PÉLDÁZATOK: Sípoló gyermekek... - Mt 11:16-30

Sípoló gyermekek, hitetlen városok és meghívás nyugalomra

Mt 11:16-30 (Lk 7:31-35)

n  A rész azzal kezdődik, hogy Keresztelő János a börtönből két tanítványát küldte Jézushoz azzal a kérdéssel, hogy „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Erre az Úr Jézus azzal válaszolt, hogy Benne beteljesedtek a próféciák. Tehát Ő az.

n  Keresztelő János életpéldája hitre, meggyőződésre, áldozatra, igazságszeretetre és az igazság bátor képviselésére tanít minket (2-15. v.).

n  Ahogyan Keresztelő Jánoshoz viszonyultak az emberek annak idején, ugyanúgy viszonyultak az Úr Jézushoz is, és úgy viszonyulnak ma is az evangélium igazságához.

n  Először Keresztelő Jánoshoz való viszonyulást találjuk itt, aztán az Úr Jézus munkájához való viszonyulást és az emiatti ítélethirdetést a megtéretlen városokra, míg végül egy kedves meghívást találunk az igazi nyugalomra.

I. Viszonyulások Keresztelő Jánoshoz – 16-19. v.

 ¹⁶ De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,  ¹⁷ És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.  ¹⁸ Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.  ¹⁹ Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.

n  Némelyek csak a különlegességet látták Jánosban – Mt 11:7-8. Mert hát János csakugyan különleges volt… Mint ahogyan a mai hívők is különlegesek. De nemcsak ennyiről van szó!

v  1Pt 2:9 – „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok”

v  1Pt 4:3-4 – „ami miatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.”

n  Voltak, akik prófétának tartották Jánost (9-11. v. – „Mit látni mentetek ki? Prófétát-e?”), és voltak, akik elutasították Jánost és üzenetét – 16-18. v. Lk 7:30.

v  Ő volt a Messiás hírnöke (11:10), az Illés lelkével érkezett próféta (11:14. 17:9-13).

v  Lk 7:29-30 – „²⁹ Mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; ³⁰ A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megvetették ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.

v  Prédikálása miatt elfordultak tőle – Jn 5:35 – „Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.” Ugyanez megtörtént Jézussal is – 19. v. Jn 6:66. És ugyanez megtörténik bárkivel, aki kiáll az igazságért – 2Tim 4:3-5 – „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik…”

n  Milyen kell legyen a hozzáállásunk?

v  2Kor 12:15 – Krisztus jó illatja vagyunk.

v  Még akkor is, ha ellenségnek néznek – Gal 4:16.

n  „Igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.”

v  Ez a nemzedék, de még a fiaik is ugyanígy cselekedtek.

v  Annak ellenére, hogy János élete összhangban volt üzenetével. A bölcsek megszívlelték János tanítását, a bolondok megvetették azt. Akik Jánost elutasították, azok az isteni bölcsességet utasították el. – 1Kor 1:21. 25. – „²¹ Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” 25 – „²⁵ Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

n  Mint a piaci gyermekek játékában, nem lehetett őket kielégíteni. Sehogy sem volt jó nekik. Pedig Jézus és János között csak stílusbeli különbség volt: lakodalom- vagy siralom-játék. Nekik János túlságosan szent volt, Jézus meg nem volt eléggé szent: 19. v. – „Íme, a nagyétű (falánk) és részeges (borivó) ember” kifejezés az 5Móz 21:20-21-ből van.

n  János megtérésre hívása azt jelentette, hogy változtass az életeden, mint katona, vámszedő, stb. Jézus tanítása a boldogságról, haragról, paráznaságról, elválásról, esküről, ellenség szeretéséről ugyancsak azt mutatta, hogy mit jelent a megtérés. Lényegében mindketten ugyanazt hirdették: „ettől kezdve” kezdte Jézus prédikálni: Térjetek meg!…

II. Viszonyulások Jézus Krisztus munkájához– 20-24. v.

²⁰ Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: ²¹ Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.  ²² De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.  ²³ Te is Kapernaum, aki az égig fölmagasztaltatták, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.  ²⁴ De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.

n  Az Úr Jézus munkáját némely városokban elutasították – Jn 10:37-39 – „Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nékem. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya én bennem van, és én őbenne vagyok. Ismét meg akarták azért őt fogni; de kiment az ő kezükből.”

v  Pedig elégséges bizonyíték állott rendelkezésükre. „Mégsem hivének…” – Jn 12:37. „Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok” – ApCsel 2:22. Úgyhogy hitetlenségük menthetetlen.

n  Megtérésre lett volna szükség: 20. v. – „Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg”

v  Elvetették prédikáló szolgálatát, tanító szolgálatát, gyógyító szolgálatát.

v  Tírusz és Szidón – Ez 26. – 28. Sodoma – 1Móz 19.

n  Korazin és Betsaida Tírusszal és Szidónnal van összehasonlítva, Kapernaum pedig Sodomával.

v  Korazinról ne sokat tudunk. Betsaida Filep, András és Péter városa volt, egy halászváros a Galileai tenger északi partján. Itt az Úr betegeket gyógyított (Mk 6:45-56), egy vakot (Mk 8:22-26), megelégített 5000 embert (Lk 9:10-17).

v  Kapernaumban Jézus otthon volt (Mk 4:13. Mk 2:1). Meggyógyította a százados szolgáját, a gutaütöttet (Mk 2:1-12), elhívta Lévit (Mk 2:13-17), és meggyógyította a királyi főember fiát (Jn 4:46-54). Okuk lett volna hinni Jézusban.

v  Tírusz Szidón és Sodoma gonosz városok voltak. Könnyebb dolguk amiatt lesz, hogy kevesebb kiváltságban volt részük.

n  A megtérés az életvitel megváltozását jelenti. Elfordulás a rossztól, cselekedve, ami jó: a megtérés gyümölcseit. (Lk 3:8-14). A megtéréshez méltó cselekedeteket – ApCsel 26:20 –  „Bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.”

III. A meghívás nyugalomra – 25-30. v.

²⁵ Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.  ²⁶ Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.  ²⁷ Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

 ²⁸ Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.  ²⁹ Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.  ³⁰ Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

n  Az Úr Jézus bizonyságot tesz arról, hogy Isten megismerése csak kijelentés útján lehetséges: „a kisdedeknek megjelentetted”. Tény, hogy Isten a kicsiknek és alázatosoknak jelentette ki magát, míg a gőgösek továbbra is vakok maradtak – 25. v. – „elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől.” Lásd: Jn 9:39-41.

n  Az alázatosok megismerhetik Istent, mert kijelentést kapnak.

v  A szelídek és alázatosak nyugalmat nyernek.

v  Jézus tanítványai lesznek, az ő igáját hordozzák.

n  „Abban az időben szólván” – a meghívás a Korazin, Betsaida és Kapernaum hitetlenségéhez van kötve, és a megállapítás hálára ad okot: ”így volt kedves te előtted”. Mindez nem a véletlen műve.

n  A megszólítás kettős, a meghívás kettős, az ígéret kettős.

n  Azt nem választhatjuk, hogy nem szolgálunk senkinek, csupán azt, hogy kinek szolgálunk.

v  Egy legenda szerint a Jézus által készített jármok voltak a legjobbak egész Galileában.

v  Megterhelnek a mindennapi feladatok, aggódások, kérdések a házassággal, pénzzel, egészséggel, gyermekekkel, biztonsággal, öregedéssel kapcsolatban, nehéz választások, mások bírálata, egyedüllét és sokezer egyéb…