A szeretet nagysága - 1Kor 13:1-8a

A szeretet nagysága

1Kor 13:1-8a

¹ Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. ² És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. ³ És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

⁴ A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, ⁵ Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, ⁶ Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; ⁷ Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

⁸ A szeretet soha el nem fogy.

n Mindenkinek kell a szeretet. Ami van az kevés.

n Nem szeret igazán, s talán mi sem szeretünk senkit igazán, csak önmagunkat. Mert önmagunkat nem nehéz szeretni. Ez nem kér erőfeszítést, áldozatot, nem okoz szenvedést, ez nagyon könnyű.

n De az a másik szeretet, az igazi, amelyet nem lehet kifejezni úgy, hogy „szeretlek, mert...”, sem folytatni nem lehet úgy, hogy „szeretlek amíg...” -, ez a fentről való szeretet, - ez hiányzik.

n Hiányzik a házastársak között, testvérek között, munkatársak között, felebarátok között, ellenségek között.

n Kár, hogy nem lehet venni pénzért. A ház lehet eladó, de a ház békessége nem. A szófogadást megvásárolhatod, de a ragaszkodást nem. Pénzért vehetsz szép ruhákat, szép virágcsokrot, irtó nagy koszorút, méregdrága ajándékot, de szeretetet nem.  Fizethetsz gondozót, takarítót, szakácsot, munkatársat, de szeretetüket nem vásárolhatod meg. Ezért hiányzik.

n Nem éretlen, romantizáló, idealizáló, önző szeretet kell. Az Ige nem olyan szeretetről beszél, ahogy szeretjük a házakat, ruhákat, autókat, kedvenc frizurákat... Efféle szeretet csak a menyegző napjáig tart. A „teljes szeretet” (1Jn 4:18), „soha el nem fogy”. 

n Szeretni nem csak szép szó. A szeretet nem csak sajnálat.

n A szeretet szolgál, az önzés kiszolgáltat.

n A szeretet ad, a legdrágábbat adja, az önzés követel. Az önző szeretetnek le vannak törve a karjai, minta milói Vénusznak.

n Az igazi szeretet érez, van szíve; sohasem mondja, hogy „nem számít”.

n Ez igazi szeretet tolmácsolására, széthintésére, becsempészésére, sugárzására hivatott a hívő ember. A Jézus Krisztus szeretete kitöltetett azok szívébe és túlcsordult.

n Isten megmutatta hozzánk való szeretetét Jézus Krisztusban; csak az nem látja, aki vak, csak az nem érzi, akinek kőszíve van.

n A Golgotán áll a szeretet Kolosszusa, a Szeretet Piramisa. „Úgy szerette Isten...” - a zsidókat? az európaiakat? a fehéreket? az erőseket? az igazakat? nem és nem! Az egész világot! Téged és engem. Írd oda a neved, rólad van szó.  Isten szeretete neked szól.

I. A szeretet mindennél fontosabb és értékesebb – 1-3. v.

n Azért ilyen óriási, mert a szeretet mindennél fontosabb és értékesebb.

n Többet ér a szépségnél és az egészségnél.

n Fontosabb a lakásnál és az eledelnél.

n A szeretet többet ér a diplománál és többet ér egy új kocsinál.

n Több mint a szép család és több mint testi kapcsolat.

n Sokat jelent, ha valaki más emberek nyelvén beszélni tud, hát még angyalok nyelvén?! De a szeretet ennél is többet jelent.

n A tudós embereket mindig tiszteljük. De a legtudósabbnál is, aki minden titkot és minden tudományt ismer, többet ér a szeretet.

n Azoknál is, akiknek a hit ajándéka adatott és azzal hegyeket is eltudnak mozdítani a helyükről.

n Azoknál is, akik teljes erőbedobással szolgálatba álltak és feláldozzák vagyonukat és életüket Isten munkájában, mert szeretet nélkül minden semmit sem ér.

n Más szóval, minden kegyelmi ajándék eltörpül a szeretet mellett. Bölcsességnek beszéde, tudománynak beszéde, hit, gyógyítás, csodatevés, prófétálás, lelkek megítélése, más nyelvek, szeretet nélkül mind „semmi”.

n Tudod-e mi az, hogy semmi? Tudsz-e mondani valamit, ami nem ér semmit?  Itt nem a mi értékrendünkről van szó. Isten értékeli mindannyiunk életét, és Isten szerint a szeretet adja meg az értéket.

n Lehet, hogy igazad van, és mégis mindenki ellened támad. Vigyázz, mert az igazságnál többet jelent a szeretet. Az igazsággal lehet harcolni, a szeretettel lehet áldozni.

n A szeretet fontosabb, mint a beszélgetések, a sajnálkozások, a hit és a remény. Mindennél fontosabb és értékesebb.

