Migrén

A migrén kóroktana és gyógyítása régóta foglalkoztatja az orvosokat (a fejfájós embereket még régebben). Eddig rendszerint más, súlyosabb betegségek tünetének tekintették. Újabb tanulmányok nyomán kiderülhet, hogy hasznos is lehet, egyfajta védekezést jelenthet a szellemi hanyatlás ellen. Tekintsük át röviden a migrénkutatás legújabb eredményeit!

A migrén a szótári meghatározás szerint rohamszerűen fellépő, gyengeséggel, nyugtalansággal, ingerlékenységgel, fülzúgással, szédüléssel, émelygéssel, olykor hányással járó, görcsös fejfájás. A migrénes fejfájás két fő típusa: az első, gyakoribb, az aura nélküli (vagy közönséges) migrén, a másik az „aurával járó migrén”, amelyet korábban klasszikus migrénnek neveztek. Ez utóbbi, ritkább típust zsibbadás, gyengeség, beszédzavar, szédülés és látásszavar előzi meg, ez az „aura”.

Mi okozza? A migrénre való fokozott érzékenységet egy fehérje okozhatja. Az Iowa Egyetem kutatóinak új eredményei szerint az ilyen típusú fájdalom-rohamokra való hajlam egy kisméretű fehérje, a RAMP1 túlzott mértékű jelenlétével hozható összefüggésbe. Ha a RAMP1 a szokásosnál nagyobb mennyiségben van jelen az idegsejtek felszínén, akkor a sejtek fokozottan érzékennyé válnak a CGRP nevű neuropeptiddel szemben, ami a kutatók szerint fontos szerepet játszhat a migrén kialakulásában. (A RAMP1 fehérjék a CGRP receptorainak, vagyis jelfogó molekuláinak a felépítésében vesznek részt.) A CGRP-ről már eddig is ismert volt, hogy kulcsfontosságú a migrénes rohamok kialakulása szempontjából: a korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a CGRP vérben mérhető koncentrációja megemelkedik a migrénes roham ideje alatt, illetve az is kiderült, hogy a CGRP hatását gátló gyógyszerek képesek nagymértékben csökkenteni a rohamokat kísérő fájdalmat. A kutatócsoport olyan egértörzset hozott létre, amelynek egyedei nemcsak az egérre jellemző, hanem emberi RAMP1 fehérjéket is képesek termelni. A genetikailag módosított állatok szervezetében csaknem kétszer erősebb gyulladást okozott a CGRP jelenléte, mint a normális állatoknál.

Ígéretes kezelési módszer. A migrén kialakulásának pontos oka mindmáig nem ismert; feltételezések szerint az agyhoz vezető erek hirtelen szűkülete, majd tágulata okozhatja a fájdalmat és az idegrendszeri tüneteket – a már kialakult roham kezelése ezért a legtöbb esetben nehéz feladatnak bizonyul. Egy nemrég kifejlesztett, mindössze hajszárító nagyságú eszköz azonban alternatívát kínálhat a jelenleg használatos fejfájás-csillapító tablettákkal szemben. A transzkraniális mágneses stimulációnak (TMS) nevezett eljárást korábban is használták például a depresszió kezelésére. A kísérletben részt vevők felénél mágneses ingerlést alkalmaztak, míg a másik felüknél ezt csak imitálták (a betegek természetesen nem tudták, hogy valódi kezelést kapnak-e). Két óra elteltével a mágneses ingerlésen átesett páciensek nagyjából hetven százaléka számolt be állapotának javulásáról, sok esetben a fájdalom teljes megszűnéséről, a másik csoportban viszont csak negyvennyolc százalék volt ez az arány. (A migrénnel foglalkozó legtöbb tanulmány egyébként rendszerint igen erős placebohatásról számol be.) A mostani kutatás eredményei alapján újra előtérbe kerülhet az az elmélet, mely szerint a migrénes rohamot megelőző látászavar kiváltó oka az agykéregben található idegsejtek egy csoportjának túlzott aktivitása. A feltevések szerint ez olyan folyamatokat indíthat be, amelyek serkentik az agy fájdalomérzékelő receptorait, ez pedig vélhetően az agyi vérerek kitágulásának egyik következménye. A kutatók úgy gondolják, hogy a mágneses ingerlés elnyomja ezeknek az idegsejteknek az aktivitását, ezáltal valószínűleg megakadályozza, hogy a túlzott ingerület átterjedjen a többi neuronra is, így végül nem alakul ki a látászavar, és az azt követő migrénes roham sem.

Késleltetheti a szellemi hanyatlást. A migrénes betegekkel foglalkozó orvosok mindeddig úgy gondolták, hogy a jelenséget általában memóriaromlás és a beszédképességek károsodása kíséri, egy új tanulmány alapján azonban ennek éppen az ellenkezőjéről van szó: a migréneseknél a kor előrehaladtával kisebb mértékű emlékezetromlást tapasztaltak a kutatók. A kutatócsoport egy járványtani felmérés 1448 résztvevőjének kognitív képességeit – szavakra való emlékezés és általános kognitív funkciók – vizsgálta; az alanyok között 204 migrénes beteg volt. A migrénben szenvedők az egészségesekhez képest valóban rosszabbul teljesítettek az 1993 és 1996 között, illetve 2005-ben újra elvégzett memóriateszteken, ellenben a legelső és a legutolsó vizsgálat között eltelt tizenkét éves időszakban kisebb mértékű teljesítményromlást lehetett náluk tapasztalni. Az „aurával járó migrénben” szenvedők egészséges társaiknál jobb eredményeket értek el a hallott szavak utólagos előhívását igénylő teszteken, az ötven év feletti betegeknél pedig jelentősen lassabb volt a szellemi képességek csökkenésének mindenkire általánosan jellemző folyamata.