Szentlélekkeresztség és beteljesedés Szentlélekkel

Szentlélekkeresztség és beteljesedés Szentlélekkel

„És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szentlélekkel!” – (Ef 5:18)

A különböző vallási mozgalmak hatására bizonytalanság alakult ki a Szentlélekkel kapcsolatos kérdésekben. Például, van, aki a Szentlélekkeresztséget egy második áldásként értelmezi, amit a nyelveken szólás hitelesítene, esetleg egy leeséses önkívület, vagy ehhez hasonló megtapasztalás... Az igét kevéssé ismerő emberek elbizonytalanodnak abban, hogy van-e bennük Szentlélek. Mások alacsonyabb rendű hívőknek tekintik azokat, akiknek nem volt rajongó megnyilvánulásokkal együtt járó ún. Szentlélek-élményük. A karizmatikus hatások miatt több gyülekezetben szakadás támadt, ahol újjászületett emberek kerültek szembe egymással. Az egységet munkáló és teremtő Szentlélek helyett versengések támadtak a gyülekezetben, mint Korinthusban (1Kor 1:11-13; 3:1-3).

Az egyik oka ennek az állapotnak az, hogy van, ahol a gyülekezet nem tükrözi azt az élő, erőteljes kapcsolatot, ami a Szentlélekkel teljes élet jegye. Az első szeretet elhagyása, a missziói tűz hiánya, az erőtlen bizonyságtételek, öröm nélküli istentiszteletek és az elhatalmasodó önelégültség egyre hangosabban kiált a Szentlélek-élmény után.

De hiányzik a Szentlélekről szóló alapos tanítás is! Felkészületlenül érték a gyülekezeteket a közösségi gyakorlattól és hitvallástól eltérő, új tanítások, mert irtóztak beszélni mindarról, ami a Szentlélek munkájával kapcsolatos. Pedig a Szentlélek-keresztségről szó van az Újszövetségben, és nem hagyhatjuk ki az igehirdetéseinkből!

Pünkösd előtt az emberek nem kaphatták a Szentlélek ajándékát automatikusan. Az Úr Jézus az élő víz folyamait a benne hívőknek ígérte. „Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet veendők voltak az őbenne hívők: mert még nem volt Szentlélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttetett meg.” (Jn 7:38-39) Még a tanítványokban sem lakozott a Szentlélek úgy, ahogyan azt Pünkösdkor átélték. Az Úr Jézus az „igazság ama Lelkét” ígérte nekik, „akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Jn 14:17) Vagyis, Velük volt, de Pünkösd után bennük maradt!

Először, figyeljük meg, hogy a megígért Szentlélek-keresztséget (Mt 3:11; Mk 1:7-8; Lk 3:16; Jn 1:33; ApCsel 1:4-5 és 11:15-17) a megvalósulás után sohasem mondja az ige Szentlélek-keresztségnek. Ehelyett, a következő kifejezéseket használja: megteltek Szentlélekkel (ApCsel 2:4. 9:17), kaptak, vettek Szentlelket (ApCsel 8:17; 10:47), leszállott rájuk a Szentlélek (ApCsel 10:44; 19:6), kitöltetett a Szentlélek (ApCsel 10:45), adta nekik a Szentlelket (ApCsel 15:8). Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek-keresztség ígérete pünkösdre, a Szentlélek kitöltetésének egyszeri, meg nem ismétlődő, üdvtörténeti eseményére vonatkozik. Amikor ez az ígéret megvalósult, Pünkösd után már nem Szentlélek-keresztségnek van nevezve, hanem a Szentlélek vételének, annak, amikor a Szentlélek lakozást vesz bennük.

Ha mégis használjuk a Szentlélek-keresztség kifejezést, azt csakis ebben az értelemben tehetjük: azt az eseményt jelöli, amikor valaki hite és megtérése folytán újjászületik, és a Szentlélek ajándékának részese lesz. Sehol nincs parancsolva, hogy keressük a Szentélek-keresztséget. A tanítványoknak az volt parancsolva, hogy „várják be az Atyának ígéretét” (ApCsel 1:4). Pünkösd volt az ő Szentlélek-keresztségük.

Ma pedig az érvényes, hogy minden igazi hívőben ott lakik a Szentlélek. Itt a Szentlélek teljes személyéről beszélünk, nemcsak egy kicsi részéről: nem kaphatsz kis-Szentlelket, míg mások nagy-Szentlelket vesznek! Te a Lélek tejességét nem fogadhatod be, mivel te csak ember vagy, de beteljesedhetsz Vele. Pünkösd után a Szentlélek-keresztség tehát bemerülés a Krisztus-testébe (1Kor 12:13). Ez pedig egyenlő az újjászületéssel (Jn 3:5), a Szentlélek vételével (ApCsel 11:15-16), a Szentlélek által való megpecsételéssel (Ef 1:13). A fiúság Lelke nélkül nem lehetünk Isten gyermekei, nem lehetünk az Úréi (Róm 8:9. 15).

