Az őrállói szolgálat - Ez 3:15-21

Az őrállói szolgálat

Ez 3:15-21

n A katonaságnál volt lehetőség őrt állni…

n A Kebár folyónál kapta Ezékiel az isteni kijelentést. Most pedig elragadtatik új munkaterületére, a fogságba kerültek közé, a tel-ábibi kolóniába.

v  Ahhoz, hogy Isten használhasson, engedelmeskedünk kellett Neki.

v Ő szabta meg munkaterületét a szolgálatban. Ő gondoskodni fog őrállóiról.

I. Felelőssége – 15. v.

n Isten embereket hív el Gyülekezetéből, akikre külön­leges felelősséget helyez, és a Gyülekezet vezetését bízza árjuk.

n Az őrálló életével példát mutat, és szavaival figyelmeztet. Nagy felelőssége van.

n A rábízottakról egyszer majd számot kell adnia Isten előtt. „Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.” (Jak 3,1).

v  Odaült, ahol a nép ült. Része volt az életüknek. Az őrálló elérhető.

v  Jézus ismeri a juhait.

n Felelőssége helyzetéből, megbízatásából fakad. Isten Ezékielt Izráel háza fölé tette őrállóvá, nem a pogányok vagy az egyes ember őrállójává csupán. A próféta őrállói felelősségét a 33:7-9 szinte szó sze­rint megismétli.

v Kik az őrállók? A prófétákat, prédikátorokat, tanító­kat, misszionáriusokat stb. hívják így.

v Ezek őrködnek, hogy az ellenség (tévtanítások, bűnös gyakorlatok) ne törhessen be a gyülekezetbe. Rámutatnak a veszélyekre és óvnak a félrevezetőktől.

n A szent angyalok is őrállók (Dán 4:14).

II. Feladata

n Figyeljen az Úrra, figyeljen a népre, és figyeljen az ellenségre.

n Véd és vigyáz – 16-22. v.

v  Hamis tanításoktól, elkeseredéstől, bűntől – védeni kell.

v  Vigyáznia kellett. Ébenek kellett lennie.

v  Figyelmeztetnie kellett.

Az őrálló nem aludhatott el. Várja, hogy Isten teljesí­ti adott ígéreteit.

n Őrködik

v  Megvizsgálja a zárakat, a hangokat és mozgásokat.

v  Mindig éber, és észreveszi a veszélyt.

v   A zsidók három őrállási időszakra osztották az éjjel 12 óráját. A rómaiak négyre (Mk 6:48).

n Hirdet

v  Ezékielnek szájává=szóvivőjévé kell lennie a Babilonba hurcoltak számára – 3:10-15.

v  Ehhez először Ezékielnek kell az Úr minden Igéjét szívére vennie és fülébe fogadnia, csak azután mehet honfitársaihoz, hogy hirdesse nekik az Úr Igéjét – akár hallgatnak rá, akár nem.

v  Nem a maga szavait, hanem az Úr szavát kell hirdetnie. Ezékiel százszor használta, hogy: „így szól az én Uram, az Úr.”

v  Nem hallgathatott, ha figyelmeztetni kellett. „Ha szót hall az én számból…”

v  Mint Ézsaiás: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bûneiket, és Jákób házának vétkeit.” – Ézs 58:1.

v  Háború idején: 4Móz 10:1-8.

n Négy eset lehetséges:

n (1) Ezékiel hallja, hogy Isten halálos ítélettel fenyegeti a bűnöst, de nem figyelmezteti. A bűnösön beteljesedik az ítélet. Meg kell halnia. A próféta azonban életével felel érte.

n (2) Ezékiel figyelmezteti a bűnöst, de az nem hallgat a figyel­meztetésre, és ezért meghal. A próféta nem felelős.

n (3) Egy igaz bűnössé válik. Ezékiel nem figyelmezteti, és ezért annak az embernek meg kell halnia. Ekkor az őrálló felelős az életéért, mivel nem figyelmeztette.

