„Jöjjön el a Te országod!”

„Jöjjön el a Te országod!”

Mt 6:10a

Az Úrtól tanult imádság tanulmányozása során a második kéréshez érkeztünk, mely szorosan kapcsolódik az előzőhöz és a következőhöz. Az első három kéréscsoportban, a Te-kérésekben, ahogyan valaki után mi is neveztük, Isten áll a központban, az Ő neve, országa és akarata. Isten országa összekapcsolja tehát az előbbit az utóbbival, mivel Isten országa ott jön el, ahol az Ő akarata megvalósul. Ha pedig megvalósul az Ő akarata, és eljön az Ő országa, ezáltal megszentelődik az Ő neve. Egyik kérés sem valósulhat meg a három közül úgy, hogy a többi kettő ne teljesülne.
Két-három nyilvánvaló igazságra esetleg látszólagos ellentmondásra szeretnék rámutatni e második kérés alapján: először arra, hogy Isten országának, királyságának eljövetelét kérjük, miközben tudjuk, hogy Ő már most Király, a Királyok Királya és Uraknak Ura. Tudjuk tehát, hogy országa elkezdődött - mégis azt kérjük, hogy jöjjön el. Másodszor, tisztáznunk kell ennek a kérésnek jelentését, tudnunk kell, hogy mire vonatkozik: szó szerinti vagy lelki értelemben kell eljönnie az Ő országának? Végül, azt is tudomásul kell vennünk, hogy országának eljövetele az én uralmam végét jelenti.

I.
„Jöjjön el a Te országod!” Teljes határozottsággal kijelenthetjük, hogy Isten uralkodik, mégis azt kérjük, hogy jöjjön el az Ő országa. Ebben nincs ellentmondás. Ugyanis, attól kezdve, mikortól betört e világba a bűn, Isten uralmát megrontotta a gonosz. Valamikor Éden kertjében Isten tökéletes harmóniában uralkodott, de ezt a harmóniát megrontotta a bűn, az ördög, és így uralmának csupán töredékét láthatjuk körülöttünk. A teremtett világ Isten dicsőségét hirdeti, de sajnos a teremtettségben is megromlott Isten uralma, mivel a bűneset a teremtett világra is kihatott. Környezetünk azóta is folytonosan romlik. Valahogy úgy történt ez, mint az Úr Jézus példázatában, ahol éjjel eljött az ellenség és bevetette a búzaföldet konkollyal. Együtt növekszik a jó vetés a gonosz vetéssel, az aratásig. Most a tudatlanság, a tisztátalanság, a lázadás, a hitetlenség sötétsége uralkodik ebben a világban, vagyis épp az ellenkezője annak, amit Isten országának nevezhetnénk.
Valami történt azonban a történelem folyamán. Azért jött az Embernek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa, hogy helyreállítsa Isten uralmát. Jézus Krisztussal elkezdődött el az az ország, az az uralom, amit ebben a kérésben kérünk. Minek alapján mondhatjuk ezt? Annak alapján, hogy már az Ószövetségből tudjuk, hogy Isten országa örökké fennálló ország. (Zsolt 145,13) Jézus pedig ezzel kezdte nyilvános szolgálatát az emberek között: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban, mert elközelített hozzátok az Istennek országa!” (Mk 1,15) A farizeusoknak, akik azzal vádolták, hogy Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket, azt válaszolta, hogy ez ellentmond önmagának, hiszen ha az ördögök fejedelme saját uralma ellen harcol, nem állhat fenn az Ő országa! „Ha pedig Isten ujja által űzöm ki az ördögöket - mondta -, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Lk 11,20) Igenis, már eljött. Jézussal elkezdődött, itt van.
János evangéliumában Pilátus előtt az Úr Jézus megpróbálja megmagyarázni azt, hogy az Ő országa nem e világból való. „Ha e világból való volna az én országom - mondja -, az én szolgáim vitézkednének, vagyis harcolnának hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.” (Jn 19,36) Nem volt tévedés az, amit Pilátus három nyelven is megírt Jézus feje fölé a keresztfára: a zsidók királya. (Jn 19,19-22) Ő valóban király. Nemcsak a zsidóké, hanem mindazoké akik Isten országához tartoznak.
Tanítványainak azt mondta, hogy „az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Sem azt nem mondják: íme itt, vagy íme amott van, mert íme az Isten országa ti bennetek van. (Lk 17,20-21) Míg közöttük járt, addig Isten országa közöttük volt. Mikortól eltávozott, attól kezdve bennünk van. „Isten megszabadított bennünket a sötétség hatalmától, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” - mondja Pál apostol. (Kol 1,16). „Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Róm 14,17)
Ha viszont mindezt összehasonlítjuk azzal, ami körülöttünk van, egészen más képet kapunk. Igazság - nincs. Békesség - az sincs. Szentlélek által való öröm helyett csak a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűsége van. Isten országa jóllehet elkezdődött némelyek szívében, még nem jött el teljes egészében erre a világra. Bátran imádkozhatjuk tehát: „Jöjjön el a Te országod!” Ugyanis amíg némelyek életében ez valósággá vált, addig mások még mindig a gonosz hatalma alatt vannak. Ha számunkra már elkezdődött, akkor e kérés alatt azt értjük, hogy ennek az országnak ki kell teljesednie, meg kell hódítania másokat is. Ha pedig még számodra nem érkezett el Isten országa, akkor itt az idő, hogy e második kérést a Miatyánkból komolyan vedd és önmagadra értelmezd!

