszak, ami a munkát illeti. De a pihenés ilyenkor is kötelező.

v  2Móz 34:21 – „Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.” A következő igevers az ünnepek megtartásáról rendelkezik: „A hetek ünnepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás ünnepét is az esztendő végén. Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe előtt…”

v  Ez azt jelenti, hogy a munka nem lehet kifogás, hogy amiatt nem jelenünk meg az Úr házában. Azt idejében félbe kell hagyni, és hétköznap is odaadni az Úrnak azt az időt, amit az istentiszteletre szántunk.

n  Munkánk legyen hasznos munka.

v  Az Internetezés sokszor nem hasznos munka. Malmozni lehet, amikor pihenünk, de a munka mást jelent.

n  Dolgozzunk örömmel!

v  Gyakran olyan munkát kell végezni, amit nem szeretünk. De ha Isten ajándékának tekintjük a munkát és annak eredményét, akkor tudjuk végezni örömmel: Préd 5:19 – „…örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka!”

v  Talán akkor tudnánk jobban értékelni, ha nem tudnánk többé dolgozni…

III. Mi célból kell dolgozni?

n  Péld 20: 4 – „A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.”

n  A csapatmunka összetartja a generációkat. A gyermek tanulhat a szülőtől – dolgozni.

n  Ha megtettünk mindent, elégtételt ad.

v  Mária azt tette, ami tőle telt (Mk 14:8).

n  Ha munkánkkal szereztünk vagyonunkat, az segít jobban értékelni azt.

v  Péld 13:11 – „Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik.” MBT

n  Jobban tudjuk értékelni a pihenést is.

v  Préd 5:12 – „Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni.”