Szombat - Nőtlen lelkipásztorok?

Igaz, hogy már közel másfél órája vasárnap van, de ezt a bejegyzést még megírom.

Lássuk előbb az eddig tárgyalt, "felemás házasság" témáját. A feltett kérdés így szól: "Mi van akkor, ha az egyik fél baptista, a másik nem tartozik az evangéliumi gyülekzetekhez, hanem pl. református, de megtért hívő ember? Ezt is felemás házasságkötésnek kell tekinteni és alkalmazni a fenyítést a baptista félre?"
A válasz: IGEN.
Miért?
Azért mert a megtérés mindaddig megkérdőjelezhető, ameddig két dologban nem nyilvánul meg: (1) elszakadás a nem megtértek közösségétől és csatlakozás a megtértek közösségéhez, és (2) ennek megpecsételése a keresztségben, saját elhatározása alapján, mutatva, hogy meghalt a réginek, és feltámadt egy új életre Krisztusban.
Persze, ha az illető református (vagy más vallású) csakugyan megtért, akkor még a házasságot megelőzően ezeket a bibliai lépéseket vállalni fogja, és így senkit sem kell majd fenyíteni.

Ami a teológusok meghosszabbított tanulási időszakát illeti, abban nem az a jó, hogy nőtlenül szolgálhatnak még egy-két évet (habár ez se semmi!). Ugyanis, eddig is szolgálhattak, nőtlenül is. Lásd Fekete Csaba (Hadadnádasd), Tóth Attila (Szászrégen) és Kelemen S. Sándor (Beszterce) esetét, akik nőtlenül lettek felavatva lelkipásztoroknak. Az ő kivételes esetük is bizonyítja, hogy a bibliai szabály nem ez, hanem az, hogy a lelkipásztor legyen "egy feleségű férfiú"! Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg őket!
Teológusoknak (és egyetemistáknak) tanácsos nem házasodni (és nem fogadni meghívást) tanulmányi idejük alatt. Ha mégis megteszik, akkor jobb, ha a vége fele teszik, hogy tanulmányi eredményeiket ez ne befolyásolja.
De tanácsos megházasodni még a lelkipásztori felavatás előtt, mert a lelkipásztori szolgálat olyan helyzeteket teremt, ahol minedenképp hasznosabb, ha a lelkipásztor már nős. De ez nem (volt) parancs, hanem csak tanács. Mégpedig egy jótanács.
Akinek nem inge, ne vegye magára. De akinek inge, az legyen szíves, kérem szépen, vegye magára!