A nyelveken szólásról

A karizmák közé sorolt „nyelvek nemei” valóságos nyelvek voltak, míg a mai divatos „nyelveken szólás” nem az.

A nyelveken szóló számára is öt érthető szó többet használt, mint tízezer szó nyelveken. Ezért kellett imádkoznia azért, hogy magyarázhassa meg (1Kor 14:13).

A „titkos dolgok” olyan titkok lehettek, amelyek a kinyilatkoztatás folyamatában azelőtt még rejtve voltak (Róm 16:25-27. Ef 3:2-6. Kol 1:25-27).

A magyarázat („hermeneüó”) egyértelműen fordítást jelentett (Lásd: Lk 24:27. Jn 1:38. 42. ApCsel 9:36.) Ha nincs fordítás, akkor hallgatnia kell az istentiszteleten (1Kor 14:28).

Sajnos, a mai nyelveken szólásnak nevezett öntudatlan beszédnek nincs szótára, nyelvtana, mondattana, és ezért lefordíthatatlan. (Az állítólagos "fordítások" nem felelnek meg a valóságnak.)

A „nyelveken szólás” Istennek azon kegyelmi ajándéka, amikor a Szentlélek által valakit képessé tesz egy ismeretlen (idegen) nyelven való beszédre, amelyet adott esetben egy jelenlévő, aki ismeri azt a nyelvet, vagy akit az Úr erre külön ajándékkal képessé tesz, világosan megért és le tud fordítani.

Nincs „igazi” és „hamis” nyelveken szólás, hanem van „a” nyelveken szólás (amelynek üzenete, szótára, nyelvtana, szerkezete és magyarázata/fordítása van), és van öntudatlan beszéd, amely nem rendelkezik a „nyelv” ismertető jegyeivel, így lefordítani sem lehet. Ez utóbbi még nyelvnek sem nevezhető.

Az öntudatlan beszéd nemcsak manapság gyakori, hanem a görög misztériumvallásokban is gyakori volt, éppúgy, mint ma a buddhistáknál. Ez nem a Szentlélek ajándéka, mivel meg lehet tanulni. Míg a nyelveken szólás öntudatos beszéd, addig az öntudatlan beszéd gyakran extázisban történő jelenség. Az istentiszteleten azonban az értelmünket nem kikapcsolni, hanem használni kell. Minden esetben, kivétel nélkül! Ezért, egy ilyen jelenséget egyáltalán nem látunk elfogadhatónak a gyülekezetben, az istentiszteleten.

A nyelveken szólás célja az volt, hogy meggyőzze a hitetlen zsidókat, hogy az üdvösség a más nyelvűeknek, a pogányoknak is adatott. Ez látható a pünkösdi- és a Kornélius megtérését követő eseményekben. Állítólag manapság is megtörtént, hogy valaki olyan nyelven (arisztokrata-franciául) kezdett el beszélni a gyülekezetben, amit sohasem tanult, és egy másik azt lefordította, pedig ő sem tanulta. De ahol ez megtörtént, a nyelveken szólás ott is ugyanolyan céllal történt: meggyőzte a hitetlen zsidókat az evangéliumról. Ennek ellenére, el kell ismerjük, hogy ez nem egy gyakori dolog, még karizmatikus körökben sem! Mi lehet ennek az oka?

Nyílván az, hogy nincs szükség már meggyőzni senkit.

Hadd szemléltessem ezt egy bibliai példával: „Másnaptól kezdve, hogy ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és nem volt többé mannájuk az Izráel fiainak; hanem Kanaán földjének gyümölcséből ettek abban az esztendőben.” (Józs 5:12) Pedig Isten nem figyelmeztette őket előre! Pedig Istennek hatalma lett volna továbbra is mannát adni! De nem volt reá szükség többé. Isten azt adja, amire népének szüksége van. Nem beszélhetsz „az én ajándékomról”, hanem csak „Isten ajándékáról” a gyülekezet számára. Nem a lelki érettség jutalmazása ez, mert az új hívő ugyanúgy szólhatja a bölcsesség igéjét, prófétálhat vagy beszélhet nyelveken. Ahogyan Isten akarja. A Lélek kijelentése „haszonra adatik” (1Kor 12:7). Mindenek épülésre kell legyenek (1Kor 14:26). Egy értelmes mondat, öt szó, többet használ, mint tízezer nyelveken mondott szó. (1Kor 14:19 – Pál mondhatott volna nagyobb számot is, de az akkori görög nyelvben tízezernél nagyobb számra nem volt kifejezés.)

Ami a közösséget illeti, a nyelveken szólás nem jelent lelki többletet. Ami többletet jelent, az a Lélek gyümölcse. Az ajándékokat könnyen hamisíthatja a gonosz, de a gyümölcsöt nem. Ezért mondta az Úr, hogy „gyümölcseiről ismeritek meg őket” (Mt 7:16. 20). Manapság sok szenzációhajhász, szakadár, erkölcstelen és tekintélyellenes álhívő van, akik talán beszélnek nyelveken, de jellemükben romlottak és gonoszak. A korintusiaknál is láthatjuk, hogy hiányzott a szentség, az alázat és a szeretet, de volt felfuvalkodás és paráznaság, meg - nyelveken szólás… A test cselekedete soha nem fér meg a Lélek gyümölcsével, de megfér a karizmákkal! Úgyhogy, egy karizma jelenléte (főképp a legkisebb karizma, a nyelveken szólás) egyáltalán nem garancia a Lélek jelenlétére.

Mi baptisták, nem törekszünk a nyelveken szólásra, hanem inkább a hasznosabb karizmákra törekeszünk (1Kor 12:31; vö. 14:39). Ennek ellenére, ha a Szentlélek szuverén módon mégis megadja valakinek a (bibliai) nyelveken szólás ajándékát, akkor azt használhatja alázattal, a Biblia által meghatározott módon. Nem tiltjuk a nyelveken szólást (1Kor 14:39), de nem is törekszünk rá (1Kor 12:31). Nem kell azt mondanunk, hogy ez az ajándék „megszűnt”, hanem azt mondjuk, hogy ez maghatározott céllal adatott, és Isten akkor adja újra, amikor ugyanúgy célja van vele.

Mint ahogyan Isten mannát is hullathat az égből bármikor, ha újra úgy akarja.