2013. június 13., csütörtök

PELDAZATOK: A főhelyek és a meghívottak, avagy Az igazi alázat - Lk 14:1. 7-14

A főhelyek és a meghívottak

Lk 14:1. 7-14


n  Ezt a példázatot az idézte elő, hogy a meghívottak válogatták a főhelyeket a farizeus házában, ahová Jézust is meghívták.
n  Volt már máskor is, hogy farizeus vendége volt (7:36. 11:37).
v  Lukács evangéliumában (és az ApCsel-ben) fontosak a lakomák: Jézust azzal vádolták, hogy nagyétkű és részeges ember (7:34). Megvendégelt ezreket (9:12-17). A pászkavacsoránál kenyérrel és borral szerezte az Úrvacsorát. „És jönnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.” (Lk 13:29)
v  A jeruzsálemi gyülekezet megfeddte Pétert, hogy együtt evett a körülmetéletlenekkel (ApCsel 11:1-3).
n  A korábbi versekben meggyógyított egy leprást: Szabad-e szombatnapon gyógyítani?” (3. v.) Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?” (5. v.) Nem válaszoltak. Ez a negyedik szombat-vita Lukács evangéliumában (6:1-5; 6:6-11; 13:10-17).

I. A főhelyek
n  A lakomán a legjobb helyek azok, amelyek a legközelebb vannak a gazdához. Ez ma is így van.
v  Lásd: 11:43 – „Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elől ülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket”; 20:46 – „Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, és a lakomákon a főhelyeket”.
n  A gazda az asztalfőn ült. A rangokat meg lehetett állapítani az asztalülés rendje alapján.
n  Az imaházban is különböznek a helyek – remélem, hogy nem álszentségből választjuk a hátsó helyeket…
v  Egy buszsofőr azért jött el a baptista imaházba, hogy megtanulja, hogyan lehet hátrább küldeni az embereket…
n  A lelátón vagy az arénában is vannak jobb és gyengébb helyek… A legjobb helyek elöl vannak, és abban az elkülönített, üvegfallal ellátott zárt szobákban.
v  Persze, az édesanyák szobája is ilyen lehet alkalomadtán, de az nem öltöző sem men társalgó, hanem édesanyák és kicsinyeik számára fenntartott hely.
n  Szeretjük a jó helyeket! De azokat meg kell fizetni, vagy ki kell érdemelni. (Olyan, mint a római állampolgárság – ApCsel 22:28.)
n  Nem szép dolog kisajátítani a helyeket, például az imaházban!
v  Mintha a tulajdonod lenne! Még barátkozó sem ülhet oda?  Az imaházban bárki ülhet bárhova, még akkor is, ha általában megvan, hogy hol szoktunk legtöbbet ülni.
n  Jézus tanácsában, hogy „ülj az utolsó helyre” – hogy onnan följebb ültethessenek, a Péld 25:6-7 visszhangzik: – 6 Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;  7 Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel (jöjj előbbre); hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt (mint ha megaláznak egy előkelő előtt), akit láttak a te szemeid.”
n  Vagyis, alázattal elkerülheted a megszégyenítést.
n  Persze, ebben a világban az erőszakosoké az előrehaladás és az elismerés, – de az Isten országában másképp van: „11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”  Ezt az alapelvet már a Mária énekében is megtalálhatjuk: 51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által: elszéleszté az ő szívük gondolatában felfuvalkodottakat.  52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosokat magasztalt fel.  53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.”
v  Ugyanígy szólott az Úr a Hegyi Beszédben a lelki szegényekről és sírókról. 30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.” (Lk 13:30)
n  Isten országára úgy készülhetünk fel, ha megtanuljuk annak alapelveit. Az egyik alapelve az alázat.
v  De vigyázat: félreértjük az Úr Jézus szavait, ha úgy gondoljuk, hogy ez nem az alázatra való felszólítás, hanem egy lehetőség a hátsó ajtón történő előléptetésre! Nem úgy kell megrohanni az utolsó helyeket, hogy alig várjuk, hogy a gazda följebb ültessen… Isten ismeri a szíveket: az alázat tiszteletből fakad. Az alázat abból ered, hogy tudom, hogy bűneimet megbocsátották.
n  Az alázat meglátszik a lakoma megszervezésén is, az öltözeteken is.
v  Ne legyen pazar teríték, de ne legyen zsugoriság sem!
v  Maga a lelkipásztor nem arra van, hogy mindenhová meghívják: ezzel kihasználná a hívek jóindulatát. De fösvénynek és rosszindulatúnak sem szabad lenni!

II. A meghívottak
n  Mivel Jézus kemény szavakat szólt a farizeusokról, csodálkozhatunk, hogy elfogadta egy farizeus meghívását. Bizonyára egyre növekvő prófétai hírneve lehetett az oka, hogy meghívták.
v  Az első versben azt olvassuk, hogy: „azok leselkedtek őutána” – remélve, hogy valamilyen hibát követ el, és megvádolhatják. De bizonyára nem találtak, mert hamis tanúkat kellett állítaniuk, megfeszítése előtt.
n  A leselkedés nem tartotta távol Jézust a meghívás elfogadásától. Nem Jézus, hanem a bűnösök azok, akik eltávoznak tőle. Jézus mindig közeledik, ha közel engedik.
n  Mindannyian voltunk már vendégek és/vagy vendéglátók…
v  Tudunk-e Isten jelenlétében maradni társaságban is?
v  Születésnap! Hálásnak lenni, hogy egészségesen jöttünk a világra. Annyi nyomorék és sérült gyermek születik! Ha egészségesen születik valaki, az kegyelem. Örvendeztessük meg azokat, akik betegek! A sérült ember roppant érzékeny.
v  De ünnepeld meg a második születésnapodat, mert a fontosabb! Hány születésnapod van? Egy, vagy kettő? Ha csak egy van, akkor a halálra születtél!
n  A főhelyekről szóló tanács után az Úr Jézus a gazdához fordult (12a).
v  Barát, testvér, rokon és gazdag helyett hívj szegényt, csonkabonkát, sántát és vakot.
v  Ezek azok, akik kivetettek, és testi hiányosságaik miatt nem szolgálhattak, mint papok (3Móz 21:17-23).
n  Vagyis, ne azokat hívd, akik visszafizethetik neked (12. v.).
v  Ne csak azokat áldd, akik áldanak téged (Mt 5:43-46).
v  Adj alamizsnát titkon, és Isten majd megfizet nyílván (Mt 6:1-6). Szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.” (Lk 6:35) „Azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek.” (Lk 6:38)
n  Megvendégelve a kivetetteket, azok befogadva fogják érezni magukat! Ezt csak irántuk és Isten iránti szeretetből lehet megtenni. Az igazi istenfélelem olyan befektetés, amelyet Isten jutalmaz meg majd az utolsó napon.
v  Igyekezz Istennek tetszeni, nem embereknek!
n  Vannak, akik csak úgy betoppannak – és fogadni kell őket...
v  Igyekezz azokat meghívni, akik veled együtt éreznek és hisznek: hit-testvéreidet.
v  De vannak, akiket rokoni alapon meg kell hívni, hogy feléje az út szabad legyen. Másképp megsértődik, és vádol.
v  De vannak, akiket nem kell meghívni: mindig elrontották, ahányszor meghívtad!…
n  Az ige szerint hívnod kell olyanokat, akik nem rokonok, és talán még soha fel nem melegedtek egy hívő társaságban! Nem láttak még soha meghitt, hívő társaságot! Ezzel egy másik világba kerül… és elmegy egy olyan emlékkel, ami végig kíséri életét. Nem azzal megy el, hogy mit evett, ivott, hanem hogy érezte magát!
v  Kikkel ülsz egy asztalhoz? Milyen társaságot választasz? „Madarat tolláról...”
v  Kocsma? Világi lakodalom? Party? Fogadás?
n  Evés előtt mindig imádkozzunk! Isten a gazda: ezt a vendégnek éreznie kell! Vendéglőben is!
v  Ha csak egy néhány falatot eszel, akkor is gondolj Arra, aki adta! Van drágább táplálékunk is a mindennapi kenyérnél. Az Ige a mindennapi kenyér. Köszönjük meg!
v  Jézus nem szégyellt engem. Akkor én mér’ szégyellném őt?
n  Ki a fő rendező? Heródesnél az ördög volt a főrendező. Szabad utat engedett az ördögnek…
v  Gyönyörködjék az Úrban! Nem a vendégekben, az ételben-italban…
Befejezés:
<   Mi a mérvadó? Az én szavam? A vendégek véleménye? Mit szólnak majd az emberek? vagy: Mit szól hozzá Isten???

v  Milyen elvek szerint szervezed meg a lakomát? Kinek akarsz a kedvében járni?

Nincsenek megjegyzések: