PÉLDÁZATOK: A gonosz szőlőmunkások példázata - Mt 21:33-46

A gonoszszőlőmunkások  példázata

Mt 21:33-46

n  A baptisták által általánosan képviselt vallási toleranciát és törvény előtti egyenlő bánásmódot némelyek félreértették, úgy gondolva, hogy egyetlen vallásnak sincs kizárólagos joga az igazság birtoklására, és minden vallás egyenlő, egyik sem különbözik a másiktól…

n  Azok, akik azt hiszik, hogy minden vallás ugyanoda vezet, felteszik a kérdést, hogy miért mondják a keresztyének, hogy csak egy lehetőség van az üdvösségre, mégpedig Jézus Krisztus által? Épp ennyire szűk látókörű az Isten, hogy csak egy lehetőséget ad az embernek? Más szóval, Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

n  Közelítsük meg hipotetikus módon ezt a kérdést (L.C. Sproul után szabadon).

v  Feltételezzük, hogy van Isten, aki igaz és szent.

v  Feltételezzük, hogy Isten szabad akaratból embereket teremt, akiknek az élet ajándékát adja.

v  Feltételezzük, hogy az embereket ideális körülmények közé helyezi, hogy a teremtett világ dicsőségét szabadon élvezhessék.

v  De feltételezzük azt is, hogy Isten egy kicsi korlátot szab az embernek, azzal a fenyegetéssel, hogy ha azt átlép, akkor meghal. Joga van Istennek ilyen korlátot szabni, és a büntetést kilátásba helyezni, ha tekintélyét semmibe veszik?

v  Feltételezzük, hogy minden ok nélkül a hálátlan teremtmények engedetlenek lesznek Istennek. Abban a pillanatban, Isten hátat fordított nekik.

v  De ahelyett, hogy megölte volna őket, megváltotta őket. Tervet készített megváltatásukra.

v  Az első leszármazottak csak növelték az engedetlenséget és a Teremtőjük iránti ellenségességet. A gonoszság egyre nagyobb lett, és mindenki azt tette, amit jónak tartott (Bír 21:25). Mivel Isten továbbra is meg akarta váltani őket, egy népcsoportnak különleges ajándékokat adott, hogy általuk az egész világot megáldja.

v  Feltételezzük, hogy Isten megszabadította ezt a népet egy kegyetlen egyiptomi fáraó elnyomásából.

v  Feltételezzük, hogy ahogy megszabadultak, egyre inkább fellázadtak Istenük ellen és szabadítójuk ellen. Feltételezzük, hogy ők az Isten törvényét folytonosan áthágták.

v  Feltételezzük, hogy Isten még mindig meg akarta váltani őket, és különleges követeket, prófétákat küldött hozzájuk, azzal a kéréssel, hogy népe visszatérjen Istenéhez. Feltételezzük, hogy a nép megölte a prófétákat, és kigúnyolta üzenetüket. Ezt követően fából és kőből készült bálványszobrokat kezdtek imádni. Különböző vallásokat találtak ki, amelyek ellenkeznek Istenük igaz kijelentésével.

v  Feltételezzük, hogy mintegy a megváltás utolsó cselekedeteként Isten az ő saját Fiát küldte el, hogy megváltsa a világot.

v  De feltételezzük, hogy Isten Fia is el lett utasítva, kigúnyolták, meggyötörték és meggyilkolták.

v  Feltételezzük, hogy Isten az Ő Fiának meggyilkolását úgy fogadta, mint helyettesítő büntetést a gyilkosok bűneiért. Így teljes amnesztiát hirdetett az embereknek, teljes bocsánatot, győzelmet a halál felett, örök életet.

n  Az egyetlen követelése Istennek csakis az, hogy megbecsüljék az Ő egyszülött Fiát.

n  Erre van aki, azt mondja: Ez nem becsületes! Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

n  A kérdés lényegében nem az, hogy miért van csak egy út az üdvösségre, hanem az, hogy miért van egyáltalán út az üdvösségre?!

n  A Mt 21:23-tól egy vita-szakasz kezdődik, amit a Templom megtisztítása vált ki (21:12-17), és a fügefa megátkozása (21:18-22). Azt kérdezik Jézustól: „Milyen hatalomnál fogva cselekszed ezeket? Ki adta néked a hatalmat?” Erre Jézus visszakérdezett: „Keresztelő János keresztsége mennyből volt vagy emberektől?” Mivel megtagadták a választ, Jézus sem válaszolt. Ezt követte három ítélet-példázat: a két fiú példázata (21:28-32), a gonosz szőlőmunkások példázata (21:33-46) és a menyegzői vacsora példázata (22:1-10, amelyhez hozzátartozik a menyegzői ruha példázata is – 11-14. v.).

n  A gonosz szőlőmunkások példázata megtalálható mindhárom szinoptikus evangéliumban (Mk 12:1-13. Lk 20:9-19. Még két példázat van ilyen, a négy föld és a mustármag példázata.)

n  Ez a példázat egy allegória, amelyben az embereket, dolgokat, történéseket jelképesen kell érteni.

n  A tulajdonos: Isten.

n  A szőlő: Izráel népe.

n  A szőlőmunkások: a vallásos vezetők.

n  A szolgák: a próféták.

n  A Fiú: Jézus.

n  Más szőlőmunkások: a gyülekezet.

n  Az allegóriát nem kell túlfeszíteni (értelmezni a kerítést, a prést, az őrtornyot).

I. A tulajdonos befektetése

³³ Más példázatot halljatok: Volt egy házigazda, aki szőlőt plántált, és azt gyepűvel körülvette, sajtót ásott le benne, és tornyot épített, és kiadta azt munkásoknak, és elutazott.

n  A példázat értelmében Isten szövetségre lépett Izráellel, vagyis szőlőt plántált. Elküldte prófétáit, akiket az izráeliták megöltek. (Lásd: 1Kir 19:10. 14. 2Krón 21:18-22. 36:15-16. ApCsel 7:51-53. Mt 23:29-39). Majd Isten elküldte az Ő Fiát, Jézust, akit a szőlőmunkások megöltek. Ezt követően Isten kihirdette az ítéletet Izráel vezetői felett. Ez Jeruzsálem pusztulását jelentette. És szövetségét a gyülekezetre bízta, akik meghozzák annak gyümölcsét.

n  A szőlő képe (33b) felismerhető volt Ézs 5:1-2 alapján: „Hadd énekeljek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztította kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!”

n  Ezért, a gazda „elvonszolta kerítését, hogy lelegeltessék, elrontotta kőfalát, hogy eltapodtassék; és parlaggá tette; nem metszetett és nem kapáltatott meg, tövis és gaz verte föl, és parancsolt a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!” (Ézs 5:5-6)

n  Az Úr Jézus példázatában nem a szőlő elpusztítása a büntetés, hanem annak átadása másoknak, „akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.” (41. v.)

n  A tulajdonos bizonyára gazdag: különleges gonddal szőlőt plántál, pedig csak 4 év után kezd majd el teremni. Megtehette volna, hogy nem épít kerítést, prést, tornyot, de ő mindent jól tesz. Nem kímél semmilyen költséget, befektetést szőlője iránt. Minden lehetőséget biztosít a gyümölcsözésre.

n  Isten mindent megtett Izráelért, hogy gyümölcsözzön: szövetség, törvény, ígéret földje, próféták.

II. A munkások gonoszsága

 ³⁴ Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.

 ³⁵ És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.

 ³⁶ Ismét küldött más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedtek.

n  A munkások valószínű, hogy úgy, művelték a szőlőt, hogy a termésből kötelesek lette volna a tulajdonosnak adni bizonyos részt.

n  A „gyümölcs ideje” (34. v.) elérkezett, néhány év elteltévek, Isten várta volna az eredményt.

n  Máté evangéliumában sok helyen olvasunk a gyümölcsről (3:8; 3:10; 7:17-18; 12:33; 13:23 és 21:19). A gyümölcs az életünk termése. De az életünk tulajdonosa Isten. Nem vagyunk a magunkéi.

III. A Fiú elutasítása

 ³⁷ Utoljára pedig elküldte azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

 ³⁸ De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.

 ³⁹ És megfogván őt, kivetették a szőlőn kívül és megölték.

n  A Fiú, mint az apa örököse, magát a tulajdonost képviselte. Az atya tekintélyével érkezett és ugyanolyan tiszteletnek kellett volna kapjon.

n  „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette…” – Zsid 1:1-2.

n  Ezzel az Úr világosan kijelenti, hogy őt az Atya küldte, és a zsidó vezetők meg akarják ölni. A szőlőn kívülre való vetés megfelel Jézus halálának a Golgotán (Mt 27:33. Zsid 13:12)

IV. A munkások ítélete

⁴⁰ Mikor azért megjön a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

 ⁴¹ Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.

n  A házigazda (33. v.) az szőlő urának van nevezve (40. v.).

n  A főpapok és vének maguk jelentik ki az ítéletet magukra: „Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.” – 41. v.

n  Megértik, hogy róluk mondta a példázatot – 45. v.

n  Az ítélet Jeruzsálem lerombolása, Kr. u. 70-ben.

n  Nincs ok a felfuvalkodásra, antiszemitizmusra, lelki gőgre. A gyülekezet tagjai ugyancsak felelősek a gyümölcsözésért. Izráel ítélete figyelmeztetés a pogányoknak. Róm 11:20-21 – „Hitetlenség miatt törettek ki (az ágak), te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.”

Befejezés: a szeglet feje

⁴² Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.

 ⁴³ Annak okáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

 ⁴⁴ És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig az esik reá, szétmorzsolja azt.

 ⁴⁵ És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.

 ⁴⁶ És mikor meg akarták őt fogni, megfélemlettek a sokaságtól, mivelhogy úgy tartották őt mint prófétát.

n  Idézet ez Zsolt 118:22-23-ból.

n  Ef 2:20 szerint a szegletkő maga Jézus Krisztus.

n  A Fiú (bén) és kő (eben) szójátékot használhatta Jézus, arám nyelven.

n  A gyümölcs a megszentelődést jelenti.

n  A kő összezúzhat (Dán 2:34. 44-45). Nem marad kő kövön (Mt 24:2).

n  A főpapok (sadduceusok) és farizeusok egyesülnek Jézus elvesztésében.

n  Most még félnek a néptől, de nemsokára a néppel együtt ítélik halálra: „Feszítsd meg!” - (27:22-23).