Ünnep (- egy kis beszámoló)

Ma is ünnep volt: vasárnap. Jézus feltámadásának emlékünnepe. De egyébként is, a Maros megyeiek értenek ahhoz, hogyan kell ünnepet ülni!

Már délelőtt, itt Marosvásárhelyen ünnepeltünk. Az istentisztelet után közgyűlésünk volt: amolyan évzáró-évnyitó alkalom, amikor pénzügyi beszámoló meg egyebek hangzottak el. A legfontosabb esemény persze, Kertész Barni tagfelvétele volt. A bemerítés január 27-én lesz. (Szeretettel várunk!) A gyűlés előtt közös képet készítettünk:

Ez a marosvásárhelyi gyülekezet

Délután Gernyeszegre mentünk, Mártával és Mírjámmal. Hát, kérem szépen, a gernyeszegiek is ünneplős hangulatban voltak: sütemény, kóla, ajándékok, miegymás...

Ez a gernyeszegi gyülekezet, az új imaház hátsó kistermében

Közvetlenül az istentisztelet után Szászrégenbe mentünk, ahol a gyülekezet már várt. Jelen voltak néhányan Abafájáról is. A gyermekek énekeltek, a felnőttek közül pedig hárman bizonyságot tettek a megtérésükről. Romeó is ott volt, akinek tagfelvételéről jövő vasárnap dönt a gyülekezet, de most újabb megtérők tettek bizonyságot. Hát, kérem, azt hallani kellett volna!

Ilyesmik hangzottak el:

- Tisztelt testvérek, urak, - erőt, egészséget!
- Hála legyen az Úrnak, hogy én is tudtam Nála felé térni! Mert mi nagyon elveszettek voltunk!
- De az Úrnak nagy ereje van a szegény emberen is, mint mi vagyunk!
- 41 éves vagyok, de nem tudtam, hogy az Ő szent nevit kell viseljem!
- Erőt adott a Jézus Krisztus, hogy tudtam elindulni és felfogadni hogy őt kövessem!

- Más (Sáska-sajnos róla nincs közölhető fénykép): 27 évet szivaroztam. Erősen elveszett fehérnép voltam!
- Aztán jött Attila. Kérdeztem ki az? Idegen? Azt mondták, hogy dehogyis! Az egy magyar! [Na, ezt jegyezd meg, Gipsey!]
- Mondtam: Tibike, mutasd meg nekem is! Aztán végül Klaudia mondta, hogy menjek fel hozzá, mert oda kell jöjjön Attila...
- Jártam az istentiszteletre, de a cigi ott volt a zsebemben! Azt mondtam: Jaj, én mind megyek és imádkozom, és a cigi még mindig a zsebemben van!
- Azt mondtam, hogy én megakarok térni!

- Mikor volt a fehívás, nem tudtam a kezemet felemelni! Hívtak: aki meg akarja adni magát, adja meg magát most! Aztán mintha Isten felemelte volna a kezemet!
- Azt mondtam: Nem fogok többé szivarozni! Akkor este még elszívtam vagy 5-6 szivart, és a többit oda tettem a szekrényre. Reggel nagyon kívántam, de akkor kimentem és sírva imádkoztam!
- Akkor nap a fiamat nagyon megvertem valamiért. És jött a kísértés megint, hogy vegyem a szivarat... Megint imádkoztam, és nem gyújtottam rá.
- Kérlek imádkozzatok, hogy a fiam is megtérjen, ne igyon többet, mert most minden este részeg! Bárcsak megtérnének Jézushoz mind, ahogyan én is megtértem!

Ez a szászrégeni gyülekezet - ma este

Egy kisfülpösi néni is jelen volt: Orbán Rebeka. Sajnos, a kisfölpösi gyülekezet (és falu) feltámadásáért még imádkozni kell! Ott lassan kihalóban van a képen látható korosztály. Pedig valamikor ott kezdődött Maros megyében a baptista misszió!

A szászrégeni istentisztelet után Vass György testvéréknél vacsoráztunk. Ahogyan lányaim mondják: mindketten nagyon puszkó, musztánti, klutty testvérek!