Az Úr Jézus és a hűségesek csoportja - Jn 19:25-27

Az Úr Jézus és a hűségesek csoportja
Jn 19:25-27

n Mindvégig tartó hűségre van szükségünk.

n Itt hangzik el az Úr Jézus harmadik szava a keresztről, ami két mondatból áll: Jézus szól Máriának: „Asszony, íme, a te fiad”, majd Jánosnak is: „Íme, a te anyád.”

n A kereszt mellett sokféle emberek voltak és sokféle hangok hallatszottak. Kiabálás, gúnyolódás, megvetés, véleménynyilvánítás, sírás. Ott voltak a papok, a katonák és nagy sokaság, akik kimentek nézelődni. „A nép megállott nézni” - mondja Lukács.  Mindezek nagy része csúfolta Őt.

n De a kereszt körül ott volt négy hűséges asszony is és egy férfi.

v  Máté evangélista szerint az ott állók között volt Mária Magdaléna, Mária a Jakab és Józsé anyja és a Zebedeus fiainak anyja (Mt 27:56).

v  Márk evangélista ugyanígy említi Mária Magdolna mellett a másik Máriát, akit a „kis” Jakab és Józsé anyjának nevez, míg a Zebedeus fiainak anyját Saloménak (Mk 15,40).

v  János evangéliuma szerint az Úr Jézus anyjának nőtestvére is ott volt, aki – ahogy az összefüggésből kitűnik, maga Salome, a Zebedeus fiainak–, tehát Jánosnak is anyja.

I. A János hűsége

n János, aki ezt az evangéliumot írja, állítólag ő volt az egyetlen, aki természetes halált halt, és ő volt a legfiatalabb a tanítványok közül.

v  Az evangéliumban, amit öregkorában írt, nem nevezte meg magát, gyakran „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” kifejezést alkalmazta magára. Nem helyezi magát előtérbe. Azt feltételezi, hogy mindenki tudta, hogy János volt az, akit Jézus szeretett, és nem tartotta szükségesnek a pontosítást.

n Jézus nem tartott tanításokat a népnek a kereszten, nem értelmezte az írásokat, nem beszélt a kereszt értelméről.  Csak néhányszor, összesen hétszer szólalt meg nagyon rövid mondatokban, amelyek közül szól e két személyhez is.

v  Nem tudta kezét kinyújtani, de gondolom, a szemével intett, mert az igéből világosan kitűnik az, hogy mit mondott az anyjának, és utána mit a tanítványnak. „Asszony, íme, a te fiad!” „Íme a te anyád!”

n Főleg három személyről van tehát szó: Jézusról, Máriáról és Jánosról.

n János volt tehát az a tanítvány, akit Jézus szeretett. De lehet ezt fordítva is mondani. János volt az a tanítvány, aki Jézust szerette.

n János is elfutott a többiekkel együtt, amikor azok elfutottak, de visszatért. Őróla tudjuk, hogy ott volt a keresztnél, és jelen volt a megfeszítéskor.

v  Mi is sokszor elmenekültünk talán, ha jött a veszély? Ezt az Úr tudja. A lényeges kérdés azonban az, hogy visszatértünk-e a kereszthez, Jézushoz, újra meg újra? Tud-e használni minket, tud-e munkát bízni reánk, megbízást adni nekünk? Közel vagyunk e Hozzá, amikor fel akar használni?

n Jézus testvérei közül, tudjuk, hogy Jakabnak megjelent feltámadása után. Testvérei utólag hittek benne. A feltámadás után ott látjuk őket a tanítványokkal, mint akik foglalatosak voltak az apostolok tudományában, a közösségben, a könyörgésben és a kenyérnek megtörésében az első gyülekezettel együtt.

v  Később, azt olvassuk: „Judás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyjafia...” (Jud 1) Rendkívüli dolog az, hogy Júdás nagyobb rangnak tartotta azt, hogy Jézus Krisztusnak szolgája lehetett, minthogy azt hangoztassa, hogy ő Jézusnak testvére!

n De hadd tegyem fel a kérdést: te szolgája vagy-e már az Urak Urának, Jézus Krisztusnak? Ha visszajönne ma, ígérete szerint, mondhatná-e feléd is: jól van, jó és hű szolgám...?

v  Az ő szolgái közel vannak a kereszthez, és tiszta szívvel készek szolgálni Őt.

