A félreértett Messiás - Lk 19:28-44

A félreértett Messiás

Lk 19:28-44

n Sokan félreértették az Úr Jézust.

n Megkérdezte tanítványaitól: „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illyésnek: némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” – Mt 16:13-16.

v           Némelyek úgy gondolták, hogy jó ember, egy jó tanító – nem több.

v           Mások azt hitték, hogy próféta.

v           Vannak, akik azért követték, mert azt hitték, hogy Jézus minden problémájukat megoldja, ha követik Őt. Ettek a kenyerekből, vagy meggyógyultak…

v           Sokan bolondságnak vagy botránkozásnak tartották a keresztről szóló beszédet – 1Kor 1:18.

I. Félreértették Jézus királyságát – 28-36. v.

 28 És ezeket mondván, ment elől, felmenvén Jeruzsálembe.

 29 És történt, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elküldött kettőt az ő tanítványai közül,

 30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

 31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

 32 És elmenvén a küldöttek, úgy találták, amint nékik mondotta.

 33 És mikor a vemhet eloldták, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

 34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

 35 Elvitték azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyeztették.

 36 És mikor ő ment, az ő felsőruháikat az útra teríték.

n Azt hitték, hogy helyreállítja Izráel országát, Dávid trónját: „Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izráelnek?” – ApCsel 1:6.

v           Szamárcsikót hoztak. Jézus reáült. – Salamont is így tették királlyá. 1Kir 1.

v           Pálmaágakat lengettek. – „Azután láttam, és íme, egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” - Jel 7:9-10.

v           Ruháikat terítették az útra. Hozsannáztak.

n Félreértették az Ő királyi mivoltát és országát.

n „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.” (Jn 18:36)

v           Nem volt hadserege, vagyona… szegény volt. Zak 9:9.

II. Félreértették Jézus dicséretét – 37-40. v.

 37 Mikor pedig immár közelgetett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdett dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;

 38 Mondván: Áldott a Király, ki jön az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

 39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

 40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

n Dicsérték őt azért, amit tett, de félreértették és nem dicsérték őt azért, Aki.

v           Pedig dicséretünk kétirányú kell legyen: tettei miatt és Személye felé.

n Félreértették azok, akik úgy vélték, hogy nem kell Őt dicsőíteni – 39. v. – „Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!”

v           Ha nem dicsőítjük Őt, a kövek fognak kiáltani! – 40. v.

n Sok bibliai példából tanulhatunk, mit jelent Őt dicsőíteni:

v           Zsolt 146:1-2 – „Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok.”

v           Zsolt 145:1-2 – „Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké! Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!”

v           Zsolt 149:1 – „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!”

v           Zsolt 150:1-6 – „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának, gazdagsága szerint! Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”

v           Jel 4:8 – „És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya volt, köröskörül és belül teljes volt szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő.”

v           Jel 4:11 – „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.”

v           Jel 15:3-4 – „És énekelték Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, ó, szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.”

III. Félreértették Jézus küldetését – 41-44. v.

 41 És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon.

 42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.

 43 Mert jönnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged,

 44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

n Ezért sírt Jézus: „nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.” (44. v.)

n Miért jött Jézus?

v           Hogy bizonyságot tegyen az igaságról - Jn 18:37

v           Hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet - Lk 19:10

v           Hogy az ördög munkáit lerontsa - 1Jn 3:8

v           Hogy a bűnösöket hívja megtérésre - Lk 5:31-32 – nem az igazakat.

v           Hogy életét adja váltságul - Mt 20:28 – nem azért, hogy neki szolgáljanak…

v           Hogy a világ világossága legyen - Jn 12:46

v           Hogy megtartassék a világ általa - Jn 3:16-17

• nem azért, hogy kárhoztassa a világot

v           Hogy az Atya akaratát tegye - Jn 6:38

v           Hogy az emberek életét megmentse - Lk 9:55-56 – nem azért, hogy elveszítse az emberek lelkét…

n Félreértették a szabadítást, amit hozni fog. Amiről a próféták szóltak. – Mt 1:21.

n Félreértették a békét, amit hozni fog.

v           Jn 14:27 – „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

v           Mt 10:34-36 – „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe.”

n Zsid 3:15 – „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!…”