Igazságra éhezők és szomjazók

Igazságra éhezők és szomjazók

Máté 5:6

Egy igevers áll előttünk, amit talán már sokszor hallottunk és kívülről is tudunk. „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” A nyolc boldogmondás közül ez a negyedik. Szeretném, ha Isten feltárná számunkra ez ige mélységeit, hogy megértsük belőle a lényeget, mindazt, amit az Úr mondani akar.
Vajon beletartozunk-e mi ebbe a csoportba: akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot? Láttunk már éhes embereket. Mi is voltunk talán olyan állapotban, hogy kívántunk bár egy darab kenyeret, és inni rá egy pohár vizet... Gondolom hallottuk azt az esetet, mikor a szegény ember bekopogott valahova és azt mondta: „Kérem adjanak egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom hol alszom az éjjel”...
Éhezőkről és szomjazókról van szó, de nem olyanokról, akik egy darab kenyérre vagy egy pohár vízre éheznek és szomjúhoznak. Az éhezők és szomjazó egy bizonyos kategóriájáról beszél Jézus, akiknek ez az ígéret szól. A többi igék is egy bizonyos csoportról beszélnek: a sírók, a szelídek, a tiszta szívűek, a lelki szegények az emberek egy bizonyos csoportját jelölik, akiknek ez ígéret szól. Ez esetben azokról beszél az Úr, akik nemcsak egyszerűen szomjasak és éhesek, hanem akik az igazság után éheznek és szomjúhoznak.
Talán volt már, amikor énekelhetted volna azt az éneket, hogy „ne kutassad szenvedésem, ne kérdezd, hogy mi bajom, Istenemhez vágyik lelkem, Ő utána szomjazom”. Vagy, a 42. zsoltár szerint Dáviddal együtt mondhattuk volna: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem Tehozzád, óh Isten!”
Ágoston azt mondta: „Nyugtalan az ember szíve mindaddig, míg Tebenned meg nem nyugszik.” Éhes, szomjas, üres, tartalmatlan, valami után vágyik, kívánkozik, és mindaddig nincs beteljesedve míg Istentől meg nem kapja.
Erről a belső éhségről és szomjúságról szeretnék szólni.

I.
Ennek az állapotnak mindenekelőtt feltételei vannak: csak az élő emberek éheznek és szomjúhoznak. Az éhség és a szomjúság az életnek a jele. Ha a gyermek megszületett és sír - mert éhes - az jó. Azért kívánja az ételt, mert él. Lelki értelemben is, csak az élők szomjúhozzák és éhezik az igazságot, azok akik lelkileg élnek, vagy élni vágynak.
Az éhséget és szomjúságot az idézi elő, hogy nem juthatott táplálékhoz. Egy nagy ürességet érez magában az éhes ember. Valami lényeges hiányzik a testéből és az életéből, és azt kívánja, az kell neki. Ezt nem tudja kielégíteni semmi más.
Hiába adunk pénzt az éhes embernek, neki kenyér kell. Hiába kínálunk házat és ágyat annak, aki szomjas. Neki nem az kell! Hiába adunk könyvet a kezébe, mikor éhes! Neki eledel kell... Lelki éhes és szomjas embernek pedig igazság kell. Aki az igazságot éhezi és szomjúhozza, azt csakis az igazság fogja kielégíteni.
Az ilyen éhség, ilyen szomjúság fájdalommal jár, és nagy étvággyal is. Az éhes ember nem teszi félre az eledelt, hogy „hozzál valami jobbat”, nem válogat, nem várakozik vele, nem utasítja el. A igazságot éhezők és szomjazók alig várják, hogy igényük kielégítve legyen, és nagy étvággyal látnak hozzá.
Az éhes ember nagy áldozat meghozatalára képes, csakhogy jóllakhasson. Minden gazdagságát kész odaadni az ember, ha az éhhalállal küzd. De ha magunkat nézzük, vágyunk-e, éhezünk-e, szomjazunk-e az igazság után ennyire? Itt nem testi éhezőkről van szó, hanem az igazság után éhezőkről és szomjazókról.