II. A szeretet mindennél többet tehet – 4-7. v.

n Másodszor, a szeretet mindennél többet tehet.

n Sok mindent nem lehet megvenni pénzzel, csak szeretettel. Van, amit az idő nem tud elfelejtetni, csak a szeretet. Ha elsózzák a kedvenc ételt, ha megkeserítették a múltat, ha megrágalmazták jó szándékaidat, nem hozza helyre semmi, csak a szeretet. A szeretet mindennél többet tehet.

n Összeköti a távolságokat.

n Lerontja a társadalmi osztályok falait.

n Áthidalja az ellenségek érveit, kibékíti a feleket.

n Egyesíti a szemben álló pártokat.

n Megbocsátja és elfelejti a múltat.

n Tud engedelmeskedni.

n Félreteszi a kifogásokat. 

n Oda tudja adni az utolsó falatot. 

n Megtanít héberül ragozni a személyes névmásokat: első személy, ő; második személy, te; harmadik személy, én.

n „Türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (illetlenül, bántóan), nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat, nem örül a hamisságnak, együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” A szeretet mindennél többet tehet.

n Vegyük sorra. Olyan ez, mint a fehér fény, amikor felbomlik: prizmán keresztül jól látható mind a hét színe a fehér fénynek. Isaac Newton, aki rájött a fény felbontására, hét színt különböztetett meg: vörös, narancs, sárga, zöld, türkiz, kék és lila színeket. Ezek a színek adják a fehér fényt. A fekete, a barna, a bíbor vagy a szürke szín hiányzik belőle.

n Esős vagy párás időben, a nappal ellentétes irányban, az esőcseppek felontják a nap sugarait, ha azok alacsony szögből érik, és így 42^o-os szögben visszaverődnek az esőcseppekből. Ebből lesz a szivárvány, ahol a vörös van kívül, és az ibolya van belül. Néha egy nagyobb, de haloványabb mellékszivárvány is látható, ahol a fény vízcseppeknek nemcsak a felületéről, hanem a belsejéből is visszaverődik, 50-53^o szögben, és a spektrum fordított sorrendben jelentkezik: felül van az ibolya és belül a vörös.

n A tudományok között a spektrológia foglalkozik a színekkel. A fehér fényhez mind a hét színre szükség van, egyik sem hiányozhat. Így van ez a szeretettel is. Most próbáljunk meg egy spektrum-elemzést végezni a szeretetről, megvizsgálva közelebbről azt a 15 jellemzőt, amelyeket az apostol felsorol.

v 1. A szeretet hosszútűrő, kegyes – ez mindig a másik ember bajait, problémáit érinti: azokat kell eltűrni. Olyasmiről van szó, ami szeretet nélkül kihoz a sodrodból, elveszíted a béketűrésedet. Például, ha utazni kell valahová, és a társad késik. Nem készült el. Vagy visszafordul valamiért. Talán dúlsz-fúlsz haragodban, hogy rettenetes, sohase képes elkészülni idejében… De ha szereted, akkor segítesz neki.

v 2. A szeretet jóságos – mert mindig a másik szükségeire gondol, nem a magáéra. Másokat boldogít. Például, ha valamilyen baleset történt, a rosszindulat azt mondja: „úgy kell neki!”, a jóság pedig azt, „jaj, nehogy valamilyen baja essen!”

v 3. A szeretet nem irigykedik – ami azzal kapcsolatos, amikor másnak jobban megy, mint neked. Az irigység együvé van sorolva a gyilkossággal és paráznasággal (Mk 7:22). A „gonosz szem” jelöli az irigységet, mint Saulnál (1Sám 18:9), vagy a felfogadott szőlőmunkásoknál (Mt 20:15).

v 4-5. A szeretet nem kérkedik és nem fuvalkodik fel. Ez a két tulajdonság hasonló dolgokat mond. A dicsekedés önzésből, a magunk felmagasztalását jeleni, és mások mellőzését, árnyékba tolását. A szeretet sohasem önmagát akarja tisztelni, és másokat megalázni, hanem fordítva! A szeretetet Keresztelő János szavai jellemzik: „Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé lennem.”

v 6. A szeretet nem cselekszik éktelenül – vagyis illetlenül. Például, ha azt mondod: Hozz egy pohár vizet! – Erre kaphatsz olyan feleletet, hogy „Mi vagyok én neked? Szolga? Hozzál magadnak!” De mondhatod illedelmesen, hogy „Kérlek, lennél szíves adni egy pohár vizet?” Persze, szívesen!

v 7. A szeretet nem keresi a maga hasznát – mivel nem akármilyen, hanem „agapé” szeretetről van szó.

v 8. A szeretet nem gerjed haragra – nem azért, mert nincs idegrendszere, hanem azért, mert annál többre becsüli a másikat.

v 9. A szeretet nem rója fel a rosszat – vagyis, nem jegyzi meg, nem tartja számon, nem vezet róla nyilvántartást.

v 10. A szeretet nem örül a hamisságnak de együtt örül az igazsággal. Nem tanácsos az igazságot szembehelyezni a szeretettel.

v 11. A szeretet mindent elfedez. Nem kibeszél, nem rágalmaz, hanem elfedez. A szeretet a legerősebb smink, amely létezik. Hatékonyabb, mint a „Maskara”, vagy bármilyen más, híres márkájú smink. „A szeretet mindent elfedez.” Festék nélkül, teljesen elfedezi a fehér hajszálakat. Elfedezi a hiányokat, a cellulitisz (narancsbőr) göröngyeit. Elfedezi az oszteoporózis okozta távolságokat. Elfedezi a szülés utáni foltokat. Mindent elfedez! Ezzel a (volt) menyasszonyom hiba nélküli lesz, akin nincs szeplő vagy sömörgözés, vagy valami afféle.

v 12. A szeretet mindent hiszen. Mert a bizalomra épül. Bízik és nem kételkedik.

v 13. A szeretet mindent remél. Sohasem veszti el a reményt.

v 14. A szeretet mindent eltűr. Sohasem mondja, hogy „nem bírom tovább”…

v 15. A szeretet soha el nem múlik. Végtelen. Ezzel mindjárt külön foglalkozunk.

n Leprás telepen járt egy milliomos. Végignézte a nyomort, a betegeket és megállt egy gondozónő mellett, aki a betegek kötszereit mosta. „Egymillió dollárért én nem mosnám ki ezeket a kötszereket!” - szólt. „Én sem - válaszolta a nő. - De mit ér egymillió dollár Krisztus szeretetéhez képest?

n Hol van még egy olyan erő, mint a szeretet? Ami így megmozgatná a szíveket?  Ami így megtanítana élni egymásnak és egymásért?  Ami Istent arra kényszerítette volna, hogy a világért egyszülött Fiát adja? Többet tehet a szeretet mindennél.

n Az Ószövetség minden Igéje beteljesedik ez egyetlen nagy parancsban: Szeress! Jézus így mondta: „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből... Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mk 12,30-31) Ezt ne ragozzuk helytelenül, mint az írástudó tette: „Szeretni Istent... szeretni embernek felebarátját...” Ahol Jézus imperativust használ, azt mi ne mondjuk infinitivusban. Szeress!

n Mert azt, amit nem tudott megtenni az emberi képességed, bölcsességed, erőd, szépséged, gazdagságod, azt a szeretet megtudja tenni.

n Szeretet nélkül semmi vagy, de szeretettel minden vagy. A görögnek görög, zsidónak zsidó, románnak román, magyarnak magyar, szegénynek szegény, gyászolónak gyászoló, szenvedőnek szenvedő. A törvény betöltése a szeretet.

