nKol 1:15-17 – „15 Aki képe a láthatatlan
Istennek, minden teremtménynek előtte született; 16 Mert Ő benne
teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, a láthatók és
láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár
hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; 17 És
Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.”
n2Kir
6:8-12 – „8 Siria királya pedig hadat
indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt
lesz az én táborom. 9 És elküldött az Isten embere az Izráel
királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a
siriaiak betörni. 10 És elküldött az Izráel királya arra a helyre, a
melyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott
magára nem egyszer, sem kétszer. 11 És felháborodott ezen a siriai
király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok
meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?! 12 Akkor monda
egy az ő szolgái közül: Nem úgy uram király, hanem Elizeus próféta, aki
Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, amelyeket te a te
titkos házadban beszélsz.”
n2Kir
6:15-17 – „15 Felkelvén pedig jókor reggel
az Isten emberének szolgája, kiment, és íme, seregek vették körül a várost, és
lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, Jaj, édes uram! mit
cselekedjünk? 16 Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk
vannak, mint a kik ő velük. 17 És imádkozott Elizeus és monda: Ó,
Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitotta az Úr a szolga
szemeit és látott, és íme, a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel
Elizeus körül.”
nJán
20:19 – „19 Mikor azért este volt, azon a
napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva voltak, ahol egybegyűltek
a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus és megállott a
középen, és monda nékik: Békesség néktek!”
nJn
20:26 – „26 És nyolc nap múlva ismét benn
voltak az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva volt, bement
Jézus, és megállott a középen és monda: Békesség néktek!”
v Karácsonykor – az angyalok megjelentek.
vJézus
megdicsőülésekor megjelent Mózes és Illés.
II. A
hit, amellyel látható a láthatatlan – 5:1-9.
nZsid
11:1-2 – “A
hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2 Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.”
nZsid
11:7 – “7
Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől,
házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a
hitből való igazságnak örökösévé lett.”
v Ábrahám hitte a feltámadást. Zsid 11:19.
vJób hitte
– Jób 19:25
vDániel
prófétált róla - Dán 12:3. 13.
vJézus
hirdette - Jn 5:28-29.
nJn
6:67 – "mi elhittük és megismertük".
nA
sátorház: ideiglenes, kényelmetlen, múlandó.
vMost távol
vagyunk, hitben járunk, vágyakozunk.
vAz új
test: Istentől van, örökkévaló, mennyben van.
III. Az
Élet könyve / az ítélet – 5:10.
nKulcsszavak
ezek:
v mindnyájan
vmeg kell
jelennünk
vKrisztus
ítélőszéke előtt – Jn 5:22. 26-27. ApCsel 17:31.
vhogy
megjutalmaztassanak
vjó és
gonosz cselekedet szerint.
nA
szentek is ítélkeznek? Nem tudjuk – 1Kor 6:2-3.
nMikor
lesz az ítélet?
velragadtatáskor
(a hívők tettei)?
vpogányok
az 1000 év előtt?
vIzráel, az
1000 év előtt?
vmeghalt
gonoszok az 1000 év után?
vvagy
inkább, egyszerre, ahogyan Jézus tanította?
nEgy
feltámadásról tudunk és egy ítéletről. (A Jel 20:5 egyébről beszél.)
v Minden cselekedet, minden szó és minden
gondolat ítéletre kerül: Mt 12:36-37. 1Kor 4:5.
1 Ezeket beszéltem néktek, hogy meg
ne botránkozzatok.
2 A gyülekezetekből kirekesztenek
titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni
tiszteletet cselekszik. 3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert
nem ismerték meg az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért beszéltem
néktek, hogy amikor eljön az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam
néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek voltam.
5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki
küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? 6
Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7 De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert
ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm
azt ti hozzátok.
<Az
Úr Jézus utolsó tanácsait mondja el tanítványainak. Ezek között figyelmeztet a
közelgő üldözésekre, amelyek érni fogják őket, az ő mennybemenetelére, és a
Szentlélek eljövetelére.
vÖsszefoglalja a lényeget. „Ezeket beszéltem néktek, hogy
meg ne botránkozzatok.” – 1. v. „Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.”
(Jn 14:25)
vA közelgő
üldözés – amelyről már a 15. részben is beszélt, esetleg megbotránkozásra adhat
okot: „hogyan engedheti ezt meg Isten”, stb.
<Eddig
nem volt üldözés, mert az Úr Jézus velük volt.
v„Ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy
veletek voltam.” – 4b. v. Ezt azt jelenti, hogy eddig az Úr Jézus személye volt
a célpont, akit az ellenség támadott, de mennybemenetele után a tanítványok
lesznek a célpontok. A tanítványokat eddig mellőzhetőknek vélték – hagyták is
őket szétrebbenni a Gecsemáné kertben. Futottak, ki mertre tudott. De ezután az
ellenség mérge őket fogja érni, mert nem lesz ott Jézus, aki mindezt kivédje.
vViszont Jézus azonosulni fog az ő üldözött követőivel:
ApCsel 9:4 – „Saul, Saul, mit kergetsz engem?”
I. Az
üldözésekről – 2-4. v.
<Az
Úr Jézus világossá tette, hogy az út, ami tanítványai előtt áll, nem lesz
könnyű. Figyelmezteti őket, hogy ne érje őket meglepetés. Csak az fog történni
velük, amit Jézus előre megmondott, hogy történni fog.
v „A gyülekezetekből
kirekesztenek titeket” – 2. v. Ez azt jelenti, hogy megszakítják a közösséget.
Megpróbálnak teljesen elszigetelni: mi nem fogadunk, de mások se fogadjanak. Ha
mégis megteszik, megbüntetik, megbélyegzik őket.
<Az
üldözés idejéről szól: „sőt, jön idő” – 2. v. „amikor eljön az idő” – 4. v.
vJézus
mindig tudta, mikor minek van az ideje. (Lásd: Jn 2:4. 4:21. 23. 5:25. 7:6. 30.
8:20. 12:23. 31. 13:1. 17:1)
<Aki
üldöz, megöl, az azt hiszi, „hogy isteni tiszteletet
cselekszik” – 2. v.
vThomas
Cranmer elégetése az inkvizíció idején jó lelkiismerettel történt, prédikálva a
máglyánál. Az üldözők mindig azt hiszik, hogy amit tesznek, az kedves az
Istennek.
vEmiatt
döbbent meg Pál apostol a damaszkuszi úton, amikor rájött, hogy ennek épp az
ellenkezője igaz: ő Isten ellen rugódozik, lázad, nem pedig neki kedves dolgot
cselekszik.
<Ez
egy bizonyos dolog. A hitért ezután szenvedni kell. Az üldözés tudatlanságból
fakad.
v„Ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg
az Atyát, sem engem” – 3. v.
II. Jézus
elmeneteléről – 5-6. v.
<5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki
küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? 6
Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
<Hová megy Jézus?: visszatér Ahhoz, aki
küldte.
<„Aki
küldött engem” – az Úr Jézus mindig tudatában volt küldetésének.
vJn 7:33
– „Monda azért nékik Jézus: Egy kevés
ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött engem.”
vJn 3:17 – „Mert
nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a
világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”
<Senki sem kérdezi…
vPedig
Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most
én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.” (Jn 13:36)
<„A
szomorúság eltöltötte a szíveteket”
vKésőbb
azonban olvasunk arról, hogy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, az Úr Jézus
mennybemenetele után. Lk 24:52 - Ők pedig imádván őt, visszatértek nagy örömmel
Jeruzsálembe
III. A
Szentlélek eljöveteléről – 7. v.
<7 De én az igazat mondom
néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el
hozzátok a Vigasztaló (v. Pártfogó, Ügyvéd, Segítő); ha pedig elmegyek,
elküldöm azt ti hozzátok.
vEz új
korszakban jobb, ha nem a Fiú, hanem a Szentlélek van velünk.
<A
következőkben az Úr Jézus meg is magyarázza, hogy a Szentlélek milyen munkát
végez majd:
v„megfeddi
a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében” – 8. v.
v„elvezérel
majd titeket minden igazságra” – 13. v.
v„nem ő
magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket
megjelenti néktek.” – 13. v.
v„az engem
dicsőít majd” – 14. v.
<A
Szentlélek bennünk lakik, így az Ő tulajdonai vagyunk, szolgálatra késztet, és
megdicsőíti Jézust.
v
<Teológiai
látásunk néha különbözik…
vPéldául az
Atyáról: Mikor üdvözít: a mi döntésünk, vagy az Ő döntése a határkő?
vA Fiúról:
Mikor jön vissza: a nagy nyomorúság alatt, előtte vagy után? Vagy a nagy
nyomorúságot másképp kell érteni?
vA
Szentlélekről: mikor üdvözít és szül újjá, mikor tölt be, mikor távozik el
végleg?
v„Mert rész
szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljön a
teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” – 1Kor 13:9-10.
<Az
Atya, Fiú és Szentlélek mindig együtt munkálkodott, az ÓSz-ben és az ÚSz-ben
egyaránt.
vItt arról
van szó, hogy „Egyiknek” távoznia kellett ahhoz, hogy a „Másik” eljöhessen. Ez
viszont csak a láthatókban, az érzékelhetőkben, az előtérben mutatkozott meg.
Nem tudjuk megmagyarázni, hogy valójában hogyan is történik az Isten
munkálkodása.
v„A szél
fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy:
így van mindenki, aki Lélektől született.” – Jn 3:8
<A
lelki ajándékok – a csoda-ajándékokat kivéve – ma is működnek.
vA csoda
ajándékok (a nyelvek, a prófétálás, és a gyógyítás) az aposoli korral
megszűntek. Ez a megállapítás a következő érvekre támaszkodik: (1) a csodáknak
sajátos céljuk volt, az isteni üzenet hitelesítése, mint Mózes-Józsué és
Illés-Elizeus idejében. És Jézus-apostolok idejében (Jn 5:36. 6:14. 7:31.
10:24-26. 37-38. ApCsel 14:3. Zsid 2:3-4) (2) Az apostoli ajándék megszűnt: a
szemtanú, Jézustól kiküldött és csodatévő apostoloké. (3) A gyülekezet a próféták és apostolok
alapkövére épül (Ef 2:20-22), és fundamentumot csak egyszer kellett vetni. (4)
Az ÚSz-i csoda ajándékok természete más, mint amilyen állítólag ma van (pl. a
nyelveken szólás, vagy prófétálás [Wayne Grudem]). (5) Az
egyháztörténelem bizonyítja a csoda-ajándékok megszűnését: Chrisostom, Ágoston,
Luther, Kálvin, Jonathan Edwars, Spurgeon, B.B. Warfield). (6) Az Ige
elégséges. (7) A nyelveken szólást az ÚSz szigorúan szabályozza: ezt nem lehet
figyelmen kívül hagyni.
9 És mikor ezeket mondotta, az
ő láttukra felemeltetett, és felhő fogta el őt szemeik elől. 10 És
amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elment, íme, két férfiú állott
meg mellettük fehér ruhában. 11 Kik szóltak is: Galileabeli férfiak,
mit álltok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe,
akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.
< A mennybemenetel is örömre ad okot: „Míg áldotta őket, tőlük elszakadván,
felvitetett a mennybe. Ők pedig imádván őt, visszatértek nagy örömmel
Jeruzsálembe; És mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent.
Ámen.” (Lk 24:51-53)
vMint a
Lázár halála, amelyben az Úr megdicsőült – „És
örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higgyetek” - Jn 11:15.
vMint a
különféle kísértések – „Teljes örömnek
tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek” - Jak 1:2.
vMint az
üldöztetés Jézus nevéért – „Örüljetek és
örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták
a prófétákat is, akik előttetek voltak.” – Mt 5:12.
I. Mutatja, hogy küldetését
teljesítette. Megdicsőült.
<Jn 17:4-5 – „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám
bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál
azzal a dicsőséggel, a mellyel bírtam te nálad a világ létele előtt.”
<Fil 2:9-11 – „Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly
nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus
Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
<Jel 5:11-14 – „És láttam, és hallottam a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének
körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer
volt; 12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy
vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és
dicsőséget és áldást. 13 Sőt hallottam, hogy minden teremtett állat,
a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a
mi ezekben van, ezt mondta: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és
tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. 14 És a négy
lelkes állat ezt mondta: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádta az
örökkön örökké élőt.”
II. Mutatja, hogy közbenjárónk
lett
<Főpapi
szolgálata ebben folytatódik.
<„A
Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek.”
vZsid 9:24 – „24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak
csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe
előtt megjelenjék érettünk.”
<Földi
életében beszélt az emberekhez, Isten nevében. Most közbenjár az Atyánál, a mi
nevünkben.
vGal 3:19-20 – „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön
az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által.
20 Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy.”
III. Mutatja, hogy helyet
készít övéinek
<Ő
lett az út az Atyához.
<Biztosítja
a feltámadás és az örökélet reménységét.
vZsid 7:26 – „Mert ilyen főpap illetett minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a
bűnösöktől elválasztott, és aki az egeknél magasságosabb lett.”
vZsid 10:19-21 – „Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való
bemenetelre a Jézus vére által, 20 Azon az úton, amelyet ő szentelt
nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, 21 És
lévén nagy papunk az Isten háza felett…”
<Helyet
készít övéinek.
vJn 14:2-3 – „2 Az én Atyámnak házában sok
lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy
helyet készítsek néktek. 3 És ha majd elmegyek és helyet készítek
néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is
ott legyetek.”
IV. Mutatja, hogy elküldi
a Szentlelket
<A
Szentháromság misztériumát hinni kell, nem megmagyarázni.
vApCsel 1:8 - „Vesztek erőt,
minekutána a Szentlélek eljön reátok…”
<Jn
16:7-11 – „De én az igazat mondom néktek:
Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a
Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. 8 És az,
mikor eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: 9
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; 10 És igazság
tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; 11
Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.”
vTestünk a
Szentlélek temploma. (1Kor 3:16-17. 6:19-20)
V. Mutatja, hogy így
fog visszajönni
<Visszajön,
hogy bebizonyítsa létezését, és az örökélet valóságát.
vHitben
járunk, nem látásban.
<Beváltja
ígéretét.
v Megígérte, hogy visszajön. Úgy jön vissza,
amint eltávozott. A felhőkön (Jel 1:7).
<Elhozza
a jutalmat.
v Mindnyájunknak meg kell jelennünk az Ő
ítélőszéke előtt. (1Thessz 5:10)
<Helyreállítja
a bukott világot.
vÚj eget és
új földet várunk…
VI. Mutatja, hogy
nekünk kell folytatnunk az evangélium munkáját
<Átadta
a megbízatást tanítványainak.
v„Ti
vagytok ezeknek bizonyságai” (Lk 24:48)
vLesztek
nékem tanúim (ApCsel 1:8)
<Elsőrendű
feladatunk a ránk bízott küldetés teljesítése. Jn 21:22.
v Mondjuk ezt, Ézsaiással: „Ímhol vagyok, küldj
el engemet!” – Ézs 6:8.
“18
Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és
ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden
szentekért, 19 Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor,
hogy bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát, 20 Amelyért
követséget viselek láncok között; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell
szólanom.”
Jóllehet a fegyverzet leírása megtörtént, de
az imádsággal való folytatás arra utal, hogy ez is hozzá tartozik a lelki
harchoz. A Lélek által mondott imádság kiegészíti a Lélek kardját, az Isten
beszédét. Mindkettő fegyver, melyeket a Lélek ad a kezünkbe: az egyik által Ő
üzen, a másik által mi szólíthatjuk meg. Az imádsággal is lelki harcot harcolunk,
és a csata legtöbbször a térdeinken dől el.
Az imádság tehát nemcsak a napi áhítatunk
része, nemcsak hasznos időtöltés, nemcsak a lelkipásztor feladata, vagy némelyeknek
adatott kiváltság, hanem olyan fegyver, amellyel minden hívő rendelkezhet.
Persze, ennek használata nem könnyű, mert
fegyelmezettség és elkötelezettség kell hozzá. Imátlanságunkat szégyelljük ugyan
megvallani, pedig az ott lappanghat az intenzív lelki aktivitás mögött is. Még ha
van is imaéletünk, meglehet, hogy hiányos, felszínes, vagy szegény: talán a
látszat azt mutatja, hogy minden rendben van, de a valóság mégis egészen más. Vizsgáljuk
meg, hogy milyen imaéletünk van!
Személyesen szeretném mindezt elkerülni, amiről
beszélek, de sajnos, én is része vagyok mindennek, amit most elítélek… Ha ezt
nem vallanám meg, akkor nem lennék őszinte. Ha pedig nem ítélném el, akkor nem
lennék becsületes Istennel szemben. Tehát, az Ige kétélű kardja újra először az
igehirdetőt vágja, de azután a hallgatókat is.
Figyeljük meg azokat az imádság-módokat, amelyeket
Pál apostol itt felsorol: először az imádság formáját említi, majd annak idejét:
„minden időben”, erejét: „a Lélek
által”, vigyázását:
„állhatatossággal”, és tárgyát: „minden
szentekért”, ezek között különösen Pál apostolért.
I. Az
imádság formája - „minden imádsággal és könyörgéssel”
A „minden imádsággal és könyörgéssel” arra
utal, hogy az imádságnak többféle fajtája van. Pál apostol azt írja
Timótheusnak: „Intelek azért mindenekelőtt,
hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden
emberekért.” (1Tim 2:1). Egy felosztás szerint az imádság lehet
hálaadó, dicsőítő, kérő, bűnbánó és közbenjáró jellegű.
Mindenekelőtt, hálát kell adni mindenért, hiszen mindent Istentől kaptál. „Semmi felől ne aggódjatok, hanem
imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel
kívánságaitokat az Isten előtt” (Fil 4:6).
A dicsőítés
ezzel rokon, de különbözik abban, hogy nem azért magasztalja Istent, amit
kapott, sem nem annak reményében, amit kapni szeretne, hanem szabadon és érdek
nélkül dicsőíti az Urat.
A kérő
imádság talán a leggyakoribb. Habár bizalommal fordulunk bármilyen kérésünkkel
a szerető Urunkhoz, mégis, a dicsőítés és magasztalás ennél fontosabb.
Legalábbis, az Úr Jézus így tanított a Miatyánkban.
A bűnbánó
imádság legyen őszinte és rendszeres. Ahhoz, hogy hiteles legyen, a jóvátétel
szándékának is ott kell lennie.
A közbenjáró
imádságot az önzés miatt felejtik el sokan. Emberek térnének meg Istenhez,
gyógyulnának meg (Jak 5:15), szabadulnának meg, ha a közbenjárást komolyabban
gyakorolnák a hívők.
Helye van a közös imádságnak is. Jézus mennybemenetele után a tanítványok „egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az
imádkozásban és a könyörgésben” (ApCsel 1:14. 2:42).
Mindezek az imafajták legyenek jelen az
imaéletünkben. (A kérő, közbenjáró, és dicsőítő imádságok inkább reggel, a
hálaadó, bűnbánó imák pedig inkább este.)
II. Az
imádság ideje – „minden időben”
Mi a legnagyobb szükség jelenleg a
gyülekezetben? Az erkölcsi élet tisztasága? Családi harmónia? Hálás és adakozó
szív? Jobb evangélizálás? Bibliai gondolkozás? Tanítványság? Komolyabb imádat
és dicsőítés? Nem. A legnagyobb szükségünk, hogy jobban és személyesen ismerjük
az Urat: ez magával hozza az erkölcsi tisztaságot, a családi harmóniát, a hálás
és adakozó szívet, az odaszántabb evangélizálást, a bibliai gondolkozást, és a
komolyabb dicsőítést. Az Isten megismerésének folyamatában pedig az imádság a
legfontosabb tényező. Ezzel kezdődik, és ezzel folytatódik az Úrral való
közösség. Lelki, mély, állhatatos, bibliai imádságra van szükség.
Megtanultunk szervezkedni, építkezni,
könyveket írni, rádiózni, adminisztrálni, de nem találjuk gyönyörűségünket az
imádságban! HA nem hiszünk igazán az imádság erejében, akkor gyenge lesz az
imaéletünk, vagy teljesen kihal. De ha hisszük, hogy az imádságot Isten
meghallgatja, akkor hajlandóak leszünk időt szánni rá. Az imádság azért marad
el, mert nem jut rá idő.
Az
imádságra vonatkozó egyik parancs ez: „szüntelen
imádkozzatok” (1Thessz 5:17). De ez nem arra vonatkozik, hogy állandóan
térden állva, összekulcsolt kézzel, behunyt szemmel imádkozzunk, hanem arra,
hogy a szívünk ilyen állapotban legyen: állandó kapcsolatban legyen az Úrral.
Ez akkor is lehetséges, ha másokkal beszélgetünk, dolgozunk vagy utazunk. A
szív dicséretet énekelhet, hálát adhat, vagy épp bűnöket vallhat és könyöröghet.
Imádkozni lehet az imádságtalanság ellen is: imádkozz, hogy megtanulj
imádkozni!
Imádkozni
annyit jelent, hogy Istennel közösségben vagyok, és bármikor Hozzá fordulhatok.
Ha ott vagyok a közelében szüntelen, akkor nem nehéz hozzá fordulnom, ha bajban
vagyok. Ilyen értelemben nem lehet egy kézzel Istenbe kapaszkodni, és a másik
kézzel a világba. Így szétszakadunk! Az imádság két kézzel való kapaszkodást
jelent, ahogyan a gyermek kapaszkodik apja kezébe.
III. Az
imádság ereje – „a Lélek által”
A
„Lélek által” imádkozni azt jelenti, hogy a Lélek segítsége által. Erről szól a
Róm 8:26b-27: „Mert azt, amit kérnünk
kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk
kimondhatatlan fohászkodásokkal.”
Ha a
Lélek segítségével imádkozunk, akkor a Szentlélek közli velünk, hogy miért és
hogyan imádkozzunk. Így nem lesz az imádságunk száraz és monoton, hanem élő és
hatékony. Ha a Lélek által imádkozunk, akkor nem kérünk önző, testi dolgokat,
hanem összhangban leszünk Isten akaratával. „Aki
pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint
esedezik a szentekért” (Róm 8:27).
A
Lélek által imádkozni azt is jelenti, hogy a Szentlélek erőt ad az imádkozásra olyankor,
mikor fáradtak, leterheltek, kedvtelenek vagyunk imádkozni. Ez gyakran
megtörténik. De az imádságban nem kifárad az ember, hanem felfrissül,
megerősödik, ha a Lélek által imádkozik.
Az
Úr Jézus szerint „Az Isten lélek: és a
kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (Jn 4:24).
Az imádság tehát nem arra való, hogy te jól érezd magad. A „lélekben” való imádság azt jelenti, hogy a testiességtől
elhatárolva kell, hogy történjék, a Lélek erejében! Az „igazságban” pedig azt jelenti, hogy hazudva Istennek az imádsággal.
Nem monoton ismételgetések, nem illetlen öltözetben vagy testtartással, nem érzékiséggel
ésd testiességgel, hanem a Lélek által.
IV. Az
imádság vigyázása – „állhatatossággal”
Pál apostol éberségre
szólít fel: „ugyanezen dologban vigyázván”
(18. v.). Ebben a felszólításban az Úr Jézus tanítása visszhangzik, Aki
éberségre, vigyázásra szólított fel, mivel nem lehet tudni, mikor fog
visszatérni (Mk
13:33; Lk 12:37), vagy mikor támad a Kísértő (Mk 14:34-38). Vigyázni kell, mert az ördög ordító oroszlánként szerte jár (lPt 5:8), és a hamis tanítók is farkasként garázdálkodnak (ApCsel 20:29).
Az
állhatatos, kitartó imádságról az Úr Jézus példázatot is mondott Lk 18:2-5-ben.
A példázatban a hamis bíró az özvegyasszony kitartásáért teljesítette annak
kérését. Más helyen az Úr Jézus azt mondja: „Kérjetek
és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”
(Mt 7:7) Nem hagyhatjuk abba az imádkozást, amíg választ nem kapunk. „Ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne
nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi
Jeruzsálemet e földön.” (Ézs 62:6-7)
„Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban
hálaadással.”
(Kol 4:2)
V. Az
imádság tárgya: „minden szentekért”, és Pál apostolért
Pál apostol maga mutatta be, hogy mit ért
ezalatt. A Fil 1:3-4-ben így ír önmagáról: „Hálát
adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden
én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén.”
De most, a „minden szentek” közé oda sorolja
magát is. Neki is szüksége van arra, hogy imádkozzanak érette: „Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak
megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát, Amelyért
követséget viselek láncok között; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell
szólanom.” (19-20. v.)
Kétszer használja a „bátorsággal” kifejezést
(παρρησία, parrésia). Ez eredetileg a
görög polgárok demokratikus szólásszabadságát jelentette, majd olyan beszédet,
amely őszinte, nyílt, világos, semmit sem titkol el, semmit sem hagy ki, hanem bátorsággal,
magabiztossággal, merészséggel, rettenthetetlenséggel hangzik, különösen magas
rangú emberek jelenlétében. Erre a bátorságra van szüksége Pál apostolnak.
Két dologért kéri, hogy imádkozzanak érette:
azért, hogy világos igehirdetése legyen, „adassék
nékem szó”, és azért, hogy azt bátran, félelem nélkül, adhassa tovább, „amiképpen kell szólanom”. Vannak, akik
világosan beszélnek, de nem merik kimondani, amit kell, mások meg félelem
nélkül prédikálnak ugyan, de üzenetük zavaros. Mindkét dolog Isten adománya,
ezért Istenhez kell imádkozni. Szoktál-e imádkozni az igehirdetőkért? „Legyetek erősek az Úrban!” Az üzenet
ereje, és az igehirdető bátorsága Istentől jövő adomány.
A közbenjáró imádság mások érdekében
történik. Maga Pál apostol is úgy véli, hogy mások imádsága nélkül ő nem tud
világosan prédikálni, és nem lesz elég bátor kimondani, amit ki kell mondania. Az
érthetőségnek és bátorságnak együtt kell járnia a prédikációban. Pál nem azt
kéri, hogy az efézusiak azért imádkozzanak, hogy kezéről lehulljon a bilincs, hanem
hogy az Ige ne legyen bilincsbe verve. Nem azt kéri, hogy őt bocsássák szabadon,
hanem hogy az evangélium terjedhessen szabadon.
Készítsünk imalistát, és imádkozzunk „minden szentekért”, kiváltképpen az
igehirdetőkért. Minden imádsággal, minden időben, minden szentekért, a Lélek
által... Harcoljuk meg a hitnek szép harcát az imádság fegyverével!
-
A BLOG is egyféle szószék: itt is megoszthatom Isten igéjét és magamat olvasóimmal. De nemcsak gondolatok közlése ez, hanem kapcsolatteremtés: ezért, időnként jó, ha visszajelzel! Azokat kívánom közel engedni magamhoz, akik az Úr ügyét és szolgáit szívükön hordják. A blogban vállalt nyíltság feltételezhetően megelőzi majd a gyanakvásokat...
Prédikáljon tehát nemcsak a szavam, hanem az életem, a házasságom és a családom is! „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé!” (1Kor 11:1)