A bibliai alkalmazásról szóló chicagoi nyilatkozat - XIII-XVI. cikkely

A bibliai alkalmazásról szóló 

chicagoi nyilatkozat - XIII-XVI. cikkely

XIII. Cikkely: Gazdaság

Kijelentjük, hogy a Szentírásban érvényes gazdasági elvek találhatók, amelyek szerves részei kell legyenek a keresztyén élet- és világnézetnek.

Kijelentjük, hogy az anyagi javak Isten áldása, amelyeket hálaadással élvezhetünk, és azokat Isten előtti sáfársággal kell megszerezni, kezelni és megosztani.

Kijelentjük, hogy a keresztyének áldozatosan kell adakozzanak a javaikból, hogy támogassák az Isten gyülekezetének munkáját.

Kijelentjük, hogy a személyes és anyagi javak használata az evangélium hirdetésére szükséges úgy az elveszett emberiség megmentésében, mint a szegénység leküzdésében, amelyet a nem-keresztyén vallásos rendszerekhez való tartozás táplál.

Kijelentjük, hogy az aktív könyörület a szegényekről és elnyomottakról egy olyan kötelesség, amelyet Isten elvár minden emberi lénytől, főképp azoktól, akiknek javaik vannak.

Kijelentjük, hogy a gazdagság birtoklása kötelességeket ró azokra, akik birtokolják.

Kijelentjük, hogy a pénz szeretete nagy gonoszságnak a forrása.

Kijelentjük, hogy az emberi romlottság, kapzsiság és hatalomvágy táplálja a társadalmi igazságtalanságot és aláássa a szegények iránti érdeklődést.

Kijelentjük, hogy a Biblia jóváhagyja a privát tulajdon jogát, mint Isten előtti sáfárságot.

Elutasítjuk, hogy a Szentírás direkt módon a gazdaságnak bármilyen tudományát tanítaná, habár a Szentírásból levonhatók alapelvek a gazdaságra nézve is.

Elutasítjuk, hogy a Szentírás azt tanítaná, hogy a szegények iránti együttérzést csak egyetlen sajátos gazdasági rendszeren keresztül lehetne kifejezni.

Elutasítjuk, hogy a Szentírás azt tanítaná, hogy a gazdagság vagy a pénz természeténél fogva gonosz.

Elutasítjuk, hogy a Szentírás gazdasági kollektivizmust, vagy gazdasági individualizmust helyeselne.

Elutasítjuk, hogy a Szentírás megtiltaná a tőke használatát, hogy azzal bevételt termeljen.

Elutasítjuk, hogy a keresztyén reménységnek megfelelő összpontosítása az anyagi jólét lenne.

Elutasítjuk, hogy a keresztyének mindenekelőtt saját kedvtelésükre kell használják a javaikat.

Elutasítjuk, hogy a bűnből való megváltás szükségszerűen magával hozná a gazdasági vagy politikai felszabadulást is.

XIV. Munka és pihenés

Kijelentjük, hogy Isten az emberiséget a maga képére teremtette és kegyelmesen alkalmassá tette úgy a munkára, mint a pihenésre.

Kijelentjük, hogy minden tisztességes munka, bármilyen szolgai legyen is, Isten munkája a munkással és a munkás által.

Kijelentjük, hogy a munka egy isteni rendelt eszköz, amellyel megdicsőíthetjük Istent és kielégíthetjük szükségeinket és mások szükségeit.

Kijelentjük, hogy a keresztyéneknek legjobb képességeik szerint kell dolgozniuk, hogy kedvesek legyenek Isten előtt.

Kijelentjük, hogy az emberek vagy alázatosan alá kell rendelniük magukat annak a tekintélynek, vagy igazságosan gyakorolniuk kell azt az autoritást, ami munkahelyükön érvényben van.

Kijelentjük, hogy a munkájukban az embereknek keresniük kell az Isten országát és annak igazságát, tőle függve, hogy anyagi szükségeiket betöltse.

Kijelentjük, hogy a fizetés diszkrimináció nélküli becsületes díja kell, hogy legyen az elvégzett munkának. 

Kijelentjük, hogy a pihenés a munkával megfelelő egyensúlyban, Istentől van elrendelve, amit az Ő dicsőségére kell élvezni.

Kijelentjük, hogy a munkának és eredményének nemcsak ideiglenes, hanem örökkévaló értéke is van, amikor Isten dicsőségére van elvégezve és felhasználva.

Elutasítjuk, hogy a személyeknek azért önmaguk kielégülésére kellene folytatniuk a munkát, nem pedig azért, hogy Isten szolgálják és dicsőítsék vele.

Elutasítjuk, hogy a gazdagoknak több joguk lenne a pihenésre, mint a szegényeknek.

Elutasítjuk, hogy bizonyos típusú munkák nagyobb értéket adnának egyes személyeknek, mint más személyeknek.

Elutasítjuk, hogy a keresztyének lebecsülhetik a pihenést, vagy célkitűzést csinálhatnak belőle.

XV. Gazdagság és szegénység

Kijelentjük, hogy az igaz és szerető Istennek különleges gondja van a szegényekre az ő helyzetükben.

Kijelentjük, hogy Isten felelősségteljes sáfárságra hívja az Ő népét, úgy ami életüket, mint ami javaikat illeti.

Kijelentjük, hogy a keresztyén tanítványság ismertető jegye az áldozatos erőfeszítés mások szegénységének, elnyomásának és szenvedésének enyhítésére.

Kijelentjük, hogy éppúgy, ahogyan a gazdagnak nem kell kapzsinak lennie, ugyanúgy a szegénynek sem kell pénzsóvárnak lennie.

Elutasítjuk, hogy jogosan nevezhetjük magunkat Krisztus tanítványainak, ha hiányzik az aktív érdeklődés a szegények, elnyomottak és szenvedők iránt, különösen a hitben lévők felé.

Elutasítjuk, hogy a gazdagságot vagy szükséget mindig a Krisztus iránti hűség mércéjének tekinthetjük.

Elutasítjuk, hogy feltétlenül rossza a keresztyének számára, ha gazdagok,vagy hogy némely személyek többet birtokoljanak, mint mások.

XVI. A környezet feletti sáfárság

Kijelentjük, hogy Isten teremtette a fizikai környezetet az Ő dicsőségére és az Ő emberi teremtményeinek javára.

Kijelentjük, hogy Isten megbízta az emberiséget, hogy igazgassa a teremtést.

Kijelentjük, hogy az emberiségnek nagyobb értéke van, mint az teremtés többi részének.

Kijelentjük, hogy az emberiség uralma a földön kirója rá a felelősséget, hogy védje és gondozza annak életét és javait.

Kijelentjük, hogy a keresztyéneknek magukévá kell tenniük a felelős tudományos kutatást és annak alkalmazását a technológiában.

Kijelentjük, hogy az Úr földje feletti sáfárság magába foglalja javainak termékeny használatát, amelyeket mindig pótolni kell, amennyire lehetséges.

Kijelentjük, hogy felelőtlenség a földnek, levegőnek, víznek vagy térnek elkerülhető szennyezése.

Elutasítjuk, hogy a kozmosz értéktelen az emberiségen kívül.

Elutasítjuk, hogy a bibliai nézet felhatalmaz vagy bátorít a természet pazarló kihasználására.

Elutasítjuk, hogy a keresztyéneknek magukévá kell tenniük a tudomány kulturálisellenes elutasítását, vagy azt a tévhitet, hogy a tudomány az emberiség reménye.

Elutasítjuk, hogy egyének vagy társadalmak kiaknázhatják az univerzum javait saját előnyükre, a más emberek vagy társadalmak költségein.

Elutasítjuk, hogy a materialista világnézet megfelelő alapot biztosíthatna a környezeti értékek felismerésére.