Hétfő - South Carolina

Ma jöttem el Texasból. Dallasban és Charlotteban kellett volna átszállnom, de már az első repülő késett majdnem egy órát (8 órakor kellett volna indulnia), az időjárás miatt. Ezért, a jegyemet újra book-olták, és Houstonon keresztül repültem Greenwillebe. Floyd várt a reptéren, délután 2-kor.
A tegnapi nap is különleges volt: alkalmam volt betekinteni az amerikai gyülekezeti életbe.

Főképp, hogy "Country és Military Day" is volt, amelyről itt délen a baptista gyülekezetek is megemlékeznek. Reggel 9-től vettem részt az első bibliaórán, és 9:45-től a másodikon. Közte az egyik lelkipásztorral megbeszélésem volt.

Fél 11-től kezdődött a nagy isten-tisztelet, ahol közel 2000-en vettek részt. Szép volt a zenekar és énekkar, de az igehirdetésnek is komoly üzenete volt.

Az istentisztelet után vendéglátóim ebédelni vittek. Különben az ebéd, szombaton (amikor még Floydék itt voltak) és vasárnap is külön alkalom volt a beszélgetésre és a közösség gyakorlására. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy lehetővé tette és megáldotta a texasi utamat - akkor, amikor úgy tűnt, hogy a kapuk bezárultak. Ugyanis Larry Walker nem tudta (ebben az időben) megszervezni a találkozást Dallasban.

Délután San Antonio belvárosát látogattuk meg, az Alamo-t, ahol az texasi katonák hősi halált haltak, védve az erőditményt a mexikóiak előtt: nem adták meg magukat, az utolsókig kitartottak. Sajnos, mire a segítség megérkezett, egy sem maradt közülük életben. Ennek az emékét őrzi az Alamo-i erőd, és a magasra emelt texasi zászló. A belvárosban láttam először valakit dohányozni, de az is spanyol volt. És itt láttam először embereket, akik alkoholtartalmú italt ittak, (sört).