Jákób halála és temetése

A Jákób haláláról és temetéséről szóló szerdai igehirdetés megtekinthető a YouTube-on és a szilágyperecseni baptista gyülekezet Facebook-ján.

 

Jákób halála és temetése

1Móz 49:29-50:14

n  Jákób halálát és temetését találjuk itt, illetve az ezzel kapcsolatos eseményeket: a meggyászolását, a bebalzsamozását és az eltemetését Makpeláh barlangjába, Kánaán földjén, ahogyan ezt Jákób meghagyta Józsefnek.

I. Jákób meggyászolása

n  Jákób halálát kétszer is meggyászolták: egyszer természetesen, és egyszer ceremoniálisan. Sőt, a ceremoniális gyász is két részből állt: az egyik Egyiptomban hetven napig, a másik Kánaán földjén hét napig, egy Ábel Micraimnak elnevezett helyen.

v „József pedig”… „atyja orcájára borult és siránkozott felette és csókolgatta őt”. Persze, Jákób többi gyermekei is ugyanúgy tettek, ahogyan József tett.

n  Az egyiptomiak is megsiratták Jákóbot. A 70 napos gyászba valószínű, hogy beleszámítódik a bebalzsamozás 40 napja is.

v Az egyiptomi gyász inkább József iránt érzett tiszteletnek a jele. A hozzátartozók, sőt fogadott siratóasszonyok napokon, heteken át keservesen siratták a megholtat, fölemlegetve emlékezetes tetteit. A hetven napos gyász fejedelmeknek kijáró tisztességadás volt.

v József nem közeledhetett a fáraóhoz a gyász ideje alatt, ezért a Fáraó háznépe által kér engedélyt a temetésre:  - „⁴ És elmúltak az ő siratásának napjai, és szólt József a Fáraó házanépéhez…”

n  Óriási gyászkíséretben vitték el Jákób holttestét, amelyben ott voltak a hozzátartozókon kívül a Józseffel barátságban levő egyiptomiak is.

n  Ábél-Micraimnak nevénél az ’ábél nevet azonosnak vehetjük az ’ébel = „gyász” szóval. Helynevekben viszont az ’ábél’ szónak más jelentése szokott lenni: „patak, vízfolyás”. Az Ábél-Micraim ilyenformán „Egyiptom patakját” jelentené, és talán ugyanarról a patakról van szó, amely Kánaán déli határvonalát jelöli (4Móz 34:5. Józs 15:47. Ézs 27:12).

n  Nagyobb nehézséget jelent az, hogy két ízben is ki van téve az a helymeghatározás, hogy „a Jordánon túl”, amivel általában a Jordántól keletre eső területet szokták jelölni. Ez talán azt jelentené, hogy az Egyiptomból Hebrónba vivő út helyett, megkerülve délről a Holt-tengert, kerülő úton érkeztek volna Makpelá barlangjához? Nem erre kell gondolni (habár ez se lehetetlen). Hanem inkább arra, hogy Mózes számára, aki ezeket leírta Moáb földjén, a „Jordánon túl” épp ellenkezőleg a Jordántól nyugatra eső részt jelentette! Ez a kifejezés tehát egy újabb bizonyíték arra, hogy ezt a könyvet Mózes írta.

n  „József pedig hét napig gyászolta az ő atyját” – 7. v. Az Atád szérűjénél állapodtak meg - 10-11. v. (Góren-Háátád = tüskés bozóttal körülkerített szérű), és – Izráelben szokásos – hétnapos gyászt rendeztek.

v Ma is hét napig tart a zsidó gyászolási idő a hozzátartozókért (4Móz  19:11. 19; 1Sám 31:13). Máskor eltartott 30 napig is, de sohasem ennél tovább (4Móz 20:29; 5Móz 21:13; 34:8).

n  De hogy van ez minálunk? Jobban tudjuk, mint ahogyan Isten igéje parancsolja? Hozzáadtunk a hét vagy 30 naphoz még hónapokat? Illik-e hívőkhöz az a gyász, és gyászolási hagyomány, amelyet manapság hozzátartozóink halálesetekor gyakorolunk?

v Micsoda képmutatás gyakran a gyászolás közöttünk! Mintha a gyászoló könnyeivel és sírásával próbálná pótolni, amit elmulasztott az életben. Hangos és feltűnő gyásszal próbálja leróni elmulasztott kötelezettségét. Mivel nem adta meg életében azt, ami megillette volna, a halálában próbálja pótolni, a kirívó gyászával?

