Csütörtök, mennybemenetel napja

Ma újra a Dávid idejében szolgáló prófétákon dolgoztam. Este a Fil 2:5-11 alapján prédikáltam. Csak holnap megyek Kolozsvárra, az Unió (és a Vallásfelekezet) választó kongresszusára.
Nem szoktam névtelen levelekre és telefonhívásokra válaszolni, de most legyen egy kivétel.
A feltett két kérdés közül az egyik arról szól, hogy "az ifjú pár azért nem volt méltó a gyülekezetben házasságot kötni, mert nem a Baptista közösséghez tartoznak mind a ketten, vagy pedig az Ő hitvallásuk akadálya ennek?"
Kissé zavaros a megfogalmazás, ugyanis ha valakinek más a hitvallása, emiatt nyilván baptista közösséghez sem tartozhat. Dehát, természetesen, nemcsak a hitvallás miatt zárnak ki valakit vagy maradnak kívül némelyek a baptista gyülekezetből. Két másik szempont létezik: az erkölcsi élet és a kapcsolatok terén. Vagyis, ha valaki bűnben él és ha valaki nincs békességben felebarátjával, akkor ezek miatt nem lehet egy baptista gyülekezet tagja, és nem részesülhet azokban a jogokban, amit a gyülekezeti tagság biztosít. E három dolog miatt nemcsak a baptista gyülekezeti tagság kérdőjeleződik meg, hanem az üdvösség (üdvbizonyosság) is. A hitelvekről (igazság), erkölcsi életről (szentség) és a kapcsolatokról (békesség) beszélek. Lásd: Zsid 12:14. A goroszlói pár esetében talán mindhárom dologban felmerülnek kérdések. Emiatt nem lehetett a házasságkötési szertartást kiszolgáltatni. A lelkipásztor és a gyülekezet nem szolgáltathat ki semmilyen szertartást, csak a Gyülekezet tagjainak.

A másik kérdés így hangzott: "Nincs-e nagyon megkötve Isten keze a sok feltétellel, mielőtt valaki szolgálatba állna, ha őt valóban Isten elhívta? És talán a nősülést is rá lehet bízni az Úrra."
Mi nem kötjük meg sem Isten kezét, sem az emberekét. Mindenki akkor áll be a lelki munkába és akkor nősül meg, amikor ezt jónak látja. Amit az előbbiekben leírtam, az nem törvény, hanem tanács. Akik pedig ezeket tanácsolják, azok mind házasemberek, akik már évek óta a lelki szolgálatban tevékenykednek. Megtörténhet, hogy ők csakugyan jobban tudják...
Meg vagyok győződve arról, hogy ha valakit elhívott az Úr a lelkipásztori szolgálatra, akkor azt elhívta az erre szükséges felkészülésre is. Úgy a lelkipásztori szolgálatnak, mint a tanítványságnak bibliai feltételei vannak. Ott van például, hogy "ne legyen új ember" (1Tim 3:6). Ezt sajnos nem lehet megvalósítani, csak időben. Valaki akkor nem "új" ember, ha már eltelt valamenyi idő, és nem nevezhető többé "új"-nak. Időt kell tehát biztosítani arra, hogy például egy 21 éves teológus még ne kerülhessen felavatásra, hiszen ő még sokféle szempontból "új" embernek számít. (A 3 éves egyetem az érettségi után nem ad többet, mint 21 év...) Hogyan is állna oda vezetőbizottságot és gyülekezeti közgyűlést vezeti megfelelő tekintéllyel, ha az őt körülvelő szolgatársak több évtizedes gyakorlattal rendelkeznek, míg az ő megtérése és elhívása még mindig igazolásra szorul... Ahhoz, hogy "megtudja egész Izrael Dántól Beérsebáig", hogy őt mire hívta el az Úr, ahhoz Isten igazolása kell, ami időbe kerül, és még egyébbe is! Persze, van aki mellett rövid idő alatt bizonyít az Úr, míg mások hosszú idő eltelte után is éretlenek maradnak. "Értékesebb egy hibás gyémánt, mint egy tökéletes kavics", mivel az utóbbit hiába is csíszolod! De a gyémánt csíszolása nem történik meg egyhamar, időbe kerül. Aki erről többet szeretne megtudni, azzal nem a blog sorain keresztül, hanem személyesen kell elbeszégessünk. Várom a jelentkezést!