Szerda - 4th July

Megvolt a nemzeti ünnep Greenvilleben. Röviden azt lehet mondani, hogy az amerikaiak szeretik a szabadságot, szeretik a hazájukat, és szeretnek ünnepelni...

Ez abban nyilvánult meg, hogy már reggel fél hétkor Floyd begyújtott a kertben összetákolt kemencébe. Berakta a húst (közel 20 kg-ot, 15 nagy darabban), és ezt délutánig sütötte, lassú tüzön. Vigyázott arra, hogy a kemence belsejében 250 Fahrenheit (121 Celsius) legyen, a hús belsejében pedig 170 Fahrenheit (77 Cellsius). A Fanhrenheitból úgy számíthatjuk ki a Celsiust, ha kivonunk belőle 32-t, a maradékot megszorozzuk 5-tel, majd elosztjuk 9-cel. (Dúrván majdnem ugyanarra az eredményre juthatunk, ha a Fahrenheitból kivonjuk a 32-t, és a maradékot elosztjuk kettővel, és hoyyáadjuk még annak 10%/-át.)

Délután 5-kor kezdtek érkezni a meghívott vndégek, ismerősök. Ekkorra már kész volt a házilag készített fagylalt is, és jégbe hűtve volt a sokféle hűsítő. Floyd elkészítette a húst, Bonny pedig a hozzávaló paszulyt... Friss káposzta, édeskukorica és egyebek voltak még mellé kínálva. Asztalok voltak felállítva a kertben, és kinyitható székek, amelyeket tegnap béreltünk az egyik helyen (50 darabot).

Miután az estebédnek vége lett, a beszélgetések, ismerkedések ideje következett, és a játéknak (röplabda). Az idősebbek beszélgettek, a fiatalabbak labdáztak.
Ezt követte aztán az én beszámolóm, és a kérdezz-felelek ideje, amely egy teljes órát is eltarthatott. A jelenlévők élénk érdeklődést mutattak az otthoni missziómunka iránt. Utána imádkoztunk.

Ekkorra már eléggé besötétedett, csak a szúnyogűző fáklyák világítottak körülöttünk.
Nekifogtunk a tűzijáték előkészítésének. Nem tudom honnan szerezték (állítólag Lucia hozta), de amit ott elpuffogtattunk, az otthon már önmagában is egy vagyont ért volna...

Rendre 6 vagy 8 tüzet gyújtottunk egyszerre, és Floyd irányításával a fiúk rendkivűli látványt nyújtottak a tűzijátékkal... Volt, ami egy vagy két robbanással került a levegőbe, de volt olyan doboz is, amely valóságost tűzokádó sorozatot csinált. Csak egyszer kellett meggyújtani a zsinórt, ez aztán elindította azt a húsz vagy harminc lövedéket, ami bele volt csomagolva.

Lehetett olyan doboz is, amelyben volt akár két kilónyi dinamit... Ezeket rendre fellőttük a derült égre, a jelenlévők tapsa közepette... A miénkhez hasonló tűzijáték folyt a körülöttünk levő szomszédoknál is. (Itt a szomszédok 2-300 méterre vannak egymástól.) Miután ez végetért, úgy 11 óra fele, a vendégek kezdtek elköszönni és hazamenni.