III. A szeretet mindennél tovább tart – 8a. v.

n Mert a szeretet mindennél tovább tart. „Soha el nem fogy.”

n Elmúlik a gyermekkor, elmúlik az ifjúság, elszáll az élet, odalesz az egészség, az erő, a tehetség, a bölcsesség. Elmúlik minden, de a szeretet megmarad.

n Egykor majd hited beteljesedik, a reménylett dolgok körülvesznek, a nem látott dolgokat színről színre szemléled. Akkor véget ér a hit és értelmét veszti a remény. De a szeretet az megmarad. A szeretetre még a mennyországban is szükség lesz.

n Kolumbusz feltalálta Amerikát, de nem ismerte meg. Nem járta végig a prériket, az Amazonász őserdőit, a Mississippi síkságát, a Nagy Tavak vidékét, az Andok és Kordirellák, a Sziklás hegység csúcsait… Ő csak a partokat láthatta: csak rész szerinti volt az ismerete. Épp úgy, mint aki itt megkóstolja Isten szeretetének óceánját, csak kicsiny részecskéjét érzi át annak, ami a szeretet valójában. „Határtalan és mérhetetlen az Isten nagy szeretete, mert feljebb ér a csillagoknál s elhat a pokol mélyére...”

n A szeretetben lehet fejlődni, bővelkedni, s lehet beteljesedni vele.

n A szeretet soha el nem fogy. Olyan hosszú, olyan tartós, olyan erős, olyan bővelkedő.

n A sír és a halál sem győzi le. Sok vizek nem olthatják ki.

n A tökéletesség kötele, a Szentlélek gyümölcse.

n De jaj, az emberek gyűlölni is tudnak! Az utolsó időkben sokakban meghidegül. Efézusi gyülekezetek elhagyják első szeretetüket! Képmutatás és világiasság gyilkolják a szeretetet! „Tudom a te dolgaidat!”

n Ó, Istenünk, taníts meg minket szeretni! Te előbb szerettél minket! „Szűkölködünk nagy mértékben, szereteted nélkül!” Taníts meg önzetlenül, igazi Krisztusi szeretettel szeretni! Ezt akarjuk sugározni, terjeszteni magunk körül. Tűnjön a gyűlölet, a szívtelenség, a meg-nem-értés, a képmutatás! Jöjjön el a szeretet, jöjjön el a te országod!

Az Úr népének siralmas állapota - Jer 8:19-22 (-9:1)

Az Úr népének siralmas állapota

Jer 8:19-22 (-9:1)

¹⁹ Íme, az én népem leányának kiáltó szava a messze földről: Nincsen-e ott az Úr a Sionon? Nincsen-e azon az Ő királya? Miért ingereltek fel engem az ő faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel?

²⁰ Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!

²¹ Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!

²² Nincsen-e balzsamolaj Gileádban? Nincsen-e ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?

A siralomban, mint liturgikus énekben, a nemzet nyomorúságát éneklik meg, a katasztrófa bekövetkezte után. Azonban a próféták, akik biztosak voltak az ítélet bekövetkezte felől, előre megsiratták a nép nyomorúságát.

Babilon pusztítása miatt Júda siralmas helyzetbe jutott.

E hosszú vers a 8:4-el kezdődik a 10:25-ig.

A siralmas állapot megértéséhez a 8:4-17 adja az ismeretet, ahol Júda bűnei vannak felsorolva.

A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak. (Jer 8:5 HUN)

Nem beszélnek igazán, senki sincs, a ki megbánja az ő gonoszságát (Jer 8:6 HUN)

Az én népem nem tudja az Úr ítéletét (törvényét)! (Jer 8:7 HUN)

Megvetették az Úr szavát: micsoda bölcsességük van tehát nékik? (Jer 8:9 HUN)

A nép azt mondja: a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az Úr ellen! (Jer 8:14 HUN)

Az Úr azt válaszolja: ¹⁷ Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, amelyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr! (Jer 8:17 HUN)

Nehéz megállapítani, ki beszél: az Úr, Jeremiás, vagy a nép. Az eredetiben nincsenek idézőjelek.

A 19b-20. v. a nép panaszát tartalmazza. Ezen kívül az Úr üzenete szól, Jeremiáson keresztül. 

Jeremiás sír, hogy népe menthetetlen. Az érti meg igazán, akinek gyermeke lázadó lett, elszökött. Csak a gyász marad utána. Jeremiás és az Úr nem tud örülni, csak sírni.

19b – „Nincs-e ott az Úr a Sionon?” – A nép nem tudja, hogy már nincs ott az Úr. Mivel elhagyták a szövetséget, a szövetséges Úr nem segíthet. Figyelmeztetve is voltak, hogy ne bízzanak hazug beszédekben (7:4 )

20 – „Nem szabadultunk meg.” – Van, aki úgy véli, hogy ez egy szólásmondás, egy kilátástalan, reménytelen helyzetre.

21-22 – Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!

 ²² Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya? – A nép hamarosan átéli a büntetést bűneik miatt. Amit megérdemelnek. Nincs öröm abban, amikor a szeretteink szenvednek.

9:1 – Nem elég a könny, amikor szeretteink nyomorúságát kell siratni. Nincs gyógyulás.

Van a pokolba jutásnál rettenetesebb is: amikor mást is odajuttatsz! Amikor nemcsak te jutsz oda, hanem miattad más is! Ez rettenetesebb!

I. Miért siralmas?

Nem az energiaválság miatt, nem az élelemhiány vagy éhínség miatt, nem a fegyverkezések és háborúskodások miatt, nem a munkanélküliség és népszaporulat miatt…

- mert nincs ott az Úr a Sionon – 19. v. Hiábavalók az istentiszteletek és szolgálatok Isten nélkül. Ézs 58.

- mert elterjedt a bűn a nép között – 19.b.  Mint Józsué veresége Ai-nál.

- mert hiábavaló volt a kegyelem ideje – 20. v. Nem történt szabadulás.

- mert beállott a romlás a tanításban és életgyakorlatban. Nincs balzsam. 2Krón 36:15-16

II. Ki siratja?

Jeremiás 9:1. JerSír 1:12-16.

Mózes – 2Móz 32:31-32.

Ezékiel 9:4-6. 8.

Dániel – 9:3-5.

Nehémiás – 1:4-5.

Ábrahám Sodománál. Móz 19.

Sámuel Saul miatt. 1Sám 15.

Pál – Róm 9:1-3. 5.

Jézus – Lk 19:41-44.

III. Hol van a megoldás?

Nem a gileádi balzsamolaj: az nem gyógyítja a lelki sebeket.

Az állapot felismerése: „nem szabadultunk meg”. Szabad vagy-e?

Visszatérés, megtérés. Emlékezzél! Térj meg! Cselekedd! – Jel 2:1-7.

Amíg nem késő. Jer 15:1-2. 

Isten hűséges a szövetségéhez - 2Móz 6:1-13

Isten hűséges a szövetségéhez

2Móz 6:1-13

I. Meghallotta kiáltásukat

n  Az 5:20-21-ben Mózest és Áront vádolják, mintha ők lennének a hibásak.

v   Ezek még nem láttak ennél távolabb. A teljes kép ezután bontakozott ki számukra.

II. Kijelentette magát

n  A kijelentés progresszív.

n  Vannak, akik a jelenben élnek, és félnek a változásoktól.

v   Úgy vélik, hogy ki kell szolgálniuk a rendszert…

III. Elhívta Mózest és Áront

n  Az elhívás teljesítése nem volt könnyű számukra.

v   Isten nem ígérte meg, hogy könnyű lesz!

n  Gyakran épp a testvérek vádolnak, bántanak, azok, akik felé jót teszel.

n  5:22 – Isten türelmesen válaszol a kérdésekre.

v   Közben Mózes újra megkérdőjelezi az elhívását… Jellegzetes.

n  Miért! – kérdezi, amikor a szolgálatod sikertelen, eredménytelen…

IV. Isten cselekszik

n  6:1 – Isten szuverén Isten. Mindent a kezében tart. Kormányoz.

n  6:2 – „Én vagyok az Úr” – Isten bemutatkozik. Kijelenti magát. Ő a szabadító Isten.

v   6:9 – de nem hallgattak rájuk.

v  6:13 – „rendelte őket” – Mózes és Áron csak eszközök: „istenévé teszlek a fáraónak”

V. Isten velük marad

n  Kifogásokat nem fogadhat el. „Én veled leszek!”. „Immánuel!”

v  7:3 – „megkeményítem” – Lásd: 4:21 -  ott ő keményítette meg a szívét. Megátalkodott. (Más szó van használva.)

n  A fáraó gonosz. Nem egy jó ember szívét keményítette meg az Isten, hanem meghagyta őt a gonoszságában. Róm 1 – „kiszolgáltatta”.

Az úrvacsora és a bálványáldozat - 1Kor 10:14-22

Az úrvacsora és a bálványáldozat

1Kor 10:14-22

¹⁴ Azért, szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.

¹⁵ Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok. ¹⁶ A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? ¹⁷ Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. ¹⁸ Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-e közösségben az oltárral?

¹⁹ Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy, hogy a bálványáldozat valami? ²⁰ Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek. Nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.

²¹ Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát! Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei! ²² Vagy haragra ingereljük az Urat? Avagy erősebbek vagyunk-e nálánál?

n A korinthusi gyülekezet tagjai nem zsidó környezetben nőttek fel. Abban is különböztek a római gyülekezettől, vagy a Zsidókhoz írt levél olvasóitól, hogy korábban nem jártak zsinagógákba, nem gyakorolták a zsidó szokásokat. Pogány hátterük volt, amelyben pogány rítusokat gyakoroltak, és ezektől nem tudtak megszabadulni egyhamar.

n A gyülekezet megosztottsága, hogy „én Pálé, én Apollósé”, „én Kéfásé”, „én Krisztusé” vagyok, ugyancsak a pogány tár­sadalom és vallásos berendezkedés szokásait követte.

n Később a nyelveken szólás ugyancsak pogány hatás eredménye volt, és veszedelmesen keveredett azzal a valódi, pünkösdi nyelveken szólással, amely a Szentlélek ajándékaként adatott.

n Ebben az igeszakaszban arról olvashatunk, hogy a bálványáldozati lakomákat is összekeverték az úrvacsorai közösséggel. Fontos, hogy az úrvacsoráról világos látásunk legyen! Annak idején a reformátorok, Luther, Kálvin és Zwingli egyetértettek a gyermekkeresztség gyakorlásában, de megkülönböztek az úrvacsora értelmezésében.

n Korinthusban kultikus paráznaságot is gyakoroltak bálványuk templomában. Ez kihatott a megtértek házasságára, amellyel az apostol a 7. részben már foglalkozott.

n Majd a bálványáldozati lakomákról írt, amelyről némely korinthusiak úgy gondolták, hogy nekik szabadságuk van azon részt venni.

I. A bálványimádás kerülése – 14. v.

n Most pedig azzal kezdi, hogy „azért, szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.” (14. v.) Ez hasonlít a 6:18-ban található parancshoz: „Kerüljétek a paráznaságot!” Ezt azoknak üzeni, akik erőseknek vélik magukat, úgy gondolják, hogy részt vehetnek a bálványáldozati lakomákon, mert ellene tudnak állni a kísértéseknek.

n „Kerüljétek!” – Ez azt jelenti, hogy még a környezetétől is őrizkedjetek! Határozott kijelentés. Fussatok a bálványoknak való szolgálattól!

n De nincs ez ellentétben a korábbi engedménnyel? (lásd: 8:9) Nincs. Korábban a hívők szabadságának a korlátjairól szólt (10:24. 32), itt pedig a bálványimádásról szól.

n A bálványáldozati hús megevése nem minden esetben jelentett bálványimádást. A bálványimádás az, ami áthágja az Isten parancsolatát (2Móz 20:4-6. 5Móz 5:8-20). Így felmerül a kérdés, hogy azok, akik tudják, hogy bálványok nincsenek, vajon részt vehetnek-e a bálványáldozati lakomákon? Pál apostol erre immár határozott nemmel válaszol!

n A pogány templomba bemenni, a bálványáldozati lakomákon részt venni, Isten elleni támadás. A szentség és az Istenhez való tartozás megtagadása az. A hűség elárulása az.

