"Szolgálva az Úrnak"

A kolozsvári és zilahi missziókerület választó közgyűlésén elhangzott igehirdetésem bővített vázlatát teszem közzé az alábbiakban.
"Lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok!" (Róm 12:12)

„Szolgálva az Úrnak”
ApCsel 20:16-21

Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy, ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hivatta a gyülekezet véneit. Mikor pedig hozzá mentek, azt monda nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt, szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek (megpróbáltatások) közöt, amelyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot téve mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.

■ Pál harmadik missziós útjáról tér haza, Galácián, Frígián keresztül. A 19. részben Efézusba érkezik, ahol három hónapot, majd további két évet töltött. Ezt 20:31-ben három évnek nevezi. Majd harmadik misszióútja során Macedóniába megy, és Görögországban további két telet töltött, valószínű Korinthusban (20:3). Innen hajózott Troászba, majd Milétusba, ahol találkozott az efézusi gyülekezet elöljáróival. Szeretett volna Jeruzsálembe érkezni Pünkösdre (20:16).

• Vagyis, Pál sietett, és rövidre fogta a találkozást. Éjfélig prédikált Troászban, és 30 km-ről hívatta magához az elöljárókat. Úgy tűnik, hatalmában van beleszólni a hajó útvonalába. Bizonyára megfizette az utazást…

■ Pál beszédje azért fontos, mert az efézusi gyülekezet jövője attól függ, hogyan fogják az elöljárók szolgálni az Urat. Bizonyára, Pál szeretett volna az egész gyülekezettel találkozni, de megvoltak a korlátai, nem lehetett. Egy dolog azonban mindenképp kihagyhatatlan: beszélnie kellett legalább az elöljárókkal! Amilyenek az elöljárók lesznek, olyan lesz a gyülekezet.

• Utasításaiban benne van az is, hogyan szolgálta ő az Urat. Ilyeneket mond: „Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól…” (35. v.) Az életem egy lecke volt, amelyből tanulhattok. Az elöljárók példáját kell kövessék. Pálnak őszintének kell lennie, mert ezek tudták, hogy milyen volt három éven át! Árgus szemekkel figyelték minden mozdulatát.

■ Nos, milyenek kell legyenek az igazi elöljárók?

• „Szolgálva az Úrnak” – egyszerű dolognak tűnik. De gondolkozz csak egy kicsit! „Szolgálni” – mi jut eszedbe, ha ezt a szót hallod? Azt teszed, amit mondanak. Alárendeled magad. Engedelmeskedsz. Tisztelettudó vagy. „Az Úrnak” – mi jut eszedbe? Nem, egy úrnak, vagy uramnak, hanem „az Úrnak”. Hatalom. Uralkodás. Ellenőrzés. Fenség.

■ A vezető mindenekelőtt egy szolga. Tekintélye épp abból ered, hogy az Úrnak szolgál, és amikor tesz valamit, amit Ura parancsából tesz, akkor azt meggyőződéssel és hatalommal teszi.

■ Hogy mit jelent szolgálni az Úrnak, azt Pál szavaiból érthetjük meg. Az Úr szolgálatának itt tíz jellegzetességét említjük meg.

I. Alázattal – 19a. v.
■ „Teljes alázatossággal” – 19a. v.

• Az alázat mindenekelőtt egy Isten iránti érzés – Istennek megvan minden joga, hatalma az életed felett. Ő azt tehet, ami neki tetszik. Ő abszolút hatalommal rendelkezik megmondani neked, mi helyes, és mit kell tenned.
• Az alárendeltséged jele az alázat („alá’szolgája”). Te és én csak egy agyag vagy a Fazekas kezében. Ő az Úr.

■ De az alázat mások felé is egy tartozás: megalázkodsz, amikor látod, hogy Isten milyen kegyelmesen bánt veled. Az alázat az ellenkezője annak, amikor úgy véled, hogy neked mindeni tartozik. Persze, lehet, hogy van, aki tartozik neked valamivel (meghallgatással, idővel, szeretettel). De alázatos csak úgy lehetsz, ha te tartod magad adósnak!

• Pál alázata azt mondja, hogy tartozom a görögöknek és a barbároknak egyaránt. A bölcsnek és a balgatagnak, a barátnak és az ellenségnek.

■ Az alázat nem a jogait emlegeti. Megüresíti magát, és szolgai formát vesz fel, engedelmes lesz halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Az Úr szolgája alázatos.

II. Könnyekkel – 19a. v.
■ „Teljes alázattal és sok könnyhullatás között.” – 19a. v.

• A 31. versben is említi: „három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit”.

■ A könnyek fizikai vagy lelki fájdalomból fakadnak, a szív összetöretettségének jele, az elhordozhatatlan frusztráltság jele, az elkeseredés jele, vagy épp az öröm jele. Pál sírt, amikor hitre és szentségre intette az efézusiakat.

• Nem tudjuk, miért sírt olyan gyakran. Ha csak egy érzelmi gyengeség könnyei lettek volna, akkor nem kellene nagyon komolyan venni őket. De ez hozzá tartozott a szolgálatához!

■ Ez azt jelenti, hogy annyira szívén viselte mások sorsát, hogy gyakran sírt miattuk.

• Fiatal koromban, mielőtt még az Úr szolgája lettem volna, nem sokat sírtam. De azután gyakrabban megtörtént, főképp, ha mások nem látták, hogy sírok! És ahogy az évek telnek, nem sírok kevesebbet, hanem többet!

■ Ez az Ige megvigasztal. Én nem vagyok Pál apostol (aki éjjel és nappal sírva intette a hívőket), de ugyanazon okok késztetnek sírásra. Azért van ez így, mert a sírás hozzá tartozik az Úr szolgálatához. Szolgálva az Úrnak… sok könnyhullatás között.

■ Ha sírsz, bátorodjék szíved! Jó társaságban vagy: Pál apostol is könnyezett a gyülekezetért.

■ Jóel arra hívja a papokat (!), hogy a tornáv és az oltár között sírjanak! Ha prédikálni hívná, arra még valók vagyunk, valamennyire, hosszan vagy röviden, élően vagy unalmasan, de csak prédikálunk... Ha imádkozni hívna, hár még azt is tesszük, ugyebár... De sírni!? Ez sokkal nehezebb. Márpedig, az Úrnak való szolgálat könnyekkel történik!

III. Megpróbáltatások között – 19b. v.
■ „Kísértetek között.” – 19b. v. „Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között.” (MBT)

• De miért emlegeti Pál az efézusi elöljáróknak, hogy ő milyen megpróbáltatásokon ment át? Azért, mert azokon nekik is át kell majd menni!

■ Figyeljük meg mit mond 1Kor 15:32-33-ban: „Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” Szóval, ő fenevadakkal küzdött, az efézusi elöljárók meg farkasokkal kell viaskodjanak!

• „Elküldelek, mint bárányokat a farkasok közé” – Mt 10:16. „Jönnek közétek ragadozó farkasok…” (29. v.)

■ Vannak, akik ha Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról hallanak, úgy viselkednek, mint az állatok.

■ Ami még rosszabb, hogy ApCsel 20:29 szerint a farkasok őközülük támadnak! Némelyek az igazság és megigazulás ellenségei lesznek! Némelyek „megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az Úrnak útjáról a sokaság előtt” (19:9), máskor „a zsidók lest hánytak néki, amint Szíriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Macedónián át tér vissza” (20:3). „Sok kísértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt”.

• Megpróbáltatás ért az Úr szolgálatában? Tartsd teljes örömnek ezt! (Jak 1:2)

IV. Nem vonakodva – 20. v.
■ „Semmitől sem vonogattam magamat” – 20. v.

• Vannak, akik vonakodnak a szolgálattól. Akiket mindig instálni kell, kérlelni kell, és akkor is csak ímmel-ámmal szolgálnak.

■ Nem vonakodni: bátorság kell hirdetni az Úr teljes akaratát.

■ Péter vonakodott együtt enni a pogányokkal (Gal 2:12), mert félt. „Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10:38-39)

■ A diakónusról azt írja Pál apostol, hogy olyan legyen, „aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket.” (Tit 1:9) Van, akit inteni kell, van, akit meggyőzni kell, mert ellenszegülnek. Ne vonakodj!

V. Hirdetve és tanítva – 20. v.
■ „Hogy hirdessem néktek és tanítsalak titeket”… – 20. v.

• A görög anagello szó mást jelent, mint a tanítás. Kihirdetést jelent, bejelentést. Nem a magyarázatra esik a hangsúly, az Ige hatásának magyarázatára, hanem az örömhír elmondására, hirdetésére. Mint amikor valaki meghozza a győzelem hírét.
• Más dolog megmagyarázni hogyan kell játszani futballt, és más dolog az eredményt kihirdetni. De mindkettőre szükség van!

■ Hirdetve és tanítva! Nem mindenki jó tanító. De hirdetni az evangéliumot mindenki tudja, ha akarja.

■ 1Tim 3:2-ben az elöljárónak alkalmasnak kell lennie a tanításra is.

• Tit 1:9 szerint ő „a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket”.
• Neh 8:8-ban azt találjuk, Ezsdrás, együtt a papokkal és lévitákkal „Olvastak pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyaráztak, és a nép megérté az olvasottakat.”

■ Jó hirdetésben van tanítás is, és jó tanításban van hirdetés is. Pál apostol két évig maradt Efézusban, hogy tanítsa őket. Isten adott némelyeket „pásztorokul és tanítókul” (Ef 4:11).

VI. Használva a gyülekezetnek – 20. v.
■ „Ami hasznos” – 20. v.

■ „Az Isten teljes akarata” tartalmaz olyat is, ami hasznos ugyan, de nem szívesen beszélsz róla.