n (4) A próféta figyelmezteti az igazat, aki ezért nem vétkezik és életben marad. Ezékiel a másik életével együtt a sajátját is meg­mentette (Jak 5:19-20).

n III. Számadása és jutalma – 16-21. v.

n Számot kell adnia arról, hogyha figyelmeztetett (18. 20. v.), vagy ha nem (19. 21. v.).

n A jutalmat az határozza meg, hogy mennyire volt hűséges az üzenet átadásában.

v  Lk 12:47-48 – „És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”

n Az Ez 3:16-21-el összhangban a Zsid 13:17 az újszövetségi Gyülekezetről szól: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.”

v  - engedelmeskedj az őrállónak!

v  - imádkozz az őrállóért!

A két adós példázata - Lk 7:36-50

A két adós példázata

Lk 7:36-50

n Mindegyik evangélium beszámol arról, hogy az Úr Jézust drága kenettel megkente egy asszony (Mt 26:6-13; Mk 14:3-9; Jn 12:1-8). Az az eset azonban, amelyről Lukács beszámol, annyira különbözik a többitől, hogy joggal feltételezhetjük, hogy itt egy másik esetről van szó.

n Kr. u. 200-tól, Tertulliánusz idejétől fogva ezt az asszonyt Mária Magdolnával azonosították. Azonban szükséges különbséget tenni e történet, és a többi evangéliumokban leírt történet között.

n A többi evangéliumokban Jézus megkenetése az Úr szolgálatának közvetlenül a befejezése előtt történt, és az ő szenvedéseire és halálára utalt. Itt viszont jóval korábbi időről van szó.

n Az Úr Jézus megkenetése a többi evangéliumban a júdeai Bethániában történik. Lukácsnál nincs megnevezve, de úgy tűnik, hogy az Úr Jézus ekkor Kapernaumban van (7:1), vagyis Galileában.

n Mt és Mk evangéliumában a házigazda a bélpoklos Simon, Lukácsnál viszont Simon Farizeus. Habár zavaró, hogy nevük azonos, furcsa, hogy Mt és Mk nem említi meg, hogy ő egy farizeus. Lukácsnál ez egy lényeges tényező.

n A többi evangéliumok nem említik az asszony provokatív megnyilvánulásait, mint sírás, csókolás, és Jézus lábának hajával való törlése. Nehéz elképzelni, hogy e dramatikus részleteket ne említették volna meg, ha ugyanazon esetről van szó.

n A többi evangéliumokban a drága olajjal való tékozló bánásmód miatt emelnek kifogást, itt viszont az asszony bűnössége a lényeg, és hogy Jézus nem utasítja el cselekedetét.

n A többi evangéliumok nem közlik az adósok példázatát (40-42. v.) és nem utalnak a bűnbocsánatra, ami Lukács beszámolójában a központi üzenet.

n Ebben a részben az Úr Jézus úgy van bemutatva, mint Aki nagyobb egy prófétánál. Jézus ismeri az asszony bűneit, amit normális megfigyelés következményének is lehetne nevezni. De ő ismeri a házigazdájának a bűneit is, ami prófétává minősíti. Legtöbb ember nem látja a kedves, tisztelt, vendégfogadó Simon bűnösségét.

n Jézus megbocsátja a bűnt, (47. v.), és ez teszi Őt prófétánál nagyobbá.

