A toronyépítés és hadviselés példázata - Lk 14:25-35

A toronyépítés és hadviselés példázata

Lk 14:25-35

n Az Úr Jézus egy vízkóros meggyógyítása után a szombatnapon való gyógyítás miatt került vitába a farizeusokkal. Azután a lakomákon való elől ülésről tanított, ami után valaki megjegyezte: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában! Ennek kapcsán mondta el a nagy vacsoráról való példázatot, ahol a meghívottak nem voltak méltók. Ezek után beszélt a tanítványság áráról.

n Az Úr Jézus úton volt Jeruzsálem felé, és a kerethalál felé. Ám a tömeg úgy véli, hogy Jeruzsálem és a korona felé tart! Jézust győzőnek tartják, és vele tartanak, hogy ők is győzzenek.

n Különleges módon, az Úr megállítja őket, és közli velük, hogy a tanítványságnak nagy ára van, és aki követni akarja Őt, az számolja fel a költségeket!

I. Számold fel a költségeket! – szól a kívülvalóknak – 25-27. v.

 25 Ment pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

 26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

 27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.

n  Ez nem népszerű üzenet. Az a kísértés, hogy megtöltsük a padokat és székeket minden áron. Lexust ígérnek minden garázsba és Rolexet minden csuklóra. Az a kísértés, hogy ne kérjünk hűséget, hűséges támogatást, hűséges imaházba járást, hűséget a házastárshoz, hűséget a vállalkozásban, hűséget a szegények felkarolásában, és egyéb költséges elkötelezettséget. Azt gondoljuk, hogyha nem kérünk sokat, akkor a látogatók visszatérnek.

n  Azonban a magas mércéjű gyülekezetek magas mércéjű embereket vonzanak, és az ő elkötelezettségük és hűségük vonzza az újabb tagokat!

n  Az Úr Jézus nem ígérte, hogy a követése nem kerül semmibe. Nem kínál könnyű utat. Nagy betűkkel írja fel az árat, hogy mindenki lássa.

n  Jézus senkitől sem kér olyat, amit Ő maga ne vállalt volna. Lk 9:51 szerint „eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy”, oda, ahol tudta, hogy meg kell halnia.

n A farizeus házában egy kisebb csoporthoz szólott. De most a nagy sokaságnak mondja! A sokaság lelkesedése fertőzött. Isten az első helyet kéri az életedből, és ez a fajta tanítványság költséges.

n  26. v. – „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” A „meg nem gyűlöli” kifejezés értelme nehézséget okozott némelyeknek. Meggyűlölni? Hiszen a családtagokat szeretni kell! (Ef 5:25. 28). Rangsorolásról, előtérbe helyezésről, különleges bánásmódról van szó. 

v  Mt 6:24 – „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

v  Jn 12:25 – „Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét, e világon, örök életre tartja meg azt.”

v  Jóáb 2Sám 19:5-6-ban, Absolon halála után így beszél a fiát túlságosan gyászoló királyhoz: „Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orcáját, kik e mai nap a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasaidnak lelkeit; Szeretvén azokat, akik téged gyűlölnek és gyűlölvén azokat, akik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked. Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvük szerint a te szolgáidnak…”

n  Tehát, a „meg nem gyűlöli” kifejezés nem család-ellenes kijelentés. Ez egy sémita hiperbola, egy költői túlzás. (Lásd: Péld 13:24; 2Sám 19:6; 1Móz 29:30-33; Mal 1:2-3; 5Móz 21:15-17; Lk 16:13)

n  Manapság a házassági és családi elkötelezettség hanyatlásának lehetünk tanúi. Ezek voltak a legerősebb kötelékek. A mai ember nem akar semmilyen köteléket. Pedig az Úr Jézus nem gyengíteni akarja a családi kötelékeket, hanem azt mondja, hogy a tanítvány elkötelezettsége Mestere iránt még ennél is nagyobb kell legyen. Nem szeretheted még a feleségedet, férjedet, gyermekedet sem jobban, mint Krisztust.

n  A tanítványság jele a szeretet, mindenki iránt, még az ellenség iránt is. Úgyhogy, Jézus nem kérheti, hogy gyűlöljed legközelebbi hozzátartozóidat!

n  Ugyanazt kéri, amit egyik követésére vállalkozónak mondott: Lk 9:58 – „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” 60. v. – „Hadd temessék el a halottak az ô halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.” 62. v. „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

n  Jézus azt ígérte, hogy az ilyen elkötelezettség meg lesz jutalmazva: Lk 18:29-30 – „Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki nincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.” Itt azonban nem ígéretekről beszél, hanem követelményekről.

n  Jézus nem kér olyat, amit Ő maga nem tett volna meg.

v  Jézus hallgatói tudták, mit jelent felvenni a keresztet és úgy követni Őt.

II. Számold fel a költségeket! – szól a tagoknak – 28-32. v.

- 28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e amivel elvégezze?

 29 Nehogy mindek utána fundamentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja,

 30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghezvinni!

- 31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, aki ő ellene húszezerrel jött?

 32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.

n  Lehetsz Jézus követője, és nem fizeted meg az árát!

v  Egy tanár egy volt diákról, akiről azt mondták, hogy a tanár tanítványa volt: „Lehet, hogy részt vett az óráimon, de az én tanítványom bizonyosan nem volt!”

n  Tag vagy, és nem szolgálsz? Nem imádkozol? Nem adakozol? Nem teszel bizonyságot?

n  Amikor elindultunk Jézust követni, csak azt tudtuk, hogy annak ára lesz. Az élet mutatja meg mindenkinek, hogy mekkora ára lesz.

v  Mint egy ház renoválásánál: 15-20%-al többet hozzá kell adni a költségekhez, a kiszámíthatatlan dolgokra.

v  33. v. –”Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.”

n Az Úr Jézus arra késztet, hogy ekkora költséget számoljunk fel! Elítéli a bolond gazdagot, aki az anyagiakban bízott (12:13-21), bíztatta tanítványait, hogy ne aggódjanak, hogy mit egyenek, és mibe ruházkodjanak, mert a mennyei Atya gondjukat viseli (Lk 12:22-34), arra kérte a gazdag ifjút, hogy adja vagyonát a szegényeknek (18:18-25). Nem szolgálhatnak Istennek és a Mammonnak (16:13).

III. Számold fel a költségeket! – szól a meghátrálóknak – 33-35. v.

 33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

 34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?

 35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. Akinek van füle a hallásra, hallja.

n  A sót sok mindenre használhatjuk. Ilyenek a hívők.

v  A só ízt ad az ételnek.

v  A só konzervál. Megállítja a romlást.

v  A só gyógyít. Lásd: 2Kir 2:21. Kol 4:6

v  A só feloldja a jeget.

n  Abban az időben nem volt lehetetlen, hogy a só elveszítse sós ízét. Mintha ki lehetne esni a kegyelemből!