II. A bálványáldozati lakoma – 15-18. v.

n Az úrvacsorában maga Isten kínál megterített asztalt övéinek, vendégül látja a gyülekezet tagjait, közösséget vállal velük.

n Korinthusban az úrvacsorai közösség hasonlított ahhoz, amit a bálványtemplomokban gyakoroltak, és azt kezdték azzal azonosnak tekinteni. De miben hasonlított egy bálványáldozati lakoma és az úrva­csora?

n Abban, hogy mindkettő asztalközösség volt. Az asztalkö­zösség egyetértést sugallt.

n Emlékezzünk arra a névtelen prófétára Júdából, akit Jeroboám, a szakadár király meghívott, hogy aszta­lának vendége legyen, amelyre az a próféta azt mondta, hogy akármit adna neki, ő akkor sem ülne egy asztalhoz a bálványozó királlyal (1Kir 13:7-10). Tudta ugyanis, hogy ha leülne a bálványimádó királlyal egy asztalhoz, akkor ezzel mintegy igazolná a működését. Az asztalközösség azt jelentette, hogy az asztal köré telepedők azonos véleményen vannak.

n Egy másik azonos pont volt a bálványáldozati lakoma és az úrvacsora között az volt, hogy mindkettő étke­zés is volt. Az egyik esetben pogány istenséggel kerülnek kap­csolatba, a másikban az Úr Jézussal kerülnek kapcsolatba és a vele való közösséget mélyí­tették el. De a korinthusiak kezdték elveszíteni a kettő közötti különbséget!

n A kultikus étkezéseken való részvétel bálványimádást, bálványoknak való szolgálatot jelentett. Ez nem az Úr Jézussal való közösséget erősítette és mélyítette.

n A családban lehette olyan meg nem tért tagok, akik meghívták házastársukat vagy rokonukat azokra a lakomákra, amelyeken ők részt vettek. Talán megállapodtak, hogy az egyik alkalmat itt, a másikat meg ott töltik mindketten… A részvétel visszahozta azokat a régi, pogány szokásokat, amelyekből megszabadultak, amikor megtértek.

III. Az áldás pohara és az ördögök pohara – 15-18. v. 21-23. v.

n Pál apostol megmagyarázza a különbséget. „Senki sem szolgálhat két úrnak” (Mt 6:24. Lk 16:13). Az úrvacsora magával az Úrral jelent élő közösséget.

n Az apostol így érvel: „Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.” (15. v.) Nem az apostoli tekintélyéből adódóan erőlteti a véleményét. Abban hisz, hogy a Szentlélek megvilágosító munkája, bölcsessége elég lesz ahhoz, hogy meggyőződjenek arról, mi lenne a helyes magatartás.

n „A hálaadásnak/áldásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (16-17 v.) Ezekre a költői kérdésekre csakis azt válaszolhatták, hogy „Pál, neked igazad van, ez teljesen így van”. Ezek olyan tételek, amelyekre a gyülekezet tagjai könnyen igent mondhatnak. Ezekkel próbálja megnyerni a gyülekezetet a nehezebb érvelésnek, amely ezután következik.

n Az áldás pohara, ame­lyet megáldunk, az a Krisztus vérével való közösség. A kulcsszó a közösség. A kenyér, amelyet megtörünk, az a Krisztus testével való közösség. A kulcsszó itt is a közösség. Mert egy a kenyér, és e kenyérből való részesedés azt jelképezi, hogy egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Ez tiszta sor.

n Amikor az újszövetséget megkötötték, Mózes vért hintett az oltárra (2Móz 24:8), majd Áronnal és két fiával, valamint a 70 vénnel felmentek a Sinai hegyre. Ott nemcsak találkoztak Istennel, hanem együtt ettek színe előtt: „Látták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafír fényű tárgy volt, és olyan tiszta, mint maga az ég, és Izráel fiainak e választottjaira nem bocsátotta kezét; jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.” (2Móz 24:10-11).

IV. Közösség Krisztussal vagy az ördögökkel – 19-20. v.

n „Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt!” A szemléltetést Pál nem a pogányok vallásából hozza, hanem Izráel népéből, még akkor is, ha a korinthusiak számára ez nem annyira ismerős.

n „Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-e közösségben az oltárral?” Ebben azt kívánja kiemelni, hogy az oltáron az állatok kövérjét kellett feláldozni, azt, amit a legértékesebbnek tartottak. Ez a pogányoknál is így volt. Miután a soványabb része megmaradt, azt odaszentelték az istenségnek, a mészárszékekbe került, kimérték, és a lakosság elfogyasztotta. Akik az áldozatokat ették, azok így kerültek közösségbe az oltár­ral.

n Aztán így folytatja: „Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy, hogy a bálványáldozat valami?” (19. v.) Más szóval, vajon a közösség az oltárral fennáll a bálványáldozati lakomák esetében is?

