A jelen kor problémája

A jelen kor problémája

A jelen kor problémája az, hogy a posztmodern felfogás határozza meg, amely szerint az igazság forrása én vagyok. „Én” döntöm el, mi igaz, és mi nem. Ezért rengeteg „igazság” létezik. A modernizmus megtámadt minden vallást, babonának címkézve azokat. A posztmodernizmus elfogad minden vallást, és egyenlő szintre emel minden babonát. Ma a spiritualitásnak minden nézőpontja elfogadott, anélkül a feltételezés nélkül, hogy lehetnek hibás- és lehetnek helyes nézőpontok. Sőt, egyszerűen tagadják, hogy létezik egy abszolút mérce, amivel a jót és rosszat, az igazságot és a hamisságot meg lehetne állapítani.

Sokak meggyőződését és értékelését manapság már nem is az igazság szabja meg, hanem a méltányosság. Ebből ered, hogy a keresztyénség nem méltányos, mert kizárólagos jelleggel lép fel. Lassan az erkölcsösség is csak személyes elfogultságnak tűnik. Pedig nyilvánvaló, hogy a toleranciának vagy intoleranciának az igazságon kell alapulnia! Legtöbbször arra hivatkoznak fegyelmi eljáráskor, hogy nincs szeretet. Kérdezem: ki iránt? Az Úr iránt? A gyülekezet iránt? Az eltévedt vagy vétkező tag iránt? Van, amikor a bűnöst azért kell fenyíteni (szeretettel), mert meg kell védeni az Isten gyülekezetét és annak bizonyságtételét! A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal!

Nekem nincs válaszom összekuszált világunk minden kérdésére. De megkísérlek hűséges maradni ahhoz, amit a Biblia tanít. Állhatatos akarok maradni ahhoz a küldetéshez, amit az Úr ránk hagyott.

Elárasztottak erőszakkal és erotikával bennünket. Egyik érzéketlenné tesz, a másik érzékivé tesz, és egyik esetben sem a racionalitás mozgatja az embert, hanem a vágyai. Az ember pillanatnyi érzései kielégítésére vágyik, és már nem is az a nagy baj, ha azt hirdetik, hogy „ha jól esik, akkor tedd meg”, hanem az, ha azt hirdetik, hogy „ha jól esik, akkor az helyes”. Egyre többen vannak, akik úgy vélik, hogy jobb eltűrni ezt a tévedést, mint az igazságot védelmezve csúnyának tűnni! Micsoda balgaság! Mindez nemcsak politikai vagy társadalmi porondon történik, hanem vallásos téren, benn a gyülekezetben! Miközben az igazság egyre halványul, egyre inkább a fogyasztói társadalom követelményei szerint zajlik az istentisztelet: azt prédikálják, azt éneklik, ami jól esik, nem pedig azt, amit kell. Nos, ilyen helyzetben, menni kell az árral? Kövessük a divatot? Nem. Egyáltalán nem azt kell tenni. Fel kell emelnünk a szavunkat, ha Isten népét félrevezeti a világ.

John Stott szerint „az igazság keménnyé válik, ha nem enyhíti a szeretet; a szeretet ellágyul, ha nem erősíti meg az igazság.” Nem szabad sem abba a hibába esnünk, hogy szélmalomharcot folytatunk eretnekségnek látszó apróságokkal, sem pedig abba, hogy elnézünk vaskos tévedéseket. Van egy bibliai egyensúly: az igazság és szeretet egyensúlya.