2009. április 16., csütörtök

Egyre kevesebben kötnek házasságot

A nemzeti statisztikai hivatal jelentése szerint a házasságkötések száma aggasztóan megapadt, miközben a születések száma két százalékkal nőtt. Az adatok a tavaly augusztusi és szemptemberi feljegyzéseket hasonlították össze. Szeptemberben 18.331 házasságkötés volt, 10.820-al kevesebb, mint augusztusban, tehát kevéssel több, mint tíz házasságkötés ezer lakosra. Közben a születések ezer lakosra 11,5 százalékra nőttek (20.227 élve született), 1,315%-al több, mint augusztusban. Persze, a házasságkötések elmaradása miatt megnőtt a házasságon kívül született gyermekek száma.

Kissé javult az elválási statisztika: 2.225 házasságot bontottak fel, ami 838-al kevesebb, mint augusztusban. Ugyanez a helyzet megismétlődött egy évvel korábban is. Ami igazán elgondolkodtató, az, hogy a házasságok száma 2007-ben 3800-al csökkent, és 2008-ban ugyanilyen mértékben folytatódott a visszaesés! (Forrás: Gardianul.)

Egyre istentelenebbé válik tehát itthoni társadalmunk is: kevesebben kötnek házasságot, de többen költöznek össze, (ha összeköltöznek), bitang gyermekeknek adva életet...

5 megjegyzés:

KeresztényBlog írta...

Szerintem ez nem ennyire fehér és fekete. Az emberek többsége általában június-augusztus között köt házasságot. Csak (viszonylag) kevesen tolják ki szeptemberre. Ez a trend.
Egy ilyen adat, ami két hónapot hasonlít össze, nem reprezentatív. Ha a 2007-es és 2008-as évet nézzük, az biztosan nem ennyire drasztikus.

Névtelen írta...

Kedves Borzási testvér.

Azzal egyetértek, hogy egyre istentelenebb a társadalom ott is, és itt is.
Azzal nem, hogy az így született gyermekeket bitangnak kellene nevezni. Bár az is meglehet, hogy te mást értesz a bitang jelző alatt, mint én.
A magyar Értelmező Kéziszótár ezt hozza a bitangról: - Hitvány ember, gazember, jöttment csavargó, jellemtelen, stb.
A velünk született ádámi természetben ez mind benne van. Biztosan nagyobb esély van a házasságon kívül született gyerekek elkallódására. De akkor sem nevezhetjük őket startból bitangnak. Amerikában még államfő is lehet az ilyenből.
Ez a tiszteletteljes megjegyzésem.
Testvéred az Úrban,
Lukács János.

Borzási István írta...

Az inkriminált kifejezést abban az értelemben használtam, ahogyan azt a Székelyföldön használják: "gazdátlan". (Bizonyára utal az értelmező szótár erre is.) Mondhattam volna úgy is, hogy "fattyú" - de ez sem szebb kifejezés. Az pedig, hogy "szerelem gyerek" túlságosan szépített!
Ha a gyermekekről beszélünk, ők bizonyára megérdemlik, hogy olyan kifejezéseket haználjunk, amelyek nem sértőek számukra. Ha azonban a szüleikről beszélünk, akkor más a helyzet: nem találok eléggé kemény kifejezést, hogy tettüket megfelelően elítélhessem.
Régebben a kulturális szokásokban is volt egy erkölcsi tartás, és a társadalom is megfelelően foglalt állást. Mára már ez a jelleg hiányzik a szokásokból is... És a bajt csak növeli, hogy a jelenlegi trendhez egyre inkább igazodik az egyház is!
Ha kifejezésemmel valakit mégis megbántottam, attól elnézést kérek!

Névtelen írta...

Mivel a bitang szó székely értelmezését kevesen ismerik, ezért sokaknak támadóan hangozhatott ez a szó ebben a kontextusban.
Szilágyságiként én sem ismertem a székelyföldön használatos értelmét a szónak és furáltam is, az értelmező szotár jelentésére gondolva.
Egyik kifejezést sem tartom helyesnek - bitang, fattyú - mert a használt szavak megpecsétlik nemcsak a szülők, hanem a gyerekek sorsát is(akik ilyen esetben nem tehetnek a salyát fogamzásuk körülményeiről).
Ezek a szavak mindazt jutattják eszembe, ami baptista körökben tipikus viselkedési forma: ha egy gyerek házasságon kivül születik , akkor a gyerek és a szülő is kizárodnak - sokszor életfogytlan - a tiszteletreméltó tagok köréből. Már-már arra enged gondolni, hogy a szex (házassági kötelékén kivül) a legnagyobb bűn az összes között és ezért sokat is kell vezekelni érte.
Nem támogatom az ilyen kapcsolatok vagy gyerekek születését, de nem kell elfelednünk, hogy a bocsánat mindekinek szól és ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a baráti, szociális köröből nem zárjuk ki az illetett személyeket.
A gyülekezeti eljárás ilyen esetekben sokszor megalázó, amin valószinű ugyancsak változtatni kell.

Borzási István írta...

A bocsánat szól minden megtérőnek, de ez nem jelenti azt, hogy a helyreállás mindjárt teljes mértékű, mivel a bűnnek következménye van. Pál apostol szerint a szexuális bűn csakugyan különbözik a többitől (1Kor 6:18). A bocsánat a gyakorlatban jelentheti a baráti, szociális köröbökbe való nem-kizárást, de nem jelenti a gyülekezeti szolgálatba való visszaállítást, mivel arra külön feltételeket szab az Ige. Lehet, hogy a gyülekezeti eljárás valakinek megalázó, de ezen egyáltalán nem kell változtatni, mert csak annak megalázó, aki önmagától nem alázkodik meg... Szentinem inkább fordítva áll a dolog: egy hitvalló, evangéliumi gyülekezetnek nagyon megalázó, amikor kiderül, hogy egyik tagja parázna lett! Ilyen esetben jobb, ha nem a bűnös szégyenéről beszélünk, hanem inkább Krisztus Testének szégyenéről!