n Ha csak a bálványok nem létezéséről lenne szó – akkor ugye, nem történne semmi. Hiszen a bálványt semmiségnek, hiábavalóságnak, értelmetlenségnek nevezi a Biblia! De nem ennyiről van szó.

n Az Ószövetségben az oltár Istenével közösségben lenni egy jó dolog volt. Az úrvacsorában az Úr Jézus Krisztussal közösségben lenni ugyancsak egy nagyon jó dolog. Ám egy bálványistennel közösségben lenni egészen más, mert jóllehet a bálvány semmi ugyan, és a bálványáldozat is semmi, de ezek mögött ördögi erők működnek! „Amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek. Nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.” (20. v.) Pál e magyarázatával az 5Móz 32:17-re tá­maszkodik.

n Vagyis, a bálvány és a bálványáldozat mégsem vehető semmiségnek, mivel az, aki azoknak hódol, az gonosz szellemi erőkkel kerül kapcsolatba, közösségbe. Maga az ördög ölti magára a bálványt, amely így már nem egy tehetetlen, nevetséges semmiség, nem halott fa, fém, vagy kő, hanem valóságos szellemi hatalom. Az ördög beleköltözik a bálványokba! Attól kezdve, hogy az ördög belé bújik a bálványokba, már nem lehet többé szórakozás tárgya! A bálványok az ördög eszközei.

n A gonosz hatalmát az ember kétféleképpen túlozhatja el: vagy úgy, hogy ignorálja, nem foglalkozik vele, úgy tesz, mintha nem létezne. Vagy úgy, hogy túlságosan nagyon foglalkozik vele, és így válik a rabjává.

n Az úrvacsora Jézus Krisztussal való közösség. A bálványkultusz és bálványáldozati lakoma az ördögökkel való közösség. A kettőt nem lehet összekeverni! Nem lehet szünkretista módon innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit venni, és a kettőt megpróbálni közös nevezőre hozni. Agy kicsi méreg halálossá teheti az egész ételt!

n A Sátánnal való közösség megszűnteti az Úr Jézussal való közösséget – még akkor is, ha fizikailag részesülnek az úrvacsorából: az nem áldást közvetít, hanem átkot. Sok erőtlen, beteg és halott lesz a következménye.

n A pogányok persze, nem így gondolkodtak. Gondoljuk végig a Dágon templomában lejátszódó eseményt (1Sám 5)! A filiszteusok megverték Izráelt a csatában, elrabolták a frigyládát, ami Isten jelenlétének a jelképe volt. Nem törték szét, nem dobták el, hanem bevitték Dágon bálványuk templo­mába, odahelyezték a többi legyőzött népek bálványai mellé. Úgy gondolták, hogy egy legyőzött isten – még ha gyengébb, mint az övék, mert legyőzték, azért jól jön nekik pluszban… Szerintük össze lehet az isteneket vegyíteni, erejüket, hatalmukat össze lehet vonni, és egyiké növelni fogja majd a másikét.

n Az apostol ellenben azt mondja, hogy „Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát! Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei!” (21. v.)

n Az Isten pohara és az ördögök pohara kizárja egyik a másikat. Másként büntetés a vége, mert azzal haragra ingerelnénk az Urat. „Ő féltőn szerető Isten" (2Móz 20:5/b.). Kizáró­lagos igénnyel lép fel. A keresztyénségnek épp ez a lényege, hogy kizárólagos jelleggel lép fel.

n Ha nincs is a korinthusiakhoz hasonló bálványimádás a mi időnkben, azért van már sokféle pogány irányzat. Arról is lehetett hallani, hogy egy bizonyos vallási közösség egy tehergépkocsi almát – amit először odaáldoztak a maguk istenségének - a főváros utcáin szétosztogattak! Azzal a tudattal és hittel tették ezt, hogy ezzel az áldozattal vallásuk terjesztését szolgálták. És a statisztika szerint, taglétszámuk meredek növekedést mutat! Hatékony ez a gyakorlat.

n A mi gyülekezetünkben milyen típusú kísértések vannak? Például a televízió, meg a számítógép. Előfordult már, hogy egy napon többet nézted a tévét vagy a számítógép képernyőjét, mint amennyit Bibliára szántál?