A Templom díszítésének üzenete - 1Kir 7:1-15. 21-26.

A Templom díszítésének üzenete

1Kir 7:1-15. 21-26.

¹ Azután a maga házát építette Salamon tizenhárom esztendeig, a mely alatt elvégezte az ő házát egészen. ² Megépítette a Libánon erdő házát is, melynek hossza száz sing volt, szélessége ötven sing, magassága harminc sing; építette azt négy rend cédrusoszlopon és az oszlopokon cédrusgerendák voltak. ³ És bepadolta cédrusdeszkákkal felül a gerendák felett, melyek voltak negyvenöt oszlopon, mindenik renden tizenöt. ⁴ És három rend ablak rajta egymással átellenben, három-három ellenében. ⁵ És mind az ajtók és azoknak oldalfái négyszögűek voltak az ablakokkal együtt, és egyik ablak a másiknak átellenébe volt mind a három renden. ⁶ És építette az oszlopcsarnokot, amelynek hossza ötven sing és szélessége harminc sing volt; és egy tornácot ez elé, és oszlopokat és vastag gerendákat ezek elé. ⁷ És építette a trón-termet, ahol ítélt, a törvényházat, amelyet cédrusfával bélelt meg a padlózattól fogva fel a padlásig. ⁸ Azután a saját házát építette, amelyben ő maga lakott, a másik udvarba befelé a teremtől, hasonlóan a másikhoz, és épített egy házat a Fáraó leányának is, akit feleségül vett Salamon, hasonlót e teremhez. ⁹ Mindezek drágakövekből voltak, mérték szerint kifaragva, fűrésszel metszve minden oldalról, a fundamentumtól a tetőzetig, kívül is mind a nagy pitvarig. ¹⁰ Még a fundamentum is drága és nagy kövekből volt: tíz singnyi kövekből és nyolc singnyi kövekből. ¹¹ És ezeken felül voltak a mérték szerint faragott drágakövek és cédrusfák. ¹² És a nagy pitvarban köröskörül három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusgerenda volt, éppen, mint az Úr házának belső pitvara és a ház tornáca. ¹³ És elküldött Salamon király, és elhozatta Hírámot Tírusból. ¹⁴ Ez egy özvegyasszonynak volt a fia a Nafthali nemzetségéből; az ő atyja pedig tírusbeli rézműves ember volt; és ez teljes volt bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal, hogy tudna csinálni mindenféle művet rézből. Ki mikor Salamon királyhoz jött, minden művet megcsinált néki. ¹⁵ És formált két réz oszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolc sing volt, és tizenkét sing zsinór érte át mind a két oszlopot.

²¹ És felállította az oszlopokat a templom tornácában; és felállította a jobb oszlopot, és nevezte annak nevét Jákinnak, és felállította a bal oszlopot, és nevezte annak nevét Boáznak. ²² És az oszlopok tetején liliomok formáltattak. És ilyen módon végeztetett el az oszlopok műve. ²³ És csinált egy öntött tengert, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing volt, köröskörül kerek, és öt sing magas, és a kerületit harminc sing zsinór érte körül. ²⁴ Voltak pedig a peremén alól köröskörül formáltatva apró sártökök; tíz- tíz mindenik singben az egész tenger körül, az ilyen sártököcskék két renddel voltak öntve köröskörül a maga öntésében. ²⁵ És tizenkét ökrön állott, három északra fordulva, három nyugatra, három délre és három naptámadatra, és a tenger fölül rajtuk, hátuk pedig mind befelé. ²⁶ És a vastagsága egy tenyérnyi volt, és a pereme olyan, mint a pohár ajaka, vagy a liliom virága, és kétezer báth fért bele.

Salamon uralkodásának részleteit találjuk a Királyok első könyvében, amelyben főhelyen található a Templom megépítése. Az Ige három-négy részen keresztül sorolja a Templom felszerelésének és díszítésének apró részleteit. Ezek a részletek a 4., 5., és 6. részben találhatók, de mi csak a 7. résznél állunk meg, röviden összefoglalva mindazt, ami ezzel kapcsolatos. A Templom külső és belső felszerelésének és díszítésének üzenetét vizsgáljuk először meg. A továbbiakban majd újra a Templommal fogunk foglalkozni, és végül Salamon templomszentelő imájával is, azon a sátoros ünnepen, amikor a Templom felszentelése megtörtént.