I. Meghívta Jézust, de jönnek a bűnösök is

n A farizeusok közül egy, egy jóindulatú, komoly ember, meghívta az Úr Jézust egy lakomára a házába. „Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék” – 36. v.

v  Ez egy jó jel, egy piros pont egy farizeusnak: meghívni a Mestert, Jézust, akit mások megvetnek, gyűlölnek, vagy meg akarnak ölni... Simon nem azt keresi, hogyan veszíthetné el az Urat: ő befogadja a házába. Ám hamarosan kiderül, hogy gondolatai messze állnak attól, hogy Jézust elfogadják.

v  A 34. versben így olvassuk: „Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.” A történet igazolja, hogy Jézus csakugyan a bűnösök barátja.

n Simonnak olyan meglepetésekben van része, amire nem számított.

n Az első meglepetése az, hogy ő meghívta Jézust, de jönnek a bűnösök is, akiket ő nem hívott. Bejött egy bűnös asszony egy farizeus házába! Hogy merte oda betenni a lábát? A hívatlan bűnös jelenléte meglepetés volt számára.

n Ennek az asszonynak híre volt. Pontosabban, hírhedt volt. Simon megbotránkozott a megjelenésén és a cselekedetein ezen a vacsorán. Bűnös. Az ilyet nem hívjuk meg vacsorára, és ha hívatlanul megjelenik, megbotránkozunk. Hát még, ha viselkedése ilyen botránkoztató, megsértve az etikett szabályait! Botrányos volt, ha egy nő köszöntött egy idegen férfit, vagy ha szóba állt vele. Hát még ha megérintette, ilyen intimitással, mint ez az asszony! Elképesztő!

v  Kitette magát annak, hogy belerúgnak, mint egy kutyába! Letartóztatják!

n De talán azt gondolta, ha más elutasítja is, Jézus nem fogja őt elutasítani. Nem fogja elhúzni a lábát. Nem fog hidegen nézni rá. Nem fogja elítélni. Jól gondolta.

n Az Úr Jézus gyakran bírálta a farizeusokat (Mt 23:13-29. Lk 11:39). Ők voltak az Úr legádázabb ellenségei.

n Ám a farizeusok nem a gonoszság megtestesítői voltak. Az írástudók talán ádázabb ellenségei voltak az Úrnak. Ezek olyan papok voltak, akik nem álltak szolgálatban.

v  Lk 13:31-ben a farizeusok figyelmeztetik Jézust, hogy Heródes meg akarja ölni.

v  Jn 3-ban egy farizeus, Nikodémus jött Jézushoz éjjel (Jn 3:2).

v  Itt, éppúgy mint Lk 11:37-ben és 14:1-ben egy farizeus meghívta vacsorára.

n Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindezen alkalmakon a farizeusok bírálják Jézust és az Úr élesen válaszol nekik.

n Jézus egyre népszerűbb. Simon jónak látja őt meghívni. Nem azért, mintha kedvelné. Az elmulasztott részletek mutatják, hogy egyáltalán nem fogadja szívesen.

n Ilyenkor sokan összegyűlnek, hogy hallgassák a vendégek beszélgetését. Mindanyian férfiak.

n 38. v. – Abban az időben leheveredtek az asztal mellé, az asztalhoz közel, míg a lábat hátranyújtották – így vált lehetségessé ennek az asszonynak, hogy hozzáférjen Jézus lábaihoz. Valószínű, már korábban találkozott Jézussal, és élete megváltozott. Most a hála könnyei hullnak. „Megbocsáttattak néked a te bűneid”, pontosan: „Bűneid meg vannak bocsátva” (apheontai - perfectumban). Az Ige nem részletezi bűneinek jellegét.

v  Az utolsó vacsoráról festett képe Leonárdónak, vagy másoknak, nem éppen történet-hű: a zsidó kultúrában nem székeken ültek az asztal mellett, hanem leheveredtek mellé.

n De ez az amit mindannyian meg kell értsünk: Jézus befogadja a bűnösöket. Jézus vonzza magához a bűnösöket. Jézus közösséget vállalt a bűnösökkel. Jézus Krisztust Isten „bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne”.

n Simon Farizeus meglepődik azon, hogy Jézus közösséget vállal a bűnösökkel: megengedi ennek az asszonynak, hogy hozzáérjen. Ha valóban próféta volna – gondolja Simon –, akkor tudná, hogy ez az asszony ki és miféle: hogy bűnös! Jézus mind ezeket kiolvassa Simon gondolataiból, mert Jézusnak nem kellett pszichológiát tanulnia ahhoz, hogy megtudja mi van az emberben. Ő az ember teremtője. Ő mindentudó.