• Mint az orvosság: használ, de nehéz lenyelni. A jó szülő azonban „lenyeleti” gyermekével a hasznos orvosságot, akkor is ha keserű és nem kívánatos!
• Nem vonakodhatsz hirdetni a teljes üzenetet! Nem válogathatsz, hogy csak azt hirdeted, ami népszerű és ami tetszik!… Mindent hirdetned kell, ami hasznos.
• Mindenképp, azért szolgálunk, hogy használjunk a gyülekezetnek. Persze, ha nem használunk, legalább ne ártsunk! Szomorú, de van, ahol már ez is eredmény… De nem idáig kell eljutni. Odáig kell eljutni, hogy használjunk a gyülekezetnek.

■ Tehát, a hirdetés és tanítás nem annak alapján történik, hogy mi könnyebb, mi ismerősebb, mit szeretnének hallani, hanem hogy mi hasznos. És nem úgy, hogy neked legyen hasznos (=jövedelmező), hanem a gyülekezetnek!…

• Jeremiás idejében is voltak, akik „hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!” (Jer 6:14. 8:11) Vannak igehirdetők, akik az azonnali haszonra, testi eredményre összpontosítanak, és vannak, akik az örökkévaló javát keresik az embereknek.

VII. Nyilvános és személyes szolgálattal – 20. v.
■ „Nyilvánosan és házanként…” – 20. v.

• A görög demosia nyilvános dolgot jelent. (ApCsel 5:18 – nyilvános/közönséges börtön, 16:37 – nyilvános megbotozás). Ez azt jelenti, hogy Pál apostol szolgálata nem privát szolgálat volt, hanem nyitott volt mindenki számára. Nem volt privát kabinetje… Lásd: Tirannus iskoláját, Efézusban (ApCsel 19:19).

■ Az igazság nyilvános. Nincs mit szégyellni. Nincs mit elrejteni. Ez nem titkos, mint a gnosztikusok vagy szabadkőművesek rítusai…

■ De az apostolnak volt személyes szolgálata is „házanként”. Ez jelenthetett családlátogatásokat, de jelenthetett házi összejöveteleket is. Ilyen kisebb csoportokban személyesen beszélhetett a hallgatókkal, és részletesebben alkalmazhatta amit tanított. Itt kérdezni és válaszolni lehetett.

• Ez van ApCsel 5:42-ben is: „mindennap a templomban és házanként (kat’ oikon) nem szűntek meg tanítani és hirdetni (euaggelizomenoi) Jézust, a Krisztust”.

■ A tanítás tehát a személyre szóló alkalmazást is magába foglalja.

VIII. Példaadással – 20. v.
■ „Bizonyságot téve” – 20. v.

■ Pál apostol azt írja Timótheusnak, hogy „Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetésemet, szenvedéseimet, a melyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem!... ” (2Thim 3:10-11) Egyre mélyebb rétegekbe megy, mivel a tanítás lehet követésre méltó, miközben az életmód különbözik… Hát még a „szándék”, a „hit” és az ehhez tartozó életvitel!

• Az apostol saját életével szemléltette az igazságot. Nemcsak prédikálta, hirdette és tanította, hanem megélte az igét. Példát adott. És Ő maga volt a bizonyság, hogy amit hirdet, az igaz.
• Saját életével mutatta be, mit jelent hinni és megtérni.

■ Manapság megfogyatkoztak a bizonyságtevők… Vajon miért? Nincs miről beszámolni?

■ Van-e miről bizonyságot tégy?

IX. Személyválogatás nélkül – 20. v.

■ „Mind zsidóknak, mind görögöknek”… - 20. v.

■ Kijelentés útján kapta meg az üzenetet, hogy a pogányok is örökös társak, és ugyanazon test tagjai… (Ef 3:3. 6)

• A gyülekezetben sokféle emberek vannak. Vannak, akik jobban fogadnak, jobban szeretnek, jobban támogatnak. És vannak kevésbé szimpatikusak, akiket nehéz szeretni.

■ Nem lehetsz személyválogató!

■ Még a fiatalok és öregek között sem. Még a szegények és gazdagok között sem. Még az egészséges és beteg között sem.

X. Központi üzenettel – 20. v.

■ „az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől”… - 20. v.

• Az Úrnak szolgálni azt jelenti, hogy az embereket hitre és megtérésre szólítjuk fel, erre vezetjük őket. Ez volt Pál apostol központi üzenete. Az üdvösséghez mindkettő elengedhetetlen.

■ Megtérés:

• ApCsel 2:38 – „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”
• ApCsel 3:19 - „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”
• ApCsel 5:31 – „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.”
• ApCsel 8:22 – (Simon mágus) „Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolata.”
• ApCsel 11:18b – „Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!”
• ApCsel 17: 30 – „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek”.
• ApCsel 26:17-20 – „Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. Azért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt! Hanem először a Damaszkuszbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.”

■ Hit:

• ApCsel 14:27 – „Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.”
• ApCsel 15:9 – „És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.”
• ApCsel 24:24-25 – „Egynéhány nap múlva pedig Félix megjelenvén feleségével Druszillával egybe, ki zsidó asszony volt, maga elé hívatta Pált, és hallgatta őt a Krisztusban való hit felől. Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged.”