Isten megtett mindent

Jézus Krisztus - az egyetlen út az üdvösségre

Mi baptisták, hirdetjük és gyakoroljuk a vallási toleranciát, a törvény előtti egyenlő bánásmódot. De sajnos, ez némelyek számára azt sugallta, hogy egyetlen vallásnak sincs kizárólagos joga az igazság birtoklására... Öszetévesztik a toleranciát az egyenlőséggel. Sokan abba a tévhitbe jutottak, hogy minden vallás egyenlően ugyanazt hirdeti, és egyik sem különbözik lényegesen a másiktól.

Azok, akik azt hiszik, hogy minden vallás ugyanoda vezet, felteszik a kérdést, hogy miért mondják a keresztyének, hogy csak egy lehetőség van az üdvösségre, mégpedig Jézus Krisztus által? Épp ennyire szűk látókörű az Isten, hogy csak egy lehetőséget ad az embernek? Más szóval, Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

Próbáljuk meg megválaszolni ezt a kérdést, hipotetikus módon elfogadva előbb a feltevést, majd bebizonyítva annak ellenkezőjét (R. C. Sproul után szabadon).

Feltételezzük, hogy van Isten, aki igaz és szent.

Feltételezzük, hogy Isten szabad akaratból embereket teremt, akiknek az élet ajándékát adja.

Feltételezzük, hogy az embereket ideális körülmények közé helyezi, hogy a teremtett világ dicsőségét szabadon élvezhessék.

De feltételezzük azt is, hogy Isten egy kicsi korlátot szab az embernek, azzal a fenyegetéssel, hogy ha azt átlépi, akkor meghal. Joga van Istennek ilyen korlátot szabni, és a büntetést kilátásba helyezni, ha tekintélyét semmibe veszik?

Feltételezzük, hogy minden ok nélkül a hálátlan teremtmények engedetlenek lesznek Istennek. Abban a pillanatban, Isten hátat fordított nekik.

De ahelyett, hogy megölte volna őket, megváltotta őket.

Az első leszármazottak csak növelték az engedetlenséget és a Teremtőjük iránti ellenségességet. A gonoszság egyre nagyobb lett, és mindenki azt tette, amit jónak tartott (Bír 21:25). Mivel Isten továbbra is meg akarta váltani őket, egy népcsoportnak különleges ajándékokat adott, hogy általuk az egész világot megáldja.

Feltételezzük, hogy Isten megszabadította ezt a népet egy kegyetlen egyiptomi fáraó elnyomásából.

Feltételezzük, hogy ahogy megszabadultak, egyre inkább fellázadtak Istenük ellen és szabadítójuk ellen. Feltételezzük, hogy ők az Isten törvényét folytonosan áthágták.

Feltételezzük, hogy Isten még mindig meg akarta váltani őket, és különleges követeket, prófétákat küldött hozzájuk, azzal a kéréssel, hogy népe visszatérjen Istenéhez.

Feltételezzük, hogy a nép megölte a prófétákat, és kigúnyolta üzenetüket. Ezt követően fából és kőből készült bálványszobrokat kezdtek imádni. Különböző vallásokat találtak ki, amelyek ellenkeznek Istenük igaz kijelentésével.

Feltételezzük, hogy mintegy a megváltás utolsó cselekedeteként Isten az ő saját Fiát küldte el, hogy megváltsa a világot.

De feltételezzük, hogy Isten Fia is el lett utasítva, kigúnyolták, meggyötörték és meggyilkolták.

Feltételezzük, hogy Isten az Ő Fiának meggyilkolását úgy fogadta, mint helyettesítő büntetést a gyilkosok bűneiért. Így teljes amnesztiát hirdetett az embereknek, teljes bocsánatot, győzelmet a halál felett, örök életet.

Az egyetlen követelése Istennek csakis az, hogy becsüljék meg az Ő egyszülött Fiát.

Erre van aki, azt mondja: Ez nem becsületes! Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

Pedig a kérdés lényegében nem az, hogy miért van csak egy út az üdvösségre, hanem az, hogy miért van egyáltalán út az üdvösségre?!

„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36 Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. (Mt 21:33-37)