v Sajnos, gyakran csak azután tudjuk értékelni a másik embert, miután már nincs az élők között.

n  A gyász lehet valós fájdalom. De akkor sem kell túlzásba vinni annak megnyilvánulását. És főképp nem Istent kell vádolni a halál miatt, hiszen a halálért a bűn a felelős, nem pedig Isten.

v  Ne legyen a gyászunk képmutató színjátékról. Még ha csakugyan mélységesen fájdalmas az elválás, akkor is viselkedjünk Isten gyermekeihez méltóan, akik hisznek az örökéletben.

II. Jákób bebalzsamozása

n  Jákóbot az egyiptomi orvosok bebalzsamozták.

v Az egyiptomiak voltak a bebalzsamozás mesteri. A bebalzsamozás Egyiptomban előkelő köröknek kijáró tisztelet, nagy szakértelemmel végzett, költséges eljárás volt, ami 30-40 napig is eltartó művelet volt. A holttestet felnyitották, a belső részeket kivették, s helyükbe különféle konzerváló anyagokat tettek. Az egész testet nátronnal borították be vastagon. A nátron a Nílus partján található nátrium sók keveréke. Ez 40 nap alatt teljesen kiszívta a nedvességet a testből. Ezután bepólyálták, a pólyát gyantával megerősítették és a test alakjára formált fakoporsóba tették.

n  De miért alkalmazta József ezt az egyiptomi gyakorlatot apja esetében? Hiszen tudta, hogy az egyiptomiak ezt azért gyakorolták, hogy a testet készenlétben tartsák arra, hogy a lélek ismét elfoglalhassa.

v Nem biztos, hogy ez az egyiptomiak szokásának utánzása volt. József célja inkább csak az lehetett, hogy megóvja apjának holttestét az oszlástól, mielőtt elérték volna Makpéla barlangját.

n  Jákób bizonyára előkészítette a maga sírját a Lea sírja közelében (5. v.). A családi temetőhelynél újabb és újabb sírboltot vagy kamrát kellett készíteni az új halottnak.

n  A bebalzsamozás helyett manapság egyebet találunk:

v Koszorúkat és drága virágcsokrokat – amiket sokkal jobb lett volna odaadni neki szálanként, még életében, vagy annak árát valami hasznosabbra és maradandóbbra fordítani.

v Drága sírköveket márványból, és drágán kiépített sírhelyeket. Pedig az élőknek építkezni sokkal hasznosabb!

v A koporsó „szabályos” kivivése, babonasággal összekötve.

v Göröngy-dobás a koporsó után (nehogy visszatérjen a lelke). Az udvar elgereblyélése, hogy látható legyen, ha a halott visszatér…

v Gyertyák gyújtása, temetőjárás, mindenféle pogány halott-kultusz utánzása.

n  Tegyük az Ige mérlegére gyakorlatunkat, ami a temetést és a gyászolásunkat illeti!

III. Jákób temetése

n  A temetési menet grandiózus. Ott van minden előkelő személy Egyiptomból, mintha Jákób király lett volna.

v Ez mutatja, hogy József milyen nagyra becsült ember lett Egyiptom földjén.

v Illik részt venni a temetésen. „Részvétet nyilvánítani” azt jelenti, hogy osztozunk azok gyászában, akik gyászolnak, és tiszteletből a megholt iránt részt veszünk azon az utolsó istentiszteleten.

v Kell tudjunk együtt örülni az örülőkkel, és ha szükséges, együtt sírni a sírókkal.

n  De legyen a tiszta evangélium prédikálva ott! Nem a halottat és nem a halottnak prédikálunk.

n  Ne kérj nagy temetést, mert ez azt jelentené, hogy fiatalon halsz meg.

v  Az öregek temetésére már kevés az életben lévő barát, aki részt vehetne a temetésen. Ha kicsi lesz a temetésed, ez talán azt is jelenti majd, hogy hosszú élettel ajándékoz meg az Úr. 

Befejezés:

n  Akár fiatalon, akár idősen: imádkozzunk, hogy legyünk készen!

v Addig pedig segítsen az Úr jól számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk (Zsolt 90:12).