I. Mária és az asszonyok hűsége

n Sokszor elfelejtjük, hogy Jézusnak volt családja is. De Ő nem felejtette ezt el. Törődött az édesanyjával.

v  A Sátán nagy gondot fordít arra, hogy a családokat tönkre tegye, valami meg-nemértést vessen el a családtagok között, a gonoszság magvát, s abból aztán nagy bűnt kerekíthet. Ha tönkre tette a családot, akkor tönkretette a gyülekezetet, a társadalmat, s a világot is. Hiszen ettől függ minden.

n Jézus úgy beszél itt, mint Mária fia, és úgy is, mint Isten Fia.

n János közel volt a kereszthez, s Jézus azt használhatja, aki közel volt a kereszthez. Nem másokra bízza az édesanyját, hanem Jánosra, aki mint az előbb láttuk, test szerint unokatestvére is.

v  Testvérei nem voltak jelen, más rokonai nem hittek benne. A többi tanítványok elmenekültek.

n Mária, aki hitt benne, talán kiközösített lett, vagy otthontalanná válhatott, férje már bizonyára nem élt, és fiai nem voltak arra valók, hogy gondját viseljék. Ezért Jézus, mint lehetséges örökös a családban, lévén elsőszülött, törődött édesanyjával, gondoskodott róla.

v  Halála előtt feladatának tartotta, hogy édesanyját biztos kezekre bízza, tudva, hogy ő már nem viselhet reá gondot. Az igazi lelki kapocs, az Úr Jézus anyja, Mária és János között, a kereszt volt.

n Mária, egy megtisztelt, de egy megpróbált asszony, akitől született Jézus, akit Krisztusnak hívnak. Mária, aki eljegyeztetett Józsefnek, teherbe esett mielőtt egybekeltek volna. Az Úr Jézus szűztől való születése nem legenda, nem mese, hanem igaz történet. Jézus Máriától született, aki akkor még leány volt. József nem volt Jézus édesapja, csupán nevelőapja.

v  Az agg Simeon szavai teljesedtek be itt a keresztnél: Mária nem ájult el, de fájt neki az, hogy fiát a kereszten látja, s szívét az akkori prófécia szerint, általjárta az éles tőr.  Egyedül maradt.

n Sok mindent nem értett Mária, de már Jézus születésekor arról olvasunk, hogy azokat az igéket, amiket az angyalok mondtak, megtartotta és szívében forgatta. Gondolkozott róla, jóllehet nem értette. Ezen kívül még sok mindent, ami Jézus életében történt, nem értett, de különösen a kereszt érthetetlen lehetett számára, mint a többiek számára is. Miért kell az ő fiának meghalnia?

n 12 éves korában, amikor felvitték Jézust a templomba, az Úr Jézust háromnapi keresés után találták meg az írástudók között ülve, amint hallgatta őket és kérdezgette őket. Mindnyájan akik őt hallgatták, elálmélkodtak az ő értelmén és az ő feleletein. Ezt látva Mária és József - elcsodálkoztak, és azt mondta néki az ő anyja: „Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai? De ők nem érték e beszédet, amit ő nékik szóla.” (Lk 2:48-50)

v  Mária az Úr Jézus anyja volt – sem több, sem kevesebb. (Nem a menny királynője, nem a Gyülekezet anyja, és nem Isten anyja, hanem Jézus anyja.)

v  Mária istenfélő, hívő asszony volt, aki ragaszkodott Istenhez. Olyan asszony, akit Isten fel tudott használni eszközül.

n Az Úr Jézus valahányszor atyjáról beszélt, mindig Istent értette alatta, mennyei Atyját. Az is nagyon fontos, hogy a Bibliában sehol nem olvashatjuk, hogy Jézus így szólította volna meg édesanyját, hogy „anyám”. Ő ezt a szót nem használta. Egy másik szót használt, amit általában bárkivel szemben használhattak, mint tiszteletteljes megszólítást, és a keresztről is ez a megszólítás hagyja el ajkát. Nem: Anyám, ímhol a te fiad, hanem  „Asszony, ímhol a te fiad.”