A 7. rész elején említve van, hogy Salamon palotáját tizenhárom évig építették, míg a Templomot csak hét évig. E feljegyzésből talán azt halljuk ki, hogy Salamon elsőbb helyre tette az ő palotáját, mint a Templomot… De ennek fő mondanivalója valami más. Néha szükséges a sorok között is olvasni, mert a Templom díszítésének üzenetét nemcsak a tartalomból, hanem a szerkezetből, a formából is kiolvashatjuk. Üzenetet tartalmaz az, ami közölve van, de az is, amit elhallgat az Ige. Lássuk először a mellőzés üzenetét, majd az oszlopok üzenetét és végül, a részletek üzenetét ebben az Igében.

I. A mellőzés üzenete – 1-12. v.

A mellőzés üzenete abban található, hogy a királyi palota építése be van szorítva a Templom külső és belső díszítésének elbeszélése közé, 12 igeversbe, a 7. rész elején. Míg a Templom felszereltségét bőven részletezi a 6. és 7. rész, addig a palotával nagyon szűkszavúan bánik. Pedig a Templom csak 7 évig épült, a palota pedig 13 évig!

A szűkszavú beszámolóval azt üzeni nekünk az Ige, hogy „ez valójában nem olyan fontos, de mivel megtörtént, néhány szóban szólunk erről is…” Úgyhogy, az Ige röviden mutatja be a libanoni erő házát (2-5. v.), az oszlopcsarnokot (6. v.), a tróntermet (7. v.), Salamon házát (8a. v.), a fáraó lányának házát (8b. v.), és befejezi pár építészeti jegyzettel (9-12. v.). Ennyi. Ez egy lekicsinylő bánásmód a 13 évig épült palotával, és ennek üzenete van! A részletes elbeszélés mellőzése azt üzeni, hogy nincs szándéka propagandát csinálni ennek az épületnek. Az imádat fontosabb a kormányzásnál. A szent fontosabb a profánnál. A Templomban lévő istentisztelet fontosabb, mint az, ami a kormányzóházban, a trónteremben történik. Úgyhogy, az Ige gyorsan visszatér a Templom részleteihez.

A 6. rész utolsó (38. v.) verse, és a 7. rész első verse így szól: „És a tizenegyedik esztendőben, Búl havában, (mely a nyolcadik hónap) végeztetett el a ház, minden dolga és rendje szerint. És így építette azt hét esztendeig. …Azután a maga házát építette Salamon tizenhárom esztendeig.” De a 8. részben megtaláljuk Isten hozzáállását az elkészült Templomhoz: „Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd töltötte be az Úrnak házát, úgyhogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte be az Úrnak házát” (8:10-11. v.). Vagyis, Isten örült annak a Templomnak, kedvét lelte benne! A palotáról ilyet nem olvasunk. Pedig a palota a Templomnál jóval nagyobb épület lehetett: a templom harminc méter hosszú és tíz méter széles volt, és teljes magassága tizenöt méter, de a palota mérete akár kétszerte is nagyobb lehetett ennél.

Volt, aki arra gondolt, hogy talán azért kellett ilyen hosszú ideig építeni a palotát, mert ahhoz nem voltak összegyűjtve az építési anyagok, mint például a templomhoz, amelyhez Dávid előkészítette a hozzávalót. Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy az Ige mellőzi Salamon palotájának részletes leírását. Olyan ez a mellőzés, mint amikor a választási kampányokban egy-egy jelölt szándékosan nem ejti ki ellenfelének nevét. Sőt, néha az egész kampánystábnak megtiltja ezt. Miért? Azért, mert a név kiejtésével sem kívánnak propagandát csinálni az ellenfélnek. A mellőzés üzenete minden esetben ez: nem érdemes foglalkozni vele. Salamonnak is fontosabb a jelleme, a lelki élete, a szentsége, az istentisztelete, az imádsága, mint a saját háza, ezért a házára kevés szót pazarol az Ige.

Alkalmazva mindezt mireánk, jó lesz, ha felülvizsgáljuk értékrendszerünket: mi az, ami számunkra igazán fontos? Nem kerülnek néha az imádságainkban előtérbe az evilági dolgok, a munkánk, az egészségünk, a megélhetésünk, miközben háttérbe kerül Isten szentsége, Isten dicsősége, és Isten tisztelete? Azokkal a részletekkel foglalkozunk-e mi, amit igazán érdemes részletezni?

Salamonnak kérése elárulta azt annak idején, hogy mi az, ami számára igazán fontos. Az Úr pedig nagyra értékelte, hogy Isten népét és a kapott szolgálatot előbbre tette a gazdagságnál, tisztességnél, ellenségeinek lelkénél és a hosszú életnél. Mivel előbb Isten országát kereste és annak igazságát, ezért a többi is mind megadatott neki (Mt 6:33). Jó lett volna, ha ilyen maradt volna Salamon szíve mindvégig, és az lesz jó, ha a mi szívünk is mindenekelőtt az Úrért dobog!