II.
Próbáljuk megvilágítani ennek a kérésnek az értelmét, is Isten országának jelentését, hiszen tudnunk kell, hogy mire vonatkozik.
Sokan hivatkoznak ennél a kérésnél a Jelenések könyve 20. részére, ahol a milléniumról van szó. Arról, hogy a Sátán megkötöztetik ezer esztendőre egy lánccal, és a föld népei nem lehetnek többé elhitetve a Sátán által, ezer évig. Arról is szó van ebben a részben, hogy akik megtagadták a Sátán imádását az üldöztetések alatt, azok uralkodni fognak Jézussal ezer évig, amikor a törvényt és a rendet maga az Úr tartja fenn, az övéit használva a világ adminisztrálására. Akik hitetlenül haltak meg, azok nem vesznek részt e milléniumban, de akik részt vesznek, azokon nincs hatalma a második halálnak. A millénium után a Sátán visszakapja az addig korlátozott hatalmát még egy időre. Ez az országlás nem örökkön örökké tartana, csupán ezer évig. A Bibliának ez egyetlen részében talált információ fontos, de ne tulajdonítsunk neki nagyobb figyelmet, mint amennyit megérdemel. A kérdés a körül forog, hogy mindezt szó szerint kell-e értelmezni, van nem?
A válasz nem könnyű, és minkét vélemény mögé igéket sorakoztathatnánk fel. A legjobb válasz az, amit Jézus mondott tanítványainak, amikor ugyanezt megkérdezték: „Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek? Monda nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett. (ApCs 1,6-7)
Hinnünk kell azoknak a próféciáknak, amelyek örökkévaló országról és örökkévaló országlásról beszélnek. (Zsolt 145,13. Ézs 34,10. Dán 7,18) Hinnünk kell annak az ígéretnek, hogy Isten új eget és új földet fog teremteni, és a régiek elmúlnak (Ézs 65,17. 66,22. 2Pt 3,13) Hasonlóképpen, hinnünk kell az Úr Jézus szavainak, Aki az utolsó időkről szóló beszédeiben eljövetelét mindig az utolsó ítélettel kötötte egybe, anélkül, hogy a lehetőségét is meghagyta volna ezer éves béke-ország közbeiktatásának (Mt 24, Mk 13, Lk 21). Jézus Krisztus nem tanította a milléniumot. Ezt bizonyítja a tálentumokról és a tíz szűzról szóló példázata (Mt 25,1-30), a konkolyról és a tengerbe vetett hálóról szóló tanítása (Mt 13,24-43, 47-52), valamint a gírák példázata (Mt 19,11-27), ahol az ítélet közvetlenül követi a király vagy a vőlegény érkezését, vagyis Isten országát, amely örökkön örökké tart.
Ahhoz, hogy szó szerinti ezer éves országról beszéljünk, a kétrészes feltámadás elméletét kellene elfogadnunk. Tudnunk kell, hogy feltámadásnak említi az Úr Jézus azt is, amikor azok akik az Ő szavát hallják élnek, vagyis általmennek a halálból az életre, újjászületnek. Ugyanott azt is említi, hogy a koporsókban lévők is feltámadnak, az élet- vagy a kárhozat feltámadására, egyszerre, az utolsó napon (Jn 5,28-30). Az elragadtatás is nyilvános lesz, mindenki által észrevehetően és váratlan történik majd. Az Ő örökkévaló országa nem titkos uralom lesz, mivel mindenki hallani fogja: „Gyertek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta” (Mt 25,34).
Tudomásul kell vennünk azt is, hogy Istennek kedves gyermekei közül sokan a szó szerinti milléniumot hiszik és tanítják. Ők komolyan gondolják a Sátán megkötöztetését, az Új Jeruzsálem, egy 1500 négyzetmérföld alapterületű lakható város alászállását Izrael földjére az égből, és az ezer évig tartó szó szerinti országot, Jézus Krisztussal. Azonban, amíg azok ragaszkodását a Bibliához értékeljük, az evangéliumért végzett buzgó munkájukat is, mi úgy gondoljuk, hogy az ezer évnek nem tulajdoníthatunk szó szerinti jelentést. A Jelenések könyvében ez a kép lelki ábrázolása egy átfogó tervnek. Az ezer évnek az lehet a jelentése, hogy hosszú időnek kell eltelnie Krisztus születésétől az ő második visszajöveteléig, amíg a Gyülekezet e földön van. Az ígéretek alapján a hívőknek adatott az ítélettétel és az uralkodás már most, mivel az Aki bennük lakozik nagyobb, mint a Sátán (Róm 8,11. 1Jn 4,4).
Mindezeket elmondva, hadd mondhassak még néhány tanácsot is. Ne gúnyold ki mások véleményét csak azért mert azok nem egyeznek a tieddel. Lehet, hogy ők is komolyan veszik a Bibliát. Ne kapcsold össze a véleményezőt a véleményével, és ne kövesd vakon legkedveltebb teológusodat sem, mivel ő is tévedhet. Ne engedd, hogy Jézus második visszajöveteléről és uralkodásáról alkotott véleményed keresztyén életed sarokkövévé váljon. Nem ez a legfontosabb tétel ami üdvösségünket illeti.
Az Úrtól tanult imádságban tehát nem egy fizikai országlást kérünk erre a földre. Isten országa akkor valósul meg valakinek életében, amikor Jézus Krisztust Urává fogadja, amikor Királlyá koronázza a maga számára. Ekkor benne elkezdődik Isten országa. Általment a sötétség birodalmából Isten szerelmes Fiának országába. Ezzel megszenteltetik az Ő neve és megvalósul az Ő akarata, mint a mennyben, úgy a őbenne is a földön. Azt pedig, hogy a jövőben, az Ő eljövetele után Isten mit tartogat az övéi számára, azt nem tárta fel számunkra teljesen. Tudjuk, hogy Vele fogunk uralkodni is. Hogy mikor jön el, azt nem tudja senki. (Mt 24,36). Mint ahogy a világ kezdetéről rengeteg megválaszolatlan kérdésünk van, éppúgy a világ végéről sem tudhatunk mindent. De tudjuk, hogy az Ő eljövetele uralmának győzelmét, tökéletes megvalósulását tartogatja, hiszen Isten országát fogjuk örökölni megdicsőült testtel, romolhatatlanságban. (1Kor 15,50) Már most királyokká és papokká tett minket, az Ő Istenének és Atyjának (Jel 1,10). Bárcsak eljönne az az ország! Jövel Uram Jézus! (Jel 22,20)

III.
Mindezek után, tudomásul kell vennünk azt is, hogy Isten országának eljövetele a mi uralmunk végét jelenti. E második kérés még inkább önmagunk ellen irányul, mint az Ő nevének megszentelése. „Jöjjön el a Te országod!” - ezzel valójában azt kérjük, hogy ne az én uralmam, ne az én basáskodásom érvényesüljön, hanem Isten korlátlan uralma, Isten királysága valósuljon meg, jöjjön el az Ő királysága személyes életemben!
Nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenütt saját birodalmunkat építsük. Például a családban kérdés lehet, hogy ki uralkodik. Szülő és gyermek között is sokszor vita tárgyát képezi... Társadalmi és politikai síkon is ez a baj: mindenki a saját birodalmát építi, saját hírnevét keresi, saját akaratát kívánja megvalósítani. Ez imádság azonban épp az ellenkezőjére tanít. Ezekkel a szavakkal mintha azt mondanánk: „Uram, lemondok minden jogomról, és átadom az uralmat Neked. Ne az enyém legyen az utolsó szó, hanem a Tied. Ne az énem uralkodjék, hanem Te uralkodj bennem. „Jöjjön el a Te országod!”
Ezt nem lehet megvalósítani egy jobb politikával, vagy a gazdaság fellendítésével. Nem elég a jó nevelés és a kultúrált viselkedés. Ide Isten Lelkére van szükség, Aki az igazság, a békesség és az igazi öröm forrása. A hamis teokráciák és államvallások ezt próbálták helyettesíteni, eredménytelenül. Isten országának karikatúrái voltak csupán. Istentől kell kérnünk ezt, a mi Atyánktól, mivel egyedül Ő hozhatja el számunkra. Ő kell legyen „minden mindenekben.” (1Kor 15,28) „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak és íme újjá lett minden.” (2Kor 5,17) Tedd fel azt a kérdést önvizsgálattal, amit Pilátus kérdezett Jézustól: király vagy-e hát Te csakugyan? (Jn 19,37) Kapitulálnod kell! Add át az uralmat! Az övé kell legyen az ország, a hatalom és a dicsőség!