2012. november 22., csütörtök

József nagylelkűsége és koporsója - 1Móz 50:15-26

József nagylelkűsége és koporsója
1Móz 50:15-26
 
n  Ez az igeszakasz bizonyos mértékig párhuzamos a 45:1-7-ben leírtakkal, ahol József megismertette magát testvéreivel és rámutatott Isten útjainak csodálatos voltára.  
 
I. József testvéreinek félelme és kérelme
n  József testvéreinek megalázkodása, leborulása József előtt, ismét a 37. rész álmaira emlékeztet: ezzel keretbe van helyezve az egész történet. József álmai beteljesedtek.
n  József testvérei ott is először megijedtek, mert féltek József bosszújától.
v  Úgy tűnik, hogy a félelemérzés nem oldódott fel bennük, sőt kiújult apjuk halála után, mert arra gondoltak, hogy József csak apjukra való tekintettel bánt irgalmasan velük (vö. 27:41.) Rossz lelkiismeretüknek hangját nem tudták elhallgattatni. Vádolta őket a múltban elkövetett bűn.
n  Vádolják magukat. Nem tudják maguknak megbocsátani, amit elkövettek József ellen.
v  Van ez így. Az ördög előbb azzal kísért, hogy „te nem is vagy bűnös”, „mások bűnösebbek”, stb.
v  Azután meg azzal kísért, hogy „akkora a bűnöd, hogy azt nem is lehet megbocsátani”. Bizonyára így gondolta Júdás, amikor véget vetett az életének. De nem így gondolta Sámson (aki kegyelmet nyert halála előtt), Dávid (lásd: 51. zsoltár). Lásd még: Nehémiás, Dániel bűnbánó imáját, és Péter helyreállítását tagadása után.
n  József testvérei úgy gondolták, hogy József bizonyára jobban szerette apjukat, mint őket, úgyhogy legjobb lesz arra hivatkozni, hogy az apjuk utolsó kívánsága volt az, hogy József bocsásson meg nekik… Nagyon apokrif történet ez, és mutatja szívük romlottságát: azt hiszik, hogy József is ugyanúgy gondolkozik, mint ők: bosszút forral, nem tud megbocsátani, nem tudja elfelejteni a gonoszságot.
n  Követet küldtek maguk helyett: már ez is sértő lehetett József számára. Hamar átlátott a hazugságon. Hiszen ha apja csakugyan mondott volna ilyet, akkor megmondta volna szerető fiának szemtől szembe, nem váratott volna halála utáni időre, hogy egy idegen által üzengessen! Jákób jól ismerte a fiát, jobban, mint a testvérek.
n  Mi több, a megbocsátás kérését a közös hit tényével támasztják alá: ők József atyjának Istenét szolgálják, a József Istenét (nem nevezik a magukénak). József sírt, mert látta, hogy félnek és nem bíznak benne. Íme, mi a te szolgáid vagyunk.” – 18. v.
 
II. József nagylelekűsége
n  József újra Isten csodálatos terveire és tetteire mutat rá, aki a rosszat jóra tudja fordítani, „hogy sok nép életét megtartsa” (20. v.).
v  Isten tervei magasabbak a mieinknél. Azokat nem lehet meghiúsítani. Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Néha érthetetlenek számunkra. Ember tervez, Isten végez. Isten sok nép életét mentette meg József által (amelyek Egyiptomba jöttek az éhínség idején gabonát venni).
n  József háromirányú válasza az Ó és ÚSz hitének csúcspontja:
v  A bosszúállás Istené. A gonoszságok rendezését nem emberre bízta az Úr. Azt Isten kezében kell hagyni (19. v. Róm 12:19. 1Thessz 5:15. 1Pt 4:19).
v  Isten a rosszat is jóra tudja fordítani. Az emberi rosszakarat ellenére látni kell az Úr gondviselését, aki az eseményeket beépíti saját tervébe. (20. v. 45:5).
v  A rosszat jóval kell legyőzni. A gonoszt nemcsak bocsánattal, hanem szeretettel kell viszonozni (21. v. Lk 6:27kk). Ilyen a krisztusi magatartás. „Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvigasztalta őket és szívükre beszélt.” – 21. v.
v  Lásd: a kereszthalál (a legnagyobb rossz, amit Isten a legnagyobb jóra fordított), Ruth története (ahol a gyászt Isten örömre fordította), babiloni fogság (ahol Isten kigyógyította népét a bálványimádásból).
n  József ezzel újra Jézus Krisztusra utal: Ő az igazi Megtartó, sok nép számára. Ő az, aki megvigasztal.
n  Kiderül, hogy Józsefben nincs keserűség a múlt szenvedései miatt. A bosszú nem az ő feladata, hanem Istené. Aki látja Isten kezét életének eseményeiben az nem rója fel a gonoszt.
 
III. József koporsója
n  Mákir a Manasse nemzetségében a legnagyobb család – Józs 17:1 – Lett sors által való része Manassé nemzetségének is, mert ő volt elsőszülöttje Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsőszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú volt, jutott néki Gileád és Básán.” Bír 5:14 – Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják.”
n  Úgy 300-400 évig tehát egy múmiával maradtak Izráel fiai. Mit prédikál az a doboz?
n  Hangtalanul prédikál mindenekelőtt az ember halandóságáról. Egyiptom tele volt sírhelyekkel, de József egyikben sem akarta, hogy csontjait elhelyezzék. Valahol, Izráel számára látható helyen, közszemlére volt kitéve, 400 évet. Így ér véget az ember dicsősége, még akkor is, ha második ember volt a fáraó után.  A halál angyala ellen nincs fegyver. Elragadja még a királyi család tagjait is.
n  De József koporsója a reménységről is prédikált. „És koporsóba tették Egyiptomban” – így fejeződik be a Kezdetek könyve. József múmia-tartó ládája összegzi a pátriárkáknak adott ígéreteket. Egyelőre egy koporsóba van zárva az ígéretek dicsőséges beteljesülése... Egyelőre sötét a jelen…
v  De nemsokára hajnalodni fog. Még akkor is, ha arra a „nemsokára” 430 évet kellet t várni! (Mózes 1. és 2. könyve között annyi idő telik el, megközelítőleg, mint Malakiástól Máté evangéliumáig.)
v  A koporsók és fejfák üzenete nemcsak az, hogy „ez is, az is meghalt”, hanem az is, hogy Isten él! Soha ne felejtsétek ki a fejfáról, hogy „a boldog feltámadás reménységében” tartjuk meg a temetést.
n  És meghalt József és minden ő atyjafia és az az egész nemzedék.” – 2Móz 1:6. No, csak semmi pánik! Az emberek halála nem hiúsítja meg Isten terveit. Száz József meghalhat, de az ígéretek nem tartoznak a halandók sorába!
v  Isten szava nem hagyul meg és nem hervad el. „Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” – Ézs 40:8. Péter apostol hozzáteszi: „Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.” (1Pt 1:25)
n  Igen, az ősök meghaltak, de Izráel fiai egyre inkább sokasodtak Egyiptom földjén! „Elhatalmasodtak és megtelt velük az ország” (2Móz 1:7).
v  Vedd észre a bölcsőket a sírok mellett! A lehulló levelek mögött lásd meg a rügyeket! József koporsója a remény hírnöke volt évszázadokon keresztül az egyiptomi szolgaság alatt.
n  Izráel népe túléli a legbölcsebb és legerősebb fiának halálát is. A kivonuláskor a szarkofágot vivő férfiak bizonyára érezték a pillanat nagyságát: ez az, amiről Jákób és József prófétáltak: Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak”. A komor felhőket nemsokára elfújja a szél.
n  József egyiptomi volt fogságában, felmagasztalásában, kinézetében, a királyi udvarban, házasságában, egyiptomi nevében, de halálos ágyán mondott szavai elárulják, hogy szívében idegennek érzete magát abban az országban: „Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.” (Zsid 11:22). Ősei sátorokban laktak, és neki sem volt Egyiptomban „maradandó városa”. (Zsid 13:14)
v  Jákób: „És mondá Izráel Józsefnek: Íme, én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére. Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.” – 1Móz 48:21-22.
v  József: „Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” (50:24) – József örökségül hagyja reménységét utódaira: ez nem a ti nyugalmatok helye! Ki kell innen mennetek!
n  Az ilyen reménység jelentéktelenné teszi a halál óráját. Mi meghalunk, de Isten ígéretei megmaradnak és teljesülnek. Az ígérettel a szívében még hűségesebben szolgálta az egyiptomi érdekeket. De mindig tudta, hogy ő nem egyiptomi, mint ahogyan Mózes sem volt az.
n  A József koporsója a türelemről prédikált.
n  Ahogy az évtizedek és évszázadok teltek, egyre valószínűtlenebbnek tűnt, hogy onnan valamikor is ki fognak szabadulni. Kánaán elérhetetlenül messze volt számukra. Új dinasztiák támadtak Egyiptomban, és Izráel megszaporodott népe egyre sanyarúbb körülmények között raboskodott Gósen földjén. De ott volt József koporsója! A hitük záloga!
v  A hosszú várakozás bizonyára kikezdte a hitüket és széttépte a reménységüket. De a koporsó ott állott, emlékeztetve őket Isten ígéreteire. „Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet, és meg nem csal. Ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el!” – Hab 2:3.
v  A mi élő reménységünket nem egy meghalt ősünk csontjai jelzik, hanem a Feltámadott Úr Jézus Krisztus üres sírja. - „Az előttünk levő reménység… lelkünknek bátorságos és erős horgonya, és beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus.” (Zsid 6:18-20) „Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok!” (Jn 14:19) „Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről…”
n  Advent következik. Jézus visszajön. Formálja-e mindennapjainkat ez a reménység? Vagy belefáradtunk a várakozásba? – „Az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva…  …Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pt 3:3-4. 8-9) „Nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük!” (Zsid 13:14)
v  „Mert reménységben tartatunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk (Róm 8:24-25).
v  „A békességes tűrés próbatételt szül, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg.” (Róm 5:4-5)
 
Befejezés:
<  Ahogyan Józsefet Egyiptom kormányzójává formálta a 13 éves börtön, ugyanúgy Izráel népét is a nyomorúság érlelte meg a kivonulásra. (Még úgy is visszavágytak a húsos fazekak mellé!)
v Így formál Isten minket is, hogy készen legyünk, amikor majd menni kell.

Nincsenek megjegyzések: