A globális felmelegedés kérdése

A globális felmelegedés kérdése

2005-től kezdődően a hívők két csoportra oszlottak, ami az antropogén (ember által gerjesztett) globális felmelegedés [anthropogenic global warming] megítélését illeti. Az amerikai Déli Baptista Szövetség szakbizottságai tipikusan elutasították az antropogén globális felmelegedést és a katasztrofális éghajlatváltozás előrejelzéseit (Southern Baptist Declaration on the Environment and Climate Change - SBECI). Szerintük a globális felmelegedés mérsékelt, vagy éppen jótékony hatású lehet a környezet egészére. Azzal is érveltek, hogy nem valószínű, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentése lényeges hatással lenne a globális felmelegedésre. Nem kérdőjelezték meg a felmelegedés tényét, de megkérdőjelezték azt, hogy ezt az emberi tevékenység okozza (pontosabban, az emberi tevékenység által termelt széndioxid). Az említett szakbizottságok a globális felmelegedés hatásának csökkentését inkább a gazdaság fejlesztésében és a szegények segítésében látták lehetségesnek, és felkérték a kormányokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket arra nézve, hogy a fejlődő országokban élők is tiszta ivóvízhez és elektromos áramhoz juthassanak; oktatói programokban, segélyekben és megelőző kezelésben (vakcinákban) részesüljenek, visszaszorítva a maláriát.

A másik oldalon az Evangéliumi Környezeti Hálózat (Evangelical Environmental Network - EEN), Evangéliumi Klíma-Kezdeményezés osztálya (Evangelical Climate Initiative) erősen állítja, hogy igenis a globális felmelegedésnek antropogén okai vannak, és megfékezése érdekében cselekvésre szólított fel. Az előbbi oldalon 22 prominens evangéliumi vezető (közöttük Chuck Colson, James Dobson, John Hagee, D. James Kennedy, és Richard Land) tagadta az antropogén globális felmelegedést, a másik oldalon más evangéliumi vezetők, 86-an, (közöttük Leith Anderson, David Dockery, Timothy George, Duane Litfin, Ron Sider, és Rick Warren) aláírta az EEN által kiadott nyilatkozatot a következő évben, ami kijelentette, hogy (1) az antropogén globális felmelegedés valóságos dolog; (2) ennek következménye nagyméretű lesz, és a szegényeket fogja sújtani a legjobban; (3) a keresztyén erkölcsi meggyőződés arra kötelez, hogy tegyünk valamit ennek megfékezésére; és (4) ezt sürgősen kell tenni.

Az antropogén globális felmelegedés létezése és okai felett való megkülönbözés ellenére, általános konszenzus van a hívők között ennek teológiai megközelítését illetően. Legtöbb evangéliumi nyilatkozat arra hivatkozik, hogy a világot Isten teremtette, és épp ezért, annak tulajdonosa maga Isten. Minden hívő elismeri, hogy Isten az emberiséget felelősséggel és sáfársággal/uralkodással bízta meg a Föld felett. Mivel ennek a feladatnak a teljesítését is megrontotta a bűn, ez negatív hatással lett a környezetre. Az ember károsíthatja a környezetét, de képes azt jótékony módon is kezelni. Szinte kivétel nélkül, mindenki elismeri a hívők felelősségét a szegények felé, ami egy fontos tényező a környezet-politika kialakításában.

A motiváló erő a különböző nyilatkozatokban az, hogy az ember hogyan kezeli az Isten által teremtett világot. Egy másik motiváció apologetikai (hitvédelmi) eredetű: hogyan lehetünk pozitív hatással a nem-hívőkre, hívő állásfoglalásunkkal. Az evangéliumi bizonyságtétel lényege a megváltásról szól: az egyedül hit által és egyedül kegyelemből való üdvösség Jézus Krisztusban. Annak keresése, hogy az emberek megtérjenek, sine qua non (nélkülözhetetlen feltétele) a hívő életnek. Mivel az evangélizálás ennyire elsődleges a misszióban, ez óvatossá tette az evangéliumi hívőket, ami a szociális szolgálatot illeti. A hívők a szociális szolgálatot alárendelték az evangélizációnak, és csupán eszköznek tekintették arra nézve, hogy a hallgatókat megnyerjék, nem pedig célnak. Jak 2:14-16 szerint, a hitnek akkor van gyakorlati értéke, ha kezeli a reális fizikai szükségeket is.

Míg a szegényekről való gondoskodás dicséretes dolog, a hívők szerint ez össze van kötve az evangélium előmenetelével. (Ez különbözteti meg az egyházi segélyszervezeteket az állami segélyszervezetektől.) A kettő összetartozása megmagyarázza, miért ragaszkodnak a hívők ahhoz, hogy a környezetről való gondoskodás kérdésében ők a szegényekről való gondoskodást helyezzék előtérbe. Úgy a környezetváltozás, mint a széndioxid-kibocsátás csökkentése a szegényeket (szegényebb országokat) sújtja a legjobban.

A globális felmelegedésre adott válasz tehát a globális szegényeket sújtja legtöbbször. A fejlődő világ tartalékai korlátozottak. 20%-al csökkenteni a széndioxid kibocsátást 2050-ig, nagyon sokba kerül. Akik a globális felmelegedés társadalmi politikáját támogatják, azok a szegény országok szegényeit még nehezebb helyzetbe sodorják: ha ezek az országok lehetőségeik nagy részét ennek a problémának megoldására kell fordítsák, akkor egyéb, sokkal fontosabb problémákkal nem tudnak foglalkozni. Nem beszélve arról, hogy ez az elszegényedés megnehezíti az evangélium hirdetését is.

Persze, a széndioxid csökkentés áldozatba kerül a gazdagnak is, de a gazdagok könnyebben átvészelik, mivel csupán életstílusuk adaptálásáról van szó. A szegények nem engedhetik meg maguknak, hogy kevés széndioxid kibocsátású forrásból állítsanak elő elektromos áramot, amíg van könnyen beszerezhető széntartalékuk. Ez számukra egyáltalán nem választás kérdése. Ha azt követelik tőlük, hogy széndioxid-semleges erőműveik legyenek, akkor egyáltalán nem lesz elektromos áramuk. És nemcsak az elektromos áramról van szó, hanem egy sor hasonló, alapvető (és környezetszennyező) életszükségletről, amelyek hiánya betegségekhez, alultápláltsághoz és korai halálhoz vezet. Választani kell.

A nyugati hívők (i.e. gazdag hívők) részéről azt kérni a szegény országoktól, hogy áldozzák fel technológiájukat, ami törékeny életszínvonaluk felszínen tartását biztosítja, csak azért, hogy spekulatív és bizonytalan eredményt érjenek el a globális felmelegedés kérdésében, egyszerűen orcátlanságnak tűnik. Ha pedig a hívők is felzárkóznak ehhez a követeléshez, csak azt érik el, hogy a még szegényebbé vált szegények süketebbek lesznek arra az örömhírre, amit hirdetni szeretnének számukra. Ha a bibliai sorrendet és az értékrendet veszi alapul, ez nem lehet célja egyetlen hívőnek sem.

Az antropogén globális felmelegedés egy fikció. A környezetünk megbecsülése, védése azonban mindenkori keresztyén kötelesség, amit úgy kell végezni, hogy közben a szegényeknek ne ártsunk, hanem megsegítsük őket.

Megjegyzéseket egyelőre csak levélben: iborzasi kukac gmail pont com