Apropó
...Tessék elképzelni most már, micsoda bolond dolog volt az, amikor én, aki eredetileg kolozsvári voltam, váratlanul, szinte máról holnapra teljes jogú vásárhelyi polgárrá lettem! A világ közepéből a világ közepébe cseppentem, s minthogy e két hely szemmel láthatóan nem esett egybe, akarva-akaratlanul a legmeghökkentőbb, de a legmesszebbmenően logikus következtetésekre kellett jutnom. Azóta kell azt hinnem ugyanis, hogy a világ közepe ott van, ahol én vagyok. (...)
Mivel most épp Szilágyperecsen (oh, micsoda íze van e szónak!), igen Szilágyperecsen központi lakósa vagyok, a világ közepe most épp itt van. Pontosan itt, ahová esténként a három nagyreflektor fénye világít.
...Hányszor kívánkoztam el valahova, ki tudja hova, ismeretlen lankás dombok közé, ahol ezüstös párafelhőkből kiágaskodó tornyokat és szelíd fasorokat aranyoz be a kései nap; hányszor szerettem volna otthagyni a lila bádoggal fedett vártemplom vidékies kulisszáját, hányszor, de hányszor!...
Na, megtörtént. Se Kolozsvár, se Vásárhely. Ott lakom, ahová mindig is gondoltam.
...Azóta ülök bölcs otthonossággal itt... ...és gondolok Firenzére, Párizsra és Moszkvára, vagy akár Münchenre, Calcuttára és Timbuktura azzal a szelíd lenézéssel, és megbocsátó iróniával, amelyet a következőképp lehetne szavakba foglalni: „Ugyan mit pompáztok és hencegtek varázslatos szépségetekkel!... ...Ó, szerencsétlenek, mit hivalkodtok hát, hiszen nem is kívánkozom hozzátok...
Nincs akkora vonzása egy helynek sem, mint annak a helynek, ahol épp lenned kell. "Ott lenni, ahol lenned kell, azt tenni, amit tenned kell, hogy az történjék, aminek történnie kell."
http://szekelyjanos.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=19&p=1047&l=10
6 megjegyzés:
Nahát, ez érdekes:)).
Hmmmm.... Olvastam már dicsőitőbb sorokat is szülőfalum magasztosságáról de ez is elfogadható :-)
Jó neked! Egy kissé idilli képet festettél a Murokdomb aljáról, de azért ezt neked megbocsátom... Az efféle bejegyzések tetszenek! :) Kívánom, hogy sose kívánkozz máshova, mint ahol éppen lenned kell... Mert ebben fantasztikus béke rejlik, amit én talán sosem fogok megtapasztalni, ha nem változtatok a vágyirányításomon...
A nagylány...
Nem tudtam hol a forras,de most latom ,hogy az egesz csalad kicsitol nagyig olyan tehetseggel tud megeleveniteni,egyszeru dolgokat.
egy deci önironia, egy deci szojatek; jol illik hozzad, jol szabott AKI rad szabta...LEGY ALDOTT es minden munkad is, ott ahol eppen vagy
Igen, hát jó lenne mindig ott lenni a legboldogabb, ahova az embert a feladata köti. De nem mindig így van, bár kétségtelen, hogy így lenne ideális. Szolgálatom Kvárhoz köt, de szívem szerint visszarohannék Rómába, ahol a múlt héten jártam. A Mamertinó-ról kerestem infót a googlin, úgy bukkantam rá erre a blogra. Sok áldást a szerkesztéséhez, meg időt, mert gondolom, hogy sok az elfoglaltsága Borzási lelkésznek. MARANATHA!
Megjegyzés küldése