II. Az oszlopok üzenete – 13-15. 21-22. v.

A Salamon palotájának rövid említése után az Ige visszatér a templom külső és belső felszerelésének a leírására, amelyekből lássuk előbb az oszlopok üzenetét. Ugyanis, a 13. verstől Isten igéje tudomásunkra adja, hogy a templom bejáratánál, amely valószínű keleti oldalánál volt, ott állott két oszlop, amelyet Hírám készített bronzból. Összesen 10,50 m magas volt mindegyik, amelyen egy 2,30 m gömb alakú oszlopfő díszelgett. A gömb fölött egy háló volt, köröskörül gránátalmákkal díszítve. Vastag oszlopok voltak ezek, 5,40 m volt a kerületük, és tenyérnyi vastag bronzból készültek, amelyek belül üresek voltak (lásd Jer 52:21).

A főbejáratnál tehát ott állott két oszlop, amelyek egyébként nem tartottak semmit: nem volt fölöttük fedél, sem gerenda, nem kellett támasszanak semmit. Valaki a Templomba érkezett, ezzel a két díszített, magas és vastag oszloppal találkozott mindenekelőtt: egyikkel észak felől, a másikkal dél felől, a bejáratnál. Vajon milyen célt szolgáltak ezek? Mit akart üzenni Isten általuk?

Ne próbáljunk technikai vagy misztikus jelentés után kutatni: az üzenetüket a nevükben kell keresni. Az egyiket Jákinnak nevezték, a másikat pedig Boáznak. A Jákin szó, mintegy felhívásként úgy fordítható, hogy „erősítse meg”, vagy kijelentésként úgy, hogy „Ő, (vagyis az Úr) megerősíti”. A Boáz jelentése az, hogy „Benne van az erő”, vagy „Ő általa erős”. De mi az, amire ez a megerősítés vonatkozott? Ehhez vissza kell lapoznunk Sámuel második könyve 7. részéhez, ahol Isten ígéretet tett Dávidnak: „Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát: az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.” (2Sám 7:12-13)

Emlékezzünk arra, hogy a második rész 12. versében azt olvastuk, hogy „megerősödött a Salamon királyi birodalma felette igen” (1Kir 2:12). A 24. versben újra, hogy „él az Úr, aki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe” (1Ki 2:24), és végül az utolsó versben is, hogy „az az ország megerősödött Salamon kezében” (1Kir 2:46). Erről beszél e két díszes oszlop: Isten valóra váltotta ígéretét. „Megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké” (2Sám 7:13), szólt az ígéret, és Salamon épített két oszlopot a Templom bejáratához, és elnevezte az egyiket „Ő az, aki megerősít” vagyis Jákinnak, a másikat pedig „Ő általa erős” vagyis Boáznak. Egyik, mint ígéret, a másik, mint beteljesedés. Egyik, ahogyan Isten megmondta, a másik, ahogyan Isten valóra váltotta. Salamon tehát Ő általa erős, mert benne van az erő. Istennek adja a dicsőséget, mert az Úr erősítette meg őt a Dávid trónján.

Nekünk is vannak ígéreteink, amelyek már valóra váltak, de olyan ígéreteink is, amelyek ezután fognak valóra válni. És az is igaz, hogy a mi erőnk is az Úrban van, nem mi magunkban. A 105. zsoltárban szinte felhívásként hangzik felénk az ige, hogy „kívánjátok az Urat és az Ő erejét, keressétek az Ő orcáját szüntelen” (Zsolt 105:4). A római levél Ábrahám erejéről így szól: „Hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.” (Róm 4:19-22) Önmagunkban mi is gyengék és erőtlenek vagyunk, de Isten által mi is erősek lehetünk. „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok és lesztek nékem tanúim” – mondta az Úr. Ez olyan erőfölötti feladat, hogy ehhez a mi erőnk nem elég, az Úr erejére van szükség. Gedeont is az Úr Lelke öltözte fel, és így lett erős: „Az Úr veled, erős férfiú! …Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből!” (Bír 6:12. 14.) Gedeon így indult el, és az Úr erejével legyőzte Midián seregét.

