PÉLDÁZATOK: A farizeus és a vámszedő - Lk 18:9-14

A farizeus és a vámszedő

Lk 18:9-14

<   A 17:20-37-ben az Isten országának eljöveteléről beszélt az Úr Jézus.

<   Az ezt követő két példázatban (18:1-8 és 8:9-14) és két történetben (18:15-17 and 18:18-30) az Úr Jézus elmondja a tanítványoknak, hogy milyen az élet Isten országában.

v  A két példázat mindegyike az imádsággal kapcsolatos. A hamis bíró és az özvegyasszony példázat azt tanítja, hogy az imádságban kitartónak kell lenni, a farizeus és vámszedő példázata pedig azt tanítja, hogy alázatosan kell imádkozni.

v  A gyermekek története is (18:15-17) az alázatról tanít, és a gazdag ifjú történetében (18:18-30) is alázatra szólít fel, amikor arra kéri a gazdagot, hogy vagyonát adja a szegényeknek (ami hatalmának, tiszteletének, büszkeségének forrása volt). Hogy valaki követhesse Jézust, meg kell aláznia magát.

n  Ez a példázat csak Lukács evangéliumában található. János evangéliumában is vannak sajátos jellegzetességek.

I. Kétféle próbálkozás az önmegváltásra

n  Jó lesz felfrissíteni az akkori idők vallásos és társadalmi helyzetét.

v  A farizeusok igyekeztek nagyon komolyan venni a Mózes törvényét és az atyák hagyományait.

v  A zsidók között voltak bűnös emberek. Ide tartoztak a vámszedők.

n  Két ellentét – a farizeus és a vámszedő. A két ember élete példázza a ma élő összes emberek útját, hogyan próbálnak beteljesedést, megváltást szerezni maguknak.

n  A vámszedő esete nagyon hasonlít a tékozló fiú és testvére esetéhez, (amellyel később fogunk foglalkozni). Ő úgy próbálja megvalósítani magát, hogy félretesz minden erkölcsi normát.

v  A Törvény áthágásával, odaadja magát a rómaiaknak, csal, csakhogy neki legyen jó. A Törvény szerint, adni kell kölcsönt és nem kérni rá kamatot – a vámszedő épp ellenkezőleg, nemhogy adna kölcsönt, ő szed vámot, és nem érdekli mások boldogulása.

v  Az ilyenek belemerülnek a bűnökbe, és úgy vélik, hogy ha pénzük van, mindenük van. Dőzsöltek, kicsapongtak, dúsan vigadoztak. Úgy vélik, hogy ha nem köti őket a Törvény, akkor lesznek boldogok.

v  A Törvény áthágásával beteljesülést, boldogságot, szabadságot akar biztosítani magának. Addig megy el a csalásban, italozásban, kicsapongásban, szexuális züllöttségben, ameddig akar, és ebben keresi a beteljesülést. Ház, autó, állatok, barátok… mind a beteljesülést szolgálják számára.

n  A farizeus is beteljesülést akar, de a Törvény megvalósításával, betartásával próbálja ezt elérni.

v  Jó hírnevet, megbecsülést, üdvösséget keres, és jól érzi magát, ha az emberek felnéznek rá.

n  De miért van adva a Törvény? Azért, hogy megigazulást találj benne? Nem.

v  Pál azt írja a Róm 5-ben: „a Törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék”. A Törvény nem korlátozza a bűnt, hanem megsokasítja. Például a kívánságról nem tudtuk, hogy bűn. A Törvény szült mindenféle kívánságot. A Törvény korlátozza a bűn véghezvitelét, de annak kívánását nem korlátozza, hanem sokasítja.

v  Gal 3-ban: „a bűnök okért adatott, amíg eljön a Mag”. Krisztusra vezérlő Mesterünk lett.

v  A Törvény nem az üdvösségre vezető kalauz. Nem a mennyországba vezető eszköz. Csak növeli a bűn kívánását! Amikor meglátod a Törvény fényében a te bűneidet, akkor meglátod, hogy Szabadítóra van szükség. A Törvény igaz, de nem tudsz szabadulni! Krisztusra vezető mesterként viszont elvezet Krisztushoz.

n  Isten adta a Törvényt, hogy az Krisztushoz vezessen, és adta Krisztust, hogy üdvösséged, szabadulásod legyen. Ha neked mégis a Törvény kell, nem Krisztus, akkor ez ÖN-megváltás! Úgy gondolod, hogy nem Krisztus vált meg, hanem te váltod meg magad, a Törvény által.

v  Persze, a Törvény nem vált meg, de a farizeus úgy gondolja, hogy sokkal igazabb lesz, mint más. Mint például az a vámszedő…

n  A vámszedő úgy próbálja megvalósítani magát, hogy áthágja a Törvényt, a farizeus pedig úgy próbálja megvalósítani magát, hogy megtartja a Törvényt.

v   Kétféle önmegváltás létezik. De mindegyik a Sátán csalása.

II. Az alázat szükségessége

n  Én nem vagyok olyan, mint más. Én jobb vagyok. És felsorolja a jótetteit. Tudja magáról, mennyi jót tesz. Az ilyennek nem is kell Isten.

n  A bűn szabadulást ígér, de hét lánccal kötöz meg. Kérdezd meg azokat, akik abból szabadultak!

n  A vallásosság is megkötöz: önámítással. Úgy gondolja, hogy ő igaz.

v  A böjt komoly dolog. Böjtölhet kétszer egy héten – de ha önző lélekkel teszi, nem ér semmit… „Böjtölök kétszer egy héten” – túlteljesíti még a Törvény követeléseit is.

v  „Dézsmát adok” – 5Móz 14:22 – ami csak a mező terméséből volt megkövetelve. De ő a kiskertje veteményéből is tizedet ad. Persze, a tized beadása is komoly dolog. De az Úr Jézus kipellengérezi azt (Mt 23:23) – kapor, menta, kömény… mert a lényeget kihagyták: igazság, irgalmasság, ítélet… ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni!

n  Hol a probléma, ha ilyen jó ember? Ott van, hogy úgy gondolja, neki joga van Istenhez, mert vannak érdemei. Isten előtt senkinek sincsenek érdemei: mindannyian kegyelemre, irgalomra szorulunk!

n  A farizeus túl jónak tartja magát, hogy az emberekkel azonosuljon, a vámszedő túl rossznak tartja magát, hogy az emberekkel azonosuljon.

n  A vámszedőről tudható, hogy bűnös. A vallásos farizeusról nem tudható, hogy igazi-e vagy nem igazi a tizede és a böjtölése… Be lehet csapni és meg lehet csalni önmagunkat!

v  Mindegyiknek Krisztusra van szüksége!

v  A vámszedő távol áll. Tudja, hogy bűnös: eladta az örök életét a földi javakért. Hogyan is mer így imádkozni? A mell verése a legmélyebb gyötrelem jele (Lásd Lk 23:48). A vámszedő nem mer túl közel jönni. Tudta, hogy Istenhez nem közelíthet bűnösen. Isten trónjából villámlások jönnek ki – Jel 4. A mi Istenünk megemésztő tűz. Hozzáférhetetlen világosságban lakozik. Előtte van egy nagy kristálytenger, azon túl a négy lelkes állat, utána a 24 vén, utána a tízezerszer-tízezer angyalsereg, és utána János… Istenhez nem közelíthet a bűnös csak mellét verve, megtérő szívvel. Nem mutogathat másra: én vagyok a hibás! Ez a megtérő ember. Ő nem igazságot szerez, hanem igazságot kap. A farizeus magát igaznak gondolja, a vámszedő magát bűnösnek gondolja. A farizeus nem igazul meg, a vámszedő megigazul. Aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

v  A farizeus meg úgy képzeli Istent, mint egy vállalatot, ahol ő részvényeket szerzett. Neki jogai vannak… Az végső ítélet nem a földön van. A farizeus lehet továbbra is semmibe veszi a vámszedőt, még akkor is, ha megtért. Nem a földön lévő megbecsülés a végső megbecsülés! Az Isten igazsága az igazi!

n  A farizeus magában imádkozott, és magának imádkozott… „Én, én, én…” Az imádságban nem szabad elvonja figyelmünket semmi. Sem önmagunk, sem más. Ezért csukjuk be a szemünket.

III. A megigazulás ajándéka

n  A bevezetőben azt olvashatjuk, hogy ezt a példázatot azért mondta az Úr Jézus, mert voltak, akik magukat igazaknak tartották, és másokat semmibe sem vettek.

v  A befejezést maga Jézus mondja (14. v.): „¹⁴ Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.”

v  Nincsenek megnevezve a farizeusok, de érthető, hogy ők azok, akik igazaknak tartották magukat és másokat lenéztek. Persze, nem minden farizeus önigazult és beképzelt, és nem minden tanítvány alázatos. Lásd: a Zebedeus fiait (Mt 20:20-28; Mk 10:35-45). A büszkeség és felfuvalkodás bűnébe az Úr követői is beleeshetnek…

n  Falusi gyülekezetet sem kerüli el a büszkeség: a miénk a legszebb imaház, a legnagyobb orgona, a leg-… És lenézzük azokat, akik nem értenek egyet velünk, és másképp gondolkoznak.

n  A Templomba gyakorlatilag is „fel” kellett menni, mert hegyre épült. Az imádkozás órája reggel 9 és délután 3 óra volt (ApCsel 2:15; 3:1), de bárki bármikor imádkozhatott.

v  Van, aki úgy gondolja, hogy áldozati idő lehetett, amikor ezek az imák elhangzottak. Így történhetett, hogy az áldozat bemutatása után „ment alá az ő házához megigazulva, inkább hogynem amaz.” A vámszedő irgalomért imádkozik, vagyis bocsánatért, az áldozat elfogadásáért.

n  Az egyik farizeus, a másik vámszedő. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a farizeus a gonosz, míg a vámszedő a jó ember. A példázat ereje épp abban van, hogy a helyzet nem így áll. Mintha azt mondta volna, hogy: az a részeges, ott hátul, inkább megigazulva ment haza az ő házához, mint ezek az elöljárók itt elöl…

v  „Inkább megigazulva ment haza” – mert a megigazulást nem mi teremtjük magunknak, hanem ajándékként kapjuk.

Befejezés:

n  Mit fogsz tenni most? Megalázod magad Isten előtt, és irgalmasságért kiáltasz, vagy mész tovább a világgal? Vagy igaznak képzeled magad, mintha nem lenne szükséged megigazulásra.