v  Az asszony provokatív módon viselkedett, főképp, ha prostituált volt: sírását elszabadult érzelmei okozhatták… A szokás nem engedte meg a nők hajának kibontását más férfiak előtt: ez akár válóok is lehetett egy férj számára. Csókolgatva Jézus lábait és megkenve őt olajjal ugyancsak érzelmeinek ellenőrizhetetlenségére utal.

v  Jézus pedig nem tesz semmit, hogy megakadályozza, vagy megfeddje! Ez botrányos!

n Az asszony is, Jézus is áthágják a bevett szokásokat.

v  Képzeld el, ha egy elegáns vacsorát félbeszakítana valaki ilyen módon…

v  Vagy ha nyilvánosan leszólítana egy síró, provokatív nő…

v  Vagy, képzeld el a férjedet ilyen helyzetben…

n Simon megállapítja magában, hogy Jézus nem lehet próféta, mert akkor ezt nem engedné meg. Jézus vagy nem tudja, vagy nem érdekli, hogy ez a nő bűnös. Mindenképp ez méltatlanná teszi arra, hogy próféta legyen.

v  Simon azt hiszi, felfedezett valamit: Jézus több mint valószínű, nem az akinek tartja magát. Ej, ha próféta volna, tudná, hogy ez az asszony bűnös! Ekkor az Úr Jézus mond neki egy kis történetet, hogy valamit megmagyarázhasson.

n De mielőtt tovább mennénk, lássuk csak milyen bűnösökkel vállal közösséget Jézus? Azokkal, akik felismerték bűneiket, rádöbbentek arra, hogy bűnösök, mert bűntudatuk lett, felocsúdtak állapotukból és felismerték magukat úgy ahogy vannak. Nem képmutatóskodtak, ‑ nem takargatták, nem szépítgették, nem kimagyarázták bűneiket, hanem beismerték, hogy bűnösök. Ez az asszony, akit az Úr fogad tudta, hogy bűnös. Ezzel közösséget vállal az Úr Jézus. Simon Farizeus nem gondolta ezt magáról. Ezt Jézusnak kellett neki megmondani: Simon, te is bűnös vagy.

II. Meghívott egy Tanítót, és jöttek vele a vádak is

n Ez volt a második meglepetés: ő meghívott egy Tanítót, és jöttek vele a vádak is, amikre ő nem számított. Behívta a Mestert házába, és lakomát adott neki. Az Úr Jézus pedig azt mondja: „Nézd, bejöttem a te házadba, és az én lábaimnak vizet nem adtál. Bejöttem a te házadba, és engem meg nem csókoltál. Bejöttem hozzád, és fejemet olajjal nem kented meg.”

v  Kemény vádak ezek. Egy vendéget akkor így illett volna fogadni. Tehát, ha ezek elmaradtak, ez azt jelenti, hogy Jézus nem szívesen látott vendég Simon házánál. Csak úgy tessék-lássék módon volt meghívva. A fogadása is csak úgy ímmel-ámmal történt. 

n Ha Jézust te behívod az életedbe, és így bánsz vele, jönnek majd a vádak is. Jézus nem hallgathatja el az igazságot. Még Simonnak, a saját vendéglátójának is meg kellett mondani.

n De Jézus példázatából kiderül, hogy Jézus nemcsak próféta, hanem még annál is nagyobb!

v  Jézus beszélget a samáriai asszonnyal Jákób kútjánál, de nem hallgathatja el a vádakat: „Öt férjed volt, de a mostani nem az.”

v  Beszél a farizeusokhoz is, és nem hallgathatja el az igazat: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok!” És felsorolta, hol van a baj.