A gyenge tanítványok is erőt vettek pünkösdkor, és véghezvitték a rájuk bízott hatalmas munkát. Isten által erősek lettek. Pál apostol is így tesz bizonyságot: „Nagy örömest dicsekedem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. …Gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12:9-10) Mindezt elmondhatják az Úrban bízók mindannyian! Ő „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is, de a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézs 40:29-31)

III. A részletek üzenete – 23-26. v.

A palota és az oszlopok leírása után további részletek találhatók a Templomról, amelyeknek üzenetük van. Nem építészeti részletek ezek, mert a lényeges adatok hiányoznak: a falvastagság, az oromzat, a tetőzet... Márpedig építkezéskor nagyon fontos megadni a fal vastagságát! Azt sem tudjuk, hogy mivel és hogyan volt befedve a Templom. Némelyek úgy gondolják, hogy olyan fedele lehetett, mint nálunk van a házaknak, mert az hasonlít a sátorhoz… Mások viszont azzal érvelnek, hogy nem lehetett csúcsos fedele, hanem csak lapos, amilyen általában az épületek teteje most is a Közel-keleten. Fontos részletek hiányoznak tehát, de közölve van egy sor egyéb részlet.

Számunkra egy kicsit mintha zavaró lehet e hosszú felsorolás, a réztenger átmérőjéről (4,50 m), magasságáról (2,25 m), kerületéről (13,50 m), vastagságáról (7 cm), ajakáról (mint a liliom virága), és az ezt tartó ökrökről (12 ökör). Azt is megtudjuk, hogyan volt kidíszítve, hány mintával és hányféleképpen, és hogy ezt mind Hírám készítette. Majd sorra veszi az Ige a többi egységeket is: a talpazatokat, kérubokkal, oroszlánokkal és pálmafákkal díszítve, az öntött kerekeket, az üstöket, lapátokat és medencéket, az arany oltárt, arany asztalt, arany gyertyatartókat, arany virágokat, lámpákat és hamvvevőket, csészéket, késeket, medencéket, tömjénezőket és serpenyőket tiszta színaranyból… Még az ajtók sarkai is aranyból készültek!

Úgy tűnik, hogy ez a sok részlet csak számunkra zavaró, a szent író számára sem nem sok, sem nem zavaró. Neki nem volt terhes mindezt felsorolni! Mindennek bizonyára üzenete van. Ezek a részletek azt üzenik számunkra, hogy semmi sem túl drága, semmi sem túl szép, túl díszített Isten számára. Isten számára a legjobbat és legszebbet kell adni!

A Templom külső és belső díszítésével 77 igevers foglalkozik, míg a királyi palotáról 12 igevers beszél. Ebben a leírásban benne van minden tudomány és művészet, amit akkor el lehetett érni, amit Isten szolgálatába lehetett állítani. Talán megkérdezzük, hogy miért szükséges részletezni, hogy tizen-valahány méter magasan mi volt rámetszve az oszlopfőkre, és hogyan nézett ki az a háló, ami befedte a gömböket? Lentről úgysem látta azt senki! Ez így igaz. De Isten látta! Isten tudta, hogyan készítették el számára ezeket a díszítéseket, még ha lentről nem is látták az emberek. Nem is az embereknek készült az, hanem Istennek.

Hallottam egy alkalommal egy zenekarról, amelyben egy hárfa is játszott. Gondolom tudjátok, hogy a hárfának nagyon halk és finom hangja van. Éppen ezért, amikor a nagy zenekar megszólalt, benne a dobok, a fúvósok és a vonósok, a hárfás úgy gondolta, hogy hiába játszik, úgysem hallja senki. Úgyhogy, elhallgatott. A karmester azonban azonnal leintette a zenekart, és azt kérdezte, hogy a hárfa miért nem játszik? Mert a karmester észrevette, hogy a hárfa hangja hiányzik a zenekarból! Valaki mindig hallja, ha énekelsz, ha imádkozol, akkor is, ha a nagy tömegben a te hangod nagyon halkan hallatszik. Az Isten Templomában mindennek rendeltetése van. Lehet, hogy az emberek nem látják és nem hallják, de Isten látja és hallja! Isten azt üzeni nekünk most a templom belső és külső díszítésével, hogy Ő érdekelt a részletekben is, a hétköznapokban is, az éjszakáidban is, életünk minden percében, a munkahelyeden, a családban, a konyhában, vagy itt a gyülekezetben. Őt minden részlet érdekli! Ő mindent tud és mindent lát, és „mindent, amit csak cselekedtek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek” (Kol 3:17), az Ő dicsőségére. Számára a legjobb, a legszebb, a legdrágább is túl kevés. Ne adjunk Neki kevesebbet, mint mindent!

Isten az Ő egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem mindnyájunkért odaadta (Róm 8:32). Adjuk mi is az Úrnak önmagunkat, legdrágább kincsünket, életünket. Minden részlet nagyon fontos abban, amit az Úrnak adunk, amit az oltárra teszünk. Hadd gyönyörködjön bennünk is az Úr, a mi Istenünk!