v  A kánai menyegzőn is így szólt: „Mi közöm nékem te hozzád, óh asszony,”

n Mária tudta, még ha nem is értette, hitt benne, hogy Jézus valahogy másabb, mint az ő többi gyermekei közül valamelyik. És megparancsolta a szolgáknak, „ha valamit mond néktek, megtegyétek.” Jézus Máriának elsőszülött, házassága előtt, szüzességében született fia volt. De Jézus Isten Fia is volt, míg Máriának Józseftől is születtek gyermekei, akikről a Biblia beszél. De ezek, akikről a Mk 6 és Mt 12 beszél, csupán féltestvérei voltak Jézusnak.

n Mivel Mária hitt Jézus Krisztusban, azért üdvözült. Nem azért, mert megszülte Jézust, nem azért mert számára Isten valamilyen más külön bejáratot biztosított volna az üdvösségre, hanem azért, mert Jézus meghalt érette, és ő hitt Jézus Krisztusban.

v  Nem ír a Biblia az ő rendkívüli voltáról, feltámadásáról, vagy menybemeneteléről. Mária egy ember volt, aki épp úgy meghalt, mint ahogy elvégezett dolog, hogy mi is meghaljunk egy napon. De Jézus édesanyjáról tudjuk azt, hogy ő hitt Benne. S az ő hite, mint a többi hívőnek, tulajdoníttatik néki igazságul.

III. Az Úr Jézus hűsége – Jel 2:10.

n Jézus a központi személy e nagy eseményben. Ő mindhalálig hűséges maradt.

n Hogy ember lehessen Jézusnak meg kellett születnie, mint ember. Hogy Isten lehessen, nem kellett tennie semmit, mert Ő Isten volt és Istent maradt. Az ő kettős származását többször nyilvánvalóvá tette, és erről tanúskodik élete és csodái.

v  Pilátus előtt kijelentette, hogy Ő született és jött erre a világra (Jn 18:37).

v  János evangélista nagyon világosan és érthetően újra meg újra bemutatja Jézust, mint Isten Fiát, Aki onnan felülről való. (Jn 8:23)

v  János megválogatja azokat a csodákat, amiket leírt, hogy bemutassa Jézus istenségét. 

n Jézus Krisztus a Szabadító, aki elveszi a világ bűnét. Máriának is szabadítóra volt szüksége, mert ő sem volt bűntelen. „Minden ember vétkezett és szűkölködik Isten dicsősége nélkül,” mondja az Írás. Önmagától, vagy cselekedeteiből ő sem üdvözülhetett, csak Jézus Krisztus halála és feltámadása által.

v  Jézus Krisztus ott a kereszten anyjáért is szenvedett. A testvéreiért is, akit szeretett. Értem és érted is, mindenkiért! Jézus Krisztus a világ megváltója.

n Az Úr Jézus tisztelte az ő anyját.  Még a kereszten sem gondolta, hogy túlságosan elfoglalt a saját szenvedésével, és ez nem engedi meg, hogy mással foglalkozzon...

v  Mindnyájan gyermekek vagyunk, legalábbis addig, míg szüleink élnek, és jó lenne, ha ilyen lelkületünk lenne. A mai idők egyik nagy tragédiája az, hogy a gyermekek túlságosan el vannak foglalva. Be van osztva az idő, a perc, sietni kell, korán kelni, későn feküdni... Mire időt szakíthatna édesapja, vagy édesanyja számára, már nincsenek. Akkor már nem igen van kinek...

n Krisztusnak még a kereszten is volt egy jó szava édesanyja felé.

n A keresztyén családi élet úgy boldog élet, ha van időnk egymás számára, gondoskodni egymásról. Megértés, szeretet, egymás megbecsülése, rendezett kapcsolatok: ezek tehetnek boldoggá. Másképp a Sátán pokollá teheti a családi életet.