Példázat a megbocsátásról - Mt 18:21-35
Példázat
a megbocsátásról
Mt
18,21-35
n Nem az önmagunk megbocsátásáról van szó, a saját magunk
részéről, és nem is az Isten bocsánatáról, amit mi kapunk Tőle, hanem a
felebarátunk/ellenségünk megbocsátásáról, azért, amit ellenünk elkövetett.
v
Péter kérdésével kezdődik: Hányszor?...
v
Válasz: számtalanszor.
v
Mert nem bocsánat az a megbocsátás,
amit számolgatnak: háromszor, négyszer, ötször… 7x
v
A „hétszer” gyakori volt: - 7x
hintették a vért a Frigyláda felé (3Móz 4:6. 8:11), 7x hintették meg a leprást
(3Móz 14:7), 7x járták körül Jerikó kőfalát (Józs 6:4), 7x kellett Naámát
megfürödjön a Jordánban (2Kir 5:14).
v
A megbocsátás kötelező, nem pedig
opcionális. A közösség megszűnik, ha nincs megbocsátás. Isten irgalmasságot
követel – Hós 6:6.
n Dráma, három felvonásban. Nem Hegel, hanem Jézus alkalmazta
először a Tézis, Antitézis, és Szintézis rendszert.
I. Az irgalmas
elszámoltatás – 23-27
n 10.000 táletum – 60.000.000 drachma/dénár. 1 tálentum=6000
drachma/dénár. Mürias = 10.000.
n parancs: adják el őt, feleségét, gyermekeit és fizessenek.
n a kemény bánásmódot a rendkívüli nagy adósság magyarázza. Ez
elfogadható gyakorlat volt.
n Térdere esett. Haladékot kért. Megígérte, hogy fizet…
n A király könyörületre, szánalomra indult. Megszánta.
Megtörtént a valószínűtlen: elengedte az adósságát.
n Galilea+Pérea – 200 tálentum adót fizetett Rómának (Josefus).
Nagy Heródes évi jövedelme 900 tálentum volt. 1 rabszolga ára =
500-2000 dénár.
n A számadáskor szomorú dolgok derülhetnek ki. Ez reménytelen
eladósodás, teljes csőd. Lehet másképp nevezni, de a valóság nagyon szomorú.
n „Szorgalmasabb templombajárással… komolyabb
bibliaolvasással… több imádsággal… jószándékokkal, önsanyargatással… Az igazság
ez: nem tudsz fizetni.
v 1Kir 10:14 – 666 tálantum Salamon jövedelme.
v 2Kir 18:14 – 300 tálentum Ezékiás adója Szennakheribnek.
II. Az irgalmatlan
elszámoltatás – 28-30
n Az ő adósságának hatszázezred részével tartozott: 100 dénár
n Pedig ez is hosszútűrést kér, nem kegyelmet. Ugyanúgy,
térdere esett.
v Bezzeg, neki megkegyelmeztek, akikor könyörgött… Mert Isten
kegyelmes Isten.
v Manasse: 2Krón 33:1-13.
v A tékozló fiút az Atya visszafogadta.
v Isten gyönyörködik az irgalmasságban. Dávid – Méfibóset.
n De ő keményen bánt vele. Nyakának esett. Követelőzött.
Pedig, megígérte, hogy fizet.
v A nyavalyás szolgatárs!... Na megállj! Adok én neked!
v adós, fizess! Jogilag igaza van.
v De, amilyen az adjon Isten, olyan kell legyen a fogadj
Isten!
v De tartozik! Udvariassággal,
emberiességgel, figyelemmel, tisztelettel…
n De az NEM AKART irgalmas lenni.
n Zsolt 32:1-5. Ézs 12:1-6. Hétszer is?... A hála kötelez.
n Elfeledte, hogy vele hogy bántak.
n Érzéketlen szívtelen, önző, kegyetlen maradt.
III. A
megbotránkozott elszámoltatás
n A közbenjáró szolgák botránkoztak meg először. Elmondták
uruknak.
v Azonnal követelte, hogy hozzák elébe.
n Szembesítette irgalmatlanságával. Ez a leghosszabb beszéd.
n Gonosznak nevezte. Azért kapott bocsánatot, mert kérte. De
tőle is kérték, és ő nem adott.
v Isten szuverén. Isten országát mélyen érdekli, hogy kemény-e
a szíved, vagy megtört.
n A keményszívűség kizár Isten országából.
v Hasonlóképpen „ti” is… „mennyei Atyátok” is…
n Egy új világrend lép életbe.
v Itt nem az utolsó ítéletről, meg a purgatóriumról van szó…
v Azért kell megbocsátani, mert neked is megbocsátottak.
„Miképpen mi is…”
v Szeresd felebarátodat! – Mk 12:34-40.
n Ellentmondásba került önmagával.
n Nem hagyhatsz minden úgy, ahogy van, azt gondolva, hogy
minden rendben van.
n Isten ítélni fog. Ez biztos. – A népirtások, elnyomások,
kizsákmányolások – elveszik büntetésüket.
v Ef 4:32 – Elengedvén egymásnak, miképpen Krisztus is…
n Számítanak a személyes kapcsolatok. Sorsdöntőek, hogy milyen
viszonyban vagy.
n „Atyám, bocsáss meg nékik…”
Befejezés:
n A megbocsátásnak
akadályai lehetnek: a számolgatás (7x?,
70x7?), a részrehajlás, a képmutatás, a képzelődés, a felületesség, komolytalanság,
a negativizmus, a bosszúállás. Bocsáss meg!
3 megjegyzés:
Nagyon tetszik ez az igehirdetes.
Elolvastam a fb.-on a hozzaszolast is.Az utolso kerdes;"ugye erted?"
Bevallom en nem ertem,azert mert;"Az
is gonoszsag,ha valaki nem jo indulatbol,mento lelkuletbol,hanem lejarato szandekkal,arulkodik,levelezik,intezkedik,hogy az altala gonosznak velt szolgatarsat lejarassa,elaztassa,
bosszut alljon rajta."
Van-e valaki aki nem beszelt soha,vagy egyszerse valakinek a hata mogott?Van olyan aki nem ismeri el ,mert neki igaza van!
Sajnos lejarato levelet kaptam,csak akkor tort ki a botrany ,amikor valaszoltam.
De rajottem,hogy milyen meggondolatlan,gonosz voltam,nagyon fajt,igyekeztem intezni.De azota is fojtogatnak,megkotoznek....stb.
Miert nem ismeri el mindenki,hogy neki is van adossaga a szolgatarsanak ?Akkor nem ugy fogna fel ,hogy bosszut all alkalomadtan.
Sokmindent nem ertek meg,csak ez a kerdes elgondolkoztatott,mert valami szemrehanyas hallatszik ki belole.Miert csak az egyik kell bocsanatot kerjen a masik nem?
Miert fojtogat az akinek hatalma van?Miert itel aki ugyanolyan ados?
Miert nem jo ra minden szolgatars,hogy o is tevedett?
Miert varja el azt mastol ,amit o nem tesz meg?
Van, aki "szigorúan megmaradna a példázat mellett", de itt már ennél többről van már szó. Az, hogy “nem érted”, ennek tudható be, vagy talán annak, hogy “nem akarod érteni”.
Talán igazad lehet abban, hogy senki sem mondhatja magáról, hogy sohasem beszélt a másiknak a háta mögött. De nem biztos, hogy azt rosszindulatból tette! Különbség van a között, amikor valaki hajlandó volt megtérni, bocsánatot kérni, rendezni, ha valamit nem jól mondott, és a között, “ha valaki nem jóindulatból, mentő lelkületből, hanem lejárató szándékkal, árulkodik, levelezik, intézkedik, hogy az általa gonosznak vélt szolgatársát lejárassa, eláztassa, bosszút álljon rajta”. Aki nem hajlandó megtérni és helyrehozni, amit elrontott, annál nem beszélhetünk jóindulatról.
Én azon a véleményen voltam, hogy “a gonosz szolgának újra meg lehetett volna bocsátani, ha megtért volna gonoszságából”. Erre úgy válaszoltak, hogy „fogadok még bocsánatot is kért”! Ennek az ellenkezőjére én is fogadni mernék. Meg vagyok győződve arról, hogy a király szíve nem volt rosszindulatú, és őt az irgalmasság jellemzi. A Király bizonyára kész hetvenszer hétszer is megbocsátani, ha van bűnbánat. Vagyis, hogy szó sem lehet arról, hogy „keményszívűsége miatt nem bocsátott meg neki”. Isten belelát az emberi szívbe és látja azt, hogy kinek van a szívében irgalom, és kinek van rosszindulat. "Az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekedett irgalmasságot". (Jak 2:13)
Ami a mentő szándékot és a gyilkos szándékot illeti, az tehát a példázatban nyilvánvaló. És nemcsak ott.
Koszonom szepen!Most mar ertem:
"Isten belat az emberi szivbe es latja azt,hogy kinek van a sziveben
irgalom,es kinek van rosszindulat."
Ezert hat bocsassunk meg mindenkinek.
Megjegyzés küldése