II.
De épp ez az, amit másodsorban szeretnék kiemelni: milyen igazság után?
Éhezni és szomjúhozni az igazságot nem azt jelenti, hogy egy olyan igazság birtokába szeretnék jutni, amit nem ismerek. Nem arról van szó, hogy valami titokban van, és napfényt szeretnék deríteni rá. Derüljön már ki egyszer s mindenkorra az igazság! Hadd állhassak bosszút! Legyen igazság! Igazságtételre vágyom! No, nem erről van szó. Ez inkább bosszúszomj és vérszomj, mind az igazság éhezése és szomjúsága! Amiről Jézus beszél az egy olyan vágy, amikor valaki vágyik igazzá válni, megigazulni bűnös állapotából.
Van amikor egy bűnös ember oda érkezik, hogy megtudja azt, hogy „igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát...” (1Kor 6,9), és felkiált: jaj, én épp ezek közé tartozom! Nem örökölhetem Isten országát! De ugyanakkor vágyik Isten igazsága után, hogy Isten Őt megigazítsa, igazzá tegye. Az ilyen ember éhezi és szomjúhozza az igazságot.
A római levél 5. részében ezt olvassuk: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Ez az, amit Isten felkínál minden embernek, aki az igazság után éhezik és szomjúhozik. Az Úr Jézus mondja: „... azok megelégíttetnek”. Azoknak van lehetőségük az éhségük és szomjúságuk kielégítésére. Megigazulnak, megelégíttetnek, megkapják azt, ami után éheznek és szomjúhoznak. Ez az, amit nem elégíthet ki semmi más!
Ha bűnösnek érzi az ember magát, akár 10 évet is ülhet a börtönben - még mindig bűnösnek fogja érezni magát. Nem tudja magát igazzá tenni, nem tudja lemosni magáról a bűnt. Képtelen reá. Vágyódik az igazság után: ó, bárcsak tiszta lehetne még egyszer! Akkor lenne boldog, ha valaki lemosná róla a bűnének szennyét, pecsétjét és új életet kezdhetne, igaz életet! Bűne, mint Dávid mondja, szüntelen előtte forog. Egyedül van, nem tud szabadulni, de látja tisztátalanságát, bűnét, igazságtalanságát. Ez persze, nagy lelki fájdalommal jár, szomjúsággal, éhséggel jár... Ezekről az emberekről beszél Jézus.

III.
Figyeljük meg, harmadszor, hogy az Úr Jézus erre azt mondja, hogy ezek megelégíttetnek. Itt van az ígéret vagy a következmény. Az éhség és a szomjúság „következménye”. Akik ezt kívánják, azok megelégíttetnek. Megvan a lehetőség. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel.” Jézus Krisztus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”.
Jézus Krisztus a teljes igazság, aki megigazíthat, aki maga az igazság. Ő nem írt könyvet, hogy azt mondja: „Amit leírtam, abban van az igazság.” Sokat prédikált - de nem mondta, hogy a prédikációiban van az igazság. Azt mondta: „Én vagyok az igazság!”
Az Úr Jézusnak legalább hét ilyen kijelentése van, amelyek görög nyelven maradtak fenn számunkra. Olyan kijelentések, mint amit az Úr mondott Mózesnek és aztán Izráel népének a pusztában, amikor azt mondta: „Én vagyok az Úr!” Mikor az Úr Jézus azt mondta a farizeusoknak: „mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok”, egy olyan kifejezést használt - arám nyelven - amit a zsidók szerint csak Isten használhatott az Ószövetségben. Különben, Őt ezért ítélték el: „egyenlővé tette magát az Istennel!” Azt merte kijelenteni, hogy „én vagyok”! Igen, Jézus isteni hatalommal azt mondja most nekünk: „Én vagyok az igazság”.
Nem a „fél-igazság”, hanem a teljes igazság, a teljes valóság. Minden amire egy szomjas léleknek, embernek szüksége van.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek! Bocsánatot nyerhetnek Jézus Krisztusban! Ő az, aki eltörli a bűnt, megigazítja a bűnös embert, és megszenteli azt. Tökéletesen helyreállítja és megelégíti. „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék” mondja az Úr. Vagy ahogy Ézsaiás könyvének 55. részében olvashatjuk: „Ó mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre; ti is, akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek pénz nélkül és ingyen bort és tejet. Miért adnátok pénzt azért, ami meg nem elégíthet? Gyűjtött kincseket azért, ami nem kenyér” - ami az éhséget nem csillapítja. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek!
Gyakran énekeljük, hogy: „teljesen elég, elég nékem Jézus vére!” Ezt elénekelni nagyon könnyű. De látszik-e az életünkben, hogy nekünk elég Jézus? Megnyertük Őt, semmi sem kell több. Ő elég.
És egyáltalán éhezünk-e mi? Szomjúhozunk-e mi az igazságosság után? Vagy úgy gondoljuk, hogy nekünk így jó, ahogy van? Minden jól van. Ez nem az életnek a jele. Az életnek a jele az éhség és a szomjúság. A vágy, a sírás, a fájdalom, a kívánság az igazságosság után.
„Nem szégyellem a Krisztus evangéliumát - mondja Pál apostol - mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére. Mert Isten igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe.” Isten igazsága adatik mindazoknak, akik éhezik azt, szomjúhozzák azt, és Hozzá jönnek, hogy megelégedjenek, hogy mindenük legyen. Azért jönnek, hogy elég legyen nékik Jézus. Mert Ő azért jött, hogy életünk legyen és bővelkedjünk.