Annak ellenére, hogy a Szentlélek kitöltésének egyes alkalmait (pünkösdkor - ApCsel 2:4, Kornélius házánál - ApCsel 10:45-46, és Efézusban - ApCsel 19:6) a nyelveken szólás jele kísérte, nem kell azt gondolnunk, hogy ennek mindig ilyen különleges jel-szerepe van. Pál apostol a nyelveken szólást a lelki ajándékok utolsó helyére sorolta (1Kor 12:10 és 28), és kimondja, hogy mindnyájan bemerültünk ugyan a Krisztus testébe, de nem mindnyájan szólunk nyelveken (1Kor 12:30). Nyilvánvaló tehát, hogy a nyelveken szólás nem ismertetőjele a Szentlélek-keresztségnek.

A beteljesedés Szentlélekkel azoknak szóló parancs, akiknek bizonyosságuk van újjászületésük felől és bűnbocsánatot kaptak Istentől. Ezekben a Szentlélek már bennük van, de az ige arra szólítja fel őket, hogy teljesedjenek be Szentlélekkel (Ef 5:18). Ugyanis, nem mindegy, hogy megszomorodva (Ef 4:30), visszavonulva lakozik bennünk a Szentlélek, vagy pedig irányító, mindent átható ereje hívő életünknek.

Akik valóban újjászülettek, azok átélhették az első szeretet idején a Szentlélekkel való beteljesedést. De szolgálatunk és küzdelmeink során szükség lehet új feltöltődésre. Ilyen ismétlődő beteljesedés történt Péternél (ApCsel 2:4; 4:8, 31) és Pálnál is (ApCsel 9:17; 13:9). István Szentlélekkel teljes ember volt (ApCsel 6:5), de nem bírta a Lélek teljességét, mivel a Szentlélek nagyobb, mint amennyit mi befogadhatunk. Egy palack az óceánban megtelhet az óceán vizével, azt kívül és belül teljesen birtokába veszi az óceán vize, de ő nem fogadhatja be a teljes óceánt, mivel egyszerűen nem férhet bele...

A Szentlélek-keresztség nem kiváltságos egyéneknek ígért ajándék, hanem Pünkösdkor beteljesedett ígéret, amikor betöltötte azt a mintegy 120 főnyi sokaságot, akik össze voltak gyűlve a felházban. Amikor a Szentélek-keresztséghez hasonló eseményről olvasunk, mindig egy csoport hívőről olvasunk, nem pedig egyénekről. Pünkösd megismétlődését nem kérhetjük, mert az egy egyszeri esemény volt, mint az Úr Jézus születése, vagy kereszthalála. De kérhetjük a beteljesedést Szentlélekkel! Ha életünket egy házhoz hasonlítjuk, amit betöltött a Szentlélek, akkor a beteljesedés azt jelenti, hogy minden szoba irányítása és ellenőrzése alatt van. Nem elzárhatsz el előle szekrényeket és fiókokat sem! Semmi sem marad ki az Ő hatása alól.

A Szentlélekkel való beteljesedés feltétele az őszinte vágy: az apostolok tíz napig türelmesen várták az ígéret megvalósulását. Lelki éhség, hiányérzet, elégedetlenség kell jellemezzen, a jelenlegi száraz, élettelen hívő élet miatt! Mély szomorúság és bűnbánat amiatt, hogy a szívünk nincs csordultig tele az Úr Jézus bizonyságtételével. Ugyanis, a Szentlélekkel való beteljesedés első követelménye a készség a bizonyságtételre, ahogyan ez az apostolokkal történt. Ennek folyamatossága, tartóssága pedig az Úr iránti állandó engedelmességünktől függ. A korinthusi érthetetlen nyelven való szólás - ami ellenkezője a jeruzsálemi érthető nyelven való szólásnak – egyáltalán nem jele a Szentlélekkel való beteljesedésnek! Az alázat, a lélekmentés égető vágya, a győzelem a kísértések felett, az őszinte bűnvallás és bűnrendezés Isten és emberek felé, a folytonos beteljesedés feltételei.

Nem az apostolok mondták magukról, hogy Szentlélekkel teljesek, hanem mások látták ezt meg rajtuk. A Szentlélek-keresztség egy befejezett esemény a hívő élet kezdetén, a Szentlélekkel való betelés szükség szerint megismétlődik.

„Vettél-e Szentlelket?” – ez mindig az első kérdés. Ha a válaszod pozitív, akkor halljad a következő parancsot: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5:18).

"Meg ne részegedjetek bortól" – ne engedd át hatásának magadat, "hanem engedd át magad a Szentlélek hatásának, teljesedj be Szentlélekkel"! (Ef 5:18)