n Nehogy azt gondoljuk, hogy az ige mindig igazolni fog minket. Nehogy azt gondold, hogy meg kell keresned mindig azokat az igéket, amelyek téged igazolnak, kimentenek, ‑ azért, hogy kimagyarázd a saját tévedéseidet, esetleg bűneidet. Megteheted: ha ismered az írásokat, mindig olyan igéket kereshetsz, amelyek téged igazolnak. De ne tégy ilyet! Keressél olyan igéket is, amelyek vádolnak. Amelyek megítélik, felfedik a bűnt.

n Az ige olyan, mint a kétélű éles kard, mint a sziklazúzó nagykalapács.

n Volt két adós. Az egyik adósság másfél évi fizetséggel, a másik két hónapi fizetséggel tartozott… Mikor egyik sem tudott fizetni, mindkettőnek elengedte az adósságot. Melyik lesz hálásabb? – A kérdésre a válasz egyértelmű volt. Az, akinek többet engedtek el.

v  Simon válasza habozó volt, mert érezte, hogy bajban van, és nem lát kiutat... Mert ha elismeri, hogy az, akinek többet bocsátottak meg, az jobban szeret, akkor Simon veszíteni fog... De még nem tudta, Jézus mire akart rámutatni!

n Nem mondhatott egyebet annál, ami nyilvánvaló. Az Úr Jézus pedig kijelentette, hogy az asszonynak sok bocsáttatott meg, ezért nagyon szeret, Simonnak pedig kevés bocsáttatott meg, ezért kevésbé szeret.

n „Látod ezt az asszonyt?” – 44a. v. Nem, Simon nem látja, csak a vele járó hírnevet, azt hogy bűnös. Látja illetlen viselkedését. Látja a jól megszervezett estéjének megzavarását. Azt látja, hogy a fiatal próféta nem viszonyul megfelelően. Sok mindent lát, de nem látja az asszonyt. Nem látja, mint emberi lényt, Isten képére teremtve, és nem látja benne a változást.

n Jézus aztán rámutat még egy-két részletre, amit Simon nem vett észre: a saját bűneire. Nem kínált italt, köszöntő csókot, lábmosást. Mint házigazda, elmulasztotta kötelességét, annak ellenére, hogy „Mester”-nek szólítja, és kijárna neki a legmegtiszteltebb fogadtatás. Bizonyára nem véletlenül, hanem szándékosan, ítélkező szívvel mulasztotta el!

n Jézus rámutatott a bűnre, és ez volt Simon második meglepetése: Jézus odasorolta azok köze, akiket ő elítélt!

v  A bűnös asszonyt Simon elítélte, de jaj, te is oda tartozol! Ha nem engedik el az adósságodat, menthetetlen vagy, te sem tudsz fizetni! Senki sem tud fizetni. Jócselekedeteink is olyanok, mint a vérbe mártott ruha: szennyesek, tisztátalanok.

n Persze, Simon igazi hiányossága nem a figyelmetlenségében keresendő, hanem a lelki büszkeségében, felfuvalkodottságában. Annyira igyekszik megtartani a Törvényt, hogy nem is látja magát bűnösnek. Nem gondolja, hogy neki bocsánatra lenne szüksége. Az asszonynak azonban, ja, neki igen… Neki sok bocsánatra lenne szüksége!

v  De a kettő közötti különbség nem abban van, hogy egyik kicsit bűnös, a másik meg nagyon, hanem abban, hogy az egyik felismerte bűnösségét és megtért, a másik pedig önigazult maradt.

n Te hova sorolod magad? Szoktad‑e rétegezni az embereket, bizonygatva, hogy te különb vagy másoknál? A vádakra sértődve felkapod a fejed, vagy le tudod hajtani bűnbánattal? Oda tudod‑e sorolni magad a bűnösök sorába?

v  Még ezek után is lehet lépni egyet: odasorolni magad a bűnösök köze, elsőnek, ahogy ezt Pál apostol tette. Mert csak akkor tudod meglátni, hogy a bűnösöknek egy nagy Megváltójuk van, aki meghalt értük, hogy megváltsa őket, és megbocsásson nekik.

III. Meghívta Jézust, a Mestert, és bejött hozzá Istennek Fia

n A harmadik meglepetése Simonnak az volt, hogy ő meghívta Jézust, a Mestert, és bejött hozzá Istennek Fia, amire ő nem számított.

n Valamennyien felszisszennek, amikor Jézus azt mondja „megbocsáttattak néked a te bűneid”. Hogy mondhat ilyet? Káromlást szólott! Mindannyian meglepődtek. Kicsoda ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? Egy tanítómestert hívtam meg vendégnek. Kicsoda ez, hogy bűnöket bocsát? Hát ez Istennek Fia!

n A 47. v. nem arról szól, hogy a nagy szeretet miatt lettek a bűnei megbocsátva. A szeretet nem oka, hanem okozata a bocsánatnak. Az Igéből úgy tudjuk, hogy a bocsánatot a megtérés előzi meg (Lk 3:3; 13:3. 5; 24:47; ApCsel 2:38; 3:19; 5:31; 8:22; 11:18; 17:30-31). A sorrend ez lehetett: bűn, meghívás megtérésre, megtérés, bocsánat, hála és szeretet.

v   „Bűneid meg vannak bocsátva” – ez egy befejezett cselekedetet jelez.

n „A te hited megtartott téged, eredj el békességgel” – úgy beszél, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Úgy szól, mint Isten Fia. Parancsol, mint Úr és Király. Úgy intézkedik, mintha ő lenne a gazda. Rendreutasítja a családfőt, átveszi a főhelyet. Kicsoda ez, hogy bűnöket bocsát? Kicsoda ez, hogy a szél és a vihar engednek néki? Kicsoda ez, hogy feltámad a halálból? Ez Istennek Fia!

v  Kicsoda ez?... kérdezik. Helyénvaló kérdés. Csak Isten bocsáthatja meg a bűnt. Ez csak úgy hangozhat el, ha Jézus Isten nevében beszél.

n Jézus tudomásukra hozza az asszony megtisztult állapotát. Úgyhogy, illene őt helyreállítani, ahogyan a megtisztult leprásokat visszaállították a társadalomba.

n „ A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!” – 50. v. A hite mentette meg. Simonnak viszont nem mondotta, hogy az ő bűnei is meg lennének bocsátva!

n Aki Istennek formájában volt, de nem tekintette ezt zsákmánynak, hanem önmagát megüresítette, és szolgai formát vett fel. A világmindenség teremtője és ura, a mindenható Isten lejött, hogy ember legyen. Hatalma lett volna, hogy kérjen tizenkét sereg angyalt Gecsemánéban, hatalma lett volna leszállni a keresztről, amikor csúfolták: másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Milyen rettenetes, hogy ez egyféleképpen igaz volt: ő nem tudta magát megtartani, és minket is. Ezért vállalta, hogy minket megtart, ő pedig meghal. Volt hatalma letenni az ő életét, és volt hatalma újra felvenni azt. Ő Istennek Fia.

n Ez a hitünk alapja. Ha felismered kicsoda Jézus, akkor úgy fogod Őt befogadni, mint Istennek Fiát. Mint akinek joga van megmondani, hol van a baj. Mester, mondjad!

Befejezés:

n Lukács kezdettől fogva hangsúlyt fektet arra, hogy bemutassa a nők szolgálatát Jézus mellett. A 8. rész elején Mária Magdolnáról, Johannáról és Zsuzsannáról olvashatunk. Ők ott voltak a keresztnél nagypénteken (Lk 23:49) és a nyitott sírnál húsvét reggelén (24:10. 22. 24). Mindenképp, olyanokról van szó, akik bocsánatot nyertek, megtisztultak, meggyógyultak. Most pedig szolgálnak Neki.

v  Ézs